Cukkinis-fenyőmagos rizottó

Rizskérdésben nincs konszenzus a családban. Én még natúran, magában is szeretem, főleg, ha jázminrizsről van szó (sőt nemrég konstatáltam, hogy még a romlott főtt jázminrizsnek is jó illata van), P. viszont nem rajong érte. Panni kettőnk között ingadozik, sajnos mostanában inkább az apjával tart. Így mikor néha bejelentem, hogy rizottót  főzök, nem aratok nagy sikert. Most azonban nem hagytam magam eltántorítani, néhány salátacukkinit és egy kis mascarponemaradékot gondoltam így hasznosítani és nagyon jól gondoltam. A külön eme célból beszerzett Savignon blanc hihetetlen ízeket csalt elő belőle, biztos, hogy fogom még készíteni. Bor vagy vermut nélkül viszont nem érdemes nekiállni.

Hozzávalók:

néhány ek. olívaolaj + 1 ek. vaj
1 nagyobb vöröshagyma felaprítva
2 gerezd fokhagyma apróra vágva
30 dkg kerekszemű rizs
1,5 dl száraz fehérbor (Szent István Korona Etyeki Savignon blanc)
kb. 1 l forró víz vagy csirke/zölségalaplé
10 dkg mascarpone
kb. 5 dkg félkemény kecskesajt vagy parmezán reszelve
fél citrom leve és 1 citrom reszelt héja

néhány ek. olívaolaj
3-4 kicsi salátacukkini
frissen őrölt bors
3-4 dkg fenyőmag

Az olívaolajat és a vajat felhevítettem egy nagy fazékban és üvegesre pároltam rajta a hagymákat. Utána hozzákevertem a rizst, jól átforgattam, kevergettem, majd felöntöttem a borral. Hagytam rotyogni, hogy magába szívja, majd egy merőkanálnyi forró vizet adtam hozzá. Jól megsóztam és tovább főztem. Mikor már fölszívta a víz nagyját, megint pótoltam a folyadékot (így adagolva fokozatosan az 1 liter vizet).

Közben egy teflon serpenyőben felhevítettem egy kevés olívaolajat és a meghámozott, kis kockára vágott cukkinit megpároltam rajta. A végén hozzáadtam a fenyőmagot is, azt is megpirítottam, végül sóztam, borsoztam.

Mikor a rizs már al dentére főtt, hozzákevertem a mascarponét, belefacsartam egy fél citrom levét, beleforgattam a citromhéjat és a fenyőmagos cukkinit (egy részét félretettem a tálaláshoz), majd elzártam a gázt.
Reszelt kecskesajttal a tetején tálaltam.

Cseresznyés focaccia

A tegnapi játszótéri merengésem nagy tettekhez vezetett. Az eredmény: újabb sikeresen abszolvált tétel a kelt tészták köréből.
Azzal kezdődött, hogy kitaláltam, hogy a maradék cseresznyéből nem clafoutis-t csinálok, hanem kipróbálom a kicsit bizarrul hangzó, de annál izgatóbb cseresznyés focacciát. A fotóra élesen emlékeztem, de hogy melyik szakácskönyvben láttam, az igényelt némi utánajárást. Az első tipp, Stahl, nem vezetett eredményre, de utána már biztos kézzel nyúltam a polc Jamie-részlege felé. Hamar meg is lett az ...és egyszerűen csak főzz! című könyvben. Jó volt újra fellapozni, tele van igazi nyári hangulatú recepttel. Ami most engem igazán érdekelt, az a kenyeres rész, melyben Jamie megad egy alap kenyérreceptet, majd annak 8 megbolondított variációját, köztük az én focacciámat.
A tészta gyúrásánál követtem Jamie instrukcióit és így mindent kézi erővel csináltam, így különösen nagy büszkeséggel töltött el a végeredmény: egy igazán kenyérszerű cipó, aminek különös pikantériáját a sós tésztára szórt édes gyümölcs adja. Vajjal megkenve, meleg kávét kortyolva hozzá vagy gyümölcslekvárral isteni.

Hozzávalók 2 kisebb cipóhoz:

50 dkg liszt (nálam tönköly fehérliszt a Müllerből)
3 dl langyos víz (vagy egy picit több)
1,5 zacskó szárított élesztő
1 ek. cukor
1 csapott ek. só
2 ek. olaj

Tetejére:

kb. 30 dkg cseresznye kimagozva
1-2 ek. méz
kevés cukor
vajdarabok

A lisztet egy nagy tálba szitáltam, a közepébe mélyedést csináltam és beleöntöttem a víz felét, beleszórtam az élesztőt, a sót és a cukrot. Egy villával elkevertem, majd a mélyedés falát fokozatosan „beomlasztva” először villával, majd kézzel összegyúrtam a tésztát. Közben hozzáadtam a többi vizet meg az olajat.

Mikor már összeállt, legalább 5-6 percig gyúrtam, hogy selymes és rugalmas állagú legyen. Beliszteztem a tetejét és letakarva a duplájára kelesztettem. (Ekkor kényszerűségből éjszakára hűtőbe tettem, előtte megkentem a tetejét egy kis olajjal és másnap folytattam a műveletet.)

Míg a tészta kelt, kimagoztam a cseresznyét és egy szűrőben lecsepegtettem. Összeforgattam egy tálban 1-2 ek. mézzel.

Mikor a duplájára dagadt a tészta, ököllel megcsapkodtam, hogy kimenjen belőle a levegő, majd kétfelé osztottam. Két kerek lapot nyújtottam belőle, kb. 2 cm vastagot. Ujjal lyukakat fúrva a tésztába megraktam a tetejét a cseresznyével és 1-2 ek. cukorral is megszórtam. Hagytam kelni kb. 20 percet, majd kisebb vajdarabokat raktam rá és betoltam a 180 fokra előmelegített sütőbe.

Légkeveréssel sütöttem kb. fél órát, utána még hagyományosan 5-10 percet.

Forrás: Jamie Oliver: ...és egyszerűen csak főzz!

Spenótos-paradicsomos spagetti morzsolt ricottával

Egy újabb gyöngyszem gyors vacsora kategóriában Hans Gerlach Kochen fast ohne Rezept című könyvéből. Bár rám most inkább a Rezept fast ohne Kochen a jellemző, de szerencsére így is várakozik néhány poszt régebbről az archívumban. Erőgyűjtés után lassan visszatérek, addig is ajánlom ezt a szép piros-fehér-zöldet a klasszikus spenót tükörtojással olaszos alternatívájaként.

Hozzávalók:

2 gerezd fokhagyma

30 dkg paradicsom

4 ek. olívaolaj

só

frissen őrölt bors

20 dkg friss spenót

10 dkg ricotta

40 dkg spagetti vagy linguine

A spagettit egy nagy fazék lobogó, sós vízben al dentére főzöm.

Közben elkészítem a szószt: a fokhagymákat megpucolom, felaprítom, a paradicsomot kis kockákra vágom.

Kevés olívaolajat hevítek egy nagy serpenyőben, megpirítom rajta a fokhagymát és a paradicsomot is hozzáadom. Sózom, borsozom, 10 percig kis lángon főzöm. Közben a spenótot megmosom, megszárítom és csíkokra vágom. A szószhoz adva kb. 5 percig párolom.

Miután a tészta kész, néhány evőkanállal teszek a főzőlevéből a szószba, leszűröm és a kettőt összeforgatom. Sózom, borsozom és ricottát morzsolok rá.

Tavaszváró citromszószos tagliatelle

Már én is friss tavaszi ízekről álmodom, így amellett, hogy próbálom felélni a kamra tartalékait (lsd. kuszkuszprojekt), egyre inkább a saláták-tészták felé fordul a figyelmem. Ezért amikor kezembe vettem a TV Paprika februári számát, az olasz tésztaösszeállításukból rögtön a citromos metélten akadt meg a szemem. A receptet kicsit a hűtőmhöz igazítottam: ebbe is került póré, mint mindenbe mostanában, és mivel parmezánt nem kaptam, egy darab Ilmicivel helyettesítettem. Nagyon finom lett így is, a közeljövőben terítékre kerül újra, az biztos.

Hozzávalók:

25 dkg tagliatelle (széles metélt)
1 arasznyi póré apróra vágva
2-3 ek. olívaolaj
2 dl tejszín
2 citrom reszelt héja
2,5 citrom leve
8,5 dkg vaj
só

A tetejére:
10 dkg Ilmici sajt lereszelve (eredetlieg parmezán)
kis csokor petrezselyemzöld felaprítva

Kis lábasban felhevítettem az olívaolajat és rádobtam a felaprított pórét. Kevergetve üvegesre pirítottam, majd felöntöttem a tejszínnel. Felmelegítettem, majd hozzáadtam a citromhéjat és –levet, valamint a vajat. Megsóztam és amikor a vaj felolvadt, lehúztam a tűzről.

Közben a tésztát lobogó sós vízben al dentére főztem, leszűrtem és összeforgattam a forró szósszal. Reszelt sajttal és petrezselyemmel megszórva tálaltam.

Paglia e fieno - Tagliatelle tejszínes gombamártásban

Ezt a toszkán tésztaételt próbáltam ki először a Tésztalexikonomból. Nem sok információt találtam róla, azt sikerült megtudnom, hogy a neve annyit jelent ’szalma és széna’, ami a kétféle (sárga és zöld) tagliatelle megjelenésére utal. Az empíria meg azt mutatja, hogy nemcsak látványos, de finom is, egy újabb szép példája a diszkréten tejszínes olasz tésztaiskolának. 

 

Hozzávalók:

10 dkg sovány nyers sonka vagy angolszalonna
30 dkg friss gomba (esetemben laska)
1/2 citrom leve
kis csokor petrezselyem
kis csokor bazsalikom
2 dl tejszín
1 gerezd fokhagyma
1,5 ek. vaj
só
frissen őrölt bors
5 dkg frissen reszelt parmezán

25 dkg sárga tagliatelle
25 dkg zöld (spenótos) tagliatelle

Előkészület: Vágjuk csíkokra a sonkát, tisztítsuk meg a gombát és vágjuk vékony szeletekre, locsoljuk meg citromlével. Aprítsuk fel a petrezselymet meg a bazsalikomot.

Olvasszunk fel fél ek. vajat egy serpenyőben, dobjuk rá a felaprított fokhagymát, öntsük bele a tejszínt. Forraljuk fel, nagy lángon főzzük krémesre, közben sózzuk, borsozzuk.

Lobogó, sós vízben főzzük al dentére a tésztákat.

1 ek. vajon egy külön serpenyőben süssük meg a gombát (kisebb adagokban, hogy ne párolódjon, hanem süljön). Adjuk hozzá a petrezselymet és a sonkacsíkokat. Takaréklángon pirítsuk 5 percig, sózzuk, borsozzuk.

A leszűrt tésztát forgassuk össze egy nagy tálban a mártással, szórjuk a tetejére a sonkás gombát és hintsük meg bazsalikomlevéllel. Tálaláskor szórjunk rá reszelt parmezánt. 
 

Fusilli szicíliai paradicsomszósszal

Noha lassan véget ér a nyár, mi még mindig a könnyű tésztaételeket kívánjuk, úgyhogy meg is fogadtam, hogy minden héten főzök valami olaszos pastát. A szeptemberi Leckerben találni is szép számmal, többek között legendás chicagói maffiózók kedvenceit. Én Jack „Machine Gun” McGurn kedvencét próbáltam ki.:) Amikor elkészült, nem tűnt nagy durranásnak, de másnap mindketten (sőt, mindhárman!) nagyon jóízűen ettük. Nekem mondjuk a saját főztöm soha nem ízlik annyira, mintha másét enném, eltelítenek a főzés illatai, meg a látvány. A legrosszabb az, amikor több napig kell ennem a sajátomat. Ez viszont szerencsés kivételnek bizonyult, másnap esett a legjobban.

 

Hozzávalók:

30 dkg érett paradicsom
1 doboz konzerv aprított, hámozott paradicsom
1 kisebb padlizsán
1 sárga paprika
2 kisebb vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 ek. zöld olívabogyó kimagozva, felnegyedelve
5 szardellafilé (olajos, üvegből)
1/2 tk. oregánó
1 kis csokor bazsalikom
2 ek. olívaolaj
csipet cukor
frissen őrölt bors
5 dkg kemény kecskesajt vagy parmezán lereszelve

50 dkg fusilli, sós vízben al dentére főzve

A paradicsomokat kis kockákra vágtam, a hagymákat felaprítottam, a szardellákat lemostam, megtörölgettem és felaprítottam. A padlizsánt meghámoztam és kis kockákra vágtam, alaposan besóztam és kb. fél órára félretettem. A paprikát is kis kockákra szeleteltem.

Egy nagy serpenyőben felhevítettem a 2 ek. olajat, majd közepes lángon, kevergetve üvegesre pároltam benne  a hagymákat (a fokhagymát kicsit később tegyük csak bele, hogy ne keseredjen meg). Utána hozzáadtam a paradicsomkockákat meg a konzerv paradicsomot a levével együtt, felöntöttem kb. 1 dl vízzel, belekevertem a szardellát, az oregánót és az apróra vágott bazsalikomleveleket is. Fedő alatt kb. 30 percig főztem kis lángon.
 
Közben a padlizsánról leöntöttem a nedvességet, leöblítettem és megtörölgettem. A fél óra eltelte után a szószhoz adtam a padlizsánt, a paprikát, a negyedekre vágott olívabogyót és addig főztem, míg a padlizsán és a paprika meg nem puhult. A végén megszórtam egy csipet barnacukorral, megborsoztam (sózni nem kellett, a szardella és az olíva elég sós) és reszelt kecskesajttal a tetején tálaltam a főtt fusilli mellé.

A Lecker szeptemberi számából vett receptet módosítottam.

Calzone a la pos

A szándékoltan nagyon szellemes névadással egyrészt a calzonéim kis testi hibájára hívom fel a figyelmet (tudom, nagyon laposkák, legközelebb bátrabban kibélelem őket), másrészt a Tv paprika magazin idétlen címeire, receptbevezetőire reflektálnék. Fogadalmam ellenére megszoktam venni ezt az újságot, és minden hónapban sikerül elképeszteniük a humorosnak szánt, de nagyon erőltetett elnevezéseikkel. Példának egy gyöngyszem egy diós-citromos süti bevezetéseként: „Dióda rálva meg cit rommáz”.  No comment.

Calzone: 

Hozzávalók 4 kisebbhez:

1 ek. kristálycukor
2 tk. szárított élesztő
kb. 3 dl langyos víz
45 dkg átszitált liszt
1 csapott ek. só (eredetileg fél tk., de úgy sótlan)
3 ek. olívaolaj

1 dl langyos vízben elkeverem az élesztőt és a cukrot és felhabosítom. Egy nagy tálba szitálom a lisztet, hozzáadom a sót, az olajat, az élesztős masszát és kb. 2 dl vizet (ha kell, még dagasztás közben pótolom), majd a robotgép dagasztókarjaival rugalmas tésztává gyúrom. Miután szépen összeállt, elválik az edény falától, még kézzel is gyúrom egy kicsit, majd gombócot formálok belőle, a tetejét kereszt alakban bevágom és megkenem olajjal. Letakarva 1-1,5 órát kelesztem.
Mikor már szépen megkelt, még egyszer átgyúrom, kinyomkodom belőle a levegőt és 4 egyenlő részre osztom.
A sütőt előmelegítem 230 fokra (hagyományos mód).
A tésztaadagokat lisztezett felületen egy-egy körré kinyújtom, a széleiket üresen hagyva a köröket egyik felükön  megpakolom a töltelékkel, majd ráhajtom az üresen hagyott tésztarészt és a szélét egy villával lenyomkodom (lezárom). Kívülről megkenem olívaolajjal és kb. 20 perc alatt megsütöm.

Az Egy falat...Olaszország receptje alapján.

A töltelék:

2 salátacukkini
1-2 ek. olívaolaj
1 doboz tonhalkonzerv saját levében
1 marék kapribogyó
1 biocitrom reszelt héja és 1 ek. leve
2 púpozott tk. tejföl
10 dkg feta
szárított bazsalikom és oregánó

A cukkiniket meghámoztam, elnegyedeltem és zöldséghámozóval vékony csíkokat vágtam le belőle, majd kevés olajon serpenyőben puhára pároltam.
A fetát villával szétnyomkodtam, majd hozzákevertem a tonhallal és a tejföllel együtt a párolt cukkinihez. Ment bele a citromlé  és -héj, a kapribogyók meg a zöldfűszerek. Sózni nem kellett a feta miatt. Ezzel a keverékkel pakoltam meg a calzonékat.

Megjegyzés:

Tekintve, hogy milyen laposak lettek az enyémek, célszerű rögtön dupla adagot készíteni a töltelékből, hogy tekintélyes calzonékat kapjunk. Vagy egy másik tölteléket is bevetni.

Calzonék másoknál:

Mozzarellás-paradicsomos-olajbogyós... Bombadil Tománál
Pulykaragus Lilahangyánál
Sokféle ötlet Mammánál
Vegyes húsos Zsúrkenyérnél
 

Lambrusco és cantuccini

A gasztrobűnök felderítése közben a Plus termékekről zengett ódák hatására jutott eszembe egy elfeledett finomság, a Lambrusco nevezetű olasz habzóbor. A borszakértők most biztos fájdalmasan felszisszennek, de az tény, hogy nagyon itatja magát, olyasmi, mint a Sangria. Még aznap leszaladtam a Plusba és beszereztem egy üveggel és hogy harapnivaló is legyen, sütöttem egy újabb cantuccinit.

Áfonyás-fehércsokis cantuccini

Hozzávalók:

11 dkg vaj

15 dkg kristálycukor

2 tojás

25 dkg liszt

1 tk. sütőpor

1/4 tk. só

5 dkg kakaó

5 dkg aszalt vörösáfonya

9 dkg fehércsoki

Először a vajat habosra keverjük a cukorral, majd a tojásokat egyesével hozzáadjuk és jól kikeverjük. A lisztet egy tálba szitáljuk, belekeverjük a sütőport és a kakaót, és fokozatosan a tojásos masszához adagoljuk. Ezt már csinálhatjuk kézzel is egy keverőlapát segítségével. Végül beleforgatjuk az áfonya- és csokidarabokat is. Kézzel három rudat formálunk a tésztából és egy sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk őket. 160 fokon sütjük őket kb. 25-30 percig. Akkor jók, amikor a tetejük már szépen berepedezik. Hagyjuk őket kihűlni, majd egy éles késsel ferdén kb. 1 cm-es szeleteket vágunk belőlük. A szeleteket visszetesszük a tepsire és 125 fokon mindkét oldalukat sütjük 8-10 percig.

Az eredeti recept itt olvasható.

Csirkés lasagne gombával és kukoricával

Svájcban élő barátnőm meglepett néhány receptes magazinnal, többek között egy fogyókúrás különszámmal. Több recept is inspirált, végül egy csirkés-gombás lasagne lett a befutó tegnap. Mivel nem fogyózom, a diétás besameltől eltekintettem, maradtam a klasszikusnál és a tölteléket megtoldottam egy fél doboz konzerv kukoricával. Íme az eredmény:

Hozzávalók:

9 lap lasagne (a tepsi méretétől függően)

1 csirkemellfilé

50 dkg gomba

fél doboz kukoricakonzerv

maradék hóvirágsajt (lehet mozarella, vagy bármi)

1 vöröshagyma

kevés olaj

5 dkg vaj

5 dkg liszt

7 dl tej

só

bors

szerecsendió

kakukkfű

a tetejére reszelt sajt (parmezán, füstölt stb)

 

A gombát megtisztítjuk, felaprítjuk. A kukoricát lecsöpögtetjük, a hagymát megtisztítjuk, apró kockákra
vágjuk. A csirkemellfilét apró csíkokra/kockákra vágjuk. Sózzuk, borsozzuk, megszórjuk kakukkfűvel.

Forró olajon üvegesre pirítjuk a hagymát, aztán mehet rá a gomba. Sózzuk, borsozzuk, megpároljuk. Ha puha, kiszedegetjük, megint egy kis olajat öntünk a serpenyőbe és megsütjük benne a csirkekockákat.

A vajat egy lábasban megolvasztjuk, rászórjuk a lisztet, elkeverjük, halvány barnára pirítjuk és mehet bele lassan, fokozatosan a tej. Közben egy kézi habverővel állandóan kevergetjük. Addig főzzük, míg kicsit besűsűsödik. Közben sózzuk, borsozzuk, megszórjuk szerecsendióval.

Ekkor jön az összeállítás. Egy kisebb szögletes tepsi aljára csurgatunk a besamelből, rárakunk egy sor lasagnelapot, megint kevés mártás, majd megszórjuk kukoricával, gombával, csirkével, sajtot morzsolunk rá. Újabb lapok, besamel, töltelék. A tetejére megint besamel és reszelt sajt kerül. Mehet a sütőbe, 180 fokon sütöttem  kb. 40 percig, először fólia alatt, majd a végén anélkül, hogy a sajt megpiruljon.

Minden cantuccini biscotti

De nem minden biscotti cantuccini. Ezzel a biológia órán sokszor hallott mondatszerkezettel lehet a legjobban megvilágítani a két fogalom között fennálló viszonyt. A olasz biscotti ugyanis a német Plätzchen szóhoz hasonlóan aprósüteményt jelent (noha etimológiailag  a ’kétszersült’ szóból származik), a cantuccini pedig egy bizonyos aprósüti, nevezetesen az a ropogós  mandulás szeletke, amit Toszkánában tradicionálisan a Vin Santo nevű édes desszertborhoz fogyasztanak az étkezések végén.

Az eredeti mandulás ízesítésen kívül rengeteg receptváltozat alakult ki, én most egy csokisat próbáltam ki elsőre. Minden cantuccinire érvényes, hogy az önvédelmi süti kategóriájába tartozik (egyik unokatestvérem gyerekkori terminus technicusa:)), azaz kifejezetten ropogós, morzsálódós süti, amit élvezettel lehet borba, teába, tejbe, kakaóba... mártogatni. Nagy előnye továbbá, hogy fémdobozban sokáig eláll, bár szerintem ez csak teoretikus elképzelés, a valóságban percek alatt elfogy.

Csokis cantuccini

Hozzávalók kb. 30 darabhoz:

12 dkg étcsoki (nálam egy 9 dkg-os ét Boci játszott)

12 dkg vaj

2 tojás

20 dkg kristálycukor

1 cs. vaníliás cukor

33,5 dkg liszt

1,5 tk. sütőpor

6 dkg cukrozatlan kakaópor

1 tk. só

A csokit és a vajat forró vízfürdő fölött megolvasztjuk. Közben a tojásokat habosra keverjük a cukrokkal robotgép segítségével. A lisztet, a sütőport, a kakaóport és a sót egy tálba szitáljuk. A megolvadt csokis vajat lassan a tojásos masszához öntjük, majd egy evőkanállal fokozatosan adjuk hozzá a lisztet. Egy idő után, mikor már jó sűrű, kikapcsoljuk a robotgépet és egy keverőlapáttal folytatjuk a műveletet. Az eredmény egy barátságos, gyönyörű, sötétbarna tészta lesz. Két rudat formázunk belőle, kicsit ellapogatva egy sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük őket és kb. 175 fokon (légkeverésben 160) 25 percig sütjük. A teteje szépen meg fog repedezni. Ezután hűlni hagyjuk, s ha kihűlt, egy éles késsel nagy ügyesen kb. 1 cm-es szeletekre vágjuk. A szeleteket a bélelt tepsire rakosgatjuk és 125 fokon kb. 20 percig szárítjuk. Ha kihűltek, fémdobozba tesszük őket. 2-3 hétig is eltartható, de nagy eséllyel már a másnapot sem éri meg.

Megjegyzés:  A legtöbb recept nem használ robotgépet, hanem kézzel dolgoz össze mindent. Ez kivételesen írta, de lehet, hogy teljesen felesleges és elhagyható. Ártani mindenesetre nem ártott. A tészta nagyon jó állagú, könnyen kezelhető lett egyébként.

A recept innen származik.

Magyar cantuccini receptek:

Csokis-kesudiós (Hedonism)

Mandulás (Receptblog)
Mandulás (Ízbolygó)
Mogyorós (Ízbolygó)

Mákos (Hedonism)

Német nyelvű receptek:

Aszalt sárgabarackos

Aszalt vörösáfonyás, pisztáciás, fehércsokis

Csokis-nutellás

Fenyőmagos

Angol nyelvű cantuccinik:

Fenyőmagos

Mandulás