Ünnepelj Te is! - I. Nemzeti Gulyás Nap

Csíki Sándor, a Food and Wine blog szerzője gondolta ki ezt a számomra nagyon szimpatikus közösségi gasztroünnepet, mely a közös főzésről, az összetartozásról szól.
Ő maga így summázta az ünnep üzenetét:

„ A Nemzeti Gulyás Nap az a nap, amikor gulyást, pörköltet, paprikást, lecsót, halászlét (…) főzünk. Nem azonos ritmusra, és azonos recept szerint, hanem azonos szellemben. A Nemzeti Gulyás Nap nem fesztivál, nem egy város, egy régió ünnepe. A Nemzeti Gulyás Nap az ország ünnepe. A Nemzeti Gulyás Nap a Kárpát-medence ünnepe. A Nemzeti Gulyás Nap az a nap, amikor összetartozásunk megnyilvánul. A Nemzeti Gulyás Nap az a nap, amikor szimbolikusan egy tűz köré gyülekezünk.” (Csíki Sándor, 2010. június 28.)

A közös étkezés történhet étteremben, szabad téren baráti társaságban, de családi körben is. Mindenki ünnepel, aki augusztus 28.-án szombaton valahol valakiknek gulyást, pörköltet stb. főz.

Hogy mivel ünnepelek én, azt még nem döntöttem el,  például borjúgulyással, vega hamis gulyással vagy lecsólevessel derelyével,  de az biztos, hogy szombaton magyar étel rotyog majd a fazekamban.

2010. aug. 27. 7:10 | 1 komment | Megosztás
Kategóriák: Magyaros, Rizsa
Címkék: nemzeti gulyás nap

Utazz velünk!

Aki még esetleg nem hallott róla, annak szeretném felhívni a figyelmét a Gasztrotipp receptversenyére, melynek mottója Utazz velünk! Még két hétig, szeptember 5.-ig várjuk a pályaműveket, egész pontosan olyan recepteket, melyeket az idei vagy egy korábbi nyaralás ihletett. De ha csak gondolatban utaztok távoli tájakra és próbáltok ki idegen ízeket, az sem baj.

A résztvevők között gasztroajándékokat sorsolunk ki - erről és a nevezés mikéntjéről itt olvashattok.

Nagy örömünkre már sok izgalmas pályamű érkezett eddig is - ezeket itt lehet böngészgetni.




Még két hétig várjuk tehát a recepteket, de gasztronómiai élménybeszámolót is küldhettek, közzétesszük a honlapon. Kalandra fel!

2010. aug. 23. 8:34 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa
Címkék: gasztrotipp, receptverseny

Hogyan igyunk pálinkát? - egy sommelier jótanácsai

Petzold Attila sommelier-vel már több Lucullus-os rendezvényen is találkoztam és akár pálinkáról, akár sherryről beszélt, mindig nagy élvezettel hallgattam szavait. Most többet között arra voltam kíváncsi, milyen italokat javasol a nyárra és mit mesél a hazai pálinkakultúráról. A vele készült interjút a Gasztrotippen olvashatjátok.

2010. aug. 6. 8:36 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa
Címkék: gasztrotipp

Panni kedvére: áfonya

Nem is tudom, mi lenne Pannival a nyáron, ha nem lennének gyümölcsök. Ilyenkor, nagy melegek idején még a szokásosnál is kevesebbet eszik, viszont a gyümölcsöket imádja: őszibarack, körte, alma, banán és főleg a bogyósok jöhetnek minden mennyiségben. Így először eperszezon idején tölti fel vitaminkészleteit, aztán a málna és az áfonya idején.
A fekete áfonyát különösen szereti, szerencsére mostanában ha itt a szezonja, rendszeresen kapható a piacon, főleg Erdélyből kerül hozzánk.
Ha rajta múlna, boldogan megenné az egészet nyersen, de néha azért sütni-főzni is szoktam vele (például palacsintába keverem), vagy joghurtos turmixokat készítek belőle.

A nálunk kapható fekete áfonya (rokona, a jóval savanykásabb vörös áfonya csak aszalványként kerül a boltokba) C-vitamin mellett például jelentős mennyiségű A-vitamint is tartalmaz, így jó hatással van a látásra. A II. világháborúban a légierő pilótáinál alkalmazták éjszakai bevetések előtt, mert kísérletek igazolták, hogy javítja a sötétben látást, jó farkasvakság ellen.
Emellett antioxidáns, erősíti az immunrendszert, és a népi gyógyászat is ismeri sokoldalúságát, például baktériumölő hatását.
Az alábbi receptben is kíméletesen bántam vele, hogy jó tulajdonságait megőrizze.
Hogy mi készült vele, kiderül ezen az oldalon.

2010. aug. 5. 8:30 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa
Címkék: áfonya, cebion receptverseny

Kővirág kontra Tóth vendéglő – balatoni gasztrokalandok

A múlt hétvégét húgomékkal Balatonszepezden töltöttük, és jó előre lefektettük, hogy főzéssel nem bíbelődünk, hanem a partmenti büféket rohamozzuk, illetve esténként étterembe megyünk. Én már hetekkel korábban a büfés hamburgerről ábrándoztam és közben elhatároztam, hogy kipróbáljuk a köveskáli Kővirág éttermet is, mert már sok jót olvastam róla.

A fokozatosság elvét bölcsen betartva a büféknél kezdtünk, itt ért az első csalódás: a várva várt hamburgerbe egy árvaszúnyogot is csomagoltak, de ami még rosszabb, a zsemléje kemény volt.:( A nutellás palacsinta hozta a tavalyi formát, így Panni legalább elégedett volt.
Eztán következett egy vacsora a révfülöpi Tóth vendéglőben, egy hagyományos balatoni étteremben fárasztóan hosszú étlappal, rengeteg húsétellel, nem sok izgalommal, de megbízhatóan jó levesekkel. A babgulyás és a tárkonyos húsgombócleves idén is finom volt, viszont főételt alig bírtam választani. Hasonló gondot okozott a desszert kiválasztása: a különböző palacsinták sorát a már a szocializmusban is cikinek számító őszibarackbefőtt zárta. Végül beértem egy jegeskávéval.

Sebaj, biztattam magam, hisz várt ránk még a Kővirág. Biztosra mentünk, foglaltunk asztalt és 12-kor már ott toporogtunk az ajtó előtt. A hely lenyűgöző, nagyon hangulatos vidéki udvarház, buja kerttel, bodzabokorral, kőfallal, cicával a kőrakáson – ahogy kell. Az asztalok mellett elszórva gyerekjátékok hívogatnak, idillikus az egész.



Az étlap kellően rövid, kiegészíti a két táblára írt napi ajánlat. Az előételek közül kacsamájpástétomot kóstoltunk lilahagymalekvárral – kicsit sok a vaj mellé és kevés a kenyér, de ezt kérésre pótolják (bár mire megérkezett a plusz kenyér, már a főételnél tartottunk). A pástétom finom, mindannyiunknak ízlett. A kevés leves közül én egy hideg uborkalevest választottam – jó sok kaporral érkezett, ízletes, üdítő leves, egy gondom volt, az elnagyoltan felaprított kapordarabok, melyek ága-bogait néha a tányér szélére kellett tennem.



A főételek közül négyet próbáltunk – a cigánypecsenye aratta a legnagyobb sikert, bár a szalonnataréjt jobban is kisüthették volna, a mellé kért paradicsomsaláta pedig paradicsom és lilahagyma keveréke magában – nem értek össze az ízek.
Az általam választott zöldfűszeres borjúragu dödöllével felemás érzéseket keltett: a dödölle kifogástalan, a hús viszont már látványra is taszító: fakó, szürke húsdarabok sok hártyával, oda nem illő résszel, szaft nélkül, viszont sok, nagydarab fűszerrel (egész babérlevél, kakukkfűágacska).
A pirított bélszín pécselyi módra nem volt rossz, a bélszín lecsós raguval érkezett, de aki kóstolta, egyetértett abban, hogy a ragu lehetne ízesebb, a hússzelet pedig vastagabb.
A mélypontot a sertés szűzérme jelentette petrezselymes burgonyával – a hús kifejezetten ízetlen volt, a sült paprikaágy, amin nyugodott, 2-3 kis paprikadarabkát jelentett. A köret (ez külön kérésünkre tért el az étlapon található cukkinilepénytől) pedig diétás kosztra emlékeztetett, natúr sóba-vízbe krumpli aprított petrezselyemmel megszórva (a vajba forgatást kispórolták).



Desszertre már nem maradt kapacitásunk, így csak a Panninak főételnek kért bundás almából ettem pár falatot. Noha a pincér azt mondta, csak bundás barackjuk van, végül mégis a kommerszebb alma érkezett rengeteg mézzel meglocsolva, amitől túl édes-szirupos lett.
Számomra a legnagyobb csalódást maga a desszertlap okozta: a bundás almán kívül szinte csak palacsintákat tartalmazott, azokat ugyan az átlagosnál izgalmasabban elkészítve. Hiányoltam a szezonális alapanyagokból készített nyárias desszerteket, mondjuk egy gyümölcsös pitét vaníliafagyival, egy könnyű pohárkrémet gyümölcsökkel vagy egy frissítő szorbét/ házi fagyit.

A felszolgálás sem volt teljesen a kedvünkre való: félszeg, kicsit zavart pincérünk minket is zavarba ejtett. Az ilyen családias helyeken tapasztalható esetleges amatőrizmust nem ellensúlyozta jókedély és lelkesedés, így maradt bennünk hiányérzet.

A hely tagadhatatlanul paradicsomi, de ez a varázs nem feledtette a konyha hiányosságait. A felszolgálóktól kicsit több kedélyességet, a szakácsoktól pedig nagyobb precizitást és több ötletet várnék.

2010. júl. 19. 8:15 | 8 komment | Megosztás
Kategóriák: Étterem, Rizsa
Címkék: balaton, étterem, Kővirág

Kivis-kókuszos C-vitaminbomba

Idén 10 éves a Cebion cseppek és az ez alkalomból létrehozott blogon többfordulós receptversenyt hirdetnek. 8 héten át 4 kisgyerekes gasztroblogger jelentkezik 1-1 nagy C-vitamintartalmú alapanyaggal és a belőle elkészített étel receptjével, az olvasók pedig egy hétig küldhetik be az aktuális hozzávalóval alkotott receptjeiket.

Ezen a héten a kivi a kiválasztott alapanyag, mert bár nem most van a szezonja, de olyan nagy a C-vitamintartalma, hogy nem feledkezhetünk meg róla.

Hogy mit készítettem belőle, ide kattintva elolvashatjátok, a játékkal kapcsolatos tudnivalók pedig itt találhatók.

2010. júl. 7. 10:30 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa
Címkék: cebion receptverseny, kivi

Csoki és pálinka

Újabb izgalmas kalandozásra hívott Turóczi Gábor a Lucullustól: egy csokoládé- és pálinkakóstolóra a La Rosa étterembe. A rendezvény apropóját egy új vállalkozás, a chocoMe elindulása adta. Az ötlet Mészáros Gábortól származik, aki szenvedélyes csokikóstoló és -készítő. Kíváncsisága egészen a Callebaut belga csokiakadémiájáig hajtotta, ahol kitanulta a szakmát, és úgy döntött, hogy kézműves táblás csokik készítésébe fog, melyeket online értékesít. A koncepció különlegessége, hogy maga a vásárló választhatja ki a 80 különféle feltét közül azt a néhányat (maximum ötöt), melyekkel egyedivé szeretné tenni a csokiját. Sőt nevet is adhat a kreációnak.

Mindez első hallásra sem cseng rosszul, de a maga valóságában megtapasztalni a csokikészítés folyamatát még meggyőzőbb volt. A vacsora előtt egy hatalmas asztalon nézegethettük a 80-féle színes feltétet, a bátrabbak kóstolgattak is. A kandírozott ibolyát és rózsaszirmot muszáj volt megkóstolnom (a képen jobbra), mert nagyon bizarrnak tűnt, de egyáltalán nem volt émelyítően parfümös, csak kellemesen édeskés virágízű. Többféle liofilizált (fagyasztva szárított) és aszalt gyümölcs, olajos magvak, például brontei pisztácia, és egyéb különlegesség, mint például hawaii fekete só, vörösboros tengeri só, szárított snidlingkarikák és sok-sok egyéb feltét sorakozott a dobozokban.

Ezután Mészáros Gábor prezentációja következett a kakaóbabról és a csokigyártás folyamatáról. Ezt gyakorlati bemutató követte, melyen kiderült, hogy készül a megolvasztott csokilencsékből egy gránitlap és egy „vakolókanál” segítségével megfelelő kristályszerkezetű csokoládé, mely már alkalmas arra, hogy formába öntsék. Az utolsó lépésnél, a dekorációnál látszott legjobban Gábor lelkesedése a csoki és az esztétikum iránt: nagy műgonddal rakosgatta a jelenlévők által kiválasztott feltéteket.

Az est második felében a Brill pálinkaház termékeit kósoltuk össze a cukrász Király Anita által készített gyümölcsös étcsokifalatokkal. A szakszerű kóstolás lépéseit pedig Petzold Attila sommelier ismertette. Összesen ötféle pálinkát kóstoltunk a Szekszárd környéki manufaktúra prémium termékei közül, de közben azt is megtudtuk, hogy nemcsak gyümölcsből főznek pálinkákat, hanem olyan különleges párlatokat is készítenek, mint a spárga- vagy a medvehagymapárlat.

A pálinkát tulipán alakú pohárkában kínálták, mely alul koncentrálja, felül az orrba vezeti az illatokat. Mint kiderült, a pálinkát nem szabad „megtekerni” a pohárban, csak óvatosan ide-oda mozgatni a pohár falán. Kóstoláskor viszont a szürcsölés is megengedett a jobb ízhatás érdekében (ezt nekem még gyakorolnom kell).

A pálinkasor a következő volt:

2010 legjobb magyar pálinkája, a 2009-es Irsai Olivér szőlőpálinka, mely hihetetlenül virágos, parfümös illatú, a száraz próba (mikor már kiittuk az italt a pohárból) pedig gyöngyvirág illatra emlékeztet (!).

Cabernet franc törkölypálinka (2004) – óarany színű, barrique hordós érlelésű, selymes, telt ízű ital, íze hosszan megmaradt a szájban. Petzold Attila szerint még főételekhez (pl. őzhöz, szarvashúshoz) is ajánlható. Nekem ez volt a kedvencem.

2006-os Újfehértói Fürtös meggypálinka – telt, érett meggyíz, kesernyés utóízzel. Nagy magtartalommal készül, ami marcipános ízt és illatot kölcsönöz neki.

Málnapálinka – elképesztő málnaillattal és ízzel. 3 literhez egy mázsa málna szükséges.

Feketeribizli-pálinka – melyben még pemetefű, medvecukor és csillagánizsra emlékeztető jegyek is felfedezhetők voltak, ha nem is mindenki számára:)

Nem csoda hát, hogy a kóstoló vége felé már igen jó hangulatban beszélgettünk asztalszomszédainkkal és csillogó szemmel vettük át az előzőleg e-mailben leadott egyéni csokirendeléseinket, melyeket Gábor mindenkinek elkészített. Én két kombinációt állítottam össze, egy decensebbet - fehércsoki alapon tökmag és rózsabors keveréke, és egy vadabbat - étcsoki alapon wasabis makadámdió, aranymazsola és hawai feketesó. Mindkettő finom lett, bár ez utóbbi a só miatt azért szokatlan kombináció.

Mindent összevetve érdekes és emlékezetes este volt, ahol a csoki-pálinka összekóstolásnak ugyan nem lettem elkötelezett híve, de külön-külön a csoki és a pálinka is meggyőzött.

További fényképek az Étel, ital, kicsi Vú facebookoldalán találhatók.

2010. jún. 22. 5:40 | 20 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa
Címkék: Brill pálinkaház, ChocoMe, csokoládé, pálinka

„Étkezz úgy, hogy örömet okozzál magadnak” – interjú egy krisnás konyhavezetővel

Már többször említettem, hogy vegetáriánus főzőtanfolyamra jártam a krisnásokhoz, ahol sok új indiai receptet tanultam. Hogy ki vezette a tanfolyamokat, most  kiderül egy interjúból, mely a Gasztrotippen olvasható.

2010. jún. 14. 11:20 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa
Címkék: főzőiskola

Molekuláris este a Bonfini kertben

Újabb kényeztető, és egyben elgondolkodtató vacsoráról számolhatok be, Patrikkal ugyanis részt vettünk Miguel Ángel Benjumea Loro spanyol séf avantgárd andalúz csúcsgasztronómiai vacsoráján a Bonfini kertben.
Az Extenda Andalúz Kereskedelmi Fejlesztési Iroda és a Lucullus Bt. idén harmadik alkalommal hívott meg hazánkba egy ismert andalúz séfet, hogy egy egynapos főzőkurzus keretében adjon át tudásából az érdeklődő magyar szakácsoknak, azt követően pedig egy andalúz vacsorával vendégelje meg a sajtó képviselőit.

Tavaly is részt vehettem a vacsorán, amit akkor Enrique Sanchez prezentált, így idén megállapíthattam, hogy a spanyol sztárséfek a jelek szerint mind fiatalok, mosolygósak, hosszú nevük van és szerényen viselik magukat. Miguel vacsoráját joggal nevezték avantgárdnak, idén sokkal merészebb ételsort kóstolhattunk, mint tavaly. Most nem csak egy-egy „molekuláris csavar” volt az ételekben, hanem egészen futurisztikus alkotások születtek: nyomhattunk például tubusból olívaolajkrémet a kenyérchipsünkre.



A menü a következő volt:

Tapasok:
Nekem ezek tetszettek a legjobban, négyféle különböző guszta kis falat, mindegyik karakteres, más-más szín- és ízvilág.
Például kiskanálról kellett bekapni a smaragdzöld szferifikált dinnyegolyókat sherrykoktéllal, majd egy vegyestálon maltodextrinnel szilárdított olívaolajkekszek, alma- és borecetzselék borókareszelékkel, ibér sonkába göngyölt roppanós, belül üreges kenyérfalatkák és ropogós csirkebőrön tálalt tojáskupacok sorakoztak.

Ezt követte egy kis porcelántányérkában a libamájpástétom hihetetlenül apróra kockázott mangóval és borecetredukcióval. Mindösszesen egy kiskanalat kaptunk mellé, ami zavarba ejtett, vártam volna valami kenyérfélét hozzá, amit külön kérésre végül meg is kaptam. A máj kis csalódás volt, nem sok ízt fedeztem fel benne.

A főételek közül a marinált burgonya apróra vágott piros paprikával és ecethabbal eszenciális burgonyaízt adott, utána decens ízű tőkehal és ibér sertéssült következett. A húsok mellé csak hab vagy mártás volt a köret, így én nem is tudtam megbirkózni a tömény hússal, de Patrik boldogan átvállalta tőlem a feladatot.

Kétféle desszert zárta a sort: édes gyümölcskockák, melyeket előzőleg cukorsziruppal együtt egy nejlonzacskóba zártak és addig vákumozták, míg a szirup felszívódott a gyümölcsbe. A másik pedig egy natúr joghurtból készült fagyi eperrel és balzsamecettel körítve. Nagyon izgalmas volt a joghurt nyers savassága az édes gyümöcs mellé (egyáltalán nem volt a fagyi édesítve), ez beindította a fantáziámat, még zöldség mellé is el tudnám képzelni.



Az ételsor minden fogásához Petzold Attila sommelier és sherry educator válaszott illő bort az andalúz sherry típusú borok közül és rövid elméleti bevezetővel segítette a borok élvezetét. Engem elvarázsoltak a bemutatott italok, különösen a vastag élesztőhártya alatt érlelt Manzanilla, mely a tapasok jellegzetes kísérőbora, valamint a hosszú hordós érlelésű Oloroso, mely mahagóni színű és ízében a kakaó, a csoki és a kávé ízjegyei voltak felfedezhetők.

Összeségében egy nagyon emlékezetes, különleges este volt, ahol ebben a töménységben felvonultatott molekuláris eszköztár kicsit sokkolóan is hathatott, de minimum elgondolkodtatott. Érdekes élmény a kémiai úton előállított inzenzív ízekkel, meglepő halmazállapotokkal és textúrákkal való találkozás, vagy például egy krumplihéjból főzött eszencia kóstolása.

További képek a www.facebook.com/kicsivu oldalon találhatók.

2010. máj. 22. 9:32 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Étterem, Rizsa
Címkék: molekuláris konyha

Vasárnapi vacsora: Pastrami étterem

Mostanában jó dolgunk van, ez volt rövid időn belül a második hétvége, amikor étteremben jártunk. Panni olyan korba ért így 3,5 évesen, hogy fel lehet már vállalni a nyilvános szereplést, mert öt percnél kicsit tovább is képes egy helyben megülni. Az apropót vasárnap apósom szülinapja szolgáltatta, a helyet pedig én javasoltam, miután tudományos alapokon megvizsgáltam a kínálatot. Győzött a Pastrami mint a legcsaládbarátabb étterem.
Ezt a megtisztelő címet mi sem vitatjuk el tőle, nagy élmény volt a hely kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Pannit nem a gasztronómiai teljesítmény nyűgözte le elsősorban, bár az eperöntetes túrógombócát ő is szépen fogyasztotta, de a mellékhelyiség volt az igazán nyerő nála. A gyermeket, aki máskor egész nap képes lenne „tartogatni”, az este folyamán négyszer kellett felkísérni az emeleti mosdóba, hogy aztán zeneszóra táncoljon az ülőkén.:) Mondjuk én is el voltam varázsolva a szolgáltatás minőségétől: volt pelenkázóasztal, pelenka, a falon kézkrémautomata, a gyerekeknek fellépő a mosdónál és még sorolhatnám.

A másik attrakció az étterem közepén elterülő látványkonyha, ahol minden látható, a sok-sok edény, habüst, sütő, gázrózsa, a szorgos szakácsok, és a merészebbek, mint mi közelebb húzódva, bárszékről követhetik az eseményeket. Panni kedvéért produkálta is magát az egyik szakács, gombapirítás közben felcsaptak a lángok rendesen, Panninak tetszett a show.:) Ezek után a kötelező játéksarok már nem is volt akkora truváj, de azért ott is találtunk néhány kincset (lsd. mellékelt fotó).

Ilyen környezeti hatások mellett az ételsor még tovább fokozta a komfortérzetünket. Én már otthon a netről kinéztem, hogy egy 5 fogásos vacsoramenüt (3900 forint) fogok abszolválni, és ez jó választásnak bizonyult:
Előételnek egy isteni libanoni padlizsánsalátát (inkább krémet) kaptam friss korianderrel bőven megszórva, pirított pita kíséretében.
Ezt követte egy adag dél-francia vargányás rizottó, finom krémes, tejszínes, megfelelő állagúra főzve. Kicsit több vargányát is elbírt volna, egyébként rendben volt.
A főételem karamellizált sertés-steak volt rozmaringos újburgonyával és fokhagymás-joghurtos uborkasalátával körítve, a malac kívül sötétbarnára pirítva, belül puhára, omlósra párolva.
Ezután egy kis sajttál érkezett, többféle sajtból mini adagok, kevés mézes dióval és szilvalekvárral, majd egy szelet csokitorta narancsfagyival – a torta brownie-ra emlékeztető tömény étcsoki, rajta egy gombóc finom narancsfagyi.

Mindemellett megkóstoltam Patrik vargányás házi spagettijét is, ami mindkettőnknek nagyon ízlett (minden nap más házi tészta készül), és a többiek által rendelt spárgás rizottó harcsafalatokkal, és a braisingelt borjú is jól teljesített.
Összeségében nagyon jól éreztük magunkat, a kiszolgálás visszafogott volt, de korrekt, a sztárszakácsok közül egyedül Jenei Tamás jelent meg civil ruhában kis időre, majd elsietett. A hatalmas étteremben vasárnap este sajnos nem volt túl nagy forgalom, ehhez persze a rossz idő is biztos hozzájárult.

További képek a www.facebook.com/kicsivu oldalon találhatók.

2010. máj. 19. 10:14 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Étterem, Rizsa
Címkék: étterem, pastrami