Gabojsza-angyalka

 

Álló sor balról jobbra:

Pácolt fokhagyma, pácolt házi kecskesajtfalatok, darált pritaminpaprika, zakuszka

Fekvő:

Kalocsai őrölt fűszerpaprika

Köszi Gabojsza!

2007. nov. 30. 9:50 | 1 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa, Gasztroajándék, Karácsonyi

Megjelent az Ínyenc!

Hétfőn, a Gundel-tanfolyamra igyekezvén botlottam bele az újságosnál az Ínyenc magazin első számába. Mivel ellentétben sok gasztrobloggerrel én nem ódzkodom a receptmagazinoktól, beruháztam egyre. Kisebb sokkot kaptam, mikor megláttam az árát: 795 forintot fizettem érte (mindezért 98 oldal, 33 recept)! Ezzel jó eséllyel pályáznak a legdrágább gasztromagazin címre!

Külsőre egyébként (gyanús, hogy belsőre is) egy az egyben a német Lecker magazin reinkarnációja.

A dizájn nekem tetszik, kis, téglalap formátum, szép képek, ízléses grafikák. Újdonság, hogy a szokásos kalóriaérték meg egyebek mellett az ételek árát is megadják. Szintén egyedi a dekoráció rovat, ahol elegáns asztaldíszítéshez adnak kreatív ötleteket (pl. hogyan készítsünk unalmas óráinkban gyöngyhímzéses organzazsákocskát vagy drótból hajlított szalvétagyűrűt).

Amit viszont hiányolok, az az átgondolt koncepció és kellő alaposság.  Nem következetes például, hogy a piacnéző rovatban külön magyarázatot szentelnek a savanyú káposztának és a húsos szalonnának, míg az egyik receptben szereplő karórépa evidencia. Több étel hozzávalójaként szerepel az üveges szárnyas – illetve halmártásalap, amivel én még nálunk életemben nem találkoztam (gondolom a fondot fordították így). A szokásos diszkrepanciák a tejtermékek neveinél itt is jelentkeznek, például a tejszínes joghurt szerintem a mi viszonyainkra nehezen adaptálható.

Viszont van külön rovat Jamie-nek, ebben a számban levesekkel, és a végén azt is megtudhatjuk, hogyan készíti Gubás Gabi a mákos gubát.:)

2007. nov. 28. 21:45 | 10 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa
Címkék: ujsag

Főzzünk freestyle módra!

Nem gondoltam volna, hogy már a Sparban sem leszek védve a szakácskönyvek csábításától. A napokban fedeztem fel, hogy a jégkrémes hűtő oldalában kis kosárkában kirakták a Holló és társa kiadó Könnyen, gyorsan, finomat sorozatának néhány darabját. Eddig is szerettem ezeket a könyveket, persze most is megnézegettem a választékot és megakadt a szemem az Ínyenc ételek című példányon. Mondanom sem kell, jött velem haza potom 900 forintért.

Az elméleti alapvetés nagyon lényegretörő (és rövid), bemutatja a mediterrán, az ázsiai és a keleti fűszerezés kellékeit, hogy mivel érhetünk el savanyú, fűszeres és csípős ízhatást. A könyv üzenete, hogy hagyatkozzunk az ízérzékelésünkre és merjünk szabadon kísérletezni, merész kombinációkat létrehozni, azaz a szerző terminológiájával élve „freestyle” stílusban főzni. A receptek elég meggyőzőek, a legszemetgyönyörködtetőbb egy mentás almával töltött pisztráng cukkiniágyon. A citromos csirke kakukkfűvel receptjénél pedig a Lila füge által ajánlott csirkefeldolgozási módot is megszemlélhetjük egy fotó erejéig. Néhány számomra különösen inspiráló cím:

Sáfrányos mangóöntet (valójában inkább dip)

Avokádó-wasabi öntet (alma is van benne!)

Meggyes-chilis marharagu

Szerecsendiós csirke mazsolával és mogyoróval

Chilis burgonyapüré tojással és borsos vajjal

Fahéjas csokoládéhab chiliöntettel

Zöldcitromos-kókuszos sörbet 

A szerző (Bettina Matthaei) egyébként már több könyvet is írt fűszerezés témában, honlapja pedig itt található.

2007. nov. 26. 10:51 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa
Címkék: könyv

Kiszúróforma-vadászat indul!

Nyugalom, nyugalom, nem őrültem meg teljesen, nem én szeretnék egy újabb 100-as csomagot felhajtani (bár az sem lenne rossz), csak kaptam mostanában ezügyben leveleket, ezért a közhöz fordulok segítségért. Szóval aki jártában-keltében olyan komplexumra bukkan, ahol nagy mennyiségű (pl. 100 db-os) és/vagy érdekes, különleges sütikiszúrókat árulnak, az legyen szíves egy komment keretében ossza meg velünk az információt. Köszönjük, köszönjük!!!

2007. nov. 11. 23:04 | 13 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa
Címkék: kiszúróforma

Ahol tuti találsz Cserpes-termékeket...

Időszerűnek látszott a kommenteket összesítenem és egy helyre összeszedni a Cserpes-termékek fellelhetőségét Budapesten.

Szóval aki a Cserpes sajtműhely adalékanyagoktól mentes, jó minőségű és elég nagy választékban kapható tejtermékeit keresi, az alábbi helyeken nagy eséllyel talál belőlük:

Bosnyák téri piacon, a főbejárathoz képest balra hátul
Fény utcai piac
Hold utcai csarnok hátulja
Nagycsarnok hátulja
Örs vezér téri piac

2007. okt. 9. 11:47 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa
Címkék: cserpes

Szavazzatok!

2007. okt. 2. 7:25 | 1 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa

Kurz und knapp

2007. szept. 5. 13:08 | 1 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa

Jelentés a szülinapomról

A papírforma szerint most egy beszámolónak kellene következnie az Iguanában tett szülinapi látogatásunkról. Csakhogy az élet, és kis családom közbeszólt és orvul, a hátam mögött összeszervezkedett, hogy engem lépre csaljon és egy meglepetésbulival sokkolja a gyanútlan Vút. Így az utolsó pillanatban kellett megtudnom, hogy az Iguanában a foglalt időpontra még nem volt üres asztal, ezt egy kedves hölgy tudatta jó urammal telefonon (a pincérnő szerepében anyósom tündökölt:)), így hát átugrottunk szüleimhez átvinni nekik néhány dolgot. Ott meg  aztán volt nagy meglepődés, mikor ott állt az ajtóban barátnőim serege.:)  

Szóval mexikói specialitásokról most nem tudok beszámolni, roskadozó hidegtálakról, meg isteni, plusos (!) tiramisutortáról annál inkább. Az ajándékok között pedig volt néhány gasztroérdekeltségű, mint az a fotókon látható. A könyvek-újságok magukért beszélnek, a másik csoport talányosabb: a hűtőmágnes mellett, melynek szövege rám nézve szinte sértő:), egy tojáspasszírozó csibe ácsorog, mellette pedig egy impozáns eperszirup látható. Külön felhívnám a figyelmet az üveget díszítő kis cimkére, melyet barátnőm hímzett önnön kezeivel.

Ajándék 1.:

Ajándék 2.:

Finomságok:

2007. aug. 8. 7:39 | 23 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa

Itt vagyok!

Eltűntem hirtelen, mint erdőben a vadnyom, de most lelkileg feltöltekezve vetem bele magam ismét a pezsgő blogéletbe. A hétvégén az idei nyaralásunkat töltöttük, egész pontosan 3  napot pihentünk a Balaton déli partján. S ezzel kezdetét is vette az az ünnepségsorozat, mely szombaton a 30. szülinapomban fog kicsúcsosodni. :) Szóval családi körben ünnepeltünk a napokban, ami azzal járt, hogy a konyhában nekem a szürke eminenciás szerepköre jutott, nevezetesen a zöldséghámozás-és aprítás az esti bográcsozáshoz és grillhez. Mivel mindkettő férfimunka (mármint a sütögetés), így első este sógorom bankárgulyása volt az est fénypontja (lsd. mellékelt ábra). A recept titkos, legalábbis ami a  hozzávalók helyes arányát illeti, annyit azért megtudtam, hogy a lelke az üveg vörösbor, ami a levet gazdagította. Másnap apukám vezényletével grillezés zajlott, amit sajnálatosan derékba tört a viharos esőzés.

 

Ami az ajándékaimat illeti, eddig nem tudok gasztrojellegűekről beszámolni, viszont a fonyódi piacon sikerült nagy kincsekre szert tennem: vettem egy zöldséghámozót, mert a tupperost kidobtam egyszer a krumplihéjakkal együtt, és a könyvturkálóban egy német nyelvű vietnámi szakácskönyv is befigyelt.

Érdekes tapasztalatot szereztünk a strandon és környékén: a palacsinta, a magyar vendéglátás eme védjegye gyakorlatilag hiánycikk. Vigaszként kénytelen leszek megsütni phzs csúsztatott palacsintáját.
 

2007. júl. 31. 9:18 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa

Kakas étterem

Vasárnap ünnepeltük a házassági évfordulónkat. Nem volt kétséges, hogy étterembe megyünk romantikázni, csak azt kellett eldönteni, hova. Mivel már korábban is jókat hallottunk a pestlőrinci Kakas étteremről, ráadásul felfedeztem a Népszabadság 100 legjobb magyar étterem kiadványában és közel is van hozzánk, nem tűnt rossz választásnak. Az említett kiadvány egyébként 20 pontból 15-tel jutalmazta és a jó polgári konyha jelzővel illette, amivel mi is mélyen egyetértünk.

Maga az étterem Pestlőrincen (18. ker. József u. 55.) egy lakótelep és a kertváros találkozásánál található. Étteremhez mérten hatalmas épület jó ízléssel kialakítva, berendezve. A belső térben a narancsos árnyalatok dominálnak, kovácsolt vas díszítéssel és sok-sok fényforrással fokozva a hatást. Megérkezésünkkor a pincér a hátsó részbe vezetett, ahol a vendéglőt megnyitották a kert felé, így evés közben gyönyörködhettünk az elegáns kertben, ahol egy kis tavacska az igazi kuriózum sütkérező teknősökkel, aranyhalakkal és virágzó mentabokrokkal. A tó fölött kis híd ível át, a parton pad, ideális hely csoportképhez, melyhez a készséges pincér szívesen asszisztál.

Ilyen kezdés után az étlap kinézetre kicsit csalódás (a borlap viszont ízléses), de a kínálat kárpótol. Én igyekeztem szezonális alapanyagokból választani, jó uram pedig libamájat szeretett volna enni, nem kicsit a Népszabi tesztelőinek hatására, akik szinte minden étteremben kötelezően libamájas ételt rendeltek. A következő menüt fogyasztottuk:

Hideg málnakrémleves túrógombóckákkal

Rózsaszínűre sült kacsamell kakukkfüves ribizlimártással és burgonyapürével

Epersorbet pezsgővel

Grillezett diós camembert szezámmagos almával

Pulykamell vadász módra (gombás, libamájas barna mártásos sült pulyka)

 

A krémleves finom volt, de összesen kettő túrógombóckát sikerült felfedeznem benne. A kacsám ugyan nem rózsaszín volt, hanem barna, de nem bántam, mert isteni ropogós bőre lett. A ribizlimártásban viszont egy fia kakukkfű nem volt, ennek ellenére ízlett. Csalódás volt viszont a sorbet (életem első sorbet-ja), ugyanis leginkább egy pezsgős epershake-re emlékeztetett, szívószállal szervírozták és tejszínes volt. :( A grillezett sajt telitalálat, látványnak sem utolsó, a pulyka is finom volt, de szerencsére férjem konstatálta, hogy ennek ellenére nem rabja a libamájnak, ami jótékony hatással lesz a konyhapénzre.

A kiszolgálás megfelelő volt, a pincérek vetésforgóban látják el az asztalokat, nekünk 3 jutott, ebből egy kifejezetten mosolygós, egy kicsit visszafogott, egy viszont fekete pontot kapott, miután a férjem által rendelt ásványvizet kapásból rátöltötte az én tonikomra, majd mikor ezt észrevételeztem, „tonyik” felkiáltással jót mulatott a helyzeten.

Összességében nagyon kellemes élményekkel távoztunk, így biztatni tudok mindenkit, aki Lőrincen jár, látogasson el erre a különleges helyre.

2007. júl. 17. 22:06 | 17 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa, Étterem
Címkék: etterem