Sütőtökös-baconös-zsályás rizottó

A hiánygazdálkodás diadala ez az étel: a sütőtök-húsos szalonna kombóra soványodott itthoni készletből készült egy hosszabb főzésmentes időszak végén. Először egy brutál óvodai vírus miatt dőltem ki a sorból napokra, majd csak szimplán nem volt kedvem magamra főzni. Nem tudom, más gyeses kismama hogy van ezzel, de rám sokszor súlyként nehezedik az itthoni élet elviselhetetlen könnyűsége, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy nincs motivációm magamról gondoskodni.
Ez az étel viszont nagyon jólesett, remélem ad egy lökést a konyhai kreativitásomnak.



Hozzávalók:

30 dkg kerekszemű rizs
kevés olívaolaj
3 szelet bacon vagy húsos szalonna
1 vöröshagyma felaprítva
2 gerezd fokhagyma
2 tk szárított zsálya
1,5 dl száraz rosé
1 l zöldségalaplé
35 dkg sütőtök (egy átlagos sonkatök fele) meghámozva, kis kockákra vágva
kis darab vaj
só, frissen őrölt fekete bors

Egy nagy fazékban kevés olívaolajon kiolvasztottam a szalonnák zsírját, majd rádobtam a kétféle felaprított hagymát és üvegesre pároltam. Megszórtam zsályával, jól átforgattam, majd ment bele a rizs és a bor. Mikor a bor nagyja elfőtt, hozzáadtam a kis kockákra vágott sütőtököt és felöntöttem annyi forró zöldségalaplével, amennyi épp ellepi. Fedő alatt, gyakran kevergetve kis lángon főztem, míg fel nem szívta a lé nagyját, akkor újabb merőkanál alaplé ment bele. Ez így folytatódott, míg a rizs és a tök meg nem puhult. Közben sóztam, a végén, mikor már kész volt, borsoztam és belekevertem egy kevés hideg vajat.

2011. okt. 27. 8:28 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Olasz, Zöldségétel

Sütőben aszalt paradicsom

Lehet, hogy az a tény ragadtatott ilyen nagyvolumenű projektre, hogy épp a Julie és Julia könyvet olvasom (ami egyébként nagy csalódás), de egyik este belevágtam  a házi paradicsomaszalásba. Apósom mostanában hobbikertésszé lépett elő és nagy halom édes paradicsommal ajándékozott meg, aminek nagyon örültem, de aztán hamar felmértem, hogy egy szoptatós, egy hasmenéses, egy refluxos, plusz egy csecsemő nem valószínű, hogy elbír több kiló parival. Így jött az ötlet az aszalásra, aszalógép/napsütés híján sütőben. A „Tomaten trocknen im Backofen” keresőszavakra rá is bukkantam egy fényképes tutoriálra, de a sütési hőmérséklet és idő nem volt elég egzakt, ezért még egy-két magyar oldalon is tájékozódtam. A kilátás, miszerint egész éjjel járatni kell a villanysütőnket eléggé letaglózott, de meg kellett menteni após első termését... Végül 7 óra sütés után hajnali fél négykor el is készült a mű. Ekkor a koktélparadicsomok már teljesen szárazak voltak, a nagyobbak egy picit nedvesebbek. Ez utóbbiakat kihűlés után tengeri sóval rétegezve egy tiszta üvegbe raktam és olívaolajjal felöntöttem. A csontszárazak mentek egy fémdobozba sütőpapírrétegek közé.



Hozzávalók:

napon érett paradicsom
só

A paradicsomokat megmossuk, szárazra töröljük, hosszában félbevágjuk (a nagyobbakat negyedbe) és a magjukat kikaparjuk (legegyszerűbb egy kiskanál nyelének a segítségével). Egy konyharuhára lerakosgatjuk őket vágott felükkel lefelé, hogy lecsöpögjenek, majd egy sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk a csapatot és megszórjuk mindegyiket sóval.
Előmelegített sütőben légkeveréssel, 90 fokon kb. 7 óra alatt aszalódnak meg.

2011. júl. 29. 6:20 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Olasz, Fűszer, Gasztroajándék
Címkék: paradicsom

Háromgombás árparizottó

A gersli, azaz a hántolt árpa eddig kimaradt az életünkből, de most, hogy a különböző gabonák felé fordult az érdeklődésem, sorra került ez is. Orzottó, azaz árparizottó készült elsőre belőle, rögtön háromféle gombával – amiket csak felleltem a kispesti piacon, beletettem.
Közben azt is kitapasztaltam, hogy míg a csiperke olajban ropogósra sütve igen finom csemege (például burgonyakrémlevesbe szoktam tenni levesbetétnek), addig a shiitake brutál keserűre sül és kicsit sem finom. Másik érdekes adat, hogy Panninak is ízlett az orzottó, csak a gombákat piszkálta ki belőle. Eddig egyébként az a tapasztalat, hogy nyitott a különböző gabonákra.



Hozzávalók:

25 dkg árpagyöngy (gersli)
2-3 szál újhagyma apróra vágva
néhány ek. olívaolaj
1,5 dl almabor (vagy száraz fehérbor)
kb. 1 l forró alaplé vagy víz
só ízlés szerint
1 ek. vaj
5 dkg reszelt kecskesajt
1 kis csokor petrezselyemzöld
40 dkg laskagomba
5 dkg shiitake
20 dkg csiperke
fehérbors ízlés szerint

Előző este alaposan megmossuk, majd hideg vízbe beáztatjuk az árpagyöngyöt. Másnap a rizottókészítéshez hasonlóan járunk el.
A gombákat megtisztítjuk, felszeleteljük, a csiperkének egy részét (harmadát) félretesszük a díszítéshez. A petrezselymet is felaprítjuk és a gombával kevés olívaolajon megpároljuk (ez majd a végén megy bele a kész árparizottóba).
Ezután egy fazékban kevés olívaolajon megpároljuk a felaprított újhagymát, majd hozzáadjuk a leszűrt árpagyöngyöt. Jól összeforgatjuk, majd felöntjük a borral és addig főzzük (közben kevergetjük), míg el nem fő a bor nagy része. Utána apránként felöntögetjük az alaplével, mindig annyit öntve hozzá, hogy épp ellepje és végig kevergetjük egy fakanállal.  Közben megsózzuk. Mikor már puha az árpa (nagyon puha sosem lesz, van egy jellegzetes állaga), hozzákeverjük a vajat és a reszelt sajtot, végül beleforgatjuk a petrezselymes gombát.
Tálaláshoz a félretett csiperkét vékony szeletekre vágjuk és egy lábasban ujjnyi olajban ropogósra sütjük. Ezzel szórjuk meg a rizottónkat.

2011. jún. 6. 7:48 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Olasz, Zöldségétel, Köret
Címkék: alaplé, almabor, árpagyöngy, egészséges, gabonaétel, gomba, kecskesajt, laskagomba, petrezselyem, shiitake, újhagyma

Szódás focaccia

Mostanában áttértünk az élesztőmentes kenyerekre. A lavinát egy ír szódás kenyér indította el, ami annyira egyszerű, gyors és finom volt, hogy további próbálkozások követték. Persze nem ugyanazt nyújtja egy ilyen kenyér, mint az élesztős változat, nem olyan puha és foszlós, de két napig megőrzi a minőségét, sokféleképpen variálható és a teljes kiőrlésű liszttől sokkal gazdagabb az íze, mint a fehér kenyérnek. Az elkészítése pedig még a dagasztás nélküli kenyérénél is gyorsabb.
Ezt a focacciareceptet Rachel Allen Bake című sütős könyvében találtam.



Hozzávalók:

30 dkg fehér tönkölybúzaliszt
15 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
1 tk. só
1 tk. szódabikarbóna
3,5-4 dl kefír

A tetejére:
kevés olívaolaj
1-2 lilahagyma felszeletelve
1-2 marék fekete olajbogyó
nagyszemű tengeri só
friss rozmaringlevelek felaprítva

A tésztához valókat egy nagy tálban összegyúrtam, majd egy kivajazott sütőedénybe tettem, a tetejét megkentem olívaolajjal. A tetejébe belenyomkodtam a lilahagymaszeleteket és az olajbogyókat, megszórtam nagyszemű sóval és előmelegített sütőben 220 fokon 30 perc alatt megsütöttem.

2011. máj. 5. 7:27 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Olasz, Gyors vacsora, Sós falat, Reggeli, Kenyér
Címkék: egészséges, fekete olíva, focaccia, kefír, lilahagyma, rozmaring, szódabikarbóna, teljes kiőrlésű tönkölyliszt

Spagettiropogós

Egy újabb gyorsan összedobható sós ropogtatnivaló, mely az indiai bhajihoz hasonlóan igen jól csúszik. Doctor Peppernél olvastam a receptet nem olyan régen, aki Jamie olasz szakácskönyvében találta. Érdemes kipróbálni akár maradék tészta hasznosítására, akár egy gyors vacsora reményében.



Hozzávalók kb. 16 darabhoz:

20 dkg maradék vagy frissen kifőzött spagetti
2 tojás
1 tojássárgája
só
2 gerezd fokhagyma
1 kisebb csokor petrezselyem felaprítva
1-2 marék reszelt parmezán (vagy egyéb kemény sajt)
kevés olívaolaj a sütéshez
tejföl a tunkoláshoz

A tojásokat és a tojássárgáját egy tálban elhabartam, hozzáadtam a reszelt sajtot, az aprított petrezselymet és a lereszelt fokhagymát és az egészet megsóztam. A főtt, kihűlt spagettit 10 cm-es darabokra vágtam és beleforgattam a tojásos masszába.
Egy teflon serpenyőben kevés olívaolajat hevítettem és egy evőkanál és egy villa segítségével kis kupacokat tekertem bele. Mindkét oldalon aranybarnára sütöttem őket.
Tejfölbe tunkolva nagyon eteti magát.

2011. márc. 8. 5:25 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Olasz, Gyors vacsora, Sós falat
Címkék: fokhagyma, olasz recept, parmezán, petrezselyem, spagetti, tojás

Paradicsomleves sajtos kiflivel vagy anélkül

Még karácsony előtt, de már a előkészületek kellős közepén jött rám a vágy, hogy paradicsomlevest egyek. A klasszikus, menzáról ismert verziót még soha nem főztem (csak egy tamarindos-vöröslencsés változatot), viszont emlékeztem, hogy Peppernek van egy ahhoz hasonló, de kifinomultabb receptje. Nem voltam hát rest kipróbálni, némi változtatást eszközölve (például a friss paradicsomot 100%-os ivólével helyettesítve.) Sajtos kiflivel is finom, de betűtésztával is jól működik.



Hozzávalók 4 személyre:

2 fej kisebb vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
kis szelet zeller lereszelve
3 ek. olaj
2 közepes krumpli
1 l 100%-os paradicsomlé
1 dl víz
1tk. szárított bazsalikom
só, bors

szikkadt kifli vagy kenyérszeletek
reszelt sajt

A hagymákat apróra vágjuk, az olajon üvegesre pirítjuk. Hozzákeverjük a reszelt zellert is, kevergetve megfonnyasztjuk, majd mehet bele a kockákra vágott krumpli is. Felöntjük a paradicsomlével és 1 dl vízzel, szárított bazsalikommal, sóval, borssal fűszerezzük, majd kis lángon puhára főzzük. Ekkor levesszük a tűzről és egy botmixerrel pürésítjük. Ha szükséges, kevés vízzel még hígítjuk (ekkor még öszerottyantjuk a gázon).
A kenyérszeleteket megszórjuk reszelt sajttal és a sütőben pár perc alatt ráolvasztjuk, ezzel tálaljuk.

2010. dec. 30. 10:37 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Olasz, Zöldségétel
Címkék: bazsalikom, burgonya, fokhagyma, paradicsomlé, vöröshagyma, zeller

Karácsonyi sütiparti: Aszalt áfonyás-mogyorós-csokis cantuccini

Péntek este részt vettem életem első süticserélgető partiján. Az ötletet Via adta az Urban Eve blogról, az ő posztja nyomán szerveződtünk 6 fős csapattá Axival, Doctor Pepperrel, Lila Fügével, Sajtkukac Nikivel, Zizivel és velem. A tipikusan csajos program lényege, hogy minden résztvevő süt egyféle sütiből 100 darabot, azaz annyit, hogy mindenkinek jusson 20-20 darab. Célszerű olyan sütit választani, ami sokáig eltartható, mert a cél, hogy a karácsonyi sütögetést megkönnyítsük. A gyakorlat egyébként ennek ellentmondani látszik: a sütik nem valószínű, hogy kitartanak karácsonyig, viszont biztosítják a folyamatos adventi sütiellátást.
Ezzel tulajdonképpen megvalósult egy álmom: az örökké termő kekszesdobozok víziója.

Én ezzel a cantuccinivel járultam hozzá a választékhoz, a recept a Good Food-ról származik.



Aszalt áfonyás-mogyorós-csokis cantuccini

Hozzávalók kb. 50 darabhoz:

35 dkg liszt
1 csapott tk. sütőpor
1 tk. őrölt fahéj
csipet só
25 dkg nádcukor
3 tojás elhabarva
8 dkg aszalt vörösáfonya
1-2 löttyintés amarettó (mogyorólikőr)
5 dkg törökmogyoró (szárazon megpirítva)
8 dkg étcsoki

Az áfonyákat kicsit felaprítottam és kevés amarettóval meglocsoltam. A mogyorót egy serpenyőben szárazon megpirítottam, majd  a csokival együtt durva darabokra vágtam.

Egy nagy keverőtálba szitáltam a lisztet, hozzákevertem a sót, a fahéjat és a sütőport, majd mentek bele a tojások és a a cukor. Kézzel összegyúrtam az egészet, míg össze nem állt, akkor hozzágyúrtam a likőrös áfonyát, a mogyorót és a csokit is. Négyfelé osztottam a tésztát és négy hosszúkás rudat formáztam belőle, majd sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem őket.
Előmelegített sütőben 180 fokon 35 percig sütöttem a rudakat.
Utána kicsit hűlni hagytam őket, közben a sütőt mérsékeltem 120 fokra. Majd a rudakból egy éles késsel kb. 1 cm-es szeleteket vágtam le és fektetve visszarakosgattam őket a tepsire. Még 15 percet sültek 120 fokon.

És íme a gyönyörű Plätzchen-tál, rajta LF aszalt barackos-mandulás keksze, Zizi mákos szélű sajtosa, Axi gyömbéres és aszalt meggyes kekszei, Sajtkukac mandulás rúdjai, DP csokis és diós kekszei és a cantuccinik.

2010. dec. 13. 9:00 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Olasz, Keksz, Gasztroajándék, Karácsonyi
Címkék: amarettó, aszalt vörösáfonya, cantuccini, étcsoki, karácsony, keksz, olasz recept, őrölt fahéj, törökmogyoró

Spenótos-ricottás házi ravioli

Megint Patrik alkotott a konyhában – a tésztagép Panni és az ő közös játéka. Ezúttal egy klasszikus, spenótos-ricottás töltelékre esett a választás, a zsályás vaj pedig a végén dobott még egyet az ízeken. Finom kis ebéd kerekedett belőle, Panni szülinapján (még szeptemberben) ezzel vártuk a nagyszülőket.



Hozzávalók 4 személyre:

A tésztához:
40 dkg liszt
4 tojás
1 ek olívaolaj
1 tk só

A töltelékhez:
30 dkg mélyhűtött spenót vagy spenótpép
20 dkg ricotta (szükség esetén zsíros túró is megfelel)
1 tojás
70 g reszelt parmezán
1-2 gerezd fokhagyma
só
frissen őrölt fekete bors

Tálaláshoz:
4-5 ág friss zsálya
3 ek vaj
3 ek olívaolaj
parmezán

Idejekorán kivesszük a spenótot a mélyhűtőből és kis lyukú szűrőbe téve hagyjuk felolvadni.

A tésztához a lisztet, tojást, olajat és sót összekeverjük és addig gyúrjuk, amíg homogén és fényes tésztát nem kapunk. Ha már nem ragad, a gyúródeszkán dagaszthajtuk. Amikor már nem tapad az ujjunkra, akkor jó, ekkor konyharuhába tesszük és félrerakjuk pihenni.

A spenótból, miután teljesen kiolvadt, kinyomkodjuk az összes folyadékot. Ha nem pépet vettünk, akkor vagdaljuk egészen apróra. Egy tálba tesszük a ricottát, a tojást és a sajtot, a fokhagymát belenyomjuk vagy reszeljük, hozzáadjuk a spenótot, majd jól összekeverjük. Sózzuk, borsozzuk, keverjük, kóstoljuk.

A tésztát kiszedjük a konyharuhából, átgyúrjuk, négyfelé vágjuk. Egyszerre csak az egyiket nyújtjuk, a többit csavarjuk vissza a konyharuhába. A nyújtást lehet a gyúródeszkán végezni (használjunk bőven lisztet) vagy tésztagéppel, utóbbi egyszerűbb. Több lépcsőben nyújtsuk egyre vékonyabbra. Végül 1-2 mm vastag tésztát kell kapnunk.

Ezután többféleképpen járhatunk el: vagy egy réteg tésztára rátesszük a töltelékkupacokat szép egyenletes adagokban, ráteszünk még egy réteg tésztát, körbenyomkodjuk és úgy vágjuk ki a raviolikat, vagy előbb raviolikiszúróval vagy derelyevágóval kb. 6 cm-es négyzeteket készítünk és erre tesszük a tölteléket és fedjük be egy hasonló tésztával. A raviolik szélét jól nyomkodjuk le, igyekezzünk úgy ügyködni, hogy a töltelék mellett ne maradjon levegő.
A kis tésztatáskákat egy konyharuhába pakoljuk, összeragadás ellen lisztezzük.

Egy nagy fazékban 5 liter vizet forralunk és óvatosan belehelyezzük a raviolikat – nem kell az összeset egyszerre, mivel hamar kész van, 3-4 perc elég neki. Arra vigyázzunk, hogy ne nyíljanak szét.
A zsálya leveleit lecsipkedjük, és a felmelegített olaj-vaj keverékbe szórjuk. Megvárjuk míg megpirul, majd félretesszük.
Ha kifőttek a raviolik, tányérokra halmozzuk és a zsályás vajjal leöntve tálaljuk, a parmezán használatát a vendégekre bízzuk.

2010. nov. 10. 11:58 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Olasz, Tészta, Férjem kedvére
Címkék: ravioli, ricotta, spenót, vaj, zsálya

Brokkolipesztós farfalle

Új sorozatot indítunk útjára a Gasztrotippen, azzal a szándékkal, hogy megkönnyítsük az olvasók számára a menütervezést. Minden héten egy-egy szezonális menüjavaslattal állunk elő, elsőként Reni válogatott nekünk össze egy háromfogásos ebédet olasz receptjeiből. Annyira megtetszett a főételnek szánt brokkolis tésztaétel, hogy kisebb változtatásokkal hamarjában el is készítettem.



Hozzávalók:

40 dkg farfalle (pillangótészta)
1 kis fej brokkoli
2 gerezd fokhagyma kisebb darabokban
2 dl olívaolaj
5 dkg parmezán
1 kis csokor petrezselyem felaprítva
1 marék dió szárazon megpirítva (eredetileg fenyőmag)
só
frissen őrölt bors

A brokkolit megtisztítottam, kis rózsákra szedtem és forró, sós vízben 8 percig főztem. Hideg vízzel leöblítettem és egy nagy keverőtálba raktam. Hozzáadtam a fokhagymadarabokat, a reszelt parmezánt, a felaprított petrezselymet és a diót, sóztam, borsoztam és az olívaolajjal együtt egy botmixerrel pürésítettem. 3 ek. tésztafőzővízzel hígítottam, majd összeforgattam az al dentére főzött tésztával.

2010. júl. 15. 9:00 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Olasz, Tészta, Gyors vacsora, Zöldségétel
Címkék: brokkoli, dió, farfalle, fokhagyma, olívaolaj, parmezán, petrezselyem

Spárgás frittata

Az élet azt igazolja, hogy az egyszerű, ám ismétlésre érdemes recepteket is rögzítenem kell a blogon, mert ellenkező esetben hajlamos vagyok megfeledkezni róluk és soha többé nem főzöm őket. Majdnem erre a sorsra jutott az apósom érkezésekor vacsorára készített cukkinis frittata is, de Patrik résen volt és hétvégén felemlegette. Kapóra jött az ötlet, mert épp volt egy adag spárgám vidékről, így fenséges vasárnapi reggelit kerekítettem cirka 15 perc leforgása alatt. Alkalomadtán cukkinivel, zsenge zöldborsóval is érdemes kipróbálni, jófajta barna kenyérrel tökéletes reggeli.



Hozzávalók:

egy marék zöld spárga
néhány ek. olívaolaj
5 tojás
5 ek. tej
só
frissen őrölt bors
reszelt parmezán a tetejére

A spárgákat meghajlítottam, ahol maguktól eltörtek, eltörtem, a száruk leeső alsó részét eldobtam, a maradék hosszabb részt 3 cm-es darabokra vágtam. Megmostam, papírtörlővel szárazra törölgettem.
Egy nagy teflon serpenyőben néhány evőkanál olívaolajat felhevítettem, rádobtam a spárgát és közepes lángon kb. 5 perc alatt megsütöttem, közben kicsit megsóztam (kóstolni kell, ha al dente, jó).

Közben az 5 tojást 5 ek. tejjel egy villával jól elhabartam (felverhetjük robotgéppel is), sóztam, borsoztam. Mikor a spárga elkészült, rázuttyintottam, és fedő alatt kis lángon addig sütöttem, míg a teteje is csaknem megszilárdult (közben nem kevergettem). A vége felé megszórtam reszelt parmezánnal. Barna kenyérrel kínáltam.

2010. máj. 18. 5:19 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Olasz, Gyors vacsora, Zöldségétel, Sós falat, Reggeli, Férjem kedvére
Címkék: parmezán, spárga, tojás