Lencsés korhelyleves

Nem mintha egy görbe éjszaka következményeit kellett volna kúrálgatnunk a napokban, de úgy éreztem, hogy itt az ideje valami pasisnak. Az anyósomtól kapott házi kolbász volt a kiindulási alap, ahhoz kerestem receptet és találtam is – a Nők Lapjában. Kicsit módosítottam rajta, a répát például reszelve tettem bele, mert úgy kevésbé szembetűnő, a hagymát is felaprítottam, és megpároltam ((eredetileg egészben kellene beledobni). Szóval nőiesebb lett egy kicsit, de a macsó jelleg azért megmaradt.:) A mennyiség is tekintélyes, kis családunk egy hónapig elélne rajta.

 

Hozzávalók egy szép nagy adaghoz:

20 dkg barna lencse
20 dkg savanyú káposzta
1 közepes vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
1 nagyobb sárgarépa
3-4 ek. olaj
1 babérlevél
só
10 dkg füstölt kolbász
2 dl tejföl
1 ek. rizsliszt
kevés citromlé

A lencsét előző este átválogatjuk, majd 1 liter hideg vízbe beáztatjuk

Másnap a savanyú káposztát bő vízben átmossuk, lecsepegtetjük, felaprítjuk, majd annyi vízzel, amennyi épp ellepi feltesszük főni. Fedő alatt kb. fél óra alatt puhára főzzük.

A hagymát, fokhagymát, sárgarépát megpucoljuk, a hagymákat felaprítjuk, a répát lereszeljük.

Egy nagy fazék aljában kevés olajat hevítünk, rádobjuk a vöröshagymát és kis lángon, kevergetve üvegesre pirítjuk. Utána mehet rá a fokhagyma és a répa, jól átkeverjük, kicsit pirítjuk, majd felöntjük a lencsével (az áztatólével együtt). Hozzáadjuk a babérlevelet és félig lefedve puhára főzzük (kb. 20 perc).

Közben a kolbászt felkaríkázzuk. Ha a lencse már megpuhult,  megsózzuk és hozzáadjuk a puha káposztát a levével együtt meg a kolbászkarikákat, felöntjük még vízzel, ha szükséges és összeforraljuk.

A tejfölt egy kis tálkában elkeverjük egy kevés levessel és csomómentesen hozzákeverjük a rizslisztet, majd belecsorgatjuk a levesbe. Elkeverjük, sózzuk, ha szükséges és mérsékelt lángon 5 percig főzzük.
Tálaláskor citromlével savanyíthatjuk.

Korpádi Péter receptje alapján.
 

2009. febr. 13. 8:53 | 9 komment | Megosztás
Kategóriák: Férjem kedvére, Leves, Magyaros
Címkék: babérlevél, citromlé, fokhagyma, kolbász, lencse, rizsliszt, sárgarépa, savanyú káposzta, tejföl, vöröshagyma

Csülkös bableves haluskával

Jófej voltam és engedtem férjem unszolásának – főztem neki csülkös bablevest haluskával*. Az is katalizátorként hatott, hogy anyósom is épp nálunk volt, így az ő útmutatásai alapján készíthettem el a nagy kedvencet. Attól is különleges volt ez az alkalom, hogy végre a kuktámat is be mertem izzítani eredeti funkciójában és nem csak sima levesfazéknak használtam. Eddig valami miatt idegenkedtem tőle, de a gyakorlatias szempontok azért nem hagytak nyugodni. Anyukámmal is konzultálva, aki nagy kuktaszakértő, üzembiztosan használtuk az edényzetet, ennek ellenére egyedüli kipróbálásra még mindig nem vállalkoznék. Ez szerintem kétemberes dolog, kell a férfi mellém vész esetére.:)

 

Csülkös bableves 

Hozzávalók:

kb. 40 dkg vörösbab
1 szép darab (sovány) füstölt sertéscsülök (nálam épp fóliázott példány)
3 sárgarépa felkarikázva
2 fehérrépa karikákra vágva
8-10 szem feketebors
2 babérlevél
kis csokor zellerzöld

A rántáshoz:
1 közepes vöröshagyma felaprítva
2 gerezd fokhagyma felaprítva
néhány ek. olaj
1 tk. pirospaprika
1 ek. liszt
1-2 dl hideg víz

A haluskához:
1 kg krumpli
15 dkg liszt (8 ek.)
2 tk. só
1 tojás

Tálaláshoz:
tejföl

Előző este beáztatjuk hideg vízbe (külön tálakban) a babot és a csülköt. Másnap a csülköt, ha nagyon sötét, füstös, kívülről (a bőrét) egy kis éles késsel megkapargatjuk.

A babot feltesszük főni egy nagy fazékban hideg vízben. Miután felforrt, elzárjuk a gázt és leöntjük róla a vizet.

A csülköt (miután több darabra vágtuk, ha csontja nem volt) a borssal és a babérlevéllel  kuktában feltesszük főni annyi hideg vízben, amennyi ellepi. (A gyakorlatiasak tegyék a fűszereket teatojásba, úgy könnyebb kihalászni.) Mikor már gyöngyözve fő, rátesszük a kukta tetejét, lezárjuk. Ott állunk mellette, és amikor sziszegni kezd, egy picit késsel megmozgatjuk a tetején a szelepet. Így kiengedjük belőle a felesleges gőzt. Lejjebb vesszük a lángot (legkisebb fokozat, vagy annál egy gondolattal erősebb). 2-3 perc múlva újra ellenőrizzük, hogy szuszog-e. Ha nem, kicsit feljebb vesszük a gázt, ha igen, így főzzük kb. 30-40 percig (a csülök méretétől is függ). Ekkor a szelepet egy késsel felhúzva kiengedjük a gőzt a kuktából és kinyitjuk – megnézzük, puha-e a hús.

Ha igen, hozzáadjuk a leszűrt babot (előtte kihalásszuk a borsszemeket), ismét lezárjuk és kb.10 percig főzzük. Ekkor, ha a bab már majdnem puha, levesszük a kukta tetejét, bezöldségezzük (répák, zellerzöld) és csak simán fedő alatt főzzük tovább. Közben megkóstoljuk, elég sós-e, ha nem, megsózzuk. Mikor már a zöldségek is megpuhultak, berántjuk.
Ehhez az olajon az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát üvegesre pirítjuk, megszórjuk 1 ek. liszttel és 1 tk. pirospaprikával és folyamatosan kevergetve világosra pirítjuk. Felöntjük hideg vízzel, csomómentesre elkeverjük, majd vékony sugárban a leveshez öntjük. Forrástól számítva pár percig főzzük.

Tálalás előtt a húst falatnyi darabokra vágjuk.

A haluska mint levesbetét készítése:

A krumplit meghámozzuk, felkockázzuk és sós vízben puhára főzzük. Hagyjuk kihűlni, majd egy nagy tálban összegyúrjuk a liszttel, sóval, tojással. Az így kapott tésztából diónyi golyókat formázunk és lobogó sós vízbe rakosgatjuk  Közepes lángon (ne buzogjon, mert akkor összetöri) addig főzzük, míg a golyók fel nem jönnek a víz tetejére. Miután feljöttek, 1-2 percet várunk, majd egy szűrővel kiszedegetjük őket. Külön tálban kínálhatjuk a leves mellé. Mindenki annyit szed belőle, amennyi jólesik.

 

* Férjem családjában a bableves i-jére mindig a haluska teszi fel a pontot. Ez a szlovák eredetű levesbetét nagyon hasonlít a nudli, a szilvás gombóc és a gnocchi tésztájához. A levesbe szedve akkurátusan fel kell a kanállal darabolni és úgy enni a babhoz.

2009. jan. 20. 23:55 | 23 komment | Megosztás
Kategóriák: Férjem kedvére, Leves, Magyaros
Címkék: babérlevél, bors, burgonya, fehérrépa, őrölt pirospaprika, sárgarépa, sertéscsülök, tejföl, vörösbab

Sült fokhagymás burgonyakrémleves

Próbálok tudatosan olyan zöldségeket is használni, amik egyébként valami miatt kiesnének a látómezőmből. A sütőtökleves is ilyen indíttatásból született, most pedig a pórét iktattam be az étrendünkbe. Eddig sem volt semmi bajunk vele, csak soha nem jutott eszembe, hogy póréból is főzhetnék valamit. Elsőként egy melengető krémleves képe villant be, aztán találtam is egy ellenállhatatlan sült fokhagymás változatot. Aki szereti a krumplipürét (van olyan ember, aki ennek a halmaznak nem eleme?:)) és a fokhagymát, az nem fog csalódni.
Csak azt sajnálom, hogy ekkor még nem bontottam fel az Ikeában vásárolt szárított vöröshagymagranulátumot, mert ha a krumplifőzelékre szórva isteni (márpedig ezt az empíria igazolta), akkor ehhez a leveshez is méltó díszítés lett volna. Na, majd legközelebb.

Hozzávalók:

1 nagy fej fokhagyma
2 szál póréhagyma
1 vöröshagyma
2 ek. olívaolaj
3 nagy burgonya, meghámozva, felkockázva
1 l víz
1 babérlevél
kb.1,5 dl tejszín
csipetnyi őrölt szerecsendió
fél ek. citromlé
só
frissen őrölt bors

A fokhagymát gerezdjeire bontom és héjastul egy tepsire szórom őket, majd előmelegített sütőben 170 fokon kb. 20 perc alatt puhára sütöm.

A hagymákat megtisztítom és felaprítom.Egy nagy fazékban  felhevítem az olajat, beleteszem a kétféle hagymát (a vöröset és a pórét) és fedő alatt, sűrűn kevergetve 3 perc alatt üvegesre párolom. Hozzáadom a felkockázott burgonyát, a héjából kinyomkodott sült fokhagymát és a babérlevelet. Megsózom, borsozom, majd felöntöm 1 liter vízzel. Felforralom, majd takaréklángon fedő alatt addig főzöm, míg a krumpli meg nem puhul.

A babérlevelet kihalászom, a levest kicsit hűlni hagyom, majd a sűrejét egy keverőtálba átszedve botmixerrel pürésítem. Felöntöm a főzőlével, visszaöntöm a fazékba, hozzáadom a tejszínt, majd megszórom őrölt szerecsendióval. Ha kell, mégegyszer megsózom. Kevés citromlével ízesítem, majd miután rottyant egyet, tálalom.

Megjegyzés: a leves másnapra kicsit besűrűsödik - ahogy a fotón is látható.:)

Forrás: A legjobb receptek sorozat Levesek kötete (Vince kiadó)

2009. jan. 14. 6:58 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves
Címkék: babérlevél, burgonya, citromlé, fokhagyma, őrölt szerecsendió, póréhagyma, tejszín, vöröshagyma

Stifado

Egy-két hónappal ezelőtt elcsábultam a piacon és vettem szép borjúlábszárat. Akkor még azt gondoltam, gulyásleves lesz belőle (még életemben nem csináltam), aztán persze megint rabul ejtett egy új és izgalmasabb recept. A Für Sie magazin mediterrán konyháról szóló különszámában találtam ugyanis egy stifado receptet, amihez a borjúm alkalmasnak tűnt. Kicsit utánaolvasva láttam, hogy nagyon nem távolodtam el eredeti célomtól, ugyanis a stifadot a görögök pörköltjének vagy gulyásának is nevezik. A lelke a sok hagyma (a legtöbb receptben 1 kg húshoz 1 kg hagymát adnak), ami lehet gyöngyhagyma, salotta vagy kicsi vöröshagyma is. A neten talált receptek nem ilyen fűszeresek, mint ez, így maradtam az izgalmasnak ígérkező fűszerorgiánál. Az adagot persze csökkentenem kellett, csak fél kiló húsból készítettem, a fűszerek viszont az eredeti mennyiségben mentek bele. A megváltoztatott mennyiségeknél zárójelben közlöm az eredetit.

Mikor daraboltam a húst, kicsit félni kezdtem, hogy nagyon rágós lesz, mert annyira inasnak tűnt. Aztán nagyon pozitívan csalódtam (látszik, hogy a vöröshús téma nem az én asztalom), mert isteni omlós, puha lett. Nem egy hétköznapra való gyors vacsora a főzési idő miatt, de hétvégére ideális, míg fő, lehet közben mással foglalkozni.
Az eredmény pedig: sötétbarna, gazdag szószban fürdő omlós húskockák és hagymadarabok.

Megjegyzés: A szegfűszeg illata-íze domináns, így aki nem szereti, csökkentse a mennyiséget vagy hagyja ki.

Hozzávalók 2-3 személyre:

50 dkg borjúlábszár (eredetileg 1,5 kg marhahús)
3 ek. olívaolaj (eredetileg 6 ek.)
só
frissen őrölt bors

2 gerezd fokhagyma
1 babérlevél
1/2 tk. őrölt szerecsendió
1/2 tk. őrölt szegfűszeg
1/2 tk. őrölt római kömény

2 ek. paradicsompüré
1 rúd fahéj
2 ek. vörösborecet (eredetileg 3 ek.)

3 dl víz (eredetileg 5 dl)
25 dkg passzírozott paradicsom (dobozos)
1 dl vörösbor

25 dkg kicsi vöröshagyma (eredetileg 1 kg)

A húst megmostam, szárazra töröltem, a hártyás, inas részeket levágtam róla. Utána kb. 2 cm-es kockákra vágtam. Egy nagy fazékban felhevítettem 3 ek. olívaolajat, rádobtam a húst (ha nem férnek el egy rétegben, akkor több menetben). Kevergetve őket néhány perc alatt minden oldalról megpirítottam a húskockákat. Kiszedtem, jól megsóztam, megborsoztam, félreraktam.

Az olajba beledobtam az apróra vágott fokhagymát, a babérlevelet, a szegfűszeget, a római köményt és az őrölt szerecsendiót. Kis lángon, kevergetve hevítettem őket, míg illatozni nem kezdtek. Utána ment rájuk a hús, a paradicsompüré és a fahéjrúd. Elkevertem, majd a borecetet hozzáadva pár percig pirítottam. Utána hozzáadtam kb. 3 dl vizet, a passzírozott paradicsomot és a vörösbort. Az így kapott ragut fedő alatt, kis lángon 1 órán át főztem.

Közben a vöröshagymákat megmostam és héjastul leforráztam őket forrásban levő vízzel és kb. 1 percig állni hagytam. Utána hideg vízzel leöblítettem és csak utána hámoztam meg. A hagymafejeket negyedeltem és a húshoz adtam. Kb. 45 percet főttek még együtt, akkor még fűszereztem kicsit és elzártam a lángot (legközelebb már kb. 45 perc után beletenném a hagymát, a borjúnak ugyanis a kétszer 45 perc is elég).
Főtt tésztával ettük.

2008. szept. 16. 9:40 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Vöröshús
Címkék: babérlevél, borjúlábszár, fahéj, fokhagyma, őrölt római kömény, őrölt szegfűszeg, őrölt szerecsendió, paradicsompüré, vörösbor, vörösborecet, vöröshagyma

Fura nevű mexikói: Babsalsaleves

A napokban elkapott a vágy, hogy mexikóit főzzek. Eddig csupán a Zsófi-féle fajitával büszkélkedhettem, na meg kipróbáltam Lila füge tortillareceptjét, ideje volt hát további kísérletekbe kezdeni. A Salsák című könyvet hívtam segítségül, melyben egyébként szinte az összes recept nagyon inspiráló, és egy krémlevesre esett a választásom. Ez a babsalsaleves, azaz salsával ízesített babpüréleves ízvilágában nem áll távol a magyar konyhától sem, mikor a salsát csináltam hozzá, mintha lecsót főztem volna. Kellemes savanykás leves lett belőle, langyosan is fogyasztható. Még Panka is evett belőle lelkesen.  Úgy tűnik a puristából világkonyhafanatikus lett: legutóbb a kínai pirított tészta nyerte el ennyire a tetszését.
Meglepő fordulat még: a fotót magam készítettem!!! A zöld keret és a négyzetalak hívatott jelezni, hogy ez az én művem.

Hozzávalók 4 kicsi vagy 2 nagyobb adaghoz:

12-15 dkg adzukibab (eredetileg fekete bab)
1 babérlevél
víz

A salsához:
1 vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1/2 zöldpaprika (eredetileg: 4 kis zöld chilipaprika)
20 dkg paradicsom
8 dkg füstölt húsos szalonna
2 ek. olaj
20 dkg tejföl
só
frissen őrölt fekete bors
szárított oregánó

Tálaláshoz: zöldcitrom, tortilla

A babot előző este hideg vízbe beáztatjuk. (A pontos mennyiséggel azért vagyok bajban, mert 20 dkg-ot főztem meg, de egy kis részéből babsalsát csináltam mártogatni.) Másnap feltesszük főni a babérlevéllel annyi vízben, hogy ellepje. Mikor felforrt a víz, leöntjük róla, felengedjük újra hideggel és folytatjuk a főzést (tesszük mindezt a pukkmentes bab reményében:)), míg puha nem lesz (kuktában gyorsabb, amúgy türelemjáték).
Mikor puhára főtt, hagyjuk kicsit hűlni, kivesszük belőle a babérlevelet, majd botmixerrel pürésítjük.
A salsához a hagymákat felaprítjuk. A paprikát kimagozzuk, kis kockákra vágjuk, a paradicsomokat leforrázzuk, meghámozzuk és szintén felkockázzuk. A szalonnát kis darabokra vágjuk és a 2 ek. olajon megpirítjuk. Mikor már kisült nagyjából a zsírja, hozzáadjuk a hagymákat, üvegesre pároljuk, majd a paprikát és a paradicsomot is beledobjuk. Megsózzuk és fedő alatt, kis lángon puhára pároljuk. Utána hozzáöntjük a tejfölt, elkeverjük, sózzuk, borsozzuk, csipet oregánóval ízesítjük, majd a babpürét is belekeverjük. Felöntjük annyi vízzel, hogy megfelelő sűrűségű legyen (mint egy krémlevesnél), és összeforraljuk.
Tálaláskor zöldcitromlével ízesítjük és tortillát adunk mellé.

Forrás: Kay-Henner Menge/Claudia Schmidt: Salsák

2008. júl. 7. 23:20 | 10 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Mexikó
Címkék: adzukibab, babérlevél, fokhagyma, füstölt húsos szalonna, oregánó, paprika, paradicsom, tejföl, vöröshagyma

Kacsahúsleves

 Eddig még nem posztoltam róla, hogy hogy készítem a húslevest, de most közel másfél év után eljött az alkalom. Elöljáróban annyit, hogy az egész család nagyon szereti (ezt most már Pankáról is elmondhatom:)), de elsősorban nem a leveshúsra, hanem a lére és a zöldségekre vagyunk ráindulva. Ezért aztán nem szoktam hatalmas velőscsontokkal, egyebekkel bíbelődni, beérem a csirkemell csontjával és aprólékkal. Ebben konszenzus van, a levesbetét kérdésében már nem ilyen egységes a csapat. Sajnos ahogy elnéztem, a férjem által képviselt gyufaszálfront egy taggal erősödött a kis purista személyében, így a cérnametéltre már nem sok esélyem marad. Szóval ezért ez az inkább halászlébe való tésztatípus.

És hogy miért kacsa? Általában csirkéből készül, de a hétvégén anyukám egy mondatával a fülembe tette a bogarat: megjegyezte ugyanis, hogy apai nagymamám kacsahúslevese volt a legjobb a kategóriában. Így a piacon járva én sem tudtam ellenállni a kacsacombnak és egy-két nyaknak, annál is inkább, mert az egyik új szakácskönyvemben meg egy izgalmas kacsás tésztaragura bukkantam. De erről majd legközelebb...

 

Hozzávalók:

2 kacsacomb csontja
2 kacsanyak
kb. 3,5 l hideg víz
4-5 közepes sárgarépa hosszában-keresztben félbe vágva
3 kisebb fehérrépa
1 zellergumó negyedekre vágva
1 kisebb vöröshagyma
4 szem szegfűszeg
5-6 gerezd fokhagyma
3 nagyobb krumpli
egy kis csomó petrezselyem
kb. 4 tk. só
8 szem fekete bors
6-8 szem koriander
1 szegfűbors
1 babérlevél
1 kis darab szerecsendióvirág

gyufaszáltészta

A húsokat hideg vízben megmostam (a combot előzőleg kicsontoztam, a husit félretettem későbbi felhasználásra), kevés sóval bedörzsöltem.

Elővettem a legnagyobb fazekamat, belepakoltam a húsokat és felöntöttem kb. 3,5 l hideg vízzel. Legkisebb lángon feltettem főni, mikor felforrt, lehaboztam (egy evőkanállal leszedegettem a tetejéről a habot, amennyire tudtam), majd megsóztam. Kb. 1 óra főzés után tettem bele a zöldségek első csapatát: a megtisztított, feldarabolt répákat, a zellert, vöröshagymát, a petrezselymet és a fűszereket. A vöröhagymát előzőleg megpucoltam, csak egy vékony vörös hártyát hagytam rajta, megmostam, hústűvel négy helyen megszúrtam és a lyukakba beleszúrtam 1-1 szegfűszeget.

Bő egy óra elteltével ment bele a következő turnus: a megpucolt fokhagymagerezdek és a meghámozott, negyedelt krumplik. Közben kóstolgattam, ha kellett, utánasóztam.

Az indulástól számítva kb. 4 óra főzés után ítéltem úgy, hogy elkészült a leves, minden zöldség és a húsok is kellően puhák voltak. Ekkor elzártam a lángot. Amíg hűlt kicsit a leves, kifőztem a tésztát.

Tálaláskor (és tároláshoz is) külön kiszedegettem egy tálra először a zöldségeket, külön a húsokat, és külön tálba szűrtem bele a levest. A tésztát is külön szedtük hozzá.

2008. máj. 22. 22:10 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Magyaros
Címkék: babérlevél, burgonya, fehérrépa, fekete bors, fokhagyma, kacsa, kacsacomb, koriander, petrezselyem, sárgarépa, szegfűbors, szegfűszeg, szerecsendióvirág, vöröshagyma, zeller

Spontán vörösboros marharagu

Reggel a piacra indulás előtt még nem sejtettem, hogy békaemberekkel fogok találkozni :), ahogy azt sem, hogy vásárlás közben beúszik tudatomba egy ki tudja hol látott-olvasott vörösboros marharagu ínycsiklandó képe. A kép olyan makacsul ottragadt, hogy menten be is vásároltam marhalapockából, sárgarépából, ecetes gyöngyhagymából, meg apró szemű gombából, hogy álomból mielőbb valóság lehessen. Hazaérve próbáltam szakácskönyveimben nyomára bukkani a vágyott ételnek, ez nagyjából, több forrásból dolgozva (Váncsa, Stahl, Joanne Harris) sikerült is, majd a felszedett tudást felhasználva az alábbi remeket sikerült alkotnom, melyből férjem elismerő hümmögések közepette két tányérral abszolvált vacsorára. Ezt jó jelnek vettem.:)

 

Hozzávalók 4 személyre:

kb. 5 cm sós szalonna
2 vöröshagyma felaprítva
1-2 gerezd fokhagyma felaprítva
50-60 dkg marhalapocka
25-30 dkg apró szemű csiperkegomba
2 nagyobb sárgarépa
2 ek. liszt
1,5 ek. sűrített paradicsom
2 dl vörösbor (lehet több is, nekem ennyi volt kéznél)
víz
1 babérlevél
2-3 kis kakukkfűágacska
só
2 marék ecetes gyöngyhagyma

A szalonnát vékony csíkokra vágtam. A húst megmostam, a hártyákat lefejtettem róla és kb. 2 cm-es kockákra szeleteltem. A gombák tönkjét levágtam, a fejeket meghámoztam, a nagyobbakat félbevágtam. A répát hámozás után hosszában félbe- majd karikákra vágtam.

Ezen előkészületek után elővettem egy jó nagy serpenyőt, egy kevés olajat löttyintettem rá és a szalonnát rádobtam, zsírját kiolvasztottam. Utána a pörcöket kiszedegettem (később majd vissza lehet pakolni).
Először a húst pirítottam meg a maradék zsiradékon, nagy lángon kevergetve, míg meg nem pirult minden oldala, közben meg is sóztam.
Utána kiszedtem, és ment bele a kétféle hagyma, majd miután üvegesre pirultak, a zöldségek. Közepes lángon, kevergetve pirultak egy kicsit, majd megszórtam őket 2 ek. liszttel, belenyomtam a sűrített paradicsomot, majd felöntöttem 2 dl vörösborral. Elkevertem és hozzáadtam a húst is, itt mehet bele a szalonnapörc is, meg a babérlevél és a kakukkfű.
Felöntöttem annyi vízzel, hogy épp ellepje. Megsóztam és fedő alatt, kis lángon főztem, míg a hús meg nem puhult (kb. 2 óra). Közben ha szükséges, az elfőtt folyadékot pótoljuk. Fontos, hogy a víz épp csak ellepje, mert sűrű, ízes szaft a cél. Az ecetes gyöngyhagymát elég a célegyenesben hozzáaadni, mondjuk a vége előtt fél órával, mert annak nem kell sokat puhulnia.
Héjában főtt krumplival tálaltam.

2008. febr. 6. 22:10 | 8 komment | Megosztás
Kategóriák: Vöröshús
Címkék: babérlevél, ecetes gyöngyhagyma, fokhagyma, gomba, kakukkfű, marhalapocka, sárgarépa, sűrített paradicsom, szalonna, vörösbor, vöröshagyma

200.: Felesborsó-krémleves fehérrépával

Mielőtt a fehérrépa olvastán felhördülne valaki, elmondom, hogy én sem vagyok nagy rajongója ennek a zöldségnek, de krémlevesben, pürésítve olyan észrevétlen, hogy még a húgom is simán evett belőle, aki pedig nem rajong a zöldségekért. A hántolt feles zöldborsót pedig most fedeztem fel magamnak babakompatibilis ételek után kutatva, és rögtön megszerettem. Hasonlóan a vöröslencséhez könnyen emészthető, hamar megfő és jól lehet fűszerezni. Ráadásul még szép zöld színét is megőrzi, nem úgy mint a vöröslencse, ami főzés közben egyre gyanúsabb színt ölt.

Hozzávalók 4 személyre:

30 dkg hántolt, feles zöldborsó
2 közepes vöröshagyma felaprítva
2-3 ek. olaj
3 gerezd fokhagyma felaprítva
2 fehérrépa karikára vágva
2 liter víz
1/4 tk. szárított zsálya
1/8 tk. őrölt koriander
1/4 tk. szárított kakukkfű
1 babérlevél
só, bors, őrölt szerecsendió ízlés szerint

A borsót hideg folyóvíz alatt leöblítettem, majd feltettem főni, annyi vízben, hogy ellepje. Forrástól számítva 3 percig főztem, majd leszedtem a habot a tetejéről és leszűrtem.
Az olajat felhevítettem egy fazékban, a vöröshagymát üvegesre pároltam benne, majd hozzáadtam a répakarikákat és a fokhagymát. Kevergetve 2 percig pirítottam, majd ment bele a leszűrt borsó, a 2 liter víz és a szárított zöldfűszerek. Felforraltam, megsóztam, majd takaréklángon kb. 40 percig főztem (míg meg nem puhultak a zöldségek). Mielőtt pürésítettem volna, leszedtem kb. 4 dl-t a főzővízből és kihűlés után lefagyasztottam zöldségalaplének, mert túl soknak találtam a levet.
Ezután botmixerrel pürésítettem az egészet, majd sóval (ha kell még bele), borssal, szerecsendióval fűszereztem.
Tálalásnál tejfölpöttyökkel díszítettem.

A Vince Kiadó Legjobb receptek sorozatának Levesek kötete alapján.

2007. nov. 6. 9:01 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Zöldségétel
Címkék: babérlevél, fehérrépa, felesborsó, fokhagyma, kakukkfű, koriander, őrölt szerecsendió, vöröshagyma, zsálya

Kukoricacurry

Ahogy Cserkénél, nálam is tovább tombol az India-láz. A hétvégén az éppen szezonális csemege kukorica került bevetésre. Ezzel megint az egyik kedvenc komplementer párom, a curry és a kukorica jutott főszerephez. Maga a curry (mint étel), elég híg lett, vadrizses basmati rizs ágyon nyugodtak a kukoricák (gasztrociki: zacskós rizs volt, időhiány miatt), és arra csorgattam a híg levet. A kulturált fogyasztás felvet némi problémát, lehet elegánsan késsel kísérletezni, mi végül ganz einfach kézbe vettük és lerágcsáltuk a kukoricagurigákat (ez is ciki, tudom :)).

Hozzávalók 2 személyre:

4 cső kukorica

1 vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

2-3 ek. vaj

1 tk. currypor

1 ek. őrölt kurkuma

4 dl kókusztej

1 babérlevél

só

frissen őrölt bors

A tetejére: korianderlevél felaprítva (nekem nem volt)

A kukoricacsöveket megfosztjuk a leveleitől, megmossuk, kb. 3 cm-es karikákra vágjuk. A hagymákat is megtisztítjuk, felaprítjuk.

A vajat felhevítjük a nagyobb serpenyőben (akkora legyen, hogy egy rétegben beleférjenek a kukoricák, de ne túl nagy, hogy a lé ellepje őket). Hozzáadjuk a hagymákat, aranybarnára pirítjuk őket, majd hozzákeverjük a kukoricát is, és átforgatjuk. Megszórjuk curryvel és kurkumával, átkeverjük, majd nyakon öntjük a kókusztejjel, beledobjuk a babérlevelet és fedő alatt puhára főzzük. Néha megkeverjük, közben sóval, borssal ízesítjük (korianderleveleket is keverhetünk hozzá).  Főtt rizzsel tálaljuk.

2007. júl. 8. 22:17 | 10 komment | Megosztás
Kategóriák: Indiai, Keleti, Zöldségétel
Címkék: babérlevél, curry, fokhagyma, kókusztej, korianderlevél, kukorica, kurkuma, vöröshagyma

Megkóstoltuk Indiát I.: Lencse-Dal vegyes zöldséggel, chapati

Amint ígértem, beszámolok a hétvégi indiai konyhakísérleteimről. Miután átrágtam magam a szakirodalmon és beszereztem a szükséges fűszereket, kezdésnek 4-re csökkentettem az aktuálisan kipróbálandó receptek számát (nem volt könnyű művelet, mert rengeteg szimpatikus receptet találtam). Miután olvastam, hogy az indiai háziasszonyok gyakorlatilag egész napjukat a konyhában töltik, nem mertem minden fogást egy napra ütemezni, így az egész hétvége India jegyében telt, sőt maradt bőven étel a hét elejére is. A menü a következő volt:

Lencse-Dal vegyes zöldséggel

Tandoori csirke

Paradicsomos raita

Chapati

A Daltól egy kicsit féltem, mert a sok fűszeren kívül semmi extra hozzávaló nincs benne, a vöröslencse és a többi zöldség is elég semleges ízű, tartottam tőle, hogy esetleg jellegtelen lesz. Az eredmény azonban végérvényesen eloszlatta a félelmeimet, és rögtön rá is világított az indiai konyha lényegére: hogyan lehet az alapanyagok viszonylag szűk köréből (krumpli, karfiol, hüvelyesek, rizs stb.) a különleges és bőséges fűszerezéssel egészen egyedi ízvilágot alkotni.

 

Lencse-Dal vegyes zöldséggel

Hozzávalók 4 személyre:

30 dkg vörös lencse

1 vöröshagyma

4 ek. vaj /olaj

1 tk. egész római kömény

1 tk. őrölt kurkuma

1/4 1k. chilipor

1/2  tk. őrölt pirospaprika

1 tk. garam masala

2 babérlevél

só

kb. fél kiló vegyes zöldség, nálam: 1 cukkini, 1 padlizsán, 1-2 marék zöldbab

1 tk. barna mustármag

frissen őrölt fekete bors

kókuszreszelék

A lencsét hideg folyó vízben leöblítjük, lecsepegtetjük. A vöröshagymát megpucoljuk, kis kockákra vágjuk. 2 ek. zsiradékot felhevítünk egy mélyebb serpenyőben, a római köményt megpirítjuk benne, majd hozzáadjuk a hagymát, gyakran kevergetve aranybarnára pirítjuk. Megszórjuk kurkumával, chilivel, paprikával és garam masalával, kicsit együtt pirítjuk. Hozzáöntjük a lencsét, átkeverjük, majd felöntjük kb.1 l vízzel (először inkább kicsit kevesebbel, s ha kell, még pótoljuk) és beledobunk egy babérlevelet és sózzuk. Fedő alatt, közepes lángon kb. 20 perc alatt puhára főzzük, közben néha megkeverjük.

Ezalatt a zöldségeket megmossuk, meghámozzuk, kisebb kockákra vágjuk. A maradék zsiradékot felhevítjük, beledobjuk a mustármagot és a másik babérlevelet. Kicsit pirítjuk, majd hozzáadjuk a zöldségeket, átkeverjük, kicsit hagyjuk pirulni, majd felöntjük egy kevés vízzel és fedő alatt puhára pároljuk. Sóval és borssal ízesítjük.

A kész dalt tálakba szedjük, a zöldségragut a közepére halmozzuk és megszórjuk kókuszreszelékkel. Chapatit kínálunk mellé.

Chapati – indiai lepénykenyér

Hozzávalók 8 darabhoz:

12,5 dkg finomliszt, meg amennyit még gyúrás közben felvesz

7,5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt

fél tk. só

1 ek. olaj

fél tk. őrölt római kömény

kb. 1 dl langyos víz

A liszteket átszitáltam, a sóval és a köménnyel elkevertem. Hozzáadtam az olajat és fokozatosan a vizet, kézzel összegyúrtam. 10-15 percig dagasztottam kézzel, közben folyamatosan kellett adagolni a lisztet, míg egy megfelelő állagú golyóvá össze nem állt. Gyúrás után egy olajjal megkent folpackba csomagoltam a tésztagolyót és 30 percet pihentettem. Ezután 8 részre osztottam, golyókat formáztam és nedves konyharuhával letakarva még 15 percet pihentettem. Majd egyesével vékony koronggá nyújtottam őket, olyan amerikai palacsinta nagyságú lepényeket kaptam. Forró teflon serpenyőben kisütöttem a lepényeket, mindkét oldalukat kb. fél percig, amíg szépen meg nem barnultak. Mikor hólyagosodni kezdenek, egy összehajtogatott konyharuhával le kell nyomkodni őket. Tálalásig egy tányérra szedve és egy másik mélytányérral beborítva várakoztak.

2007. jún. 26. 9:59 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Indiai, Keleti, Zöldségétel
Címkék: babérlevél, barna mustármag, chili, cukkini, garam masala, kurkuma, őrölt pirospaprika, padlizsán, római kömény, vöröshagyma, vöröslencse, zöldbab