Luxusebéd a Halászbástya étteremben

Nemrég Patrik főnökének nagyvonalúsága folytán (kaptunk tőle ajándékba egy vouchert) alkalmunk volt kettesben megebédelni a tavaly szeptemberben nyílt Halászbástya étteremben.
Az új étterem, melynek szlogenje „Fine dining a város felett” Hammer Zoltán séf vezetésével Budapest csúcsgasztronómiai elitjébe igyekszik. Ehhez bevet mindent: modern szellemiséget és technológiát, kiváló alapanyagokat, szakképzett munkaerőt.

A hely különlegessége, hogy valóban a Halászbástya egyik végén alakították ki gyönyörűen felújítva és kihasználva a belső teret, az asztaloktól szép kilátás nyílik a Dunára és a Parlamentre. Hatalmas, elegáns tér, visszafogott, ízléses belső dizájn jellemzi az éttermet, ahova kicsit feszengve léptünk be szombat délben. Az elénk siető fehér kesztyűs pincérek kezdetben fokozták elfogódottságunkat, de később az egyik különösen közvetlennek és beszédesnek bizonyult és a többi munkatárs is nagyon mosolygós volt, így egy kevés bor után már mi is oldottabban tekintettünk az ígéretes jövőbe, ami el is érkezett az alábbi előételek képében.

Míg a koncepcióhoz illően rövid étlapot böngésztük, üdvözlőfalatokat tett elénk a pincér: háromféle helyben sütött kenyeret (karakteres magyaros ízesítéssel) és egy kis vajat. Mind a kecskesajtos, mind a paprikás és a tepertős kenyér nagyon ízlett, alig bírtuk abbahagyni, hogy maradjon hely a többi fogásnak.



Előételek:

Füstölt galambmellcarpaccio borókafagylalttal –füstölt galambmell sous vide-olva, hajszálvékony szeletekben négyszögletben elrendezve, rajta egy gombóc tejszín alapú borókás fagyi. Izgalmas és ízletes kombináció.

Kecsketejes paszternákkrémleves fenyőmagos sajtchips-szel, korianderrel – selymes, átszűrt krémleves, meglepően édeskés, nagyon finom, a koriander csak a díszítésben jelent meg.

Ököruszályleves szarvasgombás derelyével – sötétbarna, esszenciális leves omlós húsfalatokkal, batonra vágott zöldségekkel.

Kétféle főételt kóstoltunk:

Bélszín Budapest módra - Bélszínfilé, kucsmagombás-zöldborsós ragu, libamáj, forgatott burgonya – újraértelmezett klasszikus, a közepesre kért bélszínen egy nagy szelet sült libamáj feküdt, a „torony” alatt sült burgonyaszeletek, mellé kis tálkában lecsós, kucsmagombás ragu (zöldborsó valószínűleg épp nem volt a konyhán, ettől eltekintve nagyon ízlett).

Fogoly és sütőtök - Tökmagos kacsamájjal töltött fogoly, sütőtökös sültburgonyapüré – a leglátványosabb fogás, a puha kacsamájnak jót tett a közéforgatott ropogós tökmag, a sütőtökös krumplipüré az én ízlésemnek egy kicsit túl krémes-pépes volt, jobb lett volna csak áttörni.

Aranygaluska tejsodóval – ízletes, friss, házias, ahogy anyukám készíti, nekem kicsit túl édes.



A borválasztásunkat egy kedves sommelier hölgy segítette, aki a bélszín mellé egy cabernet franc-t, a fogolyhoz pedig egy furmintot javasolt.

Összességében nagyon kellemes benyomásokkal és igen jóllakottan távoztunk. Az árfekvés miatt nem valószínű, hogy mindennapi vendégek leszünk, de aki ki szeretné próbálni, itt a jó alkalom, most minden nap 12 és 15 óra között 50 %-os engedményt adnak az ebéd árából.

A fotók nagyobb méretben megtekinthetők facebook-oldalamon.

2011. márc. 16. 5:00 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Étterem
Címkék: étterem, halászbástya étterem

Kővirág kontra Tóth vendéglő – balatoni gasztrokalandok

A múlt hétvégét húgomékkal Balatonszepezden töltöttük, és jó előre lefektettük, hogy főzéssel nem bíbelődünk, hanem a partmenti büféket rohamozzuk, illetve esténként étterembe megyünk. Én már hetekkel korábban a büfés hamburgerről ábrándoztam és közben elhatároztam, hogy kipróbáljuk a köveskáli Kővirág éttermet is, mert már sok jót olvastam róla.

A fokozatosság elvét bölcsen betartva a büféknél kezdtünk, itt ért az első csalódás: a várva várt hamburgerbe egy árvaszúnyogot is csomagoltak, de ami még rosszabb, a zsemléje kemény volt.:( A nutellás palacsinta hozta a tavalyi formát, így Panni legalább elégedett volt.
Eztán következett egy vacsora a révfülöpi Tóth vendéglőben, egy hagyományos balatoni étteremben fárasztóan hosszú étlappal, rengeteg húsétellel, nem sok izgalommal, de megbízhatóan jó levesekkel. A babgulyás és a tárkonyos húsgombócleves idén is finom volt, viszont főételt alig bírtam választani. Hasonló gondot okozott a desszert kiválasztása: a különböző palacsinták sorát a már a szocializmusban is cikinek számító őszibarackbefőtt zárta. Végül beértem egy jegeskávéval.

Sebaj, biztattam magam, hisz várt ránk még a Kővirág. Biztosra mentünk, foglaltunk asztalt és 12-kor már ott toporogtunk az ajtó előtt. A hely lenyűgöző, nagyon hangulatos vidéki udvarház, buja kerttel, bodzabokorral, kőfallal, cicával a kőrakáson – ahogy kell. Az asztalok mellett elszórva gyerekjátékok hívogatnak, idillikus az egész.



Az étlap kellően rövid, kiegészíti a két táblára írt napi ajánlat. Az előételek közül kacsamájpástétomot kóstoltunk lilahagymalekvárral – kicsit sok a vaj mellé és kevés a kenyér, de ezt kérésre pótolják (bár mire megérkezett a plusz kenyér, már a főételnél tartottunk). A pástétom finom, mindannyiunknak ízlett. A kevés leves közül én egy hideg uborkalevest választottam – jó sok kaporral érkezett, ízletes, üdítő leves, egy gondom volt, az elnagyoltan felaprított kapordarabok, melyek ága-bogait néha a tányér szélére kellett tennem.



A főételek közül négyet próbáltunk – a cigánypecsenye aratta a legnagyobb sikert, bár a szalonnataréjt jobban is kisüthették volna, a mellé kért paradicsomsaláta pedig paradicsom és lilahagyma keveréke magában – nem értek össze az ízek.
Az általam választott zöldfűszeres borjúragu dödöllével felemás érzéseket keltett: a dödölle kifogástalan, a hús viszont már látványra is taszító: fakó, szürke húsdarabok sok hártyával, oda nem illő résszel, szaft nélkül, viszont sok, nagydarab fűszerrel (egész babérlevél, kakukkfűágacska).
A pirított bélszín pécselyi módra nem volt rossz, a bélszín lecsós raguval érkezett, de aki kóstolta, egyetértett abban, hogy a ragu lehetne ízesebb, a hússzelet pedig vastagabb.
A mélypontot a sertés szűzérme jelentette petrezselymes burgonyával – a hús kifejezetten ízetlen volt, a sült paprikaágy, amin nyugodott, 2-3 kis paprikadarabkát jelentett. A köret (ez külön kérésünkre tért el az étlapon található cukkinilepénytől) pedig diétás kosztra emlékeztetett, natúr sóba-vízbe krumpli aprított petrezselyemmel megszórva (a vajba forgatást kispórolták).



Desszertre már nem maradt kapacitásunk, így csak a Panninak főételnek kért bundás almából ettem pár falatot. Noha a pincér azt mondta, csak bundás barackjuk van, végül mégis a kommerszebb alma érkezett rengeteg mézzel meglocsolva, amitől túl édes-szirupos lett.
Számomra a legnagyobb csalódást maga a desszertlap okozta: a bundás almán kívül szinte csak palacsintákat tartalmazott, azokat ugyan az átlagosnál izgalmasabban elkészítve. Hiányoltam a szezonális alapanyagokból készített nyárias desszerteket, mondjuk egy gyümölcsös pitét vaníliafagyival, egy könnyű pohárkrémet gyümölcsökkel vagy egy frissítő szorbét/ házi fagyit.

A felszolgálás sem volt teljesen a kedvünkre való: félszeg, kicsit zavart pincérünk minket is zavarba ejtett. Az ilyen családias helyeken tapasztalható esetleges amatőrizmust nem ellensúlyozta jókedély és lelkesedés, így maradt bennünk hiányérzet.

A hely tagadhatatlanul paradicsomi, de ez a varázs nem feledtette a konyha hiányosságait. A felszolgálóktól kicsit több kedélyességet, a szakácsoktól pedig nagyobb precizitást és több ötletet várnék.

2010. júl. 19. 8:15 | 11 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa, Étterem
Címkék: balaton, étterem, Kővirág

Vasárnapi vacsora: Pastrami étterem

Mostanában jó dolgunk van, ez volt rövid időn belül a második hétvége, amikor étteremben jártunk. Panni olyan korba ért így 3,5 évesen, hogy fel lehet már vállalni a nyilvános szereplést, mert öt percnél kicsit tovább is képes egy helyben megülni. Az apropót vasárnap apósom szülinapja szolgáltatta, a helyet pedig én javasoltam, miután tudományos alapokon megvizsgáltam a kínálatot. Győzött a Pastrami mint a legcsaládbarátabb étterem.
Ezt a megtisztelő címet mi sem vitatjuk el tőle, nagy élmény volt a hely kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Pannit nem a gasztronómiai teljesítmény nyűgözte le elsősorban, bár az eperöntetes túrógombócát ő is szépen fogyasztotta, de a mellékhelyiség volt az igazán nyerő nála. A gyermeket, aki máskor egész nap képes lenne „tartogatni”, az este folyamán négyszer kellett felkísérni az emeleti mosdóba, hogy aztán zeneszóra táncoljon az ülőkén.:) Mondjuk én is el voltam varázsolva a szolgáltatás minőségétől: volt pelenkázóasztal, pelenka, a falon kézkrémautomata, a gyerekeknek fellépő a mosdónál és még sorolhatnám.

A másik attrakció az étterem közepén elterülő látványkonyha, ahol minden látható, a sok-sok edény, habüst, sütő, gázrózsa, a szorgos szakácsok, és a merészebbek, mint mi közelebb húzódva, bárszékről követhetik az eseményeket. Panni kedvéért produkálta is magát az egyik szakács, gombapirítás közben felcsaptak a lángok rendesen, Panninak tetszett a show.:) Ezek után a kötelező játéksarok már nem is volt akkora truváj, de azért ott is találtunk néhány kincset (lsd. mellékelt fotó).

Ilyen környezeti hatások mellett az ételsor még tovább fokozta a komfortérzetünket. Én már otthon a netről kinéztem, hogy egy 5 fogásos vacsoramenüt (3900 forint) fogok abszolválni, és ez jó választásnak bizonyult:
Előételnek egy isteni libanoni padlizsánsalátát (inkább krémet) kaptam friss korianderrel bőven megszórva, pirított pita kíséretében.
Ezt követte egy adag dél-francia vargányás rizottó, finom krémes, tejszínes, megfelelő állagúra főzve. Kicsit több vargányát is elbírt volna, egyébként rendben volt.
A főételem karamellizált sertés-steak volt rozmaringos újburgonyával és fokhagymás-joghurtos uborkasalátával körítve, a malac kívül sötétbarnára pirítva, belül puhára, omlósra párolva.
Ezután egy kis sajttál érkezett, többféle sajtból mini adagok, kevés mézes dióval és szilvalekvárral, majd egy szelet csokitorta narancsfagyival – a torta brownie-ra emlékeztető tömény étcsoki, rajta egy gombóc finom narancsfagyi.

Mindemellett megkóstoltam Patrik vargányás házi spagettijét is, ami mindkettőnknek nagyon ízlett (minden nap más házi tészta készül), és a többiek által rendelt spárgás rizottó harcsafalatokkal, és a braisingelt borjú is jól teljesített.
Összeségében nagyon jól éreztük magunkat, a kiszolgálás visszafogott volt, de korrekt, a sztárszakácsok közül egyedül Jenei Tamás jelent meg civil ruhában kis időre, majd elsietett. A hatalmas étteremben vasárnap este sajnos nem volt túl nagy forgalom, ehhez persze a rossz idő is biztos hozzájárult.

További képek a www.facebook.com/kicsivu oldalon találhatók.

2010. máj. 19. 10:14 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa, Étterem
Címkék: étterem, pastrami

Wang mester új konyhája

A Telepy utcai szecsuáni étterme mellé új éttermet nyitott a Paprika tévéből is ismert kínai szakács, Wang Qiang. A Gizella úton található étteremnek csütörtöki megnyitóján nekem is volt szerencsém részt venni, így megkóstolhattam a 24 fogásból álló impozáns menüsort. Az ételek négy kínai tartomány gasztronómiáját képviselték, a Telepy utcai menüsorból nekem egyedül az „Ég és Föld” oldalas volt ismerős. A náthám utáni lábadozásból kifolyólag a csípős ízt most nem bírtam olyan jól, mint egyébként, de ezt leszámítva elégedett voltam a választékkal (egyedül az ötelemű rizs volt gyenge). Nagy élmény volt viszont a pekingi kacsa mandarinpalacsintával, vékony uborka- és újhagymacsíkokkal, a pirított kínai laskatészta és a Bei Jing-i pizza, ami egy fűszeres darált hússal töltött lepénykenyér. Az előételek zöldséges ételei is kedvemre valók voltak, különösen a rózsaszín ginseng.

Menüsor:
Leves
Kacsaleves ecetes retekkel           

Előételek
Narancsos csirke
Koktélrák saláta
Lu shui belsőségek
Ízletes fafülegomba
Tofu metélt fűszeres szószban
Pink ginseng
Gyümölcsízű marhahús
Sült apróhal                        

Főételek
Pekingi kacsa (Beijing Duck)
Osztrigaszószos marha
Zöldhagymás kacsa
"Ég és Föld” oldalas
Birka ’Gan Guo’ módra
Pikáns csirke Wu Dong tésztával
Szezonális zöldségek halízben

Grillezettek
Kinai kenyér(saslik)
Bárány(saslik) 

Köretek
Bei Jing-i pizza
Öt elemű rizs
Kézzel tépett pirított tészta

Édességek
Szezámgolyó
Kókuszgolyó
Sütőtökös golyó

Az étterem belvilága egyébként kellemesen visszafogott, a krémszínű falakat kevés és ízlésesen elrendezett díszítőelem tagolja. Meg kell említenem a dizájnos kézmosót is, amit legszívesebben hazavittem volna.

Kellemes este volt, jót beszélgettem Mirelle-lel, Millie-vel és Gabojszával.

2009. dec. 14. 6:13 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Étterem
Címkék: étterem, wang mester