Sáfrányos rizspuding almával és gránátalmával

A frissen megjelent decemberi Essen und Trinkent lapozgatva az első, amin megakadt a szemem, ez a poharas desszert volt. Ugyan eredetileg egy sáfrányos tejberizsről van szó, de ha már sáfrányos, úgy gondoltam, autentikusabb, ha indiai szokás szerint szárazon megőrlöm hozzá a rizst, így krémesebb lesz az eredmény (ezzel a módszerrel készül a phirni nevű édesség). Hasonlót ettem már a Bombay Expresszben korábban, indiai módra persze sokkal édesebben. Mondjuk egy jó butter chicken után ideális levezetés.



(A pöttyös kerámia megvásárolható a Gasztroshop webáruházban.)

Hozzávalók 4 személyre:

0,1 g sáfrány
6 dl tej
12 dkg rizs (pl. basmati)
pici só
4 ek. cukor

Feltétnek:
1 alma
1 ek. vaj
0,5 dl almalé vagy almatea
1 ek cukor
1 gránátalma magjai

A rizst megmostam és hideg vízbe áztattam minimum egy negyed órára. Utána leöntöttem róla a víz nagyját, csak egy kicsit hagytam benne és késes aprítóban ledaráltam. A sáfrányt kevés langyos tejbe áztattam, majd miután jól kiadta a színét-ízét, leszűrtem és ezt a fűszeres tejet hozzáöntöttem a többi tejhez és felforraltam (ha sáfrányport használunk, azt adhatjuk közvetlenül a tejhez, nem kell beáztatni, szűrögetni).
Hozzáadtam a rizsdarát is és kis lángon, gyakran kevergetve puhára főztem. A végén kb. 4 ek. cukorral ízesítettem.

A feltéthez az almát megmostam, kimagoztam és falatnyi kockákra vágtam. A vajat egy kis serpenyőben megolvasztottam, rádobtam az almakockákat, megszórtam 1 ek. cukorral, felöntöttem az almalével/almateával. Kevergetve pároltam kicsit, épp csak addig, míg a cukor felolvadt. Végül elzártam a gázt és belekevertem a gránátalmamagokat is.

A rizspudingot kis tálkákba szedtem, a tetejére kis kupacokat halmoztam  a gyümölcsből. Melegen és behűtve is fogyasztható. Például kellemes desszert egy indiai menü végén.

2010. nov. 30. 10:14 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Indiai
Címkék: alma, almalé, gránátalma, rizs, sáfrány

Banánchutney

Ez a chutney annak is garantáltan ízleni fog, aki nem rajong az indiai konyháért. Nem csak indiai fogások kísérője lehet, például rántott sajt mellett is jó szolgálatot tesz. Aki ismeri kicsit a krisnás konyhaművészetet (azaz a vaisnava konyhát), az nem lepődik meg rajta, hogy az angol receptmagazinokból ismert chutney-k állandó hozzávalói, úgymint vöröshagyma, fokhagyma és ecet hiányoznak a listáról, ezeket ugyanis a Krisna-tudatúak tisztátalannak, a szervezetre károsnak tartják és ezért nem használják. Az ő chutney-aik édesek és bikaerősek egyszerre, emiatt szerethetők annyira.
A chutney-kérdés egyébként neuralgikus pontja a budapesti indiai éttermeknek: a Govinda éttermen kívül nem voltam még olyan helyen, ahol friss, házi készítésű mártást szolgáltak volna fel az egyenízű bolti mangóchutney helyett. Ezen a téren tehát van még hova fejlődni, pedig mint látjuk, egy chutney-t összedobni nem ördöngösség.

Hozzávalók:

2 banán
1 édesköménygumó
1 dl almalé
kevés mustárolaj (hiányában napraforgóolaj)
1 rúd fahéj
1 zöld chili vékonyan felkarikázva
6 dkg nádcukor
pici só


A banánokat meghámozzuk, hosszában félbevágjuk, felkarikázzuk. Az édesköményt megmossuk, félbevágjuk, apró lyukú reszelőn lereszeljük Ha van pici zöldje, azt is felaprítjuk.

Egy kisebb edényben felhevítjük a mustárolajat, megpirítjuk benne a fahéjat, a chilit és az édesköményt (közben kevergetjük). Hozzáadjuk a banánt, az almalevet meg a cukrot (ha van, az édeskömény zöldjét), picit megsózzuk és néha megkeverve addig főzzük, míg sűrű, pépes állagú nem lesz.

2010. ápr. 27. 10:45 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Keleti, Csípős, Szósz, Indiai
Címkék: almalé, banán, chili, chutney, édeskömény, fahéj, mustárolaj

Gelbe Grütze

Említettem, hogy néhány szál rebarbarát is kaptam ajándékba a héten. Ez hozott a leginkább lázba, mert még soha nem ettem, pláne nem készítettem. Sütit nem akartam sütni, mostanában eleget sütöttem, inkább valami könnyűre vágytam. Megint egy német oldalon találtam meg a megoldást, a Rhabarbergrütze rezeptjét. A Rote Grützéről már írt korábban Chili és Vanília, ez annak a gelb, azaz sárga változata. A Grützék eredetileg gyümölcsös gabonakásák, később kezdték használni a gabona helyett a keményítőt sűrítőanyagként, így nyerte el mai formáját a recept. Minden Grütze alapja a gyümölcs (egy színből készítik, eszerint lehet rot (piros), gelb (sárga) és grün (zöld)), melyet némi folyadékkal és cukorral felfőznek és keményítővel sűrítenek. Az én Grützém rebarbarából és almából készült. Többféle felhasználási módját is teszteltem, melegen vajjal megkent pirítósra halmoztam, finom volt, palacsintába töltöttem, szintén finom, és hidegen is ettük, úgy sem rossz, de elég savanykás, ezért jobban érvényesül valami más íz társaságában.

Hozzávalók:

1/2 kg rebarbara

1/2 kg alma

1 citrom reszelt héja

7 dkg cukor

60 ml almalé

5 dkg keményítő

Az almát és a rebarbarát megmossuk, meghámozzuk, kisebb kockákra vágjuk. Összeforgatjuk a citromhéjjal és a cukorral, 15 percig állni hagyjuk. Az almalevet egy fazékba öntjük, felforraljuk. Beletesszük a gyümölcskeveréket, és addig főzzük, míg meg nem puhul. Az almák egy részét fakanállal szét is nyomkodhatjuk, pépesíthetjük.

A keményítőt kevés hideg vízzel csomómentesre elkeverjük, majd a gyümölcshöz adjuk. Kicsit még főzzük, amíg be nem sűrűsödik (hűlés közben is fog még sűrűsödni). Melegen is tálalhatjuk például palacsintába töltve, vagy kihűtjük és tejszínhabbal, vaníliakrémmel kínáljuk.
  

2007. ápr. 21. 20:42 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Édes kis semmiség
Címkék: alma, almalé, citrom, étkezési keményítő, rebarbara