Kesudiós vöröslencsekrémleves lepénykenyérrel

Nem olyan időket élünk egyelőre, hogy főzés nélkül készülő hideg leveseket kellene posztolnom, úgyhogy nyugodtan elárulhatom, hogy tegnap kipróbáltam egy ízlésvilágomhoz igen közelálló melengető fűszeres levest a Spooon bloggerteamtől. Élesztős, fűszervajjal megkent lepénykenyeret ettünk mellé – és egyértelműen csatlakozunk az elismerő szavakhoz. Jó és egyszerű recept, mégha a hozzávalók listája ijesztően is hathat elsőre. Az ilyen levesekért érdemes mindig vöröslencsét tartani otthon, fél óra alatt tényleg összedobható és ráadásul laktató. A kesutól szinte főzeléksűrűségű lett, fél adag  (5 dkg)  is elég belőle annak, aki hígabban szereti.



Hozzávalók a leveshez:

2 ek. olívaolaj
1 nagy vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
25 dkg (3 nagyobb) sárgarépa
2 tk. őrölt koriander
1 tk. őrölt római kömény
1/2 tk. őrölt kurkuma
1/2 tk. őrölt fahéj
10 dkg vörölencse
1 l csirkealaplé (DM-es bio leveskockából)
2 babérlevél
10 dkg sózatlan kesudió szárazon megpirítva, ledarálva
1 citrom leve
só
frissen őrölt bors
natúr joghurt a tetejére

A lepénykenyérhez (8 kisebbhez):

25 dkg liszt
fél zacskó szárított élesztő
kb. 2 dl langyos víz
1 tk. cukor
kb. 3/4 tk. só

A tetejére:
puha vaj némi őrölt római köménnyel, sóval és chiliporral kikeverve

Előkészület:
Felforraltam 1 liter vizet és feloldottam benne a leveskockákat (1,5-et).
A répát megtisztítottam, kisebb kockákra vágtam, a hagymákat felaprítottam.
A kesut szárazon megpirítottam, ledaráltam, a citrom levét kifacsartam.

Egy nagyobb fazékban felhevítettem az olívaolajat és a felaprított vörös- és fokhagymát állandóan kevergetve közepes lángon megpirítottam benne (a fokhagymát kicsivel később adtam hozzá).
Utána hozzáadtam a répakockákat és az őrölt fűszereket is (római kömény, koriander, fahéj és kurkuma),  kb. 2 percig kevergetve pirítottam őket, míg a fűszerek jól bevonták a répát és vadul illatoztak.

Ekkor a megmosott vöröslencsét is hozzákevertem, felöntöttem az alaplével, beletettem a babérlevelet, megsóztam és fedő alatt forrásig melegítettem. Ekkor visszavettem a gázt és kis lángon főztem tovább, míg a répa meg nem puhult (kb. 20 perc). Ekkor kihalásztam a babérleveleket és egy botmixerrel pürésítettem a levest. Visszatettem a lángra, hozzákevertem a kesut és a citromlevet és összerottyantottam. Megkóstoltam, sóztam, borsoztam.
Tálaláskor joghurtpöttyöket csepegtettem a tetejére és lepénykenyérrel kínáltam.


A lepénykenyér készítése:

A hozzávalókból kézzel rugalmas tésztát gyúrtam, mely már nem ragadt az edény falához. Hagytam kelni kb. 30 percet, majd kinyomkodtam belőle a levegőt és kisebb darabokat kiszakítva belőle az amerikai palacsintához hasonló méretű korongokat nyújtottam ki. Felhevített száraz serpenyőben sütöttem ki őket, mikor megfordítottam egy korongot, kis idő múlva a szélét egy fakanállal  nyomkodni kezdtem, ettől a belseje valamennyire felpuffad.
Egy tálra szedtem és azon nyomban megkentem az előzőleg kikevert  fűszeres vajjal.
Ettől finomabb is és nem keményedik meg később sem.

2010. jún. 25. 11:02 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Gyors vacsora, Indiai, Keleti, Leves, Zöldségétel
Címkék: kesudió, kurkuma, őrölt fahéj, őrölt koriander, őrölt római kömény, sárgarépa, vöröslencse

Tamarindos paradicsomleves

Most mondhatnám, hogy megint egy comfort food, nekem legalábbis iszonyú jólesett ez az édes-savanykás, a szokásosnál kicsit sűrűbb, fűszeres leves. Állandó helye lesz az étlapon, tekintetbe véve, hogy fél óra alatt elkészül és a kamrában általában minden alapanyag a rendelkezésre áll. A gyanútlan férfifogyasztókat inkább ne terheljük a tamarindos jelzővel, csak bizalmatlanságot szül. Patrik arcáról legalábbis nem sok jót olvastam le, viszont a leves később kifejezetten ízlett neki. Én magam is csak ismerkedem a tamarindszirup használatával, korábban összepréselt szárított termést vettem, amit vízbe kellene áztatni és ahhoz nem volt lelki erőm, de a kis dobozkában kapható sűrű szirupváltozat könnyen kezelhető és nem is vészes az ára (egy kisebb doboz kb. 400 forint, Ázsia-boltban, indiai boltokban kapható). Paradicsomchutney-hoz és édes-savanyú ételekhez is használható többek között. A dél-indiai konyha különösen kedveli, leveseket, lencsés ételeket savanyítanak vele.

Hozzávalók 4 főre:

2 gerezd fokhagyma
kb. 2 cm friss gyömbér
2 zöld chili
kevés olívaolaj
1 tk. őrölt római kömény
1 tk. őrölt koriander
1 marék korianderzöld vagy zellerzöld felaprítva
8 dkg vörös lencse
2 doboz aprított hámozott paradicsomkonzerv
1/2 l alaplé (pl. DM-es biokockából)
1 ek. tamarindpaszta

Tálaláskor:
néhány ek. natúr joghurt vagy tejföl
aprított zeller- vagy korianderzöld

A megpucolt fokhagymát és gyömbért meg a zöld chilit felaprítjuk és kevés olívaolajon megpároljuk. Hozzáadjuk a száraz fűszereket, majd a felaprított koriander-vagy zellerzöldet, jól összeforgatjuk. Ekkor hozzáadjuk a vörös lencsét és a hámozott paradicsomot is, majd felöntjük az alaplével, felforraljuk. Ekkor belekeverjük a tamarindpasztát. Kb. 20 percig főzzük, majd botmixerrel kicsit pürésítjük, de nem cél, hogy teljesen homogén legyen. Zöldfűszerrel elkevert tejfölpöttyökkel tálaljuk.

Forrás: Olive 2009/március

2010. jún. 4. 8:13 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Csípős, Gyors vacsora, Keleti, Leves, Zöldségétel
Címkék: fokhagyma, gyömbér, hámozott paradicsom, korianderlevél, őrölt koriander, őrölt római kömény, tamarindpaszta, vöröslencse, zellerzöld

Perzsa rizses csirke

Mielőtt végérvényesen vegabloggá avanzsálnék, egy gyors csirkeétellel jelentkezem. Stahl Judit receptje volt az alap, azt szabtam a kamrám aktuális tartalmához. Akik ismernek, ebből már sejtik, hogy aszalt áfonya került bele.:) És mivel pisztáciát főzéshez sosem veszek, annyira irreálisnak tartom az árát (az aszalt meggy ára sajnos ugyanilyen fájdalmas és érthetetlen), így mandulával készítettem, amivel szintén nagyon jól működött.

 

Hozzávalók:

1 csirkemell kifilézve

só

frissen őrölt bors

1 csomag újhagyma vagy 1 arasznyi póré felaprítva

1 narancs héja és leve

4 ek. olívaolaj

25 dkg rizs

10 dkg aszalt vörösáfonya (eredetileg aszalt meggy)

10 dkg mandula (eredetileg pirított, sózott pisztácia) felaprítva

1,5 dl száraz fehérbor vagy száraz pezsgő

4-5 dl víz

A csirkemellfilét hideg vízben megmossuk, majd 3x1 cm-es csíkokra vágjuk, sózzuk, borsozzuk.

A hagymát megtisztítjuk, felaprítjuk, a narancs héját lereszeljük, levét kicsavarjuk.

A mandulát egy teflon serpenyőben szárazon megpirítjuk.

Egy nagy lábosban felhevítünk 3 ek. olívaolajat és erős lángon előpirítjuk rajta a csirkemellcsíkokat. Utána kiszedegetjük őket és félrerakjuk. Öntünk még egy kis olajat a lábosba és megfonnyasztjuk rajta mérsékelt lángon a hagymát, majd hozzáadjuk a megmosott rizst és 2-3 percig kevergetjük. Ezután megsózzuk, beleforgatjuk a csirkecsíkokat, rászórjuk a narancshéjat, az aszalt áfonyát és a mandula nagy részét (a maradékot majd tálaláskor szórjuk a tetejére).  Ráöntjük a folyadékokat is: a bort, a narancslevet és 4-5 dl vizet.

Megsózzuk, erős lángon felforraljuk, fedő alatt, mérsékelt lángon 20-25 perc alatt készre főzzük. Néha megkeverjük. Végül elzárjuk a gázt és fedő alatt még 3-4 percig állni hagyjuk.

Az eredeti recept szerint perzsa hagymával a tetején kellene tálalni. Én ezt most kihagytam, nélküle is nagyon finom volt, de azért ideírom a receptjét.

Hozzávalók:

2 nagy fej vöröshagyma

5 dkg vaj

só

1/2 kk. őrölt fahéj

1/2 kk. őrölt gyömbér

1/2 kk. őrölt római kömény

néhány dkg mandula

A hagymát megpucoljuk, vékonyan felkarikázzuk, és egy nagy serpenyőben kis lángon megolvasztjuk a vajat. Rádobjuk a hagymát, picit megsózzuk és mérsékelt tűzön 25 perc alatt puhára és aranybarnára pároljuk. Közben néha megkeverjük. Amikor kész, hozzákeverjük a fűszereket és a maradék mandulát és tálalásnál rápúpozzuk a rizses csirke tetejére.

Stahl Judit receptje a Gyors szárnyas ételek című könyvből.

2009. ápr. 6. 8:38 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Szárnyas
Címkék: aszalt vörösáfonya, csirkemell, fehérbor, mandula, narancs, őrölt fahéj, őrölt gyömbér, őrölt római kömény, póréhagyma, rizs, újhagyma, vaj, vöröshagyma

Stifado

Egy-két hónappal ezelőtt elcsábultam a piacon és vettem szép borjúlábszárat. Akkor még azt gondoltam, gulyásleves lesz belőle (még életemben nem csináltam), aztán persze megint rabul ejtett egy új és izgalmasabb recept. A Für Sie magazin mediterrán konyháról szóló különszámában találtam ugyanis egy stifado receptet, amihez a borjúm alkalmasnak tűnt. Kicsit utánaolvasva láttam, hogy nagyon nem távolodtam el eredeti célomtól, ugyanis a stifadot a görögök pörköltjének vagy gulyásának is nevezik. A lelke a sok hagyma (a legtöbb receptben 1 kg húshoz 1 kg hagymát adnak), ami lehet gyöngyhagyma, salotta vagy kicsi vöröshagyma is. A neten talált receptek nem ilyen fűszeresek, mint ez, így maradtam az izgalmasnak ígérkező fűszerorgiánál. Az adagot persze csökkentenem kellett, csak fél kiló húsból készítettem, a fűszerek viszont az eredeti mennyiségben mentek bele. A megváltoztatott mennyiségeknél zárójelben közlöm az eredetit.

Mikor daraboltam a húst, kicsit félni kezdtem, hogy nagyon rágós lesz, mert annyira inasnak tűnt. Aztán nagyon pozitívan csalódtam (látszik, hogy a vöröshús téma nem az én asztalom), mert isteni omlós, puha lett. Nem egy hétköznapra való gyors vacsora a főzési idő miatt, de hétvégére ideális, míg fő, lehet közben mással foglalkozni.
Az eredmény pedig: sötétbarna, gazdag szószban fürdő omlós húskockák és hagymadarabok.

Megjegyzés: A szegfűszeg illata-íze domináns, így aki nem szereti, csökkentse a mennyiséget vagy hagyja ki.

Hozzávalók 2-3 személyre:

50 dkg borjúlábszár (eredetileg 1,5 kg marhahús)
3 ek. olívaolaj (eredetileg 6 ek.)
só
frissen őrölt bors

2 gerezd fokhagyma
1 babérlevél
1/2 tk. őrölt szerecsendió
1/2 tk. őrölt szegfűszeg
1/2 tk. őrölt római kömény

2 ek. paradicsompüré
1 rúd fahéj
2 ek. vörösborecet (eredetileg 3 ek.)

3 dl víz (eredetileg 5 dl)
25 dkg passzírozott paradicsom (dobozos)
1 dl vörösbor

25 dkg kicsi vöröshagyma (eredetileg 1 kg)

A húst megmostam, szárazra töröltem, a hártyás, inas részeket levágtam róla. Utána kb. 2 cm-es kockákra vágtam. Egy nagy fazékban felhevítettem 3 ek. olívaolajat, rádobtam a húst (ha nem férnek el egy rétegben, akkor több menetben). Kevergetve őket néhány perc alatt minden oldalról megpirítottam a húskockákat. Kiszedtem, jól megsóztam, megborsoztam, félreraktam.

Az olajba beledobtam az apróra vágott fokhagymát, a babérlevelet, a szegfűszeget, a római köményt és az őrölt szerecsendiót. Kis lángon, kevergetve hevítettem őket, míg illatozni nem kezdtek. Utána ment rájuk a hús, a paradicsompüré és a fahéjrúd. Elkevertem, majd a borecetet hozzáadva pár percig pirítottam. Utána hozzáadtam kb. 3 dl vizet, a passzírozott paradicsomot és a vörösbort. Az így kapott ragut fedő alatt, kis lángon 1 órán át főztem.

Közben a vöröshagymákat megmostam és héjastul leforráztam őket forrásban levő vízzel és kb. 1 percig állni hagytam. Utána hideg vízzel leöblítettem és csak utána hámoztam meg. A hagymafejeket negyedeltem és a húshoz adtam. Kb. 45 percet főttek még együtt, akkor még fűszereztem kicsit és elzártam a lángot (legközelebb már kb. 45 perc után beletenném a hagymát, a borjúnak ugyanis a kétszer 45 perc is elég).
Főtt tésztával ettük.

2008. szept. 16. 9:40 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Vöröshús
Címkék: babérlevél, borjúlábszár, fahéj, fokhagyma, őrölt római kömény, őrölt szegfűszeg, őrölt szerecsendió, paradicsompüré, vörösbor, vörösborecet, vöröshagyma

Török pizza

Már régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy készíték otthon a török étkezdékben látott tetszetős csónak alakú pizzát. Végre elszántam magam a cselekvésre, aztán ahogy utánaolvasgattam, szembesültem vele, hogy tulajdonképpen kétféle török pizza létezik. Amit én sütöttem, az a török büfék étlapján szem alakú pizza néven fut, és más információt nem is találtam róla. Míg a Lahmacun néven ismert török pizza bár szintén fűszeres-paradicsomos darált hússal van megrakva, de kör alakú. Fogyasztáskor pedig azon melegében megszórják aprított petrezselyemmel, hagymakockákkal, meglocsolják citromlével majd feltekerik és úgy harapják. Most viszont a szem alakú receptje következik.

Hozzávalók 4 darabhoz:

45 dkg liszt
1 tasak szárított élesztő
1 tk. cukor
kb. 3 dl langyos víz
1 ek. olaj
1 csapott ek. só
2 ek. natúr joghurt

Tetejére:

30 dkg darált hús
kevés olaj
1 lilahagyma felaprítva
2 gerezd fokhagyma felaprítva
2 ek. sűrített paradicsom
2 ek. olaj
2 kis kakukkfűágacska
só
frissen őrölt bors

Tálaláshoz:

néhány ek. natúr joghurt vagy tejföl
őrölt római kömény
apróra vágott lilahagyma

A vizet elkevertem az élesztővel, a cukorral és az olajjal és hagytam kicsit felfutni. Utána egy nagy tálba öntöttem, belekevertem a joghurtot és a sót, majd fokozatosan adagolva hozzá az átszitált lisztet a robotgép dagasztókarjaival ruganyos tésztává dagasztottam. Utána letakarva kb. 1 órán át kelesztettem. Ezalatt szépen feljött és hólyagos lett. Ekkor kiborítottam a belisztezett gyúródeszkámra, kinyomkodtam belőle a levegőt és 4 egyenlő részre osztottam. Mindegyik részt vékony, ovális alakú lappá nyújtottam. Letakarva hagytam őket pihenni.

Közben elkészítettem a rávalót. Egy serpenyőben kevés olajon fehéredésig pirítottam a darált húst, majd sóztam, borsoztam. Levettem a lángról,  hozzáadtam a kakukkfüvet (csak a leszedegetett leveleket), a hagymákat, a sűrített paradicsomot, a 2 ek. olajat és jól elkevertem. Ezzel megkentem a pizzák tetejét, de a szélükön kihagytam egy kb. 1 cm-es sávot, amit aztán visszahajtottam, így keskeny peremes csónakokat kaptam. Sütőpapírral bélelt tepsire raktam őket.
Előmelegített sütőben 225 fokon sültek meg két menetben 20-20 perc alatt. 

Tálalás előtt locsoljuk meg a tetejüket joghurttal vagy tejföllel, szórjuk meg lilahagymával és őrölt római köménnyel.

2008. febr. 11. 11:10 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Keleti, Kenyér
Címkék: darált hús, fokhagyma, joghurt, kakukkfű, kelt tészta, lilahagyma, őrölt római kömény, sűrített paradicsom, szárított élesztő