
Vágjunk bele a ZöldKampányba! Ez az étel már az új szellemiség jegyében készült, sőt nemcsak egy-két, hanem négy különböző zöldség került bele. Ha már kampány, indítsuk lendülettel.:)
Tudom, a paprika kakukktojás, nem épp most van a szezonja, de a szép piros színe miatt engedélyeztem egy kis kihágást (das Auge isst mit, mondja a német).
A receptet Hémangitól tanultam a Vega Cook&Run kurzuson, amit a 108.hu facebook-játékán nyertem. Nagyon kíváncsi voltam, milyen egy ilyen villámtanfolyam, ahol 90 perc leforgása alatt elkészül 3 fogás, majd a résztvevők közösen megvacsiznak. A mi vacsoránk egy wokos szabdzsiból (indiai zöldségétel), pakorából (olajban sült bundázott zöldségek) és puriból (egyfajta lepénykenyér) állt. Az igazi újdonság számomra ez a szabdzsi volt, a titka a technikában rejlik, hogy a kevés olajon, közepes lángon, fedő alatt sülő zöldségeket hagyjuk kicsit „odakapni”, amitől nagyon finom ízt kapnak. Számomra igazi comfort food, laktató, ízletes és mégsem nehéz – ez egyébként a krisnás konyháról általánosságban elmondható. Próbáljátok ki, nem fogjátok megbánni!
Néhány technikai megjegyzés:
Az asafoetida, másnéven hing, ördöggyökér vagy aszatgyanta az indiai konyhában használatos ízesítő a fokhagyma és vöröshagyma pótlására. Kis szórófejes tégelyben kapható a nagyobb fűszerboltokban (pl. Ázsia bolt, Szép kis India stb.).
Ehhez a szabdzsihoz fontos, hogy legyen fedő a wokhoz! Főzéskor résen kell lenni, nehogy leégjenek a zöldségek. A felkaparásukhoz a legjobb egy fém szedőkanál, feltéve, ha nem tapadásmentes wokot használunk. A képen látható spéci indiai wokot a krisnásoktól vettem, azt hiszem, a Vigyázó Ferenc utcában kapható.
Hozzávalók:
1 dl olaj
4 cm gyömbér
2 kk egész római kömény
1,5 kk őrölt koriander
½ kk asafoetida (másnéven hing)
1 kk kurkuma
3 krumpli
40 dkg karfiol
1 sárgarépa
1 kaliforniai paprika
kis csokor petrezselyem
2-2,5 tk só
A gyömbért meghámozzuk, apróra vágjuk. A zöldségeket megtisztítjuk, a krumplit nagyobb kockákra vágjuk, a karfiolt rózsáira szedjük (a nagyobb rózsákat elfelezzük). A sárgarépát félkarikákra vágjuk, a paprikát felcsíkozzuk. Mindent a kezünk ügyébe készítünk.
Egy wokban felhevítjük az olajat, beleszórjuk a gyömbért és a római köményt és közepes lángon, gyakran kevergetve pirítjuk (kb. 3 percig), míg illatozni nem kezd. Ekkor beleszórjuk a porfűszereket is (asafoetida, koriander, kurkuma), fél percig pirítjuk, majd mehetnek bele a zöldségek. Feljebb vesszük kicsit a lángot, jól átforgatjuk, hogy egyenletesen bevonják a fűszerek, majd fedő alatt pároljuk-pirítjuk. Közben időről időre egy fém keverőlapáttal átkeverjük, a leragadt részeket felkaparjuk. Mikor már puhák a zöldségek, megsózzuk és a végén megszórjuk aprított petrezselyemmel. Lepénykenyeret (pl. puri, chapati) kínálunk mellé.
Megosztás
Zöld mint zöldség
A múlt év a fordulat éve volt a konyhámban – elkezdett mélyebben érdekelni az egészséges táplálkozás téma. Sok könyvet elolvastam, főzőtanfolyamokra jártam és különösen a távol-keleti gyógyító táplálkozási hagyomány ihletett meg. Ezek nyomán először a gabonákkal kezdtem, próbáltam minél többfélét beépíteni az étrendünkbe, de azt tapasztaltam, hogy bár a kuktában főtt barna rizs nagyon finom (és szuperegészséges), de a gabonakonyha mégis kicsit „íztelen” a korábbi ételeinkhez képest, ezért bennem hiányérzetet kelt. Ekkor váltottam fejben a másik legegészségesebb csoportra, a zöldségekre és úgy érzem, ezzel megtaláltam a helyes fókuszt. A zöldségek színesek, változatosak, a húshoz képest olcsók és ráadásul finomak is. Egy baj van velük: a magyar konyhában keveset használjuk őket.
Ha elvégzünk egy gyors asszociációs játékot, az eredmény beszédes lesz:
ha cékla, akkor saláta
ha borsó, akkor főzelék
ha paradicsom, akkor leves...
Folytathatnánk még a sort bizonyságául annak, hogy egy átlag magyar konyhában sajnos a zöldségkészítés módja elég sematikus.
Ezen gondolatsort továbbfűzve találtam ki, hogy a konyhámban a 2012-es évet a zöldségeknek szentelem és hogy szórakoztatóbb legyen, társakat is keresek hozzá. Így lesz a ZöldKampányból mozgalom.
Hogyan csatlakozhatsz?
A ZöldKampányhoz bárki csatlakozhat, aki vállalja, hogy 2012-ben tudatosan törekszik arra, hogy több zöldséget fogyasszon, méghozzá minél változatosabb formában. Ezen rugalmas kereten belül minden résztvevő úgy étkezik, ahogy kedve tartja. Nem az a cél, hogy vegetáriánusok legyünk, hanem az, hogy módosítsunk az arányokon. Ha eddig csak krumplit ettél, azt is köretnek, most esélyt kell adnod más zöldségeknek is.
Hogy lesz ebből kampány?
Úgy, hogy mások kedvét is meghozzuk a zöldségekhez. Fogadj örökbe egy zöldséget! Azaz válassz ki egyet-kettőt, olyat, aminek épp szezonja van és amit te és a környezeted is szeret, majd készítsd el őket minél többféleképpen. Például ha a férjed szereti az ecetes céklát, akkor most készíts neki sült céklasalátát, céklás hummuszt vagy céklás rizottót – mélyítsd a céklával a viszonyt. Aztán fokozatosan bővítsd a kört, jöhetnek más zöldségek is. Így lassan, türelmesen, kis lépésekben belopjuk a zöldeket a konyhákba. 
ZöldKampány a facebookon
A mozgalomnak létrehoztam egy facebook-oldalt, ahol időről időre megosztok majd zöldséges recepteket (tőlem és más bloggerektől) és egyéb inspiráló tartalmakat a zöldségekkel kapcsolatban. Lájkoljátok az oldalt, osszátok meg tapasztalataitokat, ötleteiteket, ételfotóitokat!
Mivel indul a ZöldKampány?
Mivel számomra fontos, hogy főként a mi égövünkön termett, lehetőleg magyar termelőtől származó zöldséget egyek, olyat, aminek épp szezonja van, ezért tőletek is azt kérem, vegyétek figyelembe ezeket a szempontokat és februárban főként az alábbi listáról válasszatok. Tudom, elég sok mumus van rajta, de így lesz tudattágító rögtön az első forduló.:)
Februárban fókuszban a téli zöldségek:
lila és fehér káposzta
kelkáposzta
kínai kel
kelbimbó
pasztinák
sárgarépa
fehérrépa
zeller
karalábé
cékla
fekete retek
vöröshagyma
póréhagyma
sütőtök
hüvelyesek: babfélék, lencsefélék, felesborsó
Nálam a zöldségek már a spájzban vannak! És nálatok?
Azért csak majdnem, mert a receptet nem egy török büfés súgta meg (sajnos:)), hanem Zizi oldalán találtam, ő pedig Heidi Swanson könyvéből vette. Némileg egyszerűsítettem rajta, elhagytam a barnarizst és a párolt mángoldot mint levesbetétet és sima pirított kenyérrel tálaltam. Majd a végeredményt kóstolva nyugtáztam, hogy olyan, mint a törököknél kapható savanykás lencseleves, amit úgy imádok. 
Hozzávalók 2 főre:
1 bögre vöröslencse
½ ek kurkuma
1 tk só
3-4 bögre víz
kis darab szárított kombu vagy wakame alga (elhagyható)
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 tk őrölt római kömény
1 tk dijoni mustár
1 citrom leve
1 pohár sűrű joghurt (pl. Spar bio)
pirított teljes kiőrlésű kenyérkockák
A lencsét feltesszük főni 3-4 bögrényi sós, kurkumás vízben. Az előzőleg hideg vízbe áztatott szárított algát is beledobjuk és fedő alatt kb 20 perc alatt puhára főzzük.
Közben a hagymákat megtisztítjuk, felaprítjuk és kevés olajon egy serpenyőben megpároljuk, majd hozzáadjuk a római köményt és a mustárt. Jól elkeverjük, átforgatjuk, majd a puha lencséhez keverjük, belefacsarjuk 1 citrom levét és az egészet botmixerrel pürésítjük. Vízzel, ha kell felhígítjuk.
Tálaláskor joghurtot pöttyözünk a tetejére és megszórjuk pirított kenyérkockákkal.
Megosztás
A sütőtökös rizottó elkészültével elégedetten dőltem hátra, a VKF aktuális fordulója ezzel kipipálva, gondoltam magamban, mikor felrémlett, hogy Zizi a Vigyázz, kész, főzz! 45. körében vega sütőtökös ételeket vár, így a húsos szalonnámmal biztos diszkvalifikáció elé nézek. Sebaj, megmaradt a sonkatök fele, így maradt esély a javításra. Ismét felmértem a meglévő készleteket és a csicseriborsó és hámozott paradicsom konzervek számbavétele után egy jó kis fűszeres indiai curry mellett döntöttem. A könnyebb emészthetőség kedvéért a krisnásoktól tanult módon fokhagyma és vöröshagyma helyett csak asafoetidát (másnéven hing) használtam, mely por alakban kapható, kénes, fokhagymára emlékeztető szagú furcsasága az indiai konyhának.
Az étel ízét a currypor abszolút meghatározza, ezért érdemes egy jól bevált blendhez folyamodni. Én mostanában a Fiddes Payne Tikka keverékét szeretem nagyon – nekem ez hozza legjobban az indiai étterem-fílinget.
Hozzávalók:
néhány ek olaj
1 tk aprított gyömbér
kevés asafoetida
kb. 35 dkg sütőtök meghámozva, kis kockákra vágva (1 átlagos sonkatök fele)
1 púpozott ek currypor (pl. Tikka curry powder a Fiddes Payne-től))
1 babérlevél
5 dl víz
1 doboz konzerv csicseriborsó
1 doboz hámozott, aprított paradicsom
só
néhány tk nádcukor
kevés frissen őrölt bors
kevés chilipor (ízlés szerint)
egy vékony szelet hideg vaj
1 tk garam masala (elhagyható)
Egy nagy fazékban felhevítjük az olajat, beleszórjuk a gyömbért és az asafoetidát és kevergetve megpároljuk (1 perc), majd rádobjuk a tökkockákat, megszórjuk a curryporral és jól átforgatjuk. Annyi vízzel öntjük fel, hogy ellepje, beledobjuk a babérlevelet és kis lángon fedő alatt félpuhára pároljuk a tököt. Utána mehet bele a csicseriborsó és a paradicsom is, valamint a maradék víz. Megsózzuk, megcukrozzuk, borsozzuk, ha szeretjük a csípőset, megszórjuk chilivel és fedő alatt tovább főzzük kb. 10-15 percet. Közben lehet kóstolgatni, igazítani az ízeken. Végül elkeverjük benne a vajat és garam masalával ízesítjük. Párolt basmati rizzsel vagy lepénykenyérrel fogyasztjuk.
A hiánygazdálkodás diadala ez az étel: a sütőtök-húsos szalonna kombóra soványodott itthoni készletből készült egy hosszabb főzésmentes időszak végén. Először egy brutál óvodai vírus miatt dőltem ki a sorból napokra, majd csak szimplán nem volt kedvem magamra főzni. Nem tudom, más gyeses kismama hogy van ezzel, de rám sokszor súlyként nehezedik az itthoni élet elviselhetetlen könnyűsége, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy nincs motivációm magamról gondoskodni.
Ez az étel viszont nagyon jólesett, remélem ad egy lökést a konyhai kreativitásomnak. 
Hozzávalók:
30 dkg kerekszemű rizs
kevés olívaolaj
3 szelet bacon vagy húsos szalonna
1 vöröshagyma felaprítva
2 gerezd fokhagyma
2 tk szárított zsálya
1,5 dl száraz rosé
1 l zöldségalaplé
35 dkg sütőtök (egy átlagos sonkatök fele) meghámozva, kis kockákra vágva
kis darab vaj
só, frissen őrölt fekete bors
Egy nagy fazékban kevés olívaolajon kiolvasztottam a szalonnák zsírját, majd rádobtam a kétféle felaprított hagymát és üvegesre pároltam. Megszórtam zsályával, jól átforgattam, majd ment bele a rizs és a bor. Mikor a bor nagyja elfőtt, hozzáadtam a kis kockákra vágott sütőtököt és felöntöttem annyi forró zöldségalaplével, amennyi épp ellepi. Fedő alatt, gyakran kevergetve kis lángon főztem, míg fel nem szívta a lé nagyját, akkor újabb merőkanál alaplé ment bele. Ez így folytatódott, míg a rizs és a tök meg nem puhult. Közben sóztam, a végén, mikor már kész volt, borsoztam és belekevertem egy kevés hideg vajat.
Kallódott már egy ideje a hűtőben egy fej karfiol, amit levesnek szántam. A baj csak az, hogy a legtöbb alapanyagot levesnek szánom, mert az finom, meg melengető, meg szép a színe, csak éppen kevéssé laktató. Én ugyan elélnék fűszeres krémleveseken, de Patrik hamar fellázadna, az biztos. Így gyorsan körülnéztem a neten egy gyors karfiolos vacsi reményében és az EatingWell oldalán meg is találtam ezt a nagyon egyszerű és finom sült karfiol receptet. Parmezán helyett kemény kecskesajttal készítettem, mi így ettük ahogy van, melegen, szobahőmérsékleten egyaránt ízlett.
Hozzávalók:
1 nagy fej karfiol megtisztítva, rózsáira szedve
2 ek olívaolaj
1 tk szárított majoránna
1/4-1/2 tk só (ízlés dolga)
frissen őrölt bors
2 ek balzsamecet
10-15 dkg kecskesajt reszelve (pl. Ménfői)
A sütőt előmelegítjük 220 fokra. Egy nagy tűzálló tálat kivajazunk, beleszórjuk a rózsáira szedett karfiolt. Sózzuk, borsozzuk, összeforgatjuk 2 ek olívaolajjal és 1 tk majoránnával. Betoljuk a sütőbe és 20-25 perc alatt félpuhára sütjük. Ekkor összeforgatjuk 2 ek balzsamecettel, megszórjuk a sajttal és visszatesszük még 10 percre a sütőbe.
Pirítóssal finom vacsora, de köretnek is ideális.
Nem vagyok az a gabonakolbászos fajta, azaz nem kenyerem a húsos ételek vega imitációja. Mondjuk igazi vega sem vagyok, csak törekszem az egészséges étkezésre, ezen belül a húsfogyasztás minimalizálására. Szóval ez a recept nem azért fogott meg, mert a paprikás krumpli vega verzióját láttam benne, inkább az izgatott, hogy mit hoznak ki az osztrákok ebből a magyar kajából, ha hozzányúlnak. Mert ez az étel egy bécsi levesbár, a Suppito étlapjáról származik, ahol persze Gulasch néven szerepel, de német nyelvterületen ugye nem minden gulyás, amit annak hívnak. A recept egyébként működik, nálunk egy héten kétszer készült. Tapasztalat: az almaecet és az uborka frissessége nagyon jót tesz a paprikás krumplinak.
Hozzávalók:
1 kg krumpli
1 fél fürtös uborka
10 dkg füstölt tofu
kevés olaj
2 nagy vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 ek őrölt pirospaprika
1 tk őrölt kömény
1 ek sűrített paradicsom
1 ek almaecet
kb. 1 l forró víz
A krumplit meghámozzuk, nagyobb kockákra vágjuk, az uborkát meghámozzuk, kimagozzuk, és a tofuval együtt csíkokra vágjuk.
Kevés olajon megpirítjuk a felaprított hagymákat, megszórjuk a száraz fűszerekkel, elkeverjük, ráöntjük az ecetet, összeforgatjuk a krumplikockákkal, majd felöntjük kb. 1 l forró vízzel (annyival, ami épp ellepi). Megsózzuk, és kis lángon, néha átkeverve puhára főzzük a krumplit, ha kell, közben adunk még vizet hozzá. A végén beledobjuk az uborka- és tofucsíkokat is és pár percig még együtt rotyogtatjuk.
A végén botmixerrel helyenként kicsit pürésítjük vagy villával itt-ott szétnyomkodjuk a krumplit, hogy krémesebb legyen.
Ilyen egyszerű, gyorsan kivitelezhető és finom édeskés ízű póréhagymás pizzafeltétet utoljára otthon ettem , nálunk a standard pizzafeltétek közé tartozott. Már néhány napja itt motoszkált a fejemben, hogy én ilyet akarok. Aztán a neten talált egészséges pizzatésztarecept katalizálta a folyamatokat és tegnap elkészült vacsorára. A fotót is este lőttük, ez látszik is rajta, de legalább autentikus. Én a tészta feléből grissiniket csináltam, mediterrán fűszeres joghurtba mártogatva nagy sikert aratott.
Hozzávalók 2 darab 30 cm-es pizzához:
20 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
10 dkg fehér tönkölybúzaliszt
10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
5 dkg őrölt lenmag
1 tk nádcukor
1 tk só
1 zacskó szárított élesztő
2 ek olívaolaj
kb. 3 dl meleg víz
A tetejére:
2 nagy póréhagyma megtisztítva, felkarikázva
kevés olívaolaj
1 pohár natúr joghurt
A vékonyan felkarikázott póréhagymát kevés olívaolajon, kis lángon puhára pároltam (közben folyamatosan kevergettem, hogy ne égjen le), végül sóztam és megszórtam egy kis fehérborssal.
2 dl meleg vízben elkevertem a cukrot és az élesztőt és hagytam felhabosodni. Addig a liszteket és a lenmagot meg a sót egy nagy tálban elkevertem. Utána a robotgép dagasztópálcáival összedolgoztam a felhabzott élesztőt, az olajat és a liszteket (a liszteket fokozatosan adagolva) és még kb. 1 dl langyos vizet is öntöttem hozzá, míg össze nem állt a tészta egy rugalmas gombóccá. Ekkor kiolajozott tálban letakarva a duplájára kelesztettem.
A megkelt tésztát elfeleztem, két kerek lappá nyújtottam és kiolajozott kerek sütőformába raktam őket. A tetejüket megkentem olívaolajjal, majd vékonyan natúr joghurttal és megszórtam a párolt póréhagymával és tekertem rá sót.
Előmelegített sütőben 220 fokon ropogósra sütöttem (kb 20-25 perc).
A tészta feléből készülhetnek grissinik is: ekkor az egyik tésztaadagból hosszú, jó ujjnyi széles rudakat sodrunk és olívaolajjal megkenve ropogósra sütjük.
A grissiniket házi mediterrán fűszerkeverékkel kikevert joghurtba mártogathatjuk.
Megosztás
Ismét quinoa, ezúttal zöldségek töltelékeként. Töltött padlizsán recept szerepelt már a blogon (a fotók kísértetiesen hasonlítanak:)), de töltött paradicsomot eddig még soha nem csináltam. Most sem terveztem, de mivel kimaradt egy csomó töltelék, gyorsan cselekedni kellett. Azt hiszem, a sütés a legjobb dolog, ami paradicsommal történhet – isteni édes és koncentrált ízű lesz az eredmény. Fotó sajnos nem készült róla, lustaságból. Majd legközelebb…
Hozzávalók:
2 padlizsán
4 nagy paradicsom
A töltelékhez:
10 dkg quinoa
kb. 5 dl víz
1 csapott tk só
5 dkg aszalt sárgabarack felaprítva
4 újhagyma fehér része felaprítva
2 paradicsom felkockázva
5 dkg fekete olívabogyó felaprítva
1 tk őrölt pirospaprika
kevés fehérbors
1 tojás vagy 1 ek őrölt lenmag 2 ek vízzel elkeverve
Tálaláshoz: natúr joghurt/tejföl (a tetejére csorgatni)
A quinoát egy szűrőben folyó hideg víz alatt alaposan átmossuk, majd puhára főzzük 5 dl sós vízben. Hagyjuk kihűlni.
A padlizsánokat hosszában félbevágjuk, és egy éles kis késsel kivájjuk a húsukat, hogy körben kb. 1/2 cm-es pereme maradjon. A kivájt húst feldaraboljuk.
A tölteni való paradicsomokat a száruknál „megskalpoljuk” és kivájjuk a magjukat.
A kihűlt quinoát összeforgatjuk az aprított padlizsánnal és az összes többi hozzávalóval és megtöltjük vele a kivájt padlizsánokat és paradicsomokat.
Előmelegített sütőben 220 fokon a paradicsomot 30 percig, a padlizsánt 45 percig sütjük.
Natúr joghurttal vagy tejföllel meglocsolva az igazi.
Mostanában rákattantam egy kicsit a quinoára. Az első lökést az adta, hogy köztudottan nagyon egészséges, a gabonafélék közül neki van a legmagasabb fehérjetartalma. Sok kalciumot tartalmaz, emellett vas-, foszfor-, B- és E-vitamintartalma is jelentős. Előnye még, hogy hamar megfő (20-25 perc alatt kész), és elég semleges ízű, így jól fűszerezhető, kombinálható. Kis szépséghibája az ára: fél kiló 1000 forint körül van. Viszont nemrég a Müllerben felfedeztem, hogy 40 dkg-os kiszerelésben 500 forintért árulják. (Ugyanott rizsszirup is jó áron kapható.) Ezt a receptet a neten találtam, nem sokat változtattam rajta, csak kényszerűségből kihagytam belőle fél tk őrölt római köményt (nem volt itthon) és petrezselymet sem tettem bele. Ha lett volna valami salátafélém, biztos, hogy azzal ettük volna, például a levelekbe beletekerve, mert jólesne hozzá egy kis friss zöldféle. 
Hozzávalók:
1 csésze quinoa
2 csésze víz
1/2 tk só
4 közepes cékla
1 marék napraforgómag szárazon megpirítva
1-2 gerezd fokhagyma
1 citrom leve
2 ek balzsamecet
1 ek lenolaj
2 ek olívaolaj
2 tk mustár
2 ek méz
1/2 tk őrölt fahéj
1/2 tk őrölt koriander
só
frissen őrölt bors
A quinoát egy szűrőben folyó vízzel alaposan átmossuk, majd sós vízben puhára főzzük (kb. 25 perc alatt megfő, akkor jó, mikor már teljesen puha és a szemekből előbújtak a kis csíraszerű valamik).
A céklákat megmossuk, megtörölgetjük, szárukat levágjuk és egy hústűvel több helyen megszurkáljuk, majd egyesével alufóliába csomagoljuk őket. Előmelegített sütőben 180-200 fokon puhára sütjük (kb. 1 óra).
A napraforgómagokat szárazon megpirítjuk. Egy tálkában kikeverjük a salátaöntetet, ehhez a citromlevet, az ecetet, az olajakat, a mézet és a mustárt, valamint a fűszereket jól elkeverjük (a legpraktikusabb hozzá egy capuccinohabosító). A végén hozzáadjuk a felaprított fokhagymát is.
A kihűlt sült céklákat meghámozzuk és kis kockákra vágjuk. Összeforgatjuk egy nagy tálban a kihűlt quinoával és a napraforgómaggal, végül az öntetet is hozzáadjuk. Ha szükséges, még sózzuk, borsozzuk. Behűtjük, másnapra jól összeérnek az ízek. Hidegen és melegen is fogyasztható. Zöld saláta illik mellé.
Bevált receptek. Meg egyebek, ahogy anyósom mondaná.




Adatvédelem | Szerzői jogok és felhasználási feltételek |
Médiaajánlat
© kicsi Vú & Patrik 2007-2010