Makrobiotikus főzőtanfolyam: Gyógyító levesek

Mostanában több érdekes főzőtanfolyamra is eljutottam, többek között teljesen véletlenül rábukkantam a Wekerle telepen, egy játszótéri hirdetőtáblán egy makrobiotikus főzőkurzusra. A makrobiotikáról addig is hallottam már egy keveset, tudtam, hogy egy távol-keleti gyógyító étkezési rendszer, hogy vegetáriánus és elég szigorú, viszont nagyon eredményes a rákmegelőzésben és a legkülönbözőbb betegségek gyógyításában. Mivel alapvetően japán alapanyagokkal és technikákkal dolgozik, így mint kuriózum rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Ennek az lett a vége, hogy el is mentem a legközelebbi kiscsoportos főzésre, melynek témája a gyógyító levesek voltak.

A főzőtanfolyam szervezője Mixtay Zsuzsanna, akit a hagyományos orvoslás szerint gyógyíthatatlan nőgyógyászati problémái sodortak a makrobiotika felé. Miután sikerült kigyógyítania magát a betegségeiből, elvégezte a holland Kushi Intézet Art of Life School tanfolyamát, hogy minél több embernek segíthessen. Azóta már saját honlapja van, tanfolyamokat, főzőbemutatókat, kiscsoportos főzéseket szervez és személyes tanácsadást is végez.

Ezen az alkalmon a makrobiotikus levesek álltak a középpontban, 5 félét készítettünk el közösen, egy erősítő, egy tisztító és egy relaxáló, nyugtató hatású levest, valamint kettő tartalmasabb, laktató verziót.

Az elkészített levesek a képek sorrendjében:

Miszóleves édes zöldségekkel (relaxál)
Kinpira leves (erősít)
Miszóleves (tisztít)
Halkrémleves (édesburgonya-krémleves pangasius-szal)
Kölesleves




A felhasznált alapanyagok nagy része zöldség illetve gabona volt – ez a két élelmiszercsoport az alapja a makrobiotikus táplálkozásnak. Ezeken kívül használtunk kis mennyiségben szárított algákat és gombákat, valamint ízesítőnek miszót és kétféle japán szójaszószt (shoyu és tamari) is. Sőt az eddig számomra ismeretlen bojtorjángyökeret is megkóstolhattam – ez egy nagyon szívós növény, ami mindenhol megél, ezért az erősítő levesben a helye.
Az ételek fűszerezése nagyon visszafogott volt, sót egyáltalán nem használtunk, helyette miszóval és szójaszósszal fűszereztünk, ami kiemelte a zöldségek saját ízét.

Közben sok érdekeset megtudtam a zöldségek szervezetünkre gyakorolt hatásairól, hogy alapvetően másként hatnak a gyökérzöldségek, a kerek zöldségek és a levelesek. És az is kiderült (a leveseket kóstolva meg is tapasztaltam), hogy mennyire függ a zöldségek íze a méretüktől és formájuktól, azaz a vágási technikától, sőt hatásukban is különböznek például a japán julienne-re vagy a nagyobb darabokra vágottak.

Ha valakit érdekel a téma, még csatlakozhat az április 9-én induló 5 alkalmas főzőtanfolyamhoz, mely beavat a legfontosabb témakörökbe (főzéselmélet, gabonák, babételek, zöldségek, desszertek). Jelentkezés és részletek a Macrobioticum honlapján.

2011. márc. 23. 11:40 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa
Címkék: főzőiskola, főzőtanfolyam, makrobiotika

Bor és étel párosítása – Látogatás a Dining Guide-CEWI gasztrokurzuson

Szombaton teljesült egy régi vágyam, részt vehettem egy borkurzuson a Dining Guide és a Central European Wine Institute szervezésében. A helyszínt a 2010 szeptemberében nyílt új boriskola, a CEWI biztosította. Az egy napos kurzuson délelőtt Horkay András, az iskola igazgatója vezetett be minket könnyed, közérthető stílusban a borkóstolás és objektív borértékelés rejtelmeibe a nemzetközileg használt sztenderd alapján, majd végigvettük a legfontosabb magyar szőlőfajtákat, természetesen borkóstolással alátámasztva.



Az alábbi tételeket elemeztük közösen:

Miklós Csaba Roger Mór (ezerjó)
Kreinbacher Somlói cuvée
Nobilis Tokaji Furmint
Bolyki Egri Bikavér
Malatinszky Cabernet franc

Rövid ebédszünet után Bíró Lajos következett, aki a magyar ételek és borok harmóniáját volt hivatott feltárni. Varjú Viktorral öszesen 7 fantasztikus fogást és hozzájuk illő bort kóstoltattak velünk. Míg Bíró Lajos hihetetlen sebességgel és lendülettel mesélt (sztorizott és apró trükköket árult el), addig a háttérben Varjú Viktor és szárnysegédje csendben tette a dolgát és kitálalta a fogásokat, köztük olyan ikonikus ételeket is, mint a paprikáskrumpli-koktél vizeletes pohárban tálalva.:)



A 7 fogásos menü:

Szajmóka (kolbásztöltelék és disznósajt keveréke) pácolt makrélával, sült pirospaprikával, fekete halikrával – Légli Bányászó 2008 (olaszrizling)

Zöld olívabogyó grapefruittal és szardellával – Konyári Rosé 2010 (elképesztően tutti-fruttis!)

Halkocsonya (halászléből, nagyon finom)), ropogós haltöpörtyűvel (pontyból) – Vida Szekszárdi Kadarka 2007

Paprikás krumpli turmixolva, tejföllel és kolbászchips-szel   – Weininger Kékfrankos 2008

Konfitált galambcomb, zöldborsópürével – St. Andrea Pinot Noir 2008

Marhafarok Szt. Jakab kagylóval töltve nori algába bugyolálva– Bock Cuvée 2006

Báránygerinc-carpaccio vargányás rizottóval – Konyári Sessio (Merlot) 2004



A nap számomra több érdekes tanulsággal is szolgált. Egyrészt megerősödtem benne, hogy fehérboros vagyok, a tanninok még mindig nem lettek a barátaim. A minerális és fás jegyeket még nem érzem a borokban, viszont a gyümölcsös jegyek már egész jól mentek. Az biztos, hogy van még hova fejlődnöm, Bíró Lajos elmondta, hogy ő 5 év alatt szerezte meg a boros tudását szisztematikus kóstolással tréningezve. Egy hónapig csak 1-2 fajtát kóstolt, hogy rögzüljenek a kisagyban a karakterjegyek.

A bockos fogások lenyűgöztek, különösen a halkocsonya, a zöldborsópürés galambcomb és a paprikás krumpli ízlett. Bíró élőben megnyerő, az egészségesnél picit több önbizalommal, de kellő öniróniával.:) A szakácskönyvét is más így kézbefogni, hogy empirikusan megtapasztalhattam a szerzőt és alkotásait. Tegnap már majdnem vettem egy adag malacfület a Nagycsarnokban a hentesnél!:)

A kurzus egy 5 részes előadássorozat része, legközelebb (szombaton) Fűszeres Eszter mutatja majd be a hobbiszakács konyháját és párosít az ételekhez borokat, majd Szántó Tibor jön a csokitémával és T. Nagy Tamás a sajtokkal. További részletek és jelentkezési lap a Dining oldalán találhatók.

A kurzuson készült fotók nagyobb méretben megtekinthetők a facebook-oldalamon.

2011. márc. 3. 9:00 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa
Címkék: bíró lajos, borkurzus, cewi

Szenes sajt és szalonna a Hedonisták asztaláról

Nemrég az a meglepetés ért, hogy nyertem a Hedonism blog és a Hedonisták asztala által szervezett közös facebook-játékon, mégpedig egy doboz bonbont és egy olasz rozmaringos szalonnát. Az utóbbi finomsághoz azóta már hozzá is jutottam, sőt a nyereményt nagyvonalúan megtoldották egy piemonti faszenes sajttal is (Carboncino), mely háromféle tejből készül (tehén-, juh-, és kecsketejből).
Mióta kóstoltam (felfaltam) a nyereményeket, nagyon szurkolok, hogy minél előbb megnyissák üzletüket a Hedonisták, akik egyébként észak-olasz sajtokat, sonkákat, szalonnákat és szalámikat árulnak.
A hideg szalonnát papírvékony szeletekre vágva kenyérkockákkal ettük, és azt tapasztaltuk, hogy a tetején lévő rozmaringkabát nagyon kellemes, visszafogott aromát ad neki. A sajt meg lágy textúrájú, krémes és nagyon finom, különleges ízű, nehezen abbahagyható típus.

A Hedonisták termékei és Hedonism bonbonjai legközelebb a február 20-i WAMP-on a Millenáris Parkban lesznek megvásárolhatók.

2011. febr. 15. 11:57 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa
Címkék: carboncino

Valentin-napi ajánló

Ha sokan nem is szeretik ezt az ünnepet üzleti jellege miatt, azért jó alkalom lehet egy kis kedveskedésre. Például süthetünk a szerelmünknek gyömbéres-fehércsokis kekszet és titokban a táskájába csempészhetjük egy szerelmes üzenettel, de kényeztethetjük aszalt meggyes omlós keksszel is (ha nincs pasink, süssük meg magunknak, nagyon finom!).



Ha pedig ennél rafináltabb szerelmi praktikákat szeretnénk bevetni, arra jó ötleteket találunk a nemrég megjelent Boszorkánykonyhában, melyről könyvajánló a Gasztrotippen olvasható.

2011. febr. 10. 15:19 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa, Keksz
Címkék: keksz, Valentin nap

Irány az ötödik!

Lassan illik előbújnom rejtekemből és megköszönni azt a sok kedvességet, amit a köszöntőposztokban és a kommentekben rólam írtatok. A statisztika beszédes: 3 receptből három keksz lett, illetve Mamma megfejelte még egy extravagáns levessel is. Így markánsan kirajzolódott egy monomániás kicsi Vú képe. Szerencsére a kép az évek során tisztult, így ma már tudható, hogy sem kínai, sem Szipál Martinné nem vagyok (főleg ez utóbbinak örülök).:)
Hogy miért épp erre a négy emberre esett a választásom – ez egyszerű: időrendben haladva gondoltam végig, ki volt a legnagyobb befolyással a blogos életemre. Az első, akinek a kezdősebességemet köszönhettem Nemisbéka volt, aki nagyon hamar megtisztelt bizalmával és nagyvonalúan felkért a VKF 3. fordulójának lebonyolítására. Neki köszönhetem, hogy hamar befogadott a bloggercsapat és hamarosan már részt is vettem az első gasztroblogger találkozón, ahol további ismeretségek-barátságok köttettek. Például Mammával, akivel bár személyesen sajnos ritkán találkozunk, de öszeköt minket többek között a szakácskönyvgyűjtő-szenvedély és az ázsiai konyha iránti vonzódás.  
Ana volt az első bloggertalik lelkes szervezője, amellett a másik kekszmániás a csapatban és a kapocs köztem és láthatatlan gazdám, a freeblog között.:)
Doctor Pepperhez pedig már annyi szállal kötődöm, hogy nem is kell magyarázni, megtette ő a köszöntő posztjában.
Köszönöm mind a négyüknek a meglepetésposztokat, a többieknek pedig, hogy velünk játszottak és tippeltek!

Itt hívnám fel a figyelmet a facebookos játékunkra is: amint a Vú rajongótábora eléri a 800-at, a Puffiné pedig az 1300-at, 1-1 süticsomagot sorsolunk ki a minket lájkolók között. Lájkoljátok mindkét oldalt, hogy nyerjetek!

2011. jan. 27. 16:00 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa

4 év – 4 vendégposzt: Szirup Susan és zenekara:)

Közeledik január 22., a magyar kultúra napja és milyen hízelgő, egyben a blogom születésnapja is. Tavaly valahogy hidegen hagyott a dátum, nem született róla bejegyzés, de most érzelmesebb, nosztalgiázósabb hangulatban vagyok. Így ki is eszeltem magamnak nagy ravaszan egy jó kis ajándékot: felkértem 4 bloggert, hogy írjanak vendégposztot ezalkalomból a Vúra. Hogy izgalmasabb legyen, nem árulom el előre, melyik poszt mögött ki rejtőzik (a tippeket kommentben várom) – mindannyiukban közös, hogy fontos szerepet játszottak vagy játszanak a kis blogos életemben.
Íme az első közülük, akinél szebben és lényegretörőbben nem is összegezhettem volna az elmúlt 4 évet...

Blogszülinapi vendégposzt 1.:

„Huh, vendégposzt? Az meg milyen? Én még soha sehova.. Ráadásul ez most szülinapra. Ha van valami, amiben gyenge vagyok, márpedig akad 1-2 dolog, akkor az egyik az ajándékozás. Pedig lenne mit mondani.. Mondjuk azt, hogy azzal, hogy megismertük egymást, megváltozott az életünk. Nyálas? Nem baj. Igaz. Kezdődhet a sóhajtozós nosztalgia:

2007 tavaszán kezdődött minden. Egy kakaós csigával, ami olyan szép lett, hogy azt menten le is fotóztuk, mit sem sejtve akkor még arról, hogy ez csak egy lesz az azt követő sok száz gasztrofotóm közül. Folytatódott azzal, hogy vadul elkezdtem felkutatni a családi recepteket és azokat gondosan excelbe rendeztem, katalogizáltam, kipróbáltam, különféle címkékkel ellátva, biztos, ami biztos alapon, elvégre feltörekvő konyhatündér voltam, vagy mi. Hogy mi lett volna a kis gyűjteményemmel, vagy rátaláltam volna-e magamtól is előbb-utóbb a gasztroblogokra, az már sosem derül ki,  2007. március 22-én ugyanis úgy jött ki a lépés, hogy én épp akkor néztem a Kultúrház című műsort a TV-ben, amikor KicsiVú a gasztroblogjáról mesélt*. Azt sem tudtam, mi az a gasztroblog, sőt, légy erős, még azt sem tudtam, hogy mi az a blog, pedig már akkor is állandóan a neten lógtam, de ez valahogy kimaradt. Kicsi Vú bezzeg tudta és jól el is mondta, hogy ez miről szól: süt-főz, a férje meg lefotózza a kaját és megy fel a blogra. Az egy dolog, hogy már akkor sem értettem, hogy a Vikiből hogy lesz Vú (a mai napig nem jön a nyelvemre, hogy Vúnak szólítsam, ehhez képest ő és egész családja a mai napig a bloggernevemen szólít:), és a másik dolog, hogy a “férjem fotóz” alapján meg voltam győződve róla, hogy egy Szipál Martin-szerű manusz a férje... de ez mit sem számított, engem kilóra megvett, már rá is pörögtem a témára és napra pontosan rá 1 hónapra elindítottam én is a blogomat.

Kicsi Vú a sztárblogger szárnyalt, én halkan, a magam módján írtam a blogomat, majd 2007 októberében vettem a bátorságot és elmentem az első nagyobb gasztroblogger-találkozóra. Sokan voltunk, már nem tudom felidézni pontosan, hogy kik, de arra emlékszem, hogy mi ketten elég hamar rájöttünk, hogy egyívásúak vagyunk, sok-sok közös témával. Onnantól aztán rengeteget leveleztünk, ha őszinte akarok lenni, akkor azt mondom, hogy “ismerkedtünk”:) de komolyan. Filmekről, utazásokról, vallásról, blogos pletykákról és gyakorlatilag mindenről. Akkoriban még - vagy én voltam érdekesebb, vagy Viki volt lelkesebbb, - de klassz, hosszú emaileket tudott írni:) és rém nagyon sok közös pontot találtunk, egyszer még meg is állapította, hogy “ti a mi életünket élitek”:). Persze nem mindenben. Sok dologban eltér a véleményünk, ízlésünk - újabban például nagyvonalúan átengedte nekem Fenyő Ivánt, holott ha valami erősítette a kötődésünket, hát Fenyőfa Iván mindenképpen:):) No de nyilván nem arra épült a barátságunk, hogy mi mindenben különbözünk:)

Aztán találkoztunk is párszor, más bloggerekkel együtt különféle formációkban is többször, míg végül 2008 telén ki nem találtuk, hogy kellene valami vállalkozás. Ő nem nagyon akart már tanítani, én tudtam, hogy el fogunk költözni Budapestről és új munka után kell néznem, így aztán a kis kettősünket megerősítettük a férjekkel és onnantól kezdve nincs megállás. Mi, akik 2007 tavaszán még csak nem is ismertük egymást, 2009-re munkatársak lettünk és közösen nevelgetünk egy, illetve mostanra már két honlapot. Szinte nem telik el nap, hogy ne váltanánk emailt - ma már nem olyan hosszú, ismerkedőseket:), többet beszélek vele telefonon, mint az összes családtagommal együttvéve, és hát nagyon messze vagyunk már attól az élethelyzettől, amiben találkoztunk. Mondtam az elején is: megváltozott az életünk.

Amíg pedig ti  elmorzsoljátok a meghatódottság könnycseppeit, én be is fejezem a monológomat, boldog szülinapot Kicsi Vú:)!!”


*Chili és Fakanál szintén szerepelt a műsorban

2011. jan. 21. 5:10 | 13 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa

Wang mester megint bizonyított

7 éves lett nemrég a Lucullus Baráti Társaság, a Turóczi Gábor vezette gasztronómiai kör, mely tagjainak és külsősöknek is rendszeresen szervez ínyenc vacsorákat, főzőkurzusokat, a társaság elnöke pedig időről időre főz egy adag paprikás csirkét valami extrém helyen (pl. Lánchíd teteje, Északi-sark, Budapest-Nordkapp tájékozódási rali). A társaság neve már összeforrt Wang mester kínai szakács nevével is, hiszen éttermeinek megnyitóit is ők rendezték, emellett rendszeresen szerepel főzőkurzusaikon. Nem csoda hát, hogy az ünnepi vacsora Wang Gizella úti éttermében volt, ahol már anno a megnyitón is erős menüsort volt alkalmam végigenni. Most sem volt ez másképp, 21 fogásos kínai vacsorát prezentált Wang, melynek csak néhány eleme volt ismerős, a többi újdonság volt.

Az előételek mezőnye volt szerintem a legerősebb, minden eleme nagyon ízlett, különösen a csülökrolót és a jócskán chilis hajszálvékonyra vágott ökörszív és –nyelvszeleteket érdemes kipróbálni, de a kékeszöldre érlelt 100 napos tojás is érdekes élmény, a szó pozitív értelmében.:)



Leves:

Szecsuáni stílusú erős-savanyú leves

Előételek:

Tavaszi tekercs
Édes-savanyú oldalas
Wang-féle csülökroló
Kou shui feipian - Pácolt ökörszív és - nyelv
Ízletes fafülgomba-saláta
100 napos tojás
Étvágygerjesztő zeller
Házi húsos táska

Második fogások:

Csirkecomb-darabok illatos omlós kínai gombával
Pekingi hagymás csirke
Szecsuáni omlós kacsa
Sertés ’Shui Zhu’ módra (csípős paprika, zeller, szójababcsíra)
Wang nagymama steakmarhája
Édes savanyú sült rák
Szecsuáni zöldbab
Édesburgonya



Köretek:

Pirított rizstészta
Lanzhou-i pirított tészta (házi készítésű!)
Tojásos-zöldséges pirított rizs

Desszert:

Darált szezámmaggal töltött tésztagombócok

A desszertfrontot erősítették ezenkívül a Király Anita cukrász által készített egyszemélyes finom kókuszos tortácskák is.



Kellemes este volt, az egyes fogások közti pihenőben kínai dalokat hallgathattunk egy kínai hölgy előadásában, aki ráadásként A csitári hegyek alatt-ot is elénekelte magyarul, majd megint megcsodálhattuk, hogy hogyan készítik kézzel a kínai házi tésztát.

Wang megint meggyőzött róla, hogy érdemes időről időre ellátogatni valamelyik éttermébe, mert friss, autentikus kínai ízeket és különlegesen elkészített ételeket kóstolhatunk. Semmi egyenszószos hús unalomig ismert káposzta- és babcsírasalátával, helyette gyakran szokatlan alapanyagok (lsd. csülökroló, marhaszív, nyelv, pacal) rafináltan elkészítve, de a komponensek eredeti ízét megőrizve.

A Lucullus BT programjairól a blogjukról és a facebook oldalukról lehet értesülni.

Az ételfotók nagy méretben megnézhetők a kicsi Vú facebook oldalán.

2010. dec. 28. 12:00 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Kínai, Rizsa, Étterem
Címkék: kínai konyha, lucullus bt, wang mester

Adventi sütisütés kicsi Vúval!

Közeledik a BloggerKonyha adventi főzőestje, ahol ünnepi aprósüteményeket készíthettek velem. Lesz stollen, többféle aprósüti az adventi sütitálra és elkészítünk egy forró, fűszeres italt is.



Az est időpontja: november 25. (csütörtök), 18 óra
Helyszín: KukTanoda főzőiskola, 1071 Budapest, Damjanich utca 11-15.
Ár: 8000 forint/fő/alkalom

Jelentkezni legegyszerűbben a KukTanoda Jelentkezz! menüpontján lehet, a jelentkezés körülményeiről pedig itt olvashatsz.

2010. nov. 17. 9:45 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa
Címkék: bloggerkonyha, főzőiskola, kuktanoda

Süssünk kolbászt Gabojszával!

A BloggerKonyhát nemsokára frissen készült házi kolbász és foszlós házi kenyér illata lengi be: Gabojsza, az Anya, ez isteni blog szerzője beavatja a résztvevőket a kolbászkészítés titkos fogásaiba.

A főzőest során 3 fajta kolbász, friss házi kenyér és különleges mustárok készülnek majd.

Az est időpontja: november 11. (csütörtök), 18 óra
Helyszín: Kuktanoda főzőiskola, 1071 Budapest, Damjanich utca 11-15.
Ár: 8000 forint/fő/alkalom

Jelentkezni a Kuktanoda honlapján a BloggerKonyha menüpont alatt lehet.



A fotó innen származik.

2010. nov. 5. 13:55 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa
Címkék: bloggerkonyha

ChocoMe testközelből

A hétvégén néhány bloggertársammal lehetőségem volt meglátogatni a ChocoMe csokimanufaktúrát és az ott dolgozó Mészáros Gábort. Korábban már beszámoltam a vállalkozás indulásáról, most pedig már egy jól működő, szépen fejlődő kis üzembe nyertünk bepillantást. Az élménybeszámolót a Gasztrotippen olvashatjátok.

2010. okt. 28. 15:44 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa
Címkék: ChocoMe, gasztrotipp