Kókusztejes karfiolleves római köménnyel

Ha rövidebb főzésmentes időszak után térek vissza a konyhába, biztos, hogy először kekszekkel, majd krémlevesekkel jelentkezem. Ezek aztán helyre tesznek lelkileg és újra felbuzog bennem a kreativitás. A múlt héten épp ilyen okból keresgéltem egy fej karfiolhoz valami jó receptet és rá is bukkantam a Bűvös szakácson erre a fantasztikusan selymes, kókuszos krémlevesre a Casa Moro-tól. Némileg egyszerűsítettem a receptet, nem szüttyögtem például barnított vajjal meg pirított fenyőmaggal, de így is nagyon finom lett.
Ennél a levesnél már csak az inspirál jobban, hogy süt a nap, az oviban minden reggel harkály kopácsol a fán és lehet terveket szőni a húsvéti menüről.

Hozzávalók:

1 kisebb karfiol
2 ek. vaj
1 szál póréhagyma
3 gerezd fokhagyma
2,5 kk. római kömény
1/2 kk. őrölt fahéj
só
frissen őrölt bors
1 doboz kókusztej
2 dl víz vagy alaplé

A karfiolt megtisztítottam, megmostam, kisebb darabokra vágtam. A hagymákat is megpucoltam, felaprítottam.
Egy vastag aljú nagyobb fazékban megolvasztottam a vajat és amikor habosodni kezdett, hozzáadtam a póréhagymát egy csipet sóval. Kis lángon kevergetve jól megpirítottam.

Közben egy kis serpenyőben szárazon megpirítottam a római köményt (kis lángon, nehogy odaégjen és megkeseredjen), mikor már illatozik, jó. Utána mozsárban megtörtem.

A póréhoz hozzáadtam a felaprított fokhagymát, a római köményt, az őrölt fahéjat és további 5 percig pirítottam.
Ekkor belekevertem a karfioldarabokat, sóztam, borsoztam. Lefedtem és kb. 20 percig hagytam kis lángon párolódni. Közben néha megkevertem (és nagyon féltem, hogy lefog égni).

Levettem a fedőt, egy krumplinyomóval durvára törtem a karfiolt.  További 20 percig főztem fedő nélkül és időről időre áttörtem és megkevergettem (figyelni kell, mert odakaphat).

Végül felöntöttem a kókusztejjel és a vízzel, és még főztem kb. 10 percig.
Botmixerrel pürésítettem és igazítottam a fűszerezésen.

Gyümölcsös-mozarellás rukolasaláta

Mamma színes salátája annyira megragadta a képzeletemet, hogy amikor tegnap apósom fogadására terveztem a vacsorát, az utolsó pillanatban elvetettem a laktató krumpliköret bűnös gondolatát és egy könnyű saláta mellett döntöttem. A saláta összetétele a sarki Spar adta lehetőségek mentén formálódott: így a kivit kénytelen voltam száműzni, kaptam viszont rukolát meg körtét és volt még itthon kiskőrösi szőlő is. Az öntethez pedig végre felhasználhattam a Mammától kapott különlegességeket is.

Hozzávalók:

1 doboz rukola (kb. 25 dkg)
2 körte
kevés citromlé
2 marék szőlő félbevágva, kimagozva
1 csomag mozarellagolyó

Az öntethez:

1 ek. extraszűz olívaolaj
3-4 ek. narancsos olívaolaj
2 ek. birsbalzsam
só
frissen őrölt bors

 A körtét megmossuk,félbevágjuk, magházát kivágjuk és kis kockákra vágjuk, majd 1-2 ek. citromlével összeforgatjuk, hogy ne barnuljon meg. A mozarellagolyókat harmadoljuk. A rukolát elrendezzük egy nagy tálban, rászórjuk a sajtot és a gyümölcsöt, összeforgatjuk. Az öntethez valókat elkeverjük és meglocsoljuk vele a salátát.

Currys-tejszínes sárgarépa

Ha akarom, főzelék, ha akarom, köret. A hozzáadott folyadék mennyisége dönti el - mindkettőnek finom. Lelke a friss, zsenge sárgarépa és a currypor. Most nem bonyolítottam, semmi Madras vagy Kashmir, egyszerű mezei Kotányi currypor ment bele, aminek az ízét annyira szeretem. Most már tudom, hogy nem csak túróval , tojással és kukoricával finom, hanem répával is.
A recept kicsit hányaveti, mert érzésre ment bele minden, de nagy hibát nem lehet véteni, a borsófőzelék mintájára ez is menni fog, csak itt most liszt helyett egy kis keményítő játszik.

 

A felkarikázott répát kevés olajon párolni kezdtem. Kevés tejjel felöntve kis lángon, fedő alatt puhára pároltam. Felöntöttem a maradék tejjel/tejszínnel (vagy a kettő keverékével) és hagytam felforrni. Néhány evőkanál hideg tejjel csomómentesre kevertem a keményítőt, és hozzáadtam a főzelékhez. Sóztam, curryztem, majd forrás után elzártam a gázt. (A keményítővel épp csak összeforraljuk.)

Lasagnelapokba tekert zöldspárga

Idén még nem sok spárgát ettünk, vártam a bácsalmási szállítmányra, amit nemrég kézhez is kaptam egy ballagást követő családi összejövetelen. Elfeleztem az adagot, így lett belőle egyrészről spárgakrémleves, ezúttal nem tejszínnel, hanem natúr joghurttal (így is finom), a többiből pedig az alábbi szemrevaló vacsora készült. Nagyon látványos és egyszerű fogás, az egyetlen, amire figyelni kell, az a megfelelő tésztaállag (inkább puha legyen, mint al dente, mert a sütőben még keményedik).

 

Hozzávalók 4 adaghoz:

50 dkg zöldspárga
pici só
kevés cukor
8 száraz lasagnelap
4 ek. tejszín krémsajt (pl. Philadelphia)
3 ek. aprított zöldpetrezselyem
kevés frissen őrölt bors
4 szelet angolszalonna
1-2 paradicsom kis kockákra vágva
reszelt sajt pl. Gouda a tetejére

A zöldspárgát a száránál meghajlítottam, ahol magától elroppant, ott eltörtem. Az így leeső szárakat eldobtam, a sípokat pedig bő vízben megmostam. Egy nagy fazékban feltettem vizet, mikor forrt, megsóztam, megcukroztam és kb. 5 perc alatt megfőztem benne a spárgát.
Mikor elkészült, szűrőlapáttal kiszedegettem, félretettem.

A spárga főzővizébe tettem a lasagnelapokat és néhány percig főztem őket (közben ellenőriztem, hogy megpuhultak-e). Mikor már puhák voltak, kiszedtem és hideg vízbe tettem őket.

A krémsajtot elkevertem a felaprított petrezselyemmel, kicsit megsóztam, borsoztam 

A lasagnelapokat szárazra törölgettem. Egy tűzálló tálat kibéleltem sütőpapírral és kettő tésztalapot leraktam rá úgy, hogy egy sávban fedésben legyenek. Megkentem krémsajttal, ráraktam egy szelet angolszalonnát és a spárga negyed részét is ráhalmoztam, hogy felül a sípok kilógjanak. Kétoldalról ráhajtottam a tésztát, majd megfordítottam, hogy a hajtás alulra kerüljön.

Mikor mind a négy kupac elkészült, megkentem még a maradék krémsajttal, megszórtam a felkockázott paradicsommal és a reszelt sajttal.

Előmelegített sütőben 200 fokon kb. 10 perc alatt ráolvasztottam a sajtot. (Résen kell lenni a sütésnél, mert a tészta egy idő után megkeményedik.)

Forrás: Viva! 2008/5.

Háromhagymás sajtleves

A közértbe indulás előtt öt perccel, amikor még mindig azon tipródtam, mit főzzek ebédre, bevillant egy régi sajtleves receptje a Nők Lapjából. Felütöttem gyorsan a receptes mappámat és a levesek közül kikerestem az ominózus sajtosat. Testhez álló volt,  épp kornyadozott egy póré az erkélyen és volt két darab sajt is itthon. Ilyenkor mindig nagyon elégedett vagyok az ökonomikus háztartásvezetésemmel.:) A leves pedig tovább fokozta a komfortérzetemet, ugyanis isteni lett.:)

Hozzávalók:

1 kis fej vöröshagyma

1/2 póré

2 gerezd fokhagyma

2 ek. vaj vagy olívaolaj

1,5 ek. liszt

1 l víz

1,5 dl tejszín

só

őrölt fehérbors

1/2 dl száraz fehérbor vagy száraz fehér pezsgő

10 dkg kapuvári sajt (Cserpes-termék) lereszelve (eredetileg gouda)

5 dkg cheddar sajt lereszelve (eredetileg füstölt sajt)

A hagymákat megtisztítottam, apróra vágtam. Egy nagy fazékban felhevítettem a  vajat és megpároltam rajta a hagymákat. Megszórtam liszttel, kevergettem, majd 1 perc múlva felöntöttem a vízzel és a tejszínnel. Sóztam,  megszórtam őrölt fehérborssal, majd mérsékelt lángon félig lefedve kb. 10 percig főztem. Ekkor hozzákevertem a kétféle sajtot, hozzáöntöttem a bort és összeforraltam. Pirítóssal ettük.

Körtés pórétartlet

Mielőtt a GBT-re vitt kekszreceptet posztolnám, egy sós fogással igyekszem azt a látszatot kelteni, mintha nem csak süteményeken élnénk.:) Úgyhogy most egy gyors vacsora következik.
Mikor megláttam Cserke körtés póréfelfújtját, rögtön tudtam, hog cselekednem kell. A pórékattanásom ugye tart már egy ideje, a körtét is nagyon szeretem és a tartletformáimat pedig már nagyon ki szerettem volna próbálni. Úgyhogy csak leveles tésztát kellett vennem, minden más volt itthon. Minden kezdő vagy önbizalomhiányos háziasszonynak nagyon ajánlom a receptet: hihetetetlenül egyszerű, viszont nagyon látványos az eredmény. Engem például olyan elégedettség töltött el, mintha legalábbis Fenyő Ivánt mintáztam volna meg leveles tésztából.:) Ízre is nagyon bejött, a sós-gyümölcsös párosítástól óvakodók nyugodtan készíthetik körte nélkül, úgy is jó lesz. És készséggel elhiszem Cserkének, hogy kukoricával hasonlóan finom.

1 csomag leveles tészta
1 kisebb póré fehér része hosszában elfelezve, felaprítva
1 dl tejszín
10 dkg reszelt sajt (nálam trappista és cheddar keveréke)
1 tojás elhabarva
kevés rozmaring felaprítva
1 ek. vaj
só
őrölt fehérbors
őrölt szerecsendió
2 körte meghámozva, kimagozva, vékony szeletekre vágva (és citromlével meglocsolva barnulás ellen – ez nálam kimaradt)

A leveles tésztát kibontottam és akkora négyszögeket vágtam ki belőle, hogy a tartletformáimat ki tudjam velük bélelni. Kivajaztam a formákat és belenyomogattam a tésztát, a lelógó széleit levagdostam.

A vajon megpároltam a pórét. A tojást a tejszínnel, a sajttal és a fűszerekkel elkevertem, beleforgattam a pórét is. Az így kapott maszát egyenlően elosztottam a négy kis formában. A tetejére körteszeleteket tettem.
A kimaradt tésztába egy fél hámozott, magozott almát csomagoltam Cserke ötlete nyomán (szuper lett az eredmény).

200 fokon 20 percig sültek a tartletek.

Fetás kuszkusszal töltött gombafejek

Mostanában megragadták  fantáziámat a töltött gombafejekben rejlő lehetőségek. Készítettem már spenóttal töltött változatot, ami annyira egyszerű volt és mégis olyan korrekt eredményt adott, hogy az további variációkra jogosít.  Másik mániám (a sok közül) a kuszkusz, így kézenfekvő volt, hogy a kettőt kombinálom. Már csak a fűszerezésről kellett döntenem, és mivel már én is igencsak tavaszváró hangulatban vagyok (ezt egyébként legjobban a konyhai ténykedéseimből veszem észre), a mediterrán ízvilág mellett döntöttem. Szerintem tökéletes gyors vacsoraétel lett belőle, sajnos férjem nem lelkesedett annyira, így az a gyanúm, hogy nem pasikaja született.

 

Hozzávalók:

8 nagy fej csiperkegomba (50 dkg)
kb. 15 dkg kuszkusz
2-3 ek. olívaolaj
kb. 1 dl víz (függ a kuszkusz fajtájától)
só
2 tk. vaj
1 gerezd fokhagyma
4 szem olajban eltett aszalt paradicsom
5 dkg feta
1 tk. harissa (ezesetben szárított fűszerkeverék formájában)
egy marék dió + néhány szem a tetejére
1 ek. citromlé

Egy fazékban felhevítettem az olívaolajat és állandóan kevergetve kis lángon kicsit átforgattam rajta a leöblített és lecsepegtetett kuszkuszt. Utána felöntöttem kb. 1 dl vízzel, megsóztam és fedő alatt főztem, míg a kuszkusz meg nem puhult. (A vízigénye nagyban függ a kuszkusz szemcseméretétől, én most nagyon apró szeműt használtam, ahhoz meglepően kevés víz kellett. Inkább óvatosan adagoljuk a vizet, és ha láthatóan felszívta az összeset, akkor pótoljuk.) Mikor már megpuhult (nem kell neki sok idő), elzártam a gázt és fedő alatt hagytam még duzzadni kicsit, majd egy villával beleforgattam 2 tk. vajat.

A gombákat megtisztítottam, kitörtem a tönkjüket. A tönköket is „megpucoltam”, levágtam a végüket, majd kis kockákra aprítottam őket. A fokhagymát is megpucoltam, felaprítottam, a diót és a paradicsomot szintén. A fetát falatnyi kockákra vágtam.

Egy teflon serpenyőben kevés olajat hevítettem és a gombakalapokat mindkét oldalukon pár percet pirítottam, majd konyhai törlőre szedegettem őket.

Pótoltam a serpenyőben az olajat, majd belezúdítottam a tönkdarabokat, a paradicsomot, a fokhagymát és a diót. Kis lángon, kevergetve pároltam-pirítottam kicsit, hogy a gomba összeessen. Isteni illatok kezdtek terjengeni!

A kihűlt kuszkuszt összeforgattam a párolt gombás eleggyel, hozzáadtam a fetakockákat és a harissát is, meglocsoltam 1 ek. citromlével és megkóstoltam, kell-e sózni.

A gombákat redős részükkel felfelé egy sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam. A fűszeres kuszkuszból kupacokat halmoztam rájuk, megszórtam a tetejüket diódarabokkal és előmelegített sütőben maximum hőmérsékletű grillfunkción kb. 10 percig grilleztem őket.

Megjegyzések:
A serpenyőben való pirítás közben kicsit levet eresztettek a kalapok, ezt igyekeztem papírtörlővel felitatni. Grillezés közben is vesztettek víztartalmukból, de alapjában véve al dente állaguk maradt, nem „szottyadtak meg”. Férjemet zavarta a víztartalom, szerintem nem zavaró.

A harissa hiánya ne riasszon el senkit, cayenne borssal, szárított mentával, őrölt római köménnyel és plusz egy fokhagymagerezddel fűszerezve hasonló eredmény születik.

Fahéjas sütőtökkrémleves

Valami ismeretlen okból eddig bizalmatlan voltam a manapság egyébként trendi sütőtökkrémlevessel szemben. Valahogy nem tudtam elképzelni, hogy finom lehet.
Férjemék céges karácsonyi partiján aztán merészen megkóstoltam egy fahéjas változatot, és rögtön beleszerettem. Nem is vártam sokat a reprodukcióval, és ebben segítségemre volt Paul Gayler, akinek vegetáriánus szakácskönyvét lapozgatva amerikai vajdióleves fedőnév alatt (érdekes fordítói lelemény:-)) találtam is egy ízlésemnek megfelelő változatot, amit aztán kicsit alakítgattam.
A levesfőzés maga egyébként felér egy pszichoterápiával – a sütőtök (sonkatök) narancsos illata és gyönyörű narancssárga színe határozottan kedélyjavító ebben a zord télben.

Hozzávalók 4 személyre:

2 ek. olívaolaj
1 vöröshagyma apróra vágva
75 dkg sütötök (tisztán mérve, héja, magok nélkül)
4 cm-es gyömbérdarabka
1 tk. őrölt fahéj
kb. ½ tk. só
7 dl víz
2 dl tejszín
1 dl tej
2 ek. búzadara

A tököt megmostam, lehámoztam, kimagoztam és a húsát kis kockákra vágtam. A hagymát és a gyömbért is megtisztítottam, felaprítottam.

Egy nagy vastag aljú fazékban felhevítettem az olívaolajat és a hagymát üvegesre pároltam benne. Menet közben a gyömbért is hozzáadtam és gyakran kevergetve megpároltam őket. Utána hozzáadtam a tökkockákat és kb. 5 percig kevergetve pirítottam. Ekkor megszórtam fahéjjal , megsóztam, és felöntöttem a folyadékokkal, majd felforraltam. Utána kevergetés mellett beleszórtam a búzadarát is és kis lángon félig lefedve puhára főztem (kb. 30 perc).
A sűrűjét keverőtálba szedtem, botmixerrel pürésítettem, majd visszaöntöttem a fazékba, sóztam, fahéjaztam még, ízlés szerint és hagytam egyet rottyanni.
Tálaláskor tökmagolajpöttyökkel díszítettem. 

Paul Gayler receptje volt a kiindulási alap.

Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak és bloggertársnak!

Fűszeres padlizsános piláf

Még a múlt héten lecsaptam a piacon néhány kisebb padlizsánra, hogy kipróbálhassam otthon is Zsuzsa szenzációs piláfját, amit még a budapesti GBT4-en volt szerencsém kóstolni.  És bár nem volt itthon hosszú szemű rizs, az eredménnyel így is maradéktalanul elégedettek voltunk. Legközelebb kis csirkemellfalatokkal is kipróbálom, és akkor igazi keleti rizses hús lesz belőle (padlizsán hiányában egy csak húsos, padlizsámentes verziót is el tudok képzelni.)

 

Hozzávalók 4 személyre:

50 dkg padlizsán
só
extra szűz olívaolaj
1 közepes vöröshagyma, apróra vágva
3 ek. fenyőmag
20 dkg rizs (ha van, hosszú szemű – nekem épp nem volt)
2 közepes paradicsom, meghámozva, darabokra vágva
1 1/2 tk. barna cukor
2 ek. mazsola
frissen őrölt feketebors
1 tk. fahéj
1/2 tk. őrölt vagy mozsárban megtört szegfűbors

A padlizsánt meghámoztam és kis kockákra vágtam. A kockákat egy tepsire tettem, megsóztam, olívaolajjal meglocsoltam és az egészet összeforgattam. 260 fokra előmelegített sütőben kb. 15 percig sütöttem (pirulásig-puhulásig). 
Egy lábasban a hagymát kevés olívaolajon megpirítottam. Hozzáadtam a fenyőmagot, és kevergetve addig pirítottam, míg kissé megbarnult. Hozzáadtam a rizst, összekevertem, majd ment bele a felkockázott paradicsom és a cukor is. Ezután fedő alatt kb. 5 percig pároltam.
Hozzáadtam a mazsolát, ráöntöttem 3,5 dl forró vizet, sóztam, borsoztam, majd  fahéjjal és  szegfűborssal fűszereztem. Az egészet jól elkevertem, majd kis lángon fedő alatt puhára főztem. Amikor kész lett, 4-5 evőkanál olívaolajat kevertem bele, és óvatosan beleforgattam a padlizsánt. Langyosan, majd hidegen ettük, isteni volt!

VKF XX. - Kéksajtos brokkolikrémleves

Ezen a szép kerek, jubileumi VKF-en Cserke arra biztatott, hogy szakadjunk el a jól bevált levesreceptjeinktől és kísérletezzünk kicsit. Testhez álló a téma, nagyon szeretem a leveseket, biztos, hogy külföldön komoly elvonási tüneteim lennének. Ahogy végiggondoltam a levesfőzési szokásaimat, rá kellett jönnöm, hogy ezen a területen „márkahű” vagyok, ritkán kap el a kísérletező kedv, inkább a jól ismert ízeket kívánom meg újra és újra. Végül az alkalom szülte a pályaművem, egyik nap ugyanis brokkolikrémlevest főztem és felötlött bennem, hogy elhasználhatnám hozzá a maradék kéksajtot is. Jó párosításnak bizonyult, a korábban kipróbált Stahl-féle őrölt mandulás brokkolilevesnek méltó alternatívája.

 

Hozzávalók:

1 nagyobb brokkoli
víz
kevés olívaolaj
1 csokor újhagyma karikákra vágva
1 nagyobb gerezd fokhagyma felaprítva
só
1-2 csipet fehér bors
1-2 csipet őrölt szerecsendió
fél pohár tejföl
1 tk. liszt
5 dkg kéksajt lereszelve

A brokkolit megtisztítottam, a leveleit és a torzsáját levágtam, rózsáira szedtem. Megmostam, majd egy párolóedényben vízgőz fölött puhára pároltam. Mikor kicsit már kihűltek, a szárak keményebb részét még levagdostam.
Ekkor egy fazékban kevés olívaolajat hevítettem, megpároltam rajta a hagymákat, majd beleraktam a brokkolit és felöntöttem egy kevés párolóvízzel. Ekkor botmixerrel pürésítettem, majd öntöttem még bele vizet, hogy teljesen ellepje, összesen kb. 1,5 l lett (a párolóvizet sima csapvízzel pótoltam ki). Megsóztam, fűszereztem és felforraltam. Ekkor a liszttel csomómentesre kevert tejföllel besűrítettem, belekevertem a reszelt kéksajtot is, összerottyantottam és kész. Wasa kenyeret ettünk hozzá.

További, „az évszakhoz képest megfelelő” levesreceptek, egytől egyig kedvenceim:

Burgonyakrémleves sült gombával
Erdélyi csirkeraguleves
Mama-leves
Tejfölös bableves
Tejfölös sertésraguleves
Zöld minestrone