Epres-kókuszos banánkenyér

Noha a banánkenyér inkább télies hangulatú süti, de nyáron is előfordulhat, hogy megbarnul a pulton néhány banán. Ilyenkor tehet jó szolgálatot ez a recept: a banánt eperrel (vagy más gyümölccsel) és kókusszal kombinálva könnyű kis sütit kapunk. Ebben az időben comfort foodnak sem utolsó.



Hozzávalók egy szögletes sütiformához:

15 dkg liszt
5 dkg kókuszreszelék
1 tk. sütőpor
1/2 tk. őrölt fahéj
1/2 tk. őrölt szerecsendió
csipet só
1 tojás
10 dkg barna cukor
2 érett banán
125 ml semleges ízű olaj (pl. napraforgó)
15 dkg eper
A tetejére: 1-2 marék mandulalapocska és barna cukor

A sütőt előmelegítjük 170 fokra. Kivajazunk, kilisztezünk egy szögletes sütőformát (kalácsforma)

A lisztet egy tálba szitáljuk, hozzákeverjük a fahéjat, a szerecsendiót, a sót és a sütőport.
A banánokat egy villával szétnyomkodjuk, az epret alaposan megmossuk, négybe vágjuk, kevés liszttel összeforgatjuk.
Egy másik tálban robotgéppel habosra keverjük a tojást a cukorral, hozzáadjuk az olajat, majd a banánpépet, és kis fokozaton belekeverjük a fűszeres lisztet, végül beleforgatjuk a kókuszreszeléket és az epret. A tetejét megszórjuk mandulalapocskákkal és egy-két evőkanál barna cukorral.

170 fokon légkeveréssel kb. 40 perc alatt megsütjük (tűpróba). Ha nagyon barnulna a teteje, a vége felé 160 fokra mérsékeljük a sütőt és sütőpapírt terítünk a tetejére.

2010. jún. 1. 10:25 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Süti
Címkék: banán, eper, kevert tészta, kókusz, őrölt fahéj, őrölt szerecsendió

Körtés pórétartlet

Mielőtt a GBT-re vitt kekszreceptet posztolnám, egy sós fogással igyekszem azt a látszatot kelteni, mintha nem csak süteményeken élnénk.:) Úgyhogy most egy gyors vacsora következik.
Mikor megláttam Cserke körtés póréfelfújtját, rögtön tudtam, hog cselekednem kell. A pórékattanásom ugye tart már egy ideje, a körtét is nagyon szeretem és a tartletformáimat pedig már nagyon ki szerettem volna próbálni. Úgyhogy csak leveles tésztát kellett vennem, minden más volt itthon. Minden kezdő vagy önbizalomhiányos háziasszonynak nagyon ajánlom a receptet: hihetetetlenül egyszerű, viszont nagyon látványos az eredmény. Engem például olyan elégedettség töltött el, mintha legalábbis Fenyő Ivánt mintáztam volna meg leveles tésztából.:) Ízre is nagyon bejött, a sós-gyümölcsös párosítástól óvakodók nyugodtan készíthetik körte nélkül, úgy is jó lesz. És készséggel elhiszem Cserkének, hogy kukoricával hasonlóan finom.

1 csomag leveles tészta
1 kisebb póré fehér része hosszában elfelezve, felaprítva
1 dl tejszín
10 dkg reszelt sajt (nálam trappista és cheddar keveréke)
1 tojás elhabarva
kevés rozmaring felaprítva
1 ek. vaj
só
őrölt fehérbors
őrölt szerecsendió
2 körte meghámozva, kimagozva, vékony szeletekre vágva (és citromlével meglocsolva barnulás ellen – ez nálam kimaradt)

A leveles tésztát kibontottam és akkora négyszögeket vágtam ki belőle, hogy a tartletformáimat ki tudjam velük bélelni. Kivajaztam a formákat és belenyomogattam a tésztát, a lelógó széleit levagdostam.

A vajon megpároltam a pórét. A tojást a tejszínnel, a sajttal és a fűszerekkel elkevertem, beleforgattam a pórét is. Az így kapott maszát egyenlően elosztottam a négy kis formában. A tetejére körteszeleteket tettem.
A kimaradt tésztába egy fél hámozott, magozott almát csomagoltam Cserke ötlete nyomán (szuper lett az eredmény).

200 fokon 20 percig sültek a tartletek.

2009. márc. 15. 17:14 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Sós falat, Vendégváró, Zöldségétel
Címkék: körte, leveles tészta, őrölt fehérbors, őrölt szerecsendió, póréhagyma, rozmaring, sajt, tejszín, tojás, vaj

Datolyás banánkenyér

Rákaptam a banános sütikre, mivel mostanában Panni nem eszi úgy a banánt, mint eddig, így azon kaptam magam, hogy kezdenem kell valamit az erősen barnuló gyümölcsökkel. Persze a kézenfekvő turmix gondolatát gyorsan elhessentve rögtön valami sütin törtem a fejem, majd kerestem is egy alkalmasnak látszó receptet. A konyhaszekrényben aszalódó maradék datolyaszemek is célba értek ezzel, és mondhatom, szép végük lett.

 

Hozzávalók:

12,5 dkg puha vaj
17,5 dkg nádcukor
2 tojás
22,5 dkg liszt átszitálva
1 csapott tk. sütőpor
1/2 tk. szódabikarbóna
csipet só
1/4 tk. őrölt szerecsendió
1/4 tk. őrölt fahéj
2 nagyon érett banán villával összetörve
2 ek. juharszirup
12 dkg szárított datolya kimagozva, felaprítva

A vajat egy nagy keverőtálban robotgéppel habosra kevertem, majd hozzáadtam a cukrot, azzal is jól kikevertem. Később egyesével mentek bele a tojások, azzal is jól elkevertem, majd evőkanalanként adagoltam hozzá a sütőporos, szódabikarbónás, fűszeres lisztet. Csipet sót is tettem bele, majd hozzáadtam a banánpépet, a juharszirupot és végül az aprított datolyát.
Az így kapott masszát kivajazott, sütőpapírral bélelt, majd úgy is kivajazott tepsibe simítottam (tapasztalatom szerint a banános sütik ragadósak), majd előmelegített sütőben 160 fokon kb. 1 óra hosszat sütöttem (tűpróba).

Megjegyzés: ha a datolya már régi, összeszáradt, érdemes előtte forró vízbe beáztatni, majd leszűrni és kevés liszttel összeforgatni, mielőtt a tésztába kevernénk.

Donna Hay receptje a Simple essentials fruit című könyvéből.

2009. márc. 12. 6:00 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti
Címkék: aszalt datolya, banán, juharszirup, kevert tészta, őrölt fahéj, őrölt szerecsendió, szódabikarbóna

Sült fokhagymás burgonyakrémleves

Próbálok tudatosan olyan zöldségeket is használni, amik egyébként valami miatt kiesnének a látómezőmből. A sütőtökleves is ilyen indíttatásból született, most pedig a pórét iktattam be az étrendünkbe. Eddig sem volt semmi bajunk vele, csak soha nem jutott eszembe, hogy póréból is főzhetnék valamit. Elsőként egy melengető krémleves képe villant be, aztán találtam is egy ellenállhatatlan sült fokhagymás változatot. Aki szereti a krumplipürét (van olyan ember, aki ennek a halmaznak nem eleme?:)) és a fokhagymát, az nem fog csalódni.
Csak azt sajnálom, hogy ekkor még nem bontottam fel az Ikeában vásárolt szárított vöröshagymagranulátumot, mert ha a krumplifőzelékre szórva isteni (márpedig ezt az empíria igazolta), akkor ehhez a leveshez is méltó díszítés lett volna. Na, majd legközelebb.

Hozzávalók:

1 nagy fej fokhagyma
2 szál póréhagyma
1 vöröshagyma
2 ek. olívaolaj
3 nagy burgonya, meghámozva, felkockázva
1 l víz
1 babérlevél
kb.1,5 dl tejszín
csipetnyi őrölt szerecsendió
fél ek. citromlé
só
frissen őrölt bors

A fokhagymát gerezdjeire bontom és héjastul egy tepsire szórom őket, majd előmelegített sütőben 170 fokon kb. 20 perc alatt puhára sütöm.

A hagymákat megtisztítom és felaprítom.Egy nagy fazékban  felhevítem az olajat, beleteszem a kétféle hagymát (a vöröset és a pórét) és fedő alatt, sűrűn kevergetve 3 perc alatt üvegesre párolom. Hozzáadom a felkockázott burgonyát, a héjából kinyomkodott sült fokhagymát és a babérlevelet. Megsózom, borsozom, majd felöntöm 1 liter vízzel. Felforralom, majd takaréklángon fedő alatt addig főzöm, míg a krumpli meg nem puhul.

A babérlevelet kihalászom, a levest kicsit hűlni hagyom, majd a sűrejét egy keverőtálba átszedve botmixerrel pürésítem. Felöntöm a főzőlével, visszaöntöm a fazékba, hozzáadom a tejszínt, majd megszórom őrölt szerecsendióval. Ha kell, mégegyszer megsózom. Kevés citromlével ízesítem, majd miután rottyant egyet, tálalom.

Megjegyzés: a leves másnapra kicsit besűrűsödik - ahogy a fotón is látható.:)

Forrás: A legjobb receptek sorozat Levesek kötete (Vince kiadó)

2009. jan. 14. 6:58 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves
Címkék: babérlevél, burgonya, citromlé, fokhagyma, őrölt szerecsendió, póréhagyma, tejszín, vöröshagyma

VKF XX. - Kéksajtos brokkolikrémleves

Ezen a szép kerek, jubileumi VKF-en Cserke arra biztatott, hogy szakadjunk el a jól bevált levesreceptjeinktől és kísérletezzünk kicsit. Testhez álló a téma, nagyon szeretem a leveseket, biztos, hogy külföldön komoly elvonási tüneteim lennének. Ahogy végiggondoltam a levesfőzési szokásaimat, rá kellett jönnöm, hogy ezen a területen „márkahű” vagyok, ritkán kap el a kísérletező kedv, inkább a jól ismert ízeket kívánom meg újra és újra. Végül az alkalom szülte a pályaművem, egyik nap ugyanis brokkolikrémlevest főztem és felötlött bennem, hogy elhasználhatnám hozzá a maradék kéksajtot is. Jó párosításnak bizonyult, a korábban kipróbált Stahl-féle őrölt mandulás brokkolilevesnek méltó alternatívája.

 

Hozzávalók:

1 nagyobb brokkoli
víz
kevés olívaolaj
1 csokor újhagyma karikákra vágva
1 nagyobb gerezd fokhagyma felaprítva
só
1-2 csipet fehér bors
1-2 csipet őrölt szerecsendió
fél pohár tejföl
1 tk. liszt
5 dkg kéksajt lereszelve

A brokkolit megtisztítottam, a leveleit és a torzsáját levágtam, rózsáira szedtem. Megmostam, majd egy párolóedényben vízgőz fölött puhára pároltam. Mikor kicsit már kihűltek, a szárak keményebb részét még levagdostam.
Ekkor egy fazékban kevés olívaolajat hevítettem, megpároltam rajta a hagymákat, majd beleraktam a brokkolit és felöntöttem egy kevés párolóvízzel. Ekkor botmixerrel pürésítettem, majd öntöttem még bele vizet, hogy teljesen ellepje, összesen kb. 1,5 l lett (a párolóvizet sima csapvízzel pótoltam ki). Megsóztam, fűszereztem és felforraltam. Ekkor a liszttel csomómentesre kevert tejföllel besűrítettem, belekevertem a reszelt kéksajtot is, összerottyantottam és kész. Wasa kenyeret ettünk hozzá.

További, „az évszakhoz képest megfelelő” levesreceptek, egytől egyig kedvenceim:

Burgonyakrémleves sült gombával
Erdélyi csirkeraguleves
Mama-leves
Tejfölös bableves
Tejfölös sertésraguleves
Zöld minestrone

2008. nov. 2. 8:00 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, VKF!, Zöldségétel
Címkék: brokkoli, fehér bors, fokhagyma, kéksajt, márványsajt, őrölt szerecsendió, saját recept, tejföl, tejszín, újhagyma

Karfiolfasírtkák

Panni ha meglátja kezemben a serpenyőt, máris felderül az arca és lelkesen mondja: „pacsicsi”, azaz palacsinta. Most túljártam az eszén, mert nem minden pacsicsi, ami annak látszik: így történt, hogy jóízűen evett ezekből a karfiolfasírtkákból. Ahogyan mi is. Még az alapvetően karfiolellenes férjem is megnyalta utána mind a tíz ujját.

 

Hozzávalók:

1 kisebb fej karfiol
1/2 tk. koriandermag
só a főzővízbe
2 nagy tojás
2 ek. liszt
1 ek. aprított petrezselyem
3 ek. ricotta
1 gerezd fokhagyma
csipetnyi őrölt szerecsendió
frissen őrölt bors
néhány ek. olaj a sütéshez

A tetejére: tejföl

A karfiolt megtisztítottam a leveleitől, megmostam, majd kisebb rózsákra szedtem. Sós – korianderes vízben kb. 10 perc alatt puhára főztem. Leszűrtem, hideg vízzel leöblítettem, majd leráztam róla a vizet. Egy tálba tettem, a felét villával szétnyomkodtam, a többi maradt egészben, majd hozzáadtam a tojásokat, a lisztet, a ricottát és a fűszereket, belereszeltem a fokhagymát, megsóztam és jól összekevertem. Egy serpenyőben annyi olajat hevítettem, hogy jól bevonja az alját és a karfiolos masszából két kiskanállal kis kupacokat raktam bele, majd lelapítottam őket. Mérsékelt lángon mindkét oldalukat pirosra sütöttem, közben pótoltam az olajat. Tejföllel a tetejükön tálaltam őket.

A Tv Paprika magazin 2008/májusi számában talált receptet módosítottam.

2008. szept. 24. 9:49 | 13 komment | Megosztás
Kategóriák: Zöldségétel
Címkék: fokhagyma, karfiol, koriander, liszt, őrölt szerecsendió, petrezselyem, ricotta, tejföl, tojás

Stifado

Egy-két hónappal ezelőtt elcsábultam a piacon és vettem szép borjúlábszárat. Akkor még azt gondoltam, gulyásleves lesz belőle (még életemben nem csináltam), aztán persze megint rabul ejtett egy új és izgalmasabb recept. A Für Sie magazin mediterrán konyháról szóló különszámában találtam ugyanis egy stifado receptet, amihez a borjúm alkalmasnak tűnt. Kicsit utánaolvasva láttam, hogy nagyon nem távolodtam el eredeti célomtól, ugyanis a stifadot a görögök pörköltjének vagy gulyásának is nevezik. A lelke a sok hagyma (a legtöbb receptben 1 kg húshoz 1 kg hagymát adnak), ami lehet gyöngyhagyma, salotta vagy kicsi vöröshagyma is. A neten talált receptek nem ilyen fűszeresek, mint ez, így maradtam az izgalmasnak ígérkező fűszerorgiánál. Az adagot persze csökkentenem kellett, csak fél kiló húsból készítettem, a fűszerek viszont az eredeti mennyiségben mentek bele. A megváltoztatott mennyiségeknél zárójelben közlöm az eredetit.

Mikor daraboltam a húst, kicsit félni kezdtem, hogy nagyon rágós lesz, mert annyira inasnak tűnt. Aztán nagyon pozitívan csalódtam (látszik, hogy a vöröshús téma nem az én asztalom), mert isteni omlós, puha lett. Nem egy hétköznapra való gyors vacsora a főzési idő miatt, de hétvégére ideális, míg fő, lehet közben mással foglalkozni.
Az eredmény pedig: sötétbarna, gazdag szószban fürdő omlós húskockák és hagymadarabok.

Megjegyzés: A szegfűszeg illata-íze domináns, így aki nem szereti, csökkentse a mennyiséget vagy hagyja ki.

Hozzávalók 2-3 személyre:

50 dkg borjúlábszár (eredetileg 1,5 kg marhahús)
3 ek. olívaolaj (eredetileg 6 ek.)
só
frissen őrölt bors

2 gerezd fokhagyma
1 babérlevél
1/2 tk. őrölt szerecsendió
1/2 tk. őrölt szegfűszeg
1/2 tk. őrölt római kömény

2 ek. paradicsompüré
1 rúd fahéj
2 ek. vörösborecet (eredetileg 3 ek.)

3 dl víz (eredetileg 5 dl)
25 dkg passzírozott paradicsom (dobozos)
1 dl vörösbor

25 dkg kicsi vöröshagyma (eredetileg 1 kg)

A húst megmostam, szárazra töröltem, a hártyás, inas részeket levágtam róla. Utána kb. 2 cm-es kockákra vágtam. Egy nagy fazékban felhevítettem 3 ek. olívaolajat, rádobtam a húst (ha nem férnek el egy rétegben, akkor több menetben). Kevergetve őket néhány perc alatt minden oldalról megpirítottam a húskockákat. Kiszedtem, jól megsóztam, megborsoztam, félreraktam.

Az olajba beledobtam az apróra vágott fokhagymát, a babérlevelet, a szegfűszeget, a római köményt és az őrölt szerecsendiót. Kis lángon, kevergetve hevítettem őket, míg illatozni nem kezdtek. Utána ment rájuk a hús, a paradicsompüré és a fahéjrúd. Elkevertem, majd a borecetet hozzáadva pár percig pirítottam. Utána hozzáadtam kb. 3 dl vizet, a passzírozott paradicsomot és a vörösbort. Az így kapott ragut fedő alatt, kis lángon 1 órán át főztem.

Közben a vöröshagymákat megmostam és héjastul leforráztam őket forrásban levő vízzel és kb. 1 percig állni hagytam. Utána hideg vízzel leöblítettem és csak utána hámoztam meg. A hagymafejeket negyedeltem és a húshoz adtam. Kb. 45 percet főttek még együtt, akkor még fűszereztem kicsit és elzártam a lángot (legközelebb már kb. 45 perc után beletenném a hagymát, a borjúnak ugyanis a kétszer 45 perc is elég).
Főtt tésztával ettük.

2008. szept. 16. 9:40 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Vöröshús
Címkék: babérlevél, borjúlábszár, fahéj, fokhagyma, őrölt római kömény, őrölt szegfűszeg, őrölt szerecsendió, paradicsompüré, vörösbor, vörösborecet, vöröshagyma

Fűszeres rizzsel töltött sült paprika

Anyukáméktól rendszeresen kapunk friss, vidéki zöldségadagokat, főleg paprikát és paradicsomot meg cukkinit. A cukkinival nincs is gondom, általában főzelékként végzi, esetleg zöld minestrone lesz belőle, de a másik kettő sokszor nem akar elfogyni. Nem eszünk sok szendvicset, a lecsót meg félévente egyszer kívánjuk meg, így valami vérpezsdítőbb recept után kellett néznem. Rátaláltam erre a látványos sült paprikára, ami eredetileg ugyan színes pritaminpaprikára íródott, de a magyar paprika is nagyon meggyőző volt ebben a formában. Olyannyira, hogy ismétlés várható.

 

Hozzávalók:

2 kisebb vöröshagyma
1 ek. olívaolaj
20 dkg hosszúszemű rizs pl. basmati vagy jázmin
Kb. 4,5 dl víz (amennyit a rizs felvesz)

1/2 tk. fekete kömény (nigella)
1/2 tk. kurkuma
1/2 tk. őrölt bors (elhagyható)
1/4 tk. őrölt kardamom
1/4 tk. őrölt koriander
1/4 tk. őrölt paprika
1/4 tk. őrölt szerecsendió
1/4 tk. só

1 csokor petrezselyem
8 dkg dió felaprítva (eredetileg fenyőmag)
8 dkg mazsola
10 dkg mozarella kockára vágva (eredetileg feta)
4 paprika (sárga vagy színes pritamin)

A diphez:

1 pohár joghurt
1 ek. citromlé
só
frissen őrölt bors
1 csipet barnacukor

A hagymákat meghámoztam, apró kockára vágtam. Egy serpenyőben felhevítettem az olívaolajat, üvegesre pároltam benne a hagymát. Utána megszórtam a szárított fűszerekkel és kevergetve pirítottam őket egy kicsit, hogy kibontakozzon az aromájuk. Utána hozzákevertem a rizst, üvegesre pirítottam, majd felöntöttem vízzel (először 3,5 dl-rel, később pótolni kellett még). Kis lángon, fedő alatt kb. 20 percig pároltam.
Közben felaprítottam a diót, a sajtot, a petrezselymet. A paprikákat megmostam, hosszában félbevágtam, kimagoztam.
Negyed óra múlva, mikor a rizs már megpuhult, elzártam a gázt és  a petrezselymet, a mazsolát, a diót és a sajtot is a hozzákevertem, ha kellett még megsóztam. A félbevágott paprikákat megtöltöttem a fűszeres rizzsel és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam őket.
Előmelegített sütőben 200 fokon 40-45 perc alatt készültek el hagyományos üzemmódban.
Tálalás előtt a diphez valókat kikevertem és azzal kínáltam.

Megjegyzés: én bababarát okokból a fetát mozarellával váltottam ki, ezért a negyed tk. só kevésnek bizonyult. Egyébként a fetát ajánlom karakteresebb íze miatt (akkor viszont valószínűleg elég a kevesebb só is).

Forrás: Die 100 besten Mittelmeer-Rezepte (a Für Sie kiadványa)

2008. szept. 2. 7:54 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Babagasztro, Zöldségétel
Címkék: 1 éves kortól, citrom, dió, fekete bors, fekete kömény, feta, joghurt, kurkuma, mazsola, mozarella, őrölt kardamom, őrölt koriander, őrölt szerecsendió, paprika, petrezselyem, rizs, vöröshagyma

Fűszeres-juharszirupos kacsacomb karamellizált almás burgonyával

Miközben a mélyhűtőben árválkodó két kacsacombhoz kerestem receptet, konstatáltam, hogy elég ritka a combos recept, a kacsamell abszolút elsőbbséget élvez minden szakácskönyvíró szívében. Végre aztán rábukkantam a Szakácsok könyvében a szerecsendió- és chilipác nevű gyönyörűségre. Ez aztán jó okot adott arra is, hogy kipróbáljam az előző VKF-en talonban maradt köretreceptemet. Elkészült hát az alábbi duó (trió?), némi névváltoztatással, mert a chilipehely bababarát szellemben kimaradt, a szerecsendió helyett pedig a semlegesebb fűszeres jelző mellett döntöttem. A pácban ugyanis az ánizs íze a dominál (de ha a névbe beleveszem, mindenkit elriaszt:)) , de nem tolakodóan, így aki amúgy nem rajong ezért a fűszerért, az is adhat egy esélyt neki. Nekem hasonlóan kellemes meglepetés volt, mint a csillagánizsos grapefruitsorbet nem olyan régen.

Fűszeres-juharszirupos kacsacomb

Hozzávalók a páchoz:

1 dl juharszirup
8 dkg paradicsompüré (kb. 1 kis konzervnek felel meg)
5 dkg vaj
1 kis lilahagyma apróra vágva
2 gerezd fokhagyma felaprítva
1 ek. ánizsmag szárazon pirítva, durvára törve
½ tk. őrölt szerecsendió
1,5 tk tengeri só

Továbbá:
2 kacsacomb
1 dl víz

A pác alapanyagait egy lábasban felforraljuk, majd lassú tűzön 10-12 percet főzzük, míg be nem sűrűsödik. Ekkor hagyjuk kihűlni, majd egy műanyag dobozban nyakon öntjük vele a húsokat és egy éjszakát állni hagyjuk.
Másnap lekapargatjuk a húsról a felesleges páclevet, majd egy forró serpenyőben minimális olajon mindkét oldalát előpirítjuk, hogy szép barna színt kapjon. Ezután átpakoljuk egy tepsibe és fólia alatt 200 fokon kb. 70 percet sütjük, majd fólia nélkül 160 fokon további 20 percet.
Közben a mártáshoz a megmaradt páclevet 1 dl vízzel felhígítjuk, összeforraljuk, majd botmixerrel egyneműsítjük.

Megjegyzés: ezt a pácmennyiséget a könyv 4x20 dkg húshoz írja. Én úgy tapasztaltam, hogy a pácolásnál a két combot éppen jól bevonta-ellepte. Több húsnál szerintem érdemes másfélszeres adagot készíteni.

Karamellizált almás burgonya

1 kg nem lisztes krumpli
só
fél kiló savanykás alma (pl. jonatán)
1 ek. citromlé
5 dkg (barna)cukor
6 dkg vaj
frissen őrölt bors

A krumplit alaposan megmossuk, héjában megfőzzük. Leöntjük a vizet róla és hagyjuk kihűlni, majd meghámozzuk, felkockázzuk.
Az almát meghámozzuk, kicsumázzuk, meglocsoljuk a citromlével, fél centi vastag szeletekre vágjuk.
A cukrot egy teflon serpenyőben közepes lángon folyamatosan kevergetve karamellizáljuk. Mikor már nagyjából megolvadt, hozzákeverjük a puha vajat, jól elkeverjük, hogy homogén masszát kapjunk. Beleforgatjuk a krumplikockákat, kb. 7 percig sütjük, közben többször óvatosan átforgatjuk (vigyázzunk, hogy ne égjen meg). Sózzuk, borsozzuk, majd kiszedegetjük, a helyére költöztetjük az almákat, kb. 5 perc alatt megpároljuk őket és a krumplival összeforgatva tálaljuk.

A Szakácsok könyve és a Kochen! Das Gelbe von GU alapján. 

2008. márc. 6. 20:45 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Köret, Szárnyas, Szósz
Címkék: alma, ánizs, barnacukor, burgonya, fekete bors, fokhagyma, juharszirup, kacsacomb, lilahagyma, őrölt szerecsendió, paradicsompüré, vaj

Egészséges finomságok (nem csak) kicsiknek

Lassan újra beindul a játszótérszezon, úgyhogy aktuálissá válik a kérdés: mit vigyünk magunkkal tízóraira, uzsonnára? Természetesen olyat, ami finom meg laktató és persze tápanyagokban gazdag. A szendvics és a feldarabolt friss zöldség-gyümölcs mellett a gyerekek által is kedvelt alternatíva lehet a keksz és a muffin. Persze ne a boltira gondoljunk, ami értékes tápanyagot csakúgy, mint földimogyorót pusztán nyomokban tartalmaz, viszont tele van adalékanyaggal és üres kalóriával. Helyette süssünk házi süteményt, aminek összetételét mi határozzuk meg.

Mi legyen a sütiben?

Legyen benne a finomliszt mellett 1/2 -1/3 rész teljes kiőrlésű liszt az értékes vitaminok és ásványi anyagok, valamint a rostok kedvéért.

Finomított cukor (fehér kristálycukor) helyett édesítsük nádcukorral, mézzel, juharsziruppal vagy ezekkel vegyesen.

Csokiból részesítsük előnyben a magas kakaótartalmú étcsokoládét, mert kevesebb cukrot és több tápanyagot tartalmaz.

Dúsítsuk a sütiket aszalt gyümölcsökkel (pl.sárgabarack, tőzegáfonya, meggy), olajos magvakkal (dió, mandula, mogyoró, napraforgómag, tökmag), gabonapelyhekkel (pl. finom szemcsés zabpehely).

A muffinokba titokban keverhetünk reszelt zöldséget-gyümölcsöt is, például sárgarépát, cukkinit, almát, körtét.

 

Almás-répás muffin

Hozzávalók 12 muffinhoz:

15 dkg liszt
10 dkg teljes kiőrlésű liszt
1 csomag. sütőpor
1 csipet só
1/2 tk. őrölt szerecsendió
1 alma meghámozva, kimagozva, lereszelve
1 kisebb répa lereszelve
4 ek. méz
4 ek nádcukor
1 tojás elhabarva
1 pohár joghurt
2 ek. olaj 

Ahogy az a muffinkészítésnél megszokott, először elvegyítjük a száraz hozzávalókat, azaz egy tálba szitáljuk a liszteket és elkeverjük a sóval, szerecsendióval és a sütőporral.

Egy másik edényben elvegyítjük az alma- és répareszeléket.

Egy harmadikban pedig egy kézi habverővel a tojást a mézzel és a cukorral habosra keverjük, majd hozzáadjuk a joghurtot és az olajat, majd fokozatosan belekeverjük az előkészített száraz hozzávalókat is.

Papírkosárkákkal bélelt muffinsütőformába töltögetjük a tésztát és 160 fokon légkeveréses üzemmódban kb. 25 percig sütjük (tűpróba).

Aszalt barackos-napraforgómagos keksz

Hozzávalók kb. 30 darabhoz:

10 dkg puha vaj
5 dkg nádcukor
2 ek. méz
1 tojás elhabarva
10 dkg liszt
15 dkg teljes kiőrlésű liszt
1 ek. zabpehely
5 dkg darált mandula
1 tk. fahéj
1 csipet só
7,5 dkg aprított aszalt sárgabarack
5 ek. napraforgómag

A vajat a cukorral robotgéppel habosra keverjük, majd hozzáadjuk a mézet és a tojást.

Ettől kezdve kézi keverésre válthatunk és folyamatosan adagolhatjuk a masszába a száraz hozzávalókat, azaz a liszteket, a zabpelyhet és a darált mandulát, a sót meg a fahéjat.

Végül hozzáadjuk a barackot és a napraforgómagot is és kemény tésztává gyúrjuk az egészet. Egy nagy gombócot formálunk belőle és  folpackba tekerve fél órára  betesszük a hűtőbe.
Utána jó 1 cm-esre kinyújtjuk, tetszőleges formával kiszaggatjuk és sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk. Majd előmelegített sütőben, hagyományos módon 180 fokon kb. 15 percig sütjük. Vigyázzunk rá, hogy ne süssük túl sokáig, mert akkor nagyon megkeményedik, kiszárad.

Megjegyzés: ha nem akarunk a szaggatással bajlódni, formáljunk egy rudat a tésztából és 1 cm vastagságú korongokat vágjunk belőle.

Ha jobban szeretjük a puha kekszet, tároljuk a kétféle süteményt közös dobozban, így az alma nedvességtartalma megpuhítja a barackos kekszet is.

A receptek forrása: Kochen für Kinder – gesund und lecker című szakácskönyv

Eredetileg a Képmáson.
 

2008. febr. 4. 7:30 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Babagasztro, Keksz
Címkék: 1 éves kortól, alma, aszalt sárgabarack, joghurt, keksz, képmás, kevert tészta, mandula, méz, muffin, nádcukor, napraforgómag, őrölt fahéj, őrölt szerecsendió, sárgarépa, teljes kiőrlésű liszt, zabpehely