Császármorzsa kölesből

Csak ritkán jut eszembe császármorzsát készíteni, pedig igény az lenne rá, nagyon szeretjük búzadarával és lisztesen is. Ritánál találtam ezt a köleses verziót, amiről csak jót tudok mondani: gyors, egyszerű és egészségesebb mint a klasszik (a fotogenitásáról lehet vitatkozni:)).



Hozzávalók 2 főre:

4 dkg köles
kb. 3 dl víz
pici só
6 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
4 dkg nádcukor
2 tojás
1 dl zabtej + 1 ek olaj keveréke
4 dkg vaj

A kölest hideg vízben többször átmossuk, majd feltesszük főni kb. 3 dl vízben egy pici sóval. Puhára főzzük, közben ha kell, a vizet még pótoljuk. Ha kész, hűlni hagyjuk, egy villával a szemeket szétmorzsoljuk.
Közben a tojásokat szétválasztjuk. A sárgáját a kihűlt köleshez keverjük, beleszórjuk a lisztet, a cukrot, hozzáadjuk az olajjal elkevert zabtejet, jól összeforgatjuk. A fehérjéből egy csipet sóval habot verünk, majd azt is óvatosan beleforgatjuk.
Egy nagy serpenyőben felhevítjük a vajat és beleöntjük a tojásos kölesmasszát. Először közepes lángon sülni hagyjuk, majd ha az alja már megszilárdult, egy fa keverőlapáttal szétdaraboljuk, a darabokat megfordítjuk, ha megpirultak, a falapáttal kisebb darabokra morzsoljuk. Lekvárral a tetején tálaljuk.

2012. febr. 10. 8:15 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Magyaros, Desszert, Édes kis semmiség
Címkék: egészséges, köles, teljes kiőrlésű liszt, tojás, zabtej

„Gulasch” tofuval, azaz paprikás krumpli, ubi és füstölt tofu

Nem vagyok az a gabonakolbászos fajta, azaz nem kenyerem a húsos ételek vega imitációja. Mondjuk igazi vega sem vagyok, csak törekszem az egészséges étkezésre, ezen belül a húsfogyasztás minimalizálására. Szóval ez a recept nem azért fogott meg, mert a paprikás krumpli vega verzióját láttam benne, inkább az izgatott, hogy mit hoznak ki az osztrákok ebből a magyar kajából, ha hozzányúlnak. Mert ez az étel egy bécsi levesbár, a Suppito étlapjáról származik, ahol persze Gulasch néven szerepel, de német nyelvterületen ugye nem minden gulyás, amit annak hívnak. A recept egyébként működik, nálunk egy héten kétszer készült. Tapasztalat: az almaecet és az uborka frissessége nagyon jót tesz a paprikás krumplinak.



Hozzávalók:

1 kg krumpli
1 fél fürtös uborka
10 dkg füstölt tofu
kevés olaj
2 nagy vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 ek őrölt pirospaprika
1 tk őrölt kömény
1 ek sűrített paradicsom
1 ek almaecet
kb. 1 l forró víz

A krumplit meghámozzuk, nagyobb kockákra vágjuk, az uborkát meghámozzuk, kimagozzuk, és a tofuval együtt csíkokra vágjuk.
Kevés olajon megpirítjuk a felaprított hagymákat, megszórjuk a száraz fűszerekkel, elkeverjük, ráöntjük az ecetet, összeforgatjuk a krumplikockákkal, majd felöntjük kb. 1 l forró vízzel (annyival, ami épp ellepi).  Megsózzuk, és kis lángon, néha átkeverve puhára főzzük a krumplit, ha kell, közben adunk még vizet hozzá. A végén beledobjuk az uborka- és tofucsíkokat is és pár percig még együtt rotyogtatjuk.
A végén  botmixerrel helyenként kicsit pürésítjük vagy villával itt-ott szétnyomkodjuk a krumplit, hogy krémesebb legyen.

2011. szept. 30. 12:19 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Magyaros, Zöldségétel

Zöldborsófőzelék lisztmentesen medvehagymás parathával

Álmomban sem gondoltam volna, hogy az egészséges főzeléksűrítés ötletét épp Bíró Lajostól fogom ellesni. A könyvét lapozgatva nem kelti nagy zöldségpusztító ember benyomását, de az alaposabb olvasó felfedezhet néhány újszerű főzelék- és zöldségköretreceptet is a sok extrém húsétel tengerében. Mivel a család épp tavaszi méregtelenítő kúrán van, így kapóra jött az ötlet a fehérliszt kiküszöbölésére: a főzeléket legegyszerűbben úgy sűríthetjük, hogy a párolt zöldség felét pürésítjük és összeforgatjuk az egészben hagyott maradékkal. Intenzív ízű, harsogó színű elegy az eredmény, mely újabb kísérletekre sarkall.
Köretnek medvehagymás paratha készült, azaz egy vajjal kenegetett, hajtogatott indiai lepénykenyér teljes kiőrlésű lisztből sütve. Gyorsan megvan és gyerekeknél is sikert arat.



Hozzávalók egy kis adaghoz (2-3 személyre):

kb. 45 dkg zöldborsó (mirelit)
kevés olaj
2 tk. nádcukor
só ízlés szerint
1 ek. vaj (vagy helyette olívaolaj)
kb. 1 dl rizstej (vagy tej)
2 tk. tökmagolaj (elhagyható)

Egy kevés olajon kis lángon, fedő alatt puhára pároljuk a zöldborsót, közben cukrozzuk, sózzuk. Mikor kész, a felét kiszedjük, félre tesszük, a másik felét a vajjal és a rizstejjel turmixoljuk, a tökmagolajjal ízesítjük. Tálaláskor beleforgatjuk az egész borsókat is.

A lepénykenyérhez:

50 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
2,5 tk. só
kb. 3 dl víz
1 kisebb csokor medvehagyma apróra vágva
néhány ek. vaj megolvasztva

A lisztet a sóval és a vízzel összegyúrjuk, egy rugalmas labdát formázunk belőle. A végén a medvehagymát is beledolgozzuk. Letakarva hagyjuk egy 15 percet pihenni, majd 8 egyenlő részre osztjuk és minden részből egy-egy golyót formálunk, majd vékonyra kinyújtjuk. Megkenjük egy kevés olvasztott vajjal és a tészta felét ráhajtjuk. Megint nyújtjuk, kenjük, felhajtjuk. Az így kapott vékony korongokat sziradék nélkül, forró száraz serpenyőben, közepes lángon megsütjük. Mikor kész, egy tálra szedjük, megkenjük a tetejét olvasztott vajjal és így sorban egymásra halmozzuk a lepénykéket. A végén érdemes egy tányérral lefedni, úgy a gőztől még jobban megpuhul.

2011. ápr. 20. 6:43 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Magyaros, Gyors vacsora, Zöldségétel, Köret, Babagasztro, Férjem kedvére
Címkék: egészséges, medvehagyma, rizstej, teljes kiőrlésű liszt, tökmagolaj, vegetáriánus recept, zöldborsó

Kecsketejes paszternákkrémleves

A Halászbástya étteremben kóstolt hihetetlenül selymes és édeskés paszternákkrémleves emléke vitt rá, hogy itthon is kísérletezzek ezzel a számomra eddig ismeretlen zöldséggel. Gyerekkoromban hallottam róla, mikor egy ismerősünk véletlenül fehérrépa helyett paszternákot tett a vasárnapi húslevesbe és ezzel egy életre belevéste családja kisagyába a két zöldség íze közti alapvető különbséget. Ez el is vette tőle jó időre a kedvem, egészen ez utóbbi krémlevesig. A kispesti piacon aztán sikerült is hozzájutnom néhány dundi példányhoz, kecsketejet is kaptam, így hétvégén elkészült a remake. Gabojszánál találtam egy receptet sorvezetőnek, abból indultam ki. A paszternák egyébként meglepően ízletes, édeskés zöldség, a levesbe szinte semmi fűszer nem kívánkozott, a rend kedvéért azért picit megsóztam és citromleveztem. Attól eltekintve, hogy én nem szűrtem át a levest, mert szeretjük a darabosabb állagot, hozta azt az ízt, amit az étteremben tapasztaltam. A paszternák megér még néhány misét.



Hozzávalók egy kisebb adaghoz:

kb. 2 ek. vaj
1 közepes vöröshagyma fele
40 dkg paszternák (4 nagyobb darab)
5 dl kecsketej
pici só
kevés citromlé

A paszternákot meghámoztam, hosszában a méretétől függően félbe-negyedbe, majd keresztben nagyon vékony szeletekre vágtam. A vöröshagymát megpucoltam, felaprítottam.
Egy nagyobb, vastagaljú fazékban megolvasztottam a vajat, rádobtam a hagymát, kevergetve üvegesre pároltam, majd hozzáadtam a répakarikákat is és kis lángon karamellizáltam (résen kell lenni, kevergetni, mert odaéghet). Felöntöttem a kecsketejjel és továbbra is kis lángon puhára főztem benne a répát. Ekkor botmixerrel pürésítettem, picit megsóztam, kevés citromlével ízesítettem. Végül vízzel felhígítottam (kb. 3 dl), összerottyantottam és tálaltam.

2011. márc. 17. 5:24 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Magyaros, Zöldségétel
Címkék: halászbástya étterem, kecsketej, paszternák

Az anyós spenótja

Egész pontosan Bíró Lajos egyik ex-anyósának, Dédinek a receptje. „Életem első spenótja, 27 évesen, amit megettem” – mondja róla a séf. Én sem voltam eddig nagy spenótfőzelék-fan, de ez a kicsit darabosra hagyott, friss spenótból készült, tejszínnel selymesített változat engem is levett a lábamról. A Lajta-sajt mellett a spenótot is megvettem Bírótól.



Hozzávalók 5 főre:

1,5 kg friss spenót
8 dkg vaj
5 dkg liszt
2 gerezd fokhagyma lereszelve
2 dl tej
só ízlés szerint
frissen őrölt bors
80 ml tejszín
25 dkg burgonya

A friss spenótleveleket megtisztítjuk (szárukat, vastag erüket letépkedjük), majd több menetben alaposan megmossuk, lerázogatjuk őket. Forró vízbe dobjuk, egy-két perc múlva elzárjuk a gázt, leszűrjük, hagyjuk kihűlni és jól kinyomkodjuk belőle a maradék vizet. Egy késsel apróra vágjuk (turmixolni is lehet, ízlés kérdése, ki hogy szereti)
A krumplikat meghámozzuk, kis falatnyi kockákra vágjuk és sós vízben puhára főzzük, majd leszűrjük.

A vajon a lisztet és a fokhagymareszeléket zsemleszínűre pirítjuk (közben kevergetjük) és felöntjük a tejjel, majd jól kiforraljuk és rádobjuk a spenótot is. Sózzuk, borsozzuk, összerottyantjuk, a főzés végén tejszínnel gazdagítjuk. Végül belekeverjük a főtt krumplit is.

2011. márc. 11. 10:23 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Magyaros, Gyors vacsora, Zöldségétel, Babagasztro, Férjem kedvére
Címkék: bíró lajos, burgonya, fokhagyma, főzelék, spenót, tej, tejszín

Kacsazsírban sült máj

A sok sütirecept után most egy más jellegű kalóriabomba következik. Az inspirációt az Ecet és olaj blogon találtam, mikor már két napja csak májas-zsíros kenyérre tudtam gondolni. Így hamar ki is próbáltam phzs receptjét, ezzel kínáltuk egy Angliából hazalátogató idős rokonunkat, akinél szintén telitalálatnak bizonyult: távoli, gyerekkori emlékeket idézett fel benne. Nekem egyszerűen csak nagyon ízlik, már három napja ezen élek és még nem unom.



Hozzávalók:

50 dkg csirkemáj (vagy kacsa-, libamáj)
tej
50 dkg kacsazsír
12 gerezd fokhagyma
1 vöröshagyma
nagyszemű só
őrölt pirospaprika

A májról levagdossuk a fehér részeket, megmossuk és egy éjszakára (vagy néhány órára) tejbe áztatjuk (el kell lepnie).
Másnap szárazra törölgetjük, negyedekbe vágjuk, egy hústűvel több helyen megszurkáljuk.
A kacsazsírt egy nagy mély serpenyőben felhevítjük, beledobjuk a megtisztított fokhagymákat és a vöröshagymát négybe vágva. Melléjük tesszük a májat is egy rétegben és közepes lángon, fedő alatt kb. 7 percig sütjük. (Ne emelgessük a fedőt, mert fröcsköl).

Ezután a májakat megfordítgatjuk, és egy picit nagyobb lángon, fedő nélkül további 7 percig sütjük. Ekkor egy nagyobb tál aljába pirospaprikát és sót szórunk, rászedjük a májat és a fokhagymákat, megsózzuk, majd rászűrjük a zsírt.
Hagyjuk kihűlni, majd hűtőben megdermesztjük. Friss fehér kenyérrel, paradicsommal tálaljuk.

2010. nov. 2. 11:00 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Magyaros, Kenőke, Sós falat, Férjem kedvére
Címkék: csirkemáj, fokhagyma, kacsazsír, vöröshagyma

Kukoricaprósza

Ezzel az étellel akár a Gasztrotipp Utazz velünk! receptversenyén is elindulhattam volna, az ötletet hozzá ugyanis a szigligeti várban tett kirándulásunk adta. Kiskőrösön és a Balaton északi partján nyaraltunk az idén, így a magyar vendéglátást térképeztük fel, aholis gasztronómiailag a leginspirálóbbnak a szigligeti vár büféje bizonyult. Ott  meglepő módon  nem palacsintát és lángost árultak, hanem laskát, görhönyt, prószát és langallót. Ez utóbbi divatos fesztiválétel mostanában, de a görhöny például láthatóan sokaknak okozott fejtörést a sorban. Mint azt az eladótól megtudtam, a laska és a görhöny is élesztő nélkül készült kenyérféle rozs- és búzalisztből, legalábbis a szigligetiek interpretációja szerint. Végül mi a prószát kóstoltuk, ami kicsit túl száraz volt ugyan, de jó ropogósra, barnára pirult a széle és finom szilvalekvár és tejföl pöttyözte a tetejét. Itthon aztán kerestem a neten egy jó receptet, és az eredmény megnyugtatóan hasonlított a szigligetire, csak nem volt olyan száraz.



Hozzávalók egy kerek tortaformához:

25 dkg kukoricadara
5 dl forró tej
3 tojás
1-1,5 pohár kefír
5 dkg nádcukor (vagy 4-5 ek. méz)
fél csomag sütőpor

A tetejére:
szilvalekvár (esetleg meggylekvár)
tejföl

A darát leforrázzuk a forró tejjel és min. 1 órán át állni hagyjuk. Utána a tojásokat robotgéppel habosra keverjük a cukorral és a sütőporral, majd a kefírt is belekeverjük és beleforgatjuk az egészet a megduzzadt darába.
Kivajazott, kilisztezett tortaformába öntjük a tésztát, a tetejére lekvár- és tejfölpöttyöket teszünk és előmelegített sütőben kb. 50 perc alatt megsütjük (tűpróba). Akkor jó, mikor a széle már kezd barnulni.

A receptet Mithrile blogján találtam.

2010. szept. 8. 14:49 | 9 komment | Megosztás
Kategóriák: Magyaros, Desszert, Süti, Babagasztro
Címkék: 1 éves kortól, kefír, kukoricadara, szilvalekvár, tej, tejföl

Lecsókrémleves omlettcsigákkal

Végül ez készült a Gulyás Napon nálunk és nagyon nagy sikert aratott, még Panni is hajlandó volt megülni az ünnepet, azaz nyugodtan ült az asztalnál és evett (aki ismeri, tudja, ez nagy dolog). Akkor határoztam el, hogy  lecsóból csinálok krémlevest, mikor megláttam Beatbull receptjei között a ratatouille-levest. Érlelgettem szépen magamban az ötletet, de mire eljutottam volna a tettig, Beatbull beelőzött és megfőzte a maga verzióját. Sebaj, a Gulyás Nap épp alkalmasnak mutatkozott az utánfőzésre. A levesbetéten változtattam kicsit, egy gyorsabb változatot eszeltem ki a tojásos lecsó mintájára: így omlettcsigák készültek. A finnyásabbaknak főztem ki tarhonyát is, mert mostanában szívesen teszem levesekbe.
Az eredmény: esszenciális lecsóíz, krémes állag zöldséghéjak nélkül. Szerintem jobb, mint az eredeti.



Hozzávalók 2 személynek:

5 dkg apróra vágott bacon
1-2 ek. olívaolaj
1 nagy vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
4 paradicsom
2 nagy zöldpaprika
1-2 tk. sóban eltett darált pritaminpaprika (elhagyható)
3 dkg füstölt kolbász
frissen őrölt feketebors
só

Az omletthez:
2 tojás elhabarva
pici só

A hagymákat megtisztítjuk, apróra vágjuk. A paradicsomot, paprikát kicsumázzuk, kis kockákra vágjuk. A kolbászt is felkockázzuk.

Egy fazékban kiolvasztjuk a szalonna zsírját, ha nem elég zsíros, kevés olívaolajat is öntünk hozzá. Hozzáadjuk a vöröshagymát, majd a fokhagymát és üvegesre pirítjuk. Később hozzáadjuk a paprika-, paradicsom- és kolbászdarabkákat is, sózzuk , borsozzuk, ízesítjük darált pirospaprikával. Jól keverjük át, majd kis lángon, fedő alatt főzzük puhára (kb. 30 perc). Mikor kész, vegyük le a lángról, botmixerrel pürésítsük és passzírozzuk át egy nagy szűrön.

Az omletthez habarjunk el két egész tojást és egy palacsintasütőben kevés olajon süssünk belőle egy kerek lapot. Tekerjük fel, mint egy palacsintát és vágjuk vékony karikákra.
Levesbetétként szórjuk a levesbe.

2010. aug. 29. 8:15 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Magyaros, Zöldségétel
Címkék: bacon, fokhagyma, füstölt kolbász, nemzeti gulyás nap, paprika, paradicsom, vöröshagyma

Ünnepelj Te is! - I. Nemzeti Gulyás Nap

Csíki Sándor, a Food and Wine blog szerzője gondolta ki ezt a számomra nagyon szimpatikus közösségi gasztroünnepet, mely a közös főzésről, az összetartozásról szól.
Ő maga így summázta az ünnep üzenetét:

„ A Nemzeti Gulyás Nap az a nap, amikor gulyást, pörköltet, paprikást, lecsót, halászlét (…) főzünk. Nem azonos ritmusra, és azonos recept szerint, hanem azonos szellemben. A Nemzeti Gulyás Nap nem fesztivál, nem egy város, egy régió ünnepe. A Nemzeti Gulyás Nap az ország ünnepe. A Nemzeti Gulyás Nap a Kárpát-medence ünnepe. A Nemzeti Gulyás Nap az a nap, amikor összetartozásunk megnyilvánul. A Nemzeti Gulyás Nap az a nap, amikor szimbolikusan egy tűz köré gyülekezünk.” (Csíki Sándor, 2010. június 28.)

A közös étkezés történhet étteremben, szabad téren baráti társaságban, de családi körben is. Mindenki ünnepel, aki augusztus 28.-án szombaton valahol valakiknek gulyást, pörköltet stb. főz.

Hogy mivel ünnepelek én, azt még nem döntöttem el,  például borjúgulyással, vega hamis gulyással vagy lecsólevessel derelyével,  de az biztos, hogy szombaton magyar étel rotyog majd a fazekamban.

2010. aug. 27. 7:10 | 1 komment | Megosztás
Kategóriák: Magyaros, Rizsa
Címkék: nemzeti gulyás nap

Meggyel töltött túrógombóc

A tejbegríz, a palacsinta és a túrógombóc az a három láb, melyeken még egy válogatós kisgyerek élelmezése is biztosan állhat.:) Nálunk az utóbbi készül mostanában leggyakrabban, mert abban van a legtöbb „hasznos anyag”. Mikor megláttam a Hedonismon az eperrel töltött változatot, nagyon megkívántam, de aztán úgy alakult, hogy eper helyett meggy került bele. Ez sem rossz kombináció. És amióta zsemlemorzsa hiányában kényszerűségből kekszmorzsába forgattam a gombócokat, nem is kell prézlit venni.

Hozzávalók kb. 15 gombóchoz:

50 dkg túró
10 dkg búzadara
kevés só
3 ek. vaníliás porcukor
2 tojás szétválasztva
15 darab meggy kimagozva

Hempergetni:
kevés vaj
darált háztartási keksz

Tetejére:
méz

A túrót egy tálba raktam, villával szétnyomkodtam, hozzákevertem a búzadarát, a sót, a cukrot és a tojások elhabart sárgáját. (Ha túl száraz, morzsalékos a túró, mehet bele plusz egy egész tojás elhabarva).
A keveréket állni hagytam egy negyed órát, majd a tojásfehérjéket habbá vertem és óvatosan beleforgattam. Vizes kézzel gombócokat formáztam belőle, mindegyik közepébe beépítettem egy szem meggyet és egy nagy lábosban, lobogó sós vízben megfőztem őket (ekkora mennyiséget két menetben). Miután feljöttek a víz felszínére, még kb. 6 percig főztem.

Közben a darált háztartási kekszet egy kevés vajon egy teflon serpenyőben átforgattam és a kifőtt gombócokat meghempergettem benne. Tálaláskor akácmézet csorgattam a gombócok tetejére, de porcukorral kikevert tejföllel is adható.

2010. jún. 15. 11:07 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Magyaros, Desszert, Gyors vacsora, Férjem kedvére
Címkék: búzadara, darált keksz, meggy, méz, túró