
Kezdek felpörögni, most épp a szilva mint alapanyag csípődött be, így a sokak által imádott Ikea-food, a köttbullar mellé nem autentikus vörösáfonyaszószt készítettem, hanem „magyarosan” szilvaszószt. Azért utalásképpen a svéd konyhára kardamomot is tettem a szószba. Jó kis páros lett ez így, ha nem lenne ilyen türelemjáték a húsgolyósütés, biztos gyakran csinálnék. Így megmarad kivételes alkalmakra.

Hozzávalók 40 darab kis húsgolyóhoz:
30 dkg darált sertéshús
30 dkg darált marhahús
3 szelet szikkadt kenyér
2 dl langyos tej
1 vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 tojás
kb. 1,5 csapott teáskanál só
frissen őrölt bors
kevés olaj a sütéshez
A szilvaszószhoz:
6-8 szem szilva
kevés juharszirup
fél tk. őrölt fahéj
fél tk. őrölt kardamom
A hagymákat megtisztítottam, apróra vágtam. A kenyeret kockákra vágtam, beáztattam a tejbe, majd egy nagy tálba raktam, de előtte kinyomkodtam belőle a tejet. Ment bele az elhabart tojás és a kétféle darálthús meg a hagymák. Megsóztam, megborsoztam a masszát és kézzel jól elkevertem. Vizes kézzel kis gombócokat formáztam belőle, kevés lisztben megforgattam, leráztam róla a felesleges lisztet és egy tálra tettem.
Egy nagy teflon serpenyő aljába kevés olajat öntöttem (kb. fél cm vastagon), felhevítettem és több adagban mérsékelt lángon kisütöttem benne a húsgolyókat (türelmesnek kell lenni, közben forgatni őket, hogy mindenütt átsüljenek).
Közben előkészítettem a szilvát: megmostam, kimagoztam, kisebb darabokra vágtam. Egy kis lábas aljára szórtam, kevés juharsziruppal meglocsoltam, megfűszereztem, majd kis lángon, fedő alatt megpároltam. Utána botmixerrel pürésítettem.
A húsgolyókat a mártással és krumplipürével tálaltam.
Anyukáméktól rendszeresen kapunk friss, vidéki zöldségadagokat, főleg paprikát és paradicsomot meg cukkinit. A cukkinival nincs is gondom, általában főzelékként végzi, esetleg zöld minestrone lesz belőle, de a másik kettő sokszor nem akar elfogyni. Nem eszünk sok szendvicset, a lecsót meg félévente egyszer kívánjuk meg, így valami vérpezsdítőbb recept után kellett néznem. Rátaláltam erre a látványos sült paprikára, ami eredetileg ugyan színes pritaminpaprikára íródott, de a magyar paprika is nagyon meggyőző volt ebben a formában. Olyannyira, hogy ismétlés várható.
Hozzávalók:
2 kisebb vöröshagyma
1 ek. olívaolaj
20 dkg hosszúszemű rizs pl. basmati vagy jázmin
Kb. 4,5 dl víz (amennyit a rizs felvesz)
1/2 tk. fekete kömény (nigella)
1/2 tk. kurkuma
1/2 tk. őrölt bors (elhagyható)
1/4 tk. őrölt kardamom
1/4 tk. őrölt koriander
1/4 tk. őrölt paprika
1/4 tk. őrölt szerecsendió
1/4 tk. só
1 csokor petrezselyem
8 dkg dió felaprítva (eredetileg fenyőmag)
8 dkg mazsola
10 dkg mozarella kockára vágva (eredetileg feta)
4 paprika (sárga vagy színes pritamin)
A diphez:
1 pohár joghurt
1 ek. citromlé
só
frissen őrölt bors
1 csipet barnacukor
A hagymákat meghámoztam, apró kockára vágtam. Egy serpenyőben felhevítettem az olívaolajat, üvegesre pároltam benne a hagymát. Utána megszórtam a szárított fűszerekkel és kevergetve pirítottam őket egy kicsit, hogy kibontakozzon az aromájuk. Utána hozzákevertem a rizst, üvegesre pirítottam, majd felöntöttem vízzel (először 3,5 dl-rel, később pótolni kellett még). Kis lángon, fedő alatt kb. 20 percig pároltam.
Közben felaprítottam a diót, a sajtot, a petrezselymet. A paprikákat megmostam, hosszában félbevágtam, kimagoztam.
Negyed óra múlva, mikor a rizs már megpuhult, elzártam a gázt és a petrezselymet, a mazsolát, a diót és a sajtot is a hozzákevertem, ha kellett még megsóztam. A félbevágott paprikákat megtöltöttem a fűszeres rizzsel és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam őket.
Előmelegített sütőben 200 fokon 40-45 perc alatt készültek el hagyományos üzemmódban.
Tálalás előtt a diphez valókat kikevertem és azzal kínáltam.
Megjegyzés: én bababarát okokból a fetát mozarellával váltottam ki, ezért a negyed tk. só kevésnek bizonyult. Egyébként a fetát ajánlom karakteresebb íze miatt (akkor viszont valószínűleg elég a kevesebb só is).
Forrás: Die 100 besten Mittelmeer-Rezepte (a Für Sie kiadványa)
Hirtelen ötlettől vezérelve alkottam ezt a reggeli italt és nagy örömömre Panni is szívesen itta, főleg, hogy szívószállal tehette mindezt. Az ital lelke a barack mellett a limelé, amitől illatosan kókuszos aromája van és a fűszerek, amik csak diszkrét háttérként vannak jelen. Az őrölt kardamomot rögtön a szívembe is zártam, sokkal lágyabb az íze, mint az egész magoknak.
Hozzávalók 1 személyre:
1 pohár kefír
4 sárgabarack
1-1 késhegynyi őrölt fahéj és őrölt kardamom
1 ek. méz
1-2 dl tej
1 dl ásványvíz (zöld kupakos)
2-3 tk. limelé
A fűszereket egy kis lábasba szórtam és kis lángon addig hevítettem, míg illatozni kezdtek. Utána elzártam a lángot (így intenzívebb lesz az ízük). A megmosott, kimagozott barackokat a botmixerem keverőpoharába tettem és ráöntöttem a kefírt, majd a mézet és a fűszereket is hozzáadva összeturmixoltam. Ezután felöntöttem annyi tejjel, hogy 4 dl legyen és limelével ízesítettem. Lefedve egy órára hűtőbe tettem. Fogyasztás előtt felöntöttem 1 dl ásványvízzel.
További információ és még több lassirecept az Orienten található.
Bevált receptek. Meg egyebek, ahogy anyósom mondaná.
Étel: minden, ami csípős és fűszeres
Ital: sör, bor, tea
Férfi: Benoît Magimel
Nő: Audrey Tautou




Adatvédelem | Szerzői jogok és felhasználási feltételek
© kicsi Vú & Patrik 2007-2009