Fonott kalács, a büszkeségem

Ekkora sikerre nem számítottam. Az oldalon, ahol kiszúrtam a receptet, ott is guszta volt a kép, mégis meglepődtem, mikor kivettem a sütőből az én szép fényes, monstre kalácsomat. Ezekért a pillanatokért érdemes sütni-főzni – ilyenkor egy napig euforikus állapotban vagyok.:) Ha nem etetné magát ennyire és nem hízlalna olyan nagyon, legszívesebben hetente kétszer megsütném, de szerencsére van önfegyelmem (vagy inkább lusta vagyok?). 

Hozzávalók:

55 dkg liszt
2,5 dl tej
8 dkg cukor
2 tk. vaníliás cukor
4,5 dkg vaj
1 tk. só
2 tojás
2 dkg friss élesztő
1 marék mazsola (opcionális)

A tetejére szórócukor

A tejet mikróban langyosra melegítjük. Az 1/3 részébe belekeverjük a vaníliás cukrot és belemorzsoljuk az élesztőt és hagyjuk felhabosodni.
A lisztet átszitáljuk. A vajat megolvasztjuk és a maradék tejjel, a cukorral és 1 tojással együtt a liszthez adjuk. Hozzáadjuk a felhabosodott élesztőt is és az egészet jól összegyúrjuk. A végén a forró vízbe áztatott és leszűrt mazsolákat is beledolgozzuk.
Meleg helyen letakarva 2 órát kelesztjük. Újra átgyúrjuk, majd ismét 1 órát kelesztjük.
Utána a tésztát 3 egyenlő részre osztjuk, három hosszúkás rudat formázunk belőle és összefonjuk őket.
Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, megkenjük egy elhabart tojással, negyed órát pihenni hagyjuk, majd megszórjuk szórócukorral. Előmelegített sütőben 180 fokon 20-30 percet sütjük.

2009. dec. 4. 11:26 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Reggeli, Süti
Címkék: élesztő, kelt tészta, mazsola

Hagymás-mogyorós-mazsolás kenyér

A cseresznyés focaccia után épp azon ábrándoztam, milyen jó lenne valami aszalt gyümölcsös, olajos magvas kenyeret sütni, mikor Beatbullnál rábukkantam erre a Bertinet-receptre. A szép fotók hamar meggyőztek, hogy ez az, amire vágyom és ezt az elkészült kenyerek is igazolták. Nekem látványra is nagyon tetszenek, de egy kis vajjal megkenve, tejjel vagy kávéval kísérve számomra ez maga a tökéletesség. Köszi Beatbull, hogy megosztottad a receptet!:)

20 dkg finomliszt
30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
10g friss élesztő vagy fél csomag szárított
pici cukor
2 tk. só
3,5 dl meleg víz
liszt a kinyújtáshoz
1 közepes vöröshagyma
8 dkg törökmogyoró
8 dkg mazsola
2 tk. vaj

A hagymát megtisztítottam és vékony szeletekre vágtam. A 2 tk. vajat egy kevés olívaolajjal felhevítettem egy serpenyőben és aranybarnára pirítottam rajta a hagymát.
A mazsolát forró vízbe áztattam.

A tésztához a liszteket egy nagy keverőtálba szitáltam, a sóval elkevertem, majd a liszt közepébe egy nagy mélyedést vájtam. 

A meleg vízben elkevertem az élesztőt, egy kevés cukrot adtam hozzá és hagytam felhabosodni. Utána beleöntöttem a mélyedésbe és egy keverőlapáttal ragacsos tésztává dolgoztam az egészet. Mikor már kezdett összeállni, kézzel folytattam és kb. 7 perc alatt selymes, rugalmas tésztává gyúrtam.

Ekkor belegyúrtam a mogyorót, a leszűrt mazsolát és a pirított hagymát (nem volt egyszerű, a szemeket ujjal bele kellett tömködni a tészta közepébe.)

Nagy golyót formáztam a tésztából és kiolajozott tálban, konyharuhával letakarva meleg helyen (pl. 60 fokos sütőben) kb. 1,5 órát kelesztettem.

Két egyenlő részre osztottam a megkelt tésztát, két golyót formáztam és konyharuha alatt további 5 percet pihentettem. Ezután lisztezett deszkán ovális alakúra nyomkodtam őket, majd hosszában behajtottam először a jobb, majd a bal oldalát, végül keresztben félbehajtottam. A hajtást görgetéssel elsimítottam és kb. 20 cm hosszú vekniket formáztam. Megszórtam egy kevés liszttel és lefedve, meleg helyen tovább kelesztettem kb. 60-70 percig.

Előmelegítettem a sütőt 250 fokra. Bepermeteztem vízzel a falait, majd sütőpapíros tepsin betoltam a két veknit. Újabb permetezés, majd kb. 30 perc sütés. Az eredmény egy ropogós héjú, isteni finom kenyér.

Richard Bertinet receptje.

2009. jún. 17. 7:01 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Kenyér
Címkék: élesztő, liszt, mazsola, szárított élesztő, teljes kiőrlésű liszt, törökmogyoró, vaj, vöröshagyma

Ízbolygó borkiflije

Hálás vagyok nagyon Ízbolygónak ezért a receptért, sikerült vele eloszlatnia a kelt tészta- fóbiámat (remélem örökre). Ilyen gyönyörű, piros, duci  kiflikre nem számítottam, nagyon büszkén szedtem ki őket a sütőből.:) Azt hiszem, megvan, hogy uzsira miből fogok szendvicseket csomagolni. Az meg külön melengeti a szívemet, hogy nem kell hozzá vajat vennem, hanem elhasználhatom a hűtőből a két üveg kacsazsíromat.

Hozzávalók 16 darab kiflihez:

75 dkg liszt
12 dkg olvasztott kacsa- vagy libazsír
fél kocka friss élesztő
3,5-4 dl tej
csipet cukor
2 tk. só (lehet egy picivel több)

A tetejére:
1 tojás kevés tejföllel elhabarva
durva tengeri só

A lisztet a sóval egy tálba szitáljuk.

A tejet meglangyosítjuk, beleszórunk egy csipet cukrot és belemorzsoljuk az élesztőt, majd félretesszük, hogy felhabosodjon.

A felfutott tejes élesztőt és az olvasztott zsírt is a liszthez adva a robotgép dagasztókarjaival tésztát gyúrunk, majd letakarva meleg helyen kb. 1 órát kelesztjük. Miután megkelt, kevés liszttel átgyúrjuk és kettéosztjuk.

Az egyik felét kör alakúra nyújtjuk (kb. 3 mm vastagságúra) és 8 cikkre vágjuk. A cikkeket a szélesebb felüktől indulva feltekerjük és sütőpapírral bélelt tepsire tesszük úgy, hogy a hajtott szélük legyen alul (így nem nyílnak szét). Sütés előtt megkenjük a tejfölös tojással, megszórjuk durva tengeri sóval és előmelegített sütőben 180 fokon kb. 25 perc alatt pirosra sütjük.

2009. márc. 23. 11:13 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Reggeli, Sós falat
Címkék: élesztő, kacsazsír, kelt tészta, liszt, tej, tejföl

Karikás fánk

Eddig nem sok tapasztalatot szereztem fánksütés terén, talán egyszer vagy kétszer készítettem csörögét, de az ugye nem kelt tészta, így kevesebb a hibaforrás. De nem adom ám fel az élesztővel folytatott heroikus küzdelmemet, így Gergely Éva Erdélyi ízek című szakácskönyvéből kinéztem egy szimpatikus fánkreceptet. Most kivételesen nem is a tésztával volt a baj (pedig amikor kiöntöttem a deszkára, megint ijesztően amorf volt, de a liszt hatására megjuhászodott), hanem erős a gyanúm, hogy túl forró olajban sütöttem ki. Ennek folyományaként feketébe hajló színezetet öltöttek, úgy 30 másodperc alatt.:( Kis testi hibájukat porcukorszórással igyekeztem leplezni, és így el is fogytak szépen. A tészta állagával teljesen elégedett voltam, úgyhogy legközelebb (talán jövő farsangkor?) csak a hőmérsékletre kell jobban figyelnem. 

 

Hozzávalók:

30 dkg liszt átszitálva
3 dkg élesztő
10 dkg porcukor átszitálva
3 tojás
2 csipet só
1,5-2 dl tej
7 dkg vaj megolvasztva

olaj a sütéshez

Az élesztőt fél deci tejben kevés porcukorral felfuttattam. A tojásokat a maradék porcukorral robotgéppel habosra kevertem (fehéredésig), majd fakanállal folytatva a műveletet hozzáadtam fokozatosan a lisztet, az élesztőt, a sót és annyi tejet, hogy ne legyen túl lágy ( kb. nokedlitészta-sűrűségű legyen). A fakanállal addig vertem, míg hólyagos nem lett (nagy levegőbuborékok keletkeztek benne), végül pedig belecsorgattam kanalanként az olvasztott vajat.

Egy órát kelesztettem konyharuha alatt. Eztán jól meglisztezett deszkára borítottam, addig gyúrtam-hengergettem a lisztben, míg kezelhető lett. Ekkor ujjnyi vastagra kinyújtottam és a legnagyobb átmérőjű pogácsaszaggatómmal kiszaggattam. Majd minden fánknak a közepét kilyukasztottam egy ásványvizes palack kupakjával. (A leesett tésztadarabokat összegyúrtam, nyújtottam, szaggattam).
15 perc újabb kelesztés után bő, forró olajban kisütöttem. Konyhai törlőre rakosgattam, majd porcukorral megszórva és lekvárral körítve tálaltam.

Gergely Éva: Erdélyi ízek

2009. febr. 24. 11:41 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Magyaros, Süti
Címkék: élesztő, farsang, liszt, olaj, porcukor, tej, tojás, vaj

Posztkarácsonyi stollen

Maga a stollen karácsony előtt készült természetesen, csak a posztolás csúszott idáig. Viszont mivel ez a recept híján van minden jellegzetes karácsonyi fűszernek, így bátran elkészíthető az ünnep után is. Én azzal a szándékkal sütöttem, hogy tejjel vagy teával reggelire és uzsonnára nyammogjuk. Egyre kell vigyázni, hamar kiszárad – de erre is vannak már mentő ötleteim.

Hozzávalók 1 nagy kalácshoz:

50+10 dkg liszt
1 kocka élesztő
1,9 dl langyos tej
10 dkg cukor
1 tojás
1 púpozott tk. házi vaníliás porcukor
1 citrom reszelt héja
1/2 tk. só
20 dkg vaj
20 dkg mazsola
5 dkg aprított mandula
10 dkg orangeat (kandírozott narancshéj)
1 pohárka rum (helyette nálam Malaga)

A tetejére: vaj és porcukor

50 dkg lisztet egy tálba szitáltam, a közepében egy mélyedést képeztem, abba morzsoltam az élesztőt, ráöntöttem a langyos tejet, kevés cukrot szórtam rá és némi lisztet a tetejére. Meleg helyen, letakarva 20 percig állni hagytam.

Közben elővettem a robotgépet és a dagasztókarokat, egy nagy keverőtálban elhabartam a tojást a maradék cukorral, a porcukorral, a citromhéjjal és a sóval és az élesztős lisztet is hozzáöntve összedolgoztam. Ezután megint pihent 40 percig letakarva.

Közben a vajat elmorzsoltam 10 dkg liszttel és kézzel hozzágyúrtam a tésztához, majd újabb 30 perces kelesztés következett.

A mazsolát forró vízben megmostam, lecsöpögtettem, szárazra törölgettem. A mandulával,  a narancshéjjal és a rummal együtt gyors mozdulatokkal a tésztához gyúrtam. Újabb fél órás kelesztés után egy nagy veknit formáltam belőle, téglalap alakúra kinyújtottam, középen hosszában benyomtam a nyújtófával és az így keletkezett két leffentyűből az egyiket ráhajtottam a másikra (egyes feltételezések szerint a stollen a pelenkás kis Jézus szimbóluma, a hajtogatás pedig a pelenkázást imitálja). Képes eligazítás itt található.

A kalácsot sütőpapírral bélelt sütőlemezre helyeztem, még 20 percig kelesztettem, majd előmelegített sütőben középen kb. 60 perc alatt megsütöttem. A recept útmutatása nyomán 200 fokon sült hagyományos módon, de elég kérges lett a héja, pedig le is takartam egy idő után. A 170-180 fok ideálisabb szerintem.

Még forrón megkentem vajjal és megszórtam vastagon porcukorral.

Forrás: Backen!

További stollenreceptek:

2008. dec. 29. 0:15 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Karácsonyi, Süti
Címkék: citromhéj, élesztő, kandírozott narancshéj, kelt tészta, mandula, mazsola, rum, tej, tojás

Kipróbáltam!: Kakaós csiga

Nyugalom, nem a napokban készült, 35 fokban, csak most jött el az ideje, hogy feltegyem. Újabb lépést tettem a kelt tészták rögös útján és bár sikerült nagy kakaós monstrumokat létrehoznom, szemben phzs decens kis csigáival, mégis nagyon elégedett és büszke voltam. A recepthez a Papírgaluska hozta meg a kedvem, de valójában phzs-t dicséri. Nála a receptleírás mellett fényképes dokumentáció is tanulmányozható.

 

Hozzávalók 16 darabhoz:

kb. 4 dl tej
2 szem kockacukor
3 dkg friss élesztő vagy 1 zacskó szárított
50 dkg liszt
5 dkg porcukor
1 tojás
1 tk. só
5 dkg vaj megolvasztva

A töltelékhez:

10 dkg puha vaj
10 dkg porcukor
2-3 ek. cukrozatlan kakaópor

A tejet meglangyosítjuk, a felében feloldjuk a kockacukrokat és belekeverjük az élesztőt, majd hagyjuk felhabosodni.

A lisztet elkeverjük a sóval, az 5 dkg porcukorral, beleütjük a tojást és az élesztőt hozzáöntve a robotgép dagasztókarjával közepesen lágy tésztát gyúrunk belőle. Közben az olvasztott vajat is hozzáadjuk. A maradék tejből öntünk hozzá, ha kell.
A tésztát megszórjuk liszttel és letakarva meleg helyen 1 órát kelesztjük (a duplájára).

Közben töltelékhez kikeverjük egy tálban a vajat, a porcukrot és a kakaóport.

A megkelt tésztát átgyúrjuk, nagy téglalappá kinyújtjuk, megkenjük a kakaós töltelékkel, feltekerjük és egyenlő szárú trapézokra felvágjuk. A trapézokat az alapjukra ültetjük és középen kicsit benyomjuk. Langyos cukros tejjel megkenjük őket és előmelegített sütőben 175 fokon szép barnára sütjük.

Megjegyzés: gyakorlatlan kelt tészta-készítőként kicsit bajban voltam a "közepesen lágy tészta" kitétellel. Végül a pizzatészta és a DNK állaga közé kalibráltam. Kicsit nehezen kezelhető tömeg lett, de az eredmény állagra teljesen jó. A robosztus alkat viszont nem tudom, minek köszönhető.:)

2008. jún. 25. 7:18 | 8 komment | Megosztás
Kategóriák: Magyaros, Süti
Címkék: élesztő, kakaópor, kelt tészta, porcukor, tej, tojás, vaj

Talkedli / tarkedli

A családi kelt palacsinta recept mellett összehasonlításképpen kipróbáltam a Szakácsok könyvének tarkedlireceptjét. A csatát a családi recept nyerte, bár ezzel sem volt nagy baj, de a sómennyiséget csökkenteni kell, mert így kifejezetten sós lett. Amúgy nem volt vele gond, de hiányzott belőle valami plusz, ami a másikban megvan.

Hozzávalók kb. 10 darabhoz:

12,5 dkg magas sikértartalmú liszt átszitálva (nálam finomliszt)
2 ek. porcukor
7 g friss élesztő elmorzsolva
eredetileg ½ ek. só (szerintem a fele is elég)
5 dkg 32 fokos víz
10 dkg langyos tej
5 g szódabikarbóna 1 ek. forró vízben elkeverve

Egy nagy tálban sima palacsintatésztává keverjük a lisztet, a cukrot, az élesztőt, a sót, a vizet és  tejet. Meleg helyen pihentetjük 45 percig, a tésztának buborékosnak kell a végén lennie.

Végül a  tésztába belekeverjük a szódabikarbónát, majd vékonyan kiolajozunk egy teflon serpenyőt, felhevítjük és annyi tésztát merünk bele, hogy az amerikai palacsintához hasonló méretet kapjunk. Akinek vannak 8-10 cm-es átmérőjű fémgyűrűi, az azokat is tegye a serpenyőbe hevíteni és abba kanalazhatja a tésztát. Kb. 1 cm vastag korongokat kell kapnunk, melyeknek mindkét oldalát aranybarnára sütjük. (Normál esetben a korongok maguktól kiesnek a gyűrűből, ha nem, késsel segítsünk nekik.)  Sárgabaracklekvárral kínálhatjuk.
 

2007. okt. 8. 8:10 | 1 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert
Címkék: élesztő, kelt tészta, palacsinta, tej

Kelt palacsinta férjem kedvére

A hétvégén ünnepeltük jó uram szülinapját. Úgy volt, hogy most aztán elmegyünk az Iguanába, le is foglaltuk az asztalt (most tényleg). Hát erre nem megbetegedett a drága. A sors úgy látszik nagyon nem akarja nekünk ezt az Iguanát. Még egy kísérletet teszek, ha az is befullad, feladom.

A lényeg, hogy meg akartam lepni valamivel, és mivel anyósom is itt volt, adódott a lehetőség, hogy egy gyerekkori kedvencet készítsek el anyukája pontos útmutatásai alapján. Így jutottam ennek a receptnek a birtokába, ami egyébként a Horváth Ilona-féle talkedlinek egy mutánsa.

 

Hozzávalók 10-12 palacsintához:

20 dkg liszt

1 dkg friss élesztő

1 tojás

2,5 dl tej

5-6 dkg cukor

pici só

olaj a sütéshez

kevés tej és olaj a locsoláshoz

darált mák

porcukor

A lisztet átszitáljuk és egy nagy tálba öntjük. A közepébe mélyedést készítünk, abba beleöntünk 1 dl langyos tejet, belemorzsoljuk az élesztőt 2 dkg cukorral és felfuttatjuk. Utána hozzákeverjük az egész tojást, a sót, a maradék tejet és cukrot és fakanállal csomómentesre eldolgozzuk. A sima palacsintatésztánál sűrűbb tésztát kell kapnunk. Meleg helyen letakarva kb. 3/4 órát kelesztjük. Mikor szépen feljött, merőkanálnyi adagokban kiolajozott palacsintasütőben kisütjük. Amerikai palacsinta nagyságú lapokat kell kapnunk. Mikor kisült egy palacsinta, egy lábas aljára tesszük, meglocsoljuk kevés olajjal elkevert tejjel és bőven megszórjuk cukrozott darált mákkal. A következő palacsintát úgy tesszük mellé, hogy félig rálógjon. Így körbe kibéleljük a lábas alját, mindet locsoljuk-szórjuk, majd mehet rá a következő réteg. Így jól átjárja a tej, a tetejükön bőven lesz mák, tálalásnál pedig mindenki vesz magának a kupacból. Melegen a legfinomabb.

Mák mellett vagy helyett cukrozott darált dióval is megszórhatjuk.

2007. aug. 27. 20:59 | 9 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Férjem kedvére
Címkék: családi recept, élesztő, liszt, mák, palacsinta, tej, tojás

Vörösáfonyás bagel

Vigyázz, kész, főzz!

IV. forduló: Reggelizzünk együtt!

Mamma feladta a leckét versenykiírásával, melyben megrakott tálaktól roskadozó vasárnapi reggelizőasztalt vizionált. Nálunk a vasárnapi reggelik sajnos általában nem sokban különböznek a többitől, sebtében megkent szendvicseket szoktunk hamarjában bekapni. De álmodozni azért jó a kényelmes, ráérős családi reggelikről. Álmaiban az ember pedig olyasmit csinál, amit egyébként ritkán van alkalma, így kötöttem ki gondolatban a kelt tésztáknál. Ezen belül is az olyan ételek izgatnak igazán, amiket még soha nem próbáltam, és normál körülmények között nem is jutna eszembe elkészíteni őket. Beugrott hát a bagel, még emlékeztem az azóta hazánkból kivonult gyorsétteremlánc bageljeire, és nem is kellett tovább törnöm a fejem. Az alaprecept forrása pedig adott volt, hisz az USA kulinarisch oldal gazdagságával, logikus felépítésével már korábban rabul ejtett. Eredetileg azt terveztem, hogy az alapreceptet kipróbálás után továbbfejlesztem, és valami tölteléket is alkotok hozzá. Végül az első kísérlet annyira ízlett, hogy nem bonyolítottam tovább. Egy reggelinél különben sem hátrány, ha egyszerű elkészíteni. Szóval annyi pluszt tettem hozzá, hogy kicsit több cukrot tettem bele, és vörösáfonyát gyúrtam a tésztába. Az így kapott bagel könnyű, pikánsan savanykás, egy pohár tejjel vagy kakaóval tökéletes reggeli szerintem. 
 

Hozzávalók 8 bagelhez:

50 dkg liszt

1 csomag szárított élesztő

3 ek. cukor

1 tk. só

2 ek. olaj

3-3,2 dl langyos víz

1 zacskó aszalt vörösáfonya (egy része díszítésnek)

A főzővízhez:

1 ek. méz

A kenéshez:

1 tojás elkeverve

A lisztet elkeverjük a szárított élesztővel. Hozzáadjuk a cukrot, a sót, az olajat, és a vizet fokozatosan adagolva a robotgép dagasztókarjával rugalmas tésztává dolgozzuk, közben beleszórjuk a kicsit feldarabolt áfonyák nagyját is (a maradékot majd a tetejére szórjuk). Ha összeállt és elválik a keverőtál falától, megszórjuk egy kevés liszttel, letakarjuk egy tiszta konyharuhával és meleg helyen 1 órát kelesztjük. Miután megkelt, liszttel beszórt munkalapra helyezzük. 8 egyforma nagyságú golyót formázunk belőle, a közepükbe lyukat fúrunk egy fakanál nyelével, majd a lyukat körkörös mozdulatokkal kiszélesítjük kb. 4 cm átmérőjűre. Ezután a lisztezett felületen kellő távolságra rendezzük őket , letakarjuk és még  fél órát kelesztjük.

Közben egy nagy tepsit kibélelünk sütőpapírral, a sütőt előmelegítjük (az eredeti recept 220 fokot ír, légkeverésre 200-at, én hagyományos üzemmódban sütöttem 180 fokon). Egy nagyobb lábost félig megtöltünk vízzel, belekeverjük a mézet és felforraljuk. A megkelt bageleket a tetejükkel lefelé egyesével belerakjuk a forró vízbe, kb. 20 másodpercig benne hagyjuk, majd megfordítjuk, és fél perc múlva egy szedőkanállal kihalásszuk, lecsöpögtetjük és a tepsire rakjuk (hagyjunk helyet közöttük). Megkenjük a tetejüket az elkevert tojással, megszórjuk a maradék áfonyával és mehetnek a sütőbe. Kb. 20 perc alatt elkészülnek. Én a sütéshez tettem a sütő aljába egy vízzel teli kis tűzálló edénykét.

Frissen a legfinomabb, jó puha a tésztája. 

További ötletek reggelizőasztalra:

almás palacsinta
banános palacsinta
diós koszorú

majonézes márványsajtkrém
túrós kenőke

2007. ápr. 28. 7:30 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Reggeli, Süti, VKF!
Címkék: aszalt vörösáfonya, élesztő, kelt tészta, méz

Diós koszorú

A recept a kiskőrösi helyi lapból származik. Az egyik interjúban egy nagymama, Eszti néni árulta el az olvasóknak, mit szokott sütni az unokáinak. A recept megtetszett édesanyámnak, és kipróbálta. Az eredmény a képen látható. Annyira ízlett a családnak, hogy muszáj róla posztolnom, még ha nem is én csináltam. De az eltüntetésében aktívan vettem részt...

Hozzávalók 2 koszorúhoz:

A tészta:

50 dkg finomliszt
csipet só
csapott ek. fahéj
2,5 dl tej
3 dkg élesztő
10 dkg cukor
10 dkg lágy vaj vagy margarin
2 tojás

A töltelék:

12 dkg vaj
15 dkg cukor
15 dkg őrölt dió
pici fahéj
2 ek. liszt

A tetejére:

1 tojássárgája
aprított dió

A tésztához az élesztőt a langyos, cukros tejben felfuttatjuk. Egy tálba szitáljuk a lisztet, elkeverjük a sóval, fahéjjal, a közepébe mélyedést készítünk, beleütjük a tojásokat, belemorzsoljuk a vajat, hozzáadjuk a maradék cukrot és beleöntjük a felfuttatott élesztőt. Az egészet kicsit kézzel összemorzsoljuk, aztán jöhet a robotgép dagasztókarja. Miután kitartó dagasztással tésztává formáltuk, meleg helyen, letakarva kelesztjük.
Amíg a tészta kel, elkészítjük a tölteléket. Ehhez felolvasztjuk a vajat, elkeverjük a cukorral, dióval, a fahéjjal és a liszttel.
Miután a tésztánk szépen megkelt, téglalap formára kinyújtjuk és rámorzsoljuk a tölteléket (ekkorra a vaj ugyanis kicsit már megdermedt és morzsalékos). A hosszabb oldalánál feltekerjük, kör formájúra alakítjuk, és sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük. Egy nagy sütőlap két sarkában pont elfér a két koszorú. Megint kelesztjük, majd 16 egyenlő részre beirdaljuk. Tojássárgájával megkenjük és aprított diót szórunk rá.
Előmelegített sütőben mérsékelt lángon kb. 40 percig sütjük (tűpróba).

2007. márc. 20. 9:57 | 12 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti
Címkék: élesztő, kelt tészta, őrölt fahéj, tej