
Ha valami kétszer készül egy héten, az önmagáért beszél, így a Marmalade oldalán talált receptnek itt a helye, nehogy elfelejtsem. Az első verziónál nem volt itthon elég étcsoki, így tejcsoki is került bele – ettől picit édesebb lett és az édesszájúaknak jobban bejött. A második menetben csak étcsoki ment bele, így viszont nekem ízlett jobban, főleg eperrel és meggyel a tetején. Akár így, akár úgy érdemes kipróbálni, pillanatok alatt kész, csak a behűtést kell türelemmel kivárni.
Hozzávalók 4 adaghoz:
1 doboz (400 g) kókusztej
10 dkg étcsoki
4 ek. rizsszirup
1 tk. őrölt kardamom
1 ek. kukoricaliszt
Egy lábosban felforraltam a kókusztejet, majd beletördeltem az étcsokit és kevergetve felolvasztottam benne. Ekkor hozzákevertem a rizsszirupot, a kardamomot, végül egy kézi habverő segítségével belekevertem a kukoricalisztet is (csomómentesen). Mikor besűrűsödött, kis tálkákba öntöttem, hagytam kihűlni, majd mentek a hűtőszekrénybe. Gyümölccsel kísérve még finomabb (meggyel és eperrel is jól csúszott).
Megosztás
Surranópályán ugyan, de ezzel a banános recepttel nevezek a Főzőmasina által meghirdetett banános játékra. Ahogy ő, úgy én is nagy híve vagyok ennek a gyümölcsnek, étcsokival párosítva például imádom, ezt az e tárgykörben született szép számú süteményreceptem is bizonyítja. Most viszont nem sütibe tettem, hanem másik kedvenc területemmel, az indiai konyhával ötvöztem és egy népszerű búzadarás indiai desszertet, halwát készítettem belőle.
Aki egyébként nem szereti az indiait, annak is bátran ajánlom, a cukor mennyisége európai ízlés szerint való, és fűszerek közül is csak az őrölt kardamom játszik, óvatos mennyiségben (ez ízlés szerint növelhető). Az indiaiak szerint a halwa például jótékonyan hat nátha esetén, de én bármilyen helyzetben szívesen összedobok egyet tetszőleges gyümölccsel (korábban például eperrel készítettem).
Hozzávalók:
2,5 dl búzadara (kb. 15 dkg)
10 dkg vaj
5-6 dl tej
5,5 dkg nádcukor
pici só
1 marék mazsola
1/2 tk. őrölt kardamom
1 banán villával szétnyomva
kevés citromlé vagy lime-lé
Tetejére: egy marék dió szárazon pirítva, felaprítva
A vajat egy vastag aljú fazékban felolvasztjuk, rászórjuk a búzadarát és kis lángon, folyamatosan kevergetve világosbarnára pirítjuk (egy idő után kellemesen illatozni kezd). Arra vigyázzunk, hogy ne égjen oda.
Közben egy kisebb fazékban felforraljuk a tejet a nádcukorral és a mazsolával, picit megsózzuk. Mikor a dara már szép világosbarna, merőkanalanként hozzákeverjük a forró cukros tejet, néha kevergetve fedő alatt pár percig főzzük. Közben megszórjuk a kardamommal, és a legvégén beleforgatjuk a szétnyomkodott banánt, pici citromlével ízesítjük. Akkor jó, ha szirupos fényű, sűrű. Tálalás előtt megszórjuk szárazon megpirított diódarabokkal.
Megosztás
Banános nutella, folyékony banán split – akárhogy is hívjuk, a lényeg, hogy nagyon finom, bűnösen édes cuccról van szó, mely kenyérre, kalácsra kenve, palacsintába töltve tehet jó szolgálatot. Egy blogon leltem az eredetijét, némileg változtattam rajta, például a cukormennyiséget kapásból megfeleztem, de így sem sorolnám a diétás kencék közé.
Hozzávalók kb. 3 dl-hez:
4 közepes méretű érett banán meghámozva, villával szétnyomva
6 dkg (barna) cukor
1 tk. citromlé (eredetileg 2 ek. narancslé)
1/2 tk. őrölt kardamom szárazon picit megpirítva
10 dkg étcsoki
pici só
Egy kis lábasban feltettem a tűzre a szétnyomkodott banánokat a cukorral, a citromlével és az őrölt kardamommal. Közepes lángon, kevergetve főztem kb. 5 percig. Ekkor egy botmixerrel pürésítettem, majd belekevertem a felaprított étcsokit is. Picit megsóztam, és addig főztem, míg a csoki fel nem olvadt. Ekkor egy kisebb tiszta befőttes üvegbe töltöttem a „dzsemet”.
Hűtőben 3 hétig eláll (bár kétlem, hogy nem fogy el legkésőbb az első palacsintasütéskor).
Megosztás
Kezdek felpörögni, most épp a szilva mint alapanyag csípődött be, így a sokak által imádott Ikea-food, a köttbullar mellé nem autentikus vörösáfonyaszószt készítettem, hanem „magyarosan” szilvaszószt. Azért utalásképpen a svéd konyhára kardamomot is tettem a szószba. Jó kis páros lett ez így, ha nem lenne ilyen türelemjáték a húsgolyósütés, biztos gyakran csinálnék. Így megmarad kivételes alkalmakra.

Hozzávalók 40 darab kis húsgolyóhoz:
30 dkg darált sertéshús
30 dkg darált marhahús
3 szelet szikkadt kenyér
2 dl langyos tej
1 vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 tojás
kb. 1,5 csapott teáskanál só
frissen őrölt bors
kevés olaj a sütéshez
A szilvaszószhoz:
6-8 szem szilva
kevés juharszirup
fél tk. őrölt fahéj
fél tk. őrölt kardamom
A hagymákat megtisztítottam, apróra vágtam. A kenyeret kockákra vágtam, beáztattam a tejbe, majd egy nagy tálba raktam, de előtte kinyomkodtam belőle a tejet. Ment bele az elhabart tojás és a kétféle darálthús meg a hagymák. Megsóztam, megborsoztam a masszát és kézzel jól elkevertem. Vizes kézzel kis gombócokat formáztam belőle, kevés lisztben megforgattam, leráztam róla a felesleges lisztet és egy tálra tettem.
Egy nagy teflon serpenyő aljába kevés olajat öntöttem (kb. fél cm vastagon), felhevítettem és több adagban mérsékelt lángon kisütöttem benne a húsgolyókat (türelmesnek kell lenni, közben forgatni őket, hogy mindenütt átsüljenek).
Közben előkészítettem a szilvát: megmostam, kimagoztam, kisebb darabokra vágtam. Egy kis lábas aljára szórtam, kevés juharsziruppal meglocsoltam, megfűszereztem, majd kis lángon, fedő alatt megpároltam. Utána botmixerrel pürésítettem.
A húsgolyókat a mártással és krumplipürével tálaltam.
Megosztás
Anyukáméktól rendszeresen kapunk friss, vidéki zöldségadagokat, főleg paprikát és paradicsomot meg cukkinit. A cukkinival nincs is gondom, általában főzelékként végzi, esetleg zöld minestrone lesz belőle, de a másik kettő sokszor nem akar elfogyni. Nem eszünk sok szendvicset, a lecsót meg félévente egyszer kívánjuk meg, így valami vérpezsdítőbb recept után kellett néznem. Rátaláltam erre a látványos sült paprikára, ami eredetileg ugyan színes pritaminpaprikára íródott, de a magyar paprika is nagyon meggyőző volt ebben a formában. Olyannyira, hogy ismétlés várható.
Hozzávalók:
2 kisebb vöröshagyma
1 ek. olívaolaj
20 dkg hosszúszemű rizs pl. basmati vagy jázmin
Kb. 4,5 dl víz (amennyit a rizs felvesz)
1/2 tk. fekete kömény (nigella)
1/2 tk. kurkuma
1/2 tk. őrölt bors (elhagyható)
1/4 tk. őrölt kardamom
1/4 tk. őrölt koriander
1/4 tk. őrölt paprika
1/4 tk. őrölt szerecsendió
1/4 tk. só
1 csokor petrezselyem
8 dkg dió felaprítva (eredetileg fenyőmag)
8 dkg mazsola
10 dkg mozarella kockára vágva (eredetileg feta)
4 paprika (sárga vagy színes pritamin)
A diphez:
1 pohár joghurt
1 ek. citromlé
só
frissen őrölt bors
1 csipet barnacukor
A hagymákat meghámoztam, apró kockára vágtam. Egy serpenyőben felhevítettem az olívaolajat, üvegesre pároltam benne a hagymát. Utána megszórtam a szárított fűszerekkel és kevergetve pirítottam őket egy kicsit, hogy kibontakozzon az aromájuk. Utána hozzákevertem a rizst, üvegesre pirítottam, majd felöntöttem vízzel (először 3,5 dl-rel, később pótolni kellett még). Kis lángon, fedő alatt kb. 20 percig pároltam.
Közben felaprítottam a diót, a sajtot, a petrezselymet. A paprikákat megmostam, hosszában félbevágtam, kimagoztam.
Negyed óra múlva, mikor a rizs már megpuhult, elzártam a gázt és a petrezselymet, a mazsolát, a diót és a sajtot is a hozzákevertem, ha kellett még megsóztam. A félbevágott paprikákat megtöltöttem a fűszeres rizzsel és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam őket.
Előmelegített sütőben 200 fokon 40-45 perc alatt készültek el hagyományos üzemmódban.
Tálalás előtt a diphez valókat kikevertem és azzal kínáltam.
Megjegyzés: én bababarát okokból a fetát mozarellával váltottam ki, ezért a negyed tk. só kevésnek bizonyult. Egyébként a fetát ajánlom karakteresebb íze miatt (akkor viszont valószínűleg elég a kevesebb só is).
Forrás: Die 100 besten Mittelmeer-Rezepte (a Für Sie kiadványa)
Megosztás
Hirtelen ötlettől vezérelve alkottam ezt a reggeli italt és nagy örömömre Panni is szívesen itta, főleg, hogy szívószállal tehette mindezt. Az ital lelke a barack mellett a limelé, amitől illatosan kókuszos aromája van és a fűszerek, amik csak diszkrét háttérként vannak jelen. Az őrölt kardamomot rögtön a szívembe is zártam, sokkal lágyabb az íze, mint az egész magoknak.
Hozzávalók 1 személyre:
1 pohár kefír
4 sárgabarack
1-1 késhegynyi őrölt fahéj és őrölt kardamom
1 ek. méz
1-2 dl tej
1 dl ásványvíz (zöld kupakos)
2-3 tk. limelé
A fűszereket egy kis lábasba szórtam és kis lángon addig hevítettem, míg illatozni kezdtek. Utána elzártam a lángot (így intenzívebb lesz az ízük). A megmosott, kimagozott barackokat a botmixerem keverőpoharába tettem és ráöntöttem a kefírt, majd a mézet és a fűszereket is hozzáadva összeturmixoltam. Ezután felöntöttem annyi tejjel, hogy 4 dl legyen és limelével ízesítettem. Lefedve egy órára hűtőbe tettem. Fogyasztás előtt felöntöttem 1 dl ásványvízzel.
További információ és még több lassirecept az Orienten található.
Megosztás
Bevált receptek. Meg egyebek, ahogy anyósom mondaná.




Adatvédelem | Szerzői jogok és felhasználási feltételek |
Médiaajánlat
© kicsi Vú & Patrik 2007-2010