Rosé kacsamell csokis bogyósgyümölcsmártással

Ha lassan is, de tágítom horizontomat, ami a húskészítést illeti. Három év blogolás után végre konkurenciája akadt a kedvenc csirkemellnek, mégpedig a sokkal elegánsabb és trendibb kacsamell. Karácsonykor próbáltam ki először – nagy sikerrel. És nem csak azért, mert végre használhattuk a digitális húshőmérőnket, hanem mert tényleg nem bonyolult elkészíteni, mégis különleges. Köretnek akkor Lila füge-féle csokis meggycsatnit és almacsatnit ettünk hozzá jázminrizzsel. Mivel volt még a fagyasztóban egy kimaradt kacsamell ebből a karácsonyi adagból, így egyik este ezt a szuper vacsorát alkottam belőle.

Hozzávalók kettőnknek vacsorára:

1 kacsamell

1 doboz mirelit bogyósgyümölcs
1 dl vörösbor
1 tk. málnás balzsamkrém (hiányában balzsamecet)
1 tk. méz
2-3 kocka étcsoki

A kacsamellet megmostam, alaposan megtisztítottam a tollmaradékoktól (egy szemöldökcsipesszel), majd szárazra törölgettem. A bőrt egy éles késsel hosszában, majd keresztben kb. 1 centinként a húsig bevagdostam (a húsba már ne vágjunk bele). Sóval, borssal bedörzsöltem, majd egy teflon serpenyőben közepes lángon mindkét oldalán megpirítottam. A bőréből igyekeztem minden zsírt kiolvasztani.

Utána egy tepsibe helyeztem a bőrös résszel felfelé és 180 fokra előmelegített sütőben 15 percig sütöttem. (Mikor a beleszúrt húshőmérő 70 fokot mutatott, kivettem).
Hagytam kb. 10 percet pihenni, utána szeleteltem fel.

A mártáshoz egy kis lábasban felforraltam a bort és a balzsamecettel együtt kb. a felére beforraltam. Utána hozzáadtam a felengedett gyümölcsöket és a mézet és óvatosan átforgatva (hogy ne törjön össze) rotyogtattam még kb. 5 percet. Végül beledobtam az összetört csokidarabokat és kevertem rajta egyet.

A húst a mártással és krumplipürével tálaltam.

Karácsonyi főpróba: Gesztenyével-aszalt barackkal töltött csirkemelltekercs lilahagymalekvárral

A hétvégén leteszteltem a karácsonyra szánt főételt (legalábbis egy részét), és szerencsére jól vizsgázott, így nem kell új recept után néznem. Az ötlet, nevezetesen gesztenyemasszával-aszalt gyümölccsel töltött csirkemell lilahagymalekvárral a Gundel ünnepváró főzőestjéről származik. A csirke a főzőesten két változatban is készült, a séf ugyanis be akarta bizonyítani, hogy édes gesztenyemasszával is lehet húst tölteni, sőt. Teljes mértékben igazat kell adnom neki: a natúr töltelékkel egy elég jellegtelen húst kaptunk, az édes verziónak viszont kellemesen domináns volt az íze. A lilahagymalekvár pedig amellett, hogy isteni, az elfoglalt háziasszonyok álma: csak feltesszük főni és néhány keveréstől eltekintve fél óra alatt magától elkészül. A másik köret, amit most nem próbáltam ki, mert biztos siker, a serpenyőben sült vegyesgyümölcs lesz almával, körtével, dióval, mézzel és illatos fűszerekkel.

 

Gesztenyével-aszalt barackkal töltött csirkemelltekercs

Hozzávalók 2 tekercshez:

1 nagy csirkemellfilé

2 csomag édesített gesztenyepüré (vagy inkább 1,5, valamennyi marad belőle) 

2 marék aszalt gyümölcs (pl. sárgabarack) borba áztatva, egészben 

2 ágacska rozmaring apróra vágva

2 csomag bacon szalonna (2x20 dkg)

A csirkemellet megmostam, szárazra töröltem és először hosszában kettévágtam. Levágtam róla kétoldalt a leffentyűket (mint megtudtam, ezt a gundelesek madárkának nevezik) és félretettem további felhasználás céljára. A mell mindkét felét oldalt egy nagy, éles késsel bemetszettem, és szétnyitottam. Letakartam egy darab folpackkal és vékonyra klopfoltam. Megfordítottam a húst, hogy a fólia kerüljön alulra és azon dolgoztam tovább. Az így kapott többé-kevésbé téglalap alakú húsra kentem a tölteléket, majd feltekertem.

A töltelék: először megsóztam-fehérborsoztam a hússzeletet, majd megkentem a villával szétnyomkodott gesztenyepürével (kb. fél cm vastagon). Utána megszórtam aszalt sárgabarackkal (előzőleg áztassuk egy fél órára fehérborba, hogy kicsit megpuhuljon, majd szűrjük le), és apróra vágott rozmaringlevelekkel. Ekkor  a fólia segítségével szorosan feltekertem és kicsit ferdén begöngyöltem 2 szelet baconbe (rakjuk őket egymás mellé, hogy kicsit fedjék egymást és úgy göngyöljük) és az egészet  becsavartam egy téglalap alakú alufóliába. A két végét megsodortam, mintha szaloncukrot csomagolnék.

A madárkákat csak megsóztam, borsoztam és baconbe, majd alufóliába tekertem.

Az így kapott megaszaloncukrok mentek a sütőbe 170 fokra (légkeverés), kb. 50 percre-1 órára (a madárkákat hamarabb kivettem, a nagyok még sültek egy 10 percet). Mikor elkészültek, kivesszük őket a sütőből, és nem bizgetjük egy ideig, csak tekerünk a két végükön egyet-egyet, hogy szorosabban fogja a fólia. Hagyjuk kicsit hűlni, így felbontás után könnyebben szeletelhetőek.

A baconbe bugyolált madárkák akár egy későbbi hidegtál részét is képezhetik kis karikákra vágva, aszalt szilvával körítve.

Lilahagymalekvár

 (kb. 4 személyre):

4 nagy fej lilahagyma

2 ek. olaj

2 ek. balzsamecet

2 ek. sötét színű lekvár (pl. áfonya, szilva, szeder)

1,5 dl fehérbor

só

őrölt fehérbors

A hagymákat hosszában negyedekre vágtam, és a negyedeket felkarikáztam. Egy kis fazékban felhevítettem az olajat, beledobtam a hagymát és kicsit pároltam rajta, közben megsóztam. Miután kicsit összeeesett, hozzáadtam a balzsamecetet, a lekvárt és felöntöttem a borral, majd megszórtam fehérborssal. Kis lángon, fedő alatt így pároltam egy jó fél órát, míg a hagyma kellően megpuhult, közben néha megkevertem. Végül megkóstoltam, igazítottam az ízeken (só, bors, egyebek)  és tálaltam.

Sült bőrös malacpecsenye

A hétvégét a Balatonnál töltöttük férjem szüleinek vendégszeretetét élvezve. A főzőkanál ezúttal végig apósom kezében volt, többek között ezzel az isteni bőrös malaccal tartott jól minket. Már régóta terveztem, hogy sütök ilyet, a bőrökhöz, rezgő alkatrészekhez (mint csülök, köröm, fül stb.) fűződő vonzalmamat már megvallottam korábban. :) Most már van egy kipróbált recept is a tarsolyomban.

 

Hozzávalók:

2 kg bőrös malachús (oldalas, lapocka vagy tarja)

húsos szalonna

köretnek: burgonya

A kenőpáchoz:

2-3 ek. mustár

2-3 ek. olaj

őrölt bors

2 fej zúzott fokhagyma

Kenegetni: sör

A bőrös részt kockásra bevagdossuk a húsig, enyhén besózzuk (bemasszírozzuk a sót). Összekeverjük a kenőpác alkotórészeit és minden oldalról bekenegetjük vele a husikat. Főleg a bőrös részre jusson bőven. Egy nagy tepsiben megágyazunk a húsnak vékonyra szelt húsos szalonna szeletekkel, arra fektetjük a húst és a tetejére is teszünk a szalonnából. A hús a tepsi közepén feküdjön, köréje pedig fél centisre karikázott krumplit halmozunk, melyet előtte sóztunk, borsoztunk és kevés olajjal összeforgattunk, hogy ne tapadjon a sülésnél össze. Fóliával letakarjuk az egészet és kis lángon 1,5-2 órát pároljuk, míg puha nem lesz. Utána levesszük a fóliát és a tetejéről a szalonnákat és nagy lángon pirosra sütjük a bőrt. Közben 2 percenként sörrel bekenegetjük.

Gyömbéres húsgolyók - Önök kérték

Fel lettem szólítva finoman, de határozottan, hogy tegyem már közkinccsé az említett gyömbéres húsgolyók receptjét. Az igazság az, hogy azért nem raktam fel eddig, mert  én nem  voltam száz százalékig elégedett vele (férjemnek ízlett). Annyit változtattam rajta, hogy pulykahúsból csináltam, és ami nem tetszett, hogy dominált a húsíz, amit én nagyon nem szeretek. Így utólag azt mondom, mehet bele nyugodtan több fűszer, például fokhagyma, és valószínűleg a sertéshús jobb választás, és a hagyományos olajban sütés is jobb ez esetben.

A recept egyébként Giannitól származik (amit egyébként én kétlek), egy régebbi Maximából vágtam ki, annak ellenére, hogy Giannit nem tartom hiteles szakácsnak, a magazin fotóin pedig különösen bosszantó volt. Megbocsáthatatlan bűne, hogy játszik az étellel :), a mélypont egyébként az volt, amikor a karácsonyi számban a gömbdíszekből heregolyókat alkotott.

A kicsit bő lére eresztett bevezető után következzen a recept.

Gyömbéres húsgolyók

Hozzávalók:

60 dkg darált sertéshús

1 citrom reszelt héja

1 gerezd fokhagyma

1 csokor petrezselyem felaprítva

3 tojás

5 dkg liszt

2 ek. szezámmag

10 dkg zsemlemorzsa

2 ek. olívaolaj

só

bors

kis darab gyömbér reszelve

A darált hússal összekeverünk egy tojást, a felaprított petrezselymet, az összezúzott fokhagymát, a reszelt citromhéjat és egy kiskanál reszelt gyömbért. Sózzuk, borsozzuk, összedolgozzuk és vizes kézzel kis gombócokat formálunk belőle. Lisztbe hempergetjük, belemártjuk a felvert tojásba (a maradék kettő), majd jöhet a szezámmagos zsemlemorzsa. Sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk őket, kevés olajjal meglocsoljuk és 200 fokos sütőben aranybarnára sütjük. Sütés közben néhányszor megforgatjuk.

Rozmaringos-citromos csirkecombok majonézes kukoricasalátával

Vasárnap ünnepeltük férjem névnapját, ez alkalomból kellett összeállítanom ünnepi menüt. Nem volt nehéz dolgom, eleget hallom nap, mint nap a panaszt, hogy mit nem főzök elégszer az ő kedvére. Nálunk ugyanis nem az a baj, hogy válogatós lenne, hanem az, hogy én állandóan kísérletezni akarok, új recepteket böngészek és csak nagy rábeszélések árán vagyok hajlandó az "unalmas", jól bevált receptekhez nyúlni. Emiatt tényleg megharagszik néha, és különböző toplistákkal próbál vágyainak érvényt szerezni. Szóval csak ezekről a listákról kellett néhány ételt összekombinálnom, hogy összeálljon a vasárnapi ebéd. Időm szűkössége miatt leves nem volt, rögtön belecsaptunk, de nem a lecsóba... Íme a menü:

Rozmaringos-citromos sült csirkecombok
Majonézes kukoricasaláta
Padlizsános kuszkusz
Mézes-mandulás sütemény 

A süti új recept volt, később emlékezem majd meg róla, a kuszkusz férjem egyik nagy kedvence, szintén később szentelek neki posztot.

A recept 4 személyre: 4 egész csirkecomb só frissen őrölt bors 1 citrom felkarikázva friss vagy szárított rozmaringlevelek hámozatlan fokhagymagerezdek A salátához: 1 kg mirelit morzsolt kukorica 15 dkg füstölt sajt (pl. Karaván) 2 közepes fej vöröshagyma majonéz 2 pohár natúr joghurt pici só, porcukor, citromlé

A combokat egy éles késsel elfeleztem, azaz kettéválasztottam az alsó- és felsőcombot. Bedörzsöltem őket sóval, borssal, megszórtam rozmaringgal  és egy jól zárható műanyag dobozba rendeztem őket, közéjük citromkarikákat és fokhagymagerezdeket csempészve. Eztán mentek a hűtőbe érlelődni néhány órára, akár egész éjszakára. A sütéshez aztán fóliával kibéleltem egy mély tepsit, hogy majd könnyebb legyen elmosogatni, és szépen rárakosgattam a husikat, és egy fél pohár vizet öntöttem alájuk. Az egészet beborítottam alufóliával és előmelegített sütőben 200 fokon pároltam-puhítottam őket kb. fél órát. Miután megállapítottam, hogy puhák, és színtelen lé buggyan ki belőlük, ha megszurkálom őket, levettem az alufóliaborítást és szép barnára pirítottam őket (ezt légkeveréssel felső grillfunkcióval tettem).

Közben a salátához megpároltam a kukoricát. Amíg az hűlt, apró kockákra vágtam a füstölt sajtot és a hagymákat. A majonézt (kb. egy fél üveg) elkevertem a joghurttal, és sóval, cukorral, citromlével ízesítettem. Miután a kukorica kihűlt, minden hozzávalót jól elkevertem és nyakonöntöttem a majonézzel. Az egészet jól záródó dobozban a hűtőbe tettem.

Kakukkfüves sertéscsíkok joghurtos padlizsánsalátával

Nemisbéka megihletett, és miután áldását adta a sertéskarajomra, nekiveselkedtem a receptnek.:) A karaj bevált és maga a recept is. Én tzatziki helyett joghurtos padlizsánsalátával körítettem, másnap készült hozzá serpenyős burgonya is, amit a már említett olasz fűszerkeverékkel bolondítottam meg. Isteni lett.

A sertéshez:

50 dkg sertéshús
8-10 ág kakukkfű (nálam szárított formában játszott) 
0,5 dl olaj
só
bors

A husit a rostokra merőlegesen kis csíkokra vágtam, sóztam, borsoztam, beszórtam kakukkfűvel és kis olajjal elkeverve beraktam a hűtőbe. 1-2 óra elteltével kevés olajon pirosra sütöttem egy serpenyőben.

A salátához:

2 pohár natúr joghurt
1 nagyobb padlizsán
néhány gerezd fokhagyma
só
pici cayenne bors

A padlizsánt meghámoztam, fél centi vastag karikákra vágtam, besóztam, állni hagytam. Miután leöntöttem róla a levet, kevés olajon teflon serpenyőben megsütöttem. Közben a fokhagymát lereszeltem és a cayenne borssal együtt a joghurtba kevertem. A kisült padlizsánokat a joghurtba pakoltam.  

Sült csirkecomb almával és csillagánizzsal

Megint csillagánizsos recept után kutattam, és a Jamie vacsorái kötetben akadtam rá a sült kacsacomb szilvával és csillagánizzsal receptre, ami a fotó alapján nagyon biztatónak tűnt. Feltérképeztem az otthoni készleteket, és némi módosítást eszközöltem, mint azt a cím sejteti. A sütésnél is eltértem Jamie módszerétől, szerinte 2-2,5 óráig kell sütni a kacsát fedetlenül. Szerintem úgy nem puhulna  rendesen, meg rövidíteni akartam az időt, úgyhogy alufólia alatt pároltam a husit egy fél órát, és csak utána jött a sütés-pirítás.
Az eredmény nagyon guszta lett, de arra sajnos rá kellett jönnöm, hogy a csillagánizs erőteljes íze nem az én világom. A férjemnek viszont nagyon ízlett. Legközelebb kihagyom az ánizst, a többi rendben volt.

Hozzávalók 4 személyre:

4 csirkecomb
4 ek. szójaszósz
3 kk. ötfűszer-keverék
1 marék csillagánizs
1/2 rúd fahéj (én kihagytam)
1 ek. olívaolaj
1-2 kimagozott, felaprított friss vagy szárított chilipaprika
2-3 alma kicsumázva, felszeletelve
2 ek. cukor

Először bepácoljuk a husit, azaz sóval és az ötfűszer-keverékkel bedörzsöljük, meglocsoljuk a szójaszósszal és az olajjal, rászórjuk a csillagánizst és a fahéjrudat. Jól záródó dobozban, hűtőben minimum 2 óra hosszat érleljük az ízeket.
Fogunk egy tepsit, amibe egymás mellé be tudjuk sorakoztatni a combokat. Az aljára szórjuk a chilit, az almát és a cukrot, ráöntjük a dobozból a páclevet. Összekeverjük az egészet és ráfektetjük a combokat.
180 fokra előmelegített sütőbe tesszük úgy, hogy egy kis vizet öntünk a hús alá és alufóliával lefedjük. Így pároljuk egy fél óra hosszat, ha már puha, levesszük a fóliát és pirosra sütjük a tetejét.
Pirított tésztával kínáltam.

Jamie egyik vacsoráját módosítottam. 

Fekete fényes csirke

(2 személyre)

Kb. 1/2 kg csirkeszárny (a combra hajazó része)
1 dl sötét szójaszósz
22 dkg barna cukor
1 ek. shaoszingi (kínai) bor (én maradék tokajit használtam)
1/2 ek. szójaszósz
1 kk. szezámolaj
1/4 kk. kínai fûszerkeverék
só, reszelt gyömbér

A Nélkülözhetetlen vendégváró falatok alapján

Mivel a csirkeszárnyat nem szeretem, ki kellett találni valamit a maradék részek további felhasználására. A megoldás a csirkealaplé lett, mely aztán jó ürügy volt egy szecsuáni leves (lásd fentebb) elkészítésére.