Mákos is, diós is: mascarponés guba sütőben sütve

Kerülgettem már egy ideje a hűtőben egy doboz mascarponét, legutóbbi impulzusvásárlásom eredményét (a Lidl veszélyes hely, főleg tejtermékfronton), amikor bevillant, hogy Bereznay Tamás könyvében láttam nemrég egy mascarponés mákos guba receptet nagyon gusztán lefotózva. Aztán a családi ízlést és az itthoni maradék készleteket számba véve eldöntöttem, hogy a guba felét dióval ízesítem. Így is, úgy is nagyon jó lett, a mascarponepöttyök látványra is feldobták, modorosan szólva kellemes textúrát adtak a desszertnek.

Hozzávalók:

10 db szikkadt kifli
5 dl tej
3 dkg házi vaníliás porcukor
5 dkg mák
3 dkg kristálycukor
5 dkg dió
3 dkg cukor
15 dkg mascarpone
kevés vaj

A tejet a vaníliás cukorral felforraljuk és a karikákra vágott kifliket meglocsoljuk vele.
A mákot és a 3 dkg kristálycukrot mákdarálóban ledaráljuk. A diót és a 3 dkg cukrot szintén megőröljük.
A tejes kiflik felét a mákkal forgatjuk össze, a másik felét a dióval.
Egy nagy hőálló tálat kivajazunk, egyik felébe rakjuk a mákos, a másikba a diós gubát. Mascarponepöttyöket kanalazunk a tetejére, vajdarabokat is szórunk rá, majd előmelegített sütőben 200 fokon 15 percig sütjük.

Meggyes-mandulás rétes

Tegnap apósomat vártuk haza és valami finommal szerettem volna meglepni. Nem az a szembedicsérős típus:), úgyhogy nem sok támpontom volt az ízlését illetően. Elsőre a meggyes rétes ugrott be és később tanácsadóm is megerősített, hogy jó irányban tapogatózom.  

Rétest eddig csak egyszer készítettem, akkor is almás töltelékkel (az a kedvenc), de már akkor rácsodálkoztam, milyen egyszerű és gyors, viszont a befogadók hálásak érte. Gyors netes kereséssel rátaláltam Fűszerkert meggyesére, ahol megtetszett, hogy zsemlemorzsa helyett kekszmorzsát használ és darált mandulával fokozza a hatást.

Még Panni is kíváncsian méregette a kész sütit, majd lehántva róla a felső réteslapot azt kérdezte: „Mi ez? Szalvéta?” :)  

Hozzávalók 1 csomag réteslaphoz (4 rúdhoz):

olaj (a lapok közé)

tejföl (a tetejére)

1 kg meggy kimagozva, lecsöpögtetve

10 dkg darált mandula

10 dkg darált háztartási keksz

5 ek. cukor (ha savanykás a meggy, lehet kicsit több)

1 kk. őrölt fahéj

A lecsepegtetett meggyet összeforgattam a kekszmorzsával, a darált mandulával, a cukorral és a fahéjjal.

Egy tiszta konyharuhát benedvesítettem és kiterítettem a munkalapra. Ráborítottam 3 réteg réteslapot. Minden lapot megkentem egy kevés olajjal, a legfelsőt megszórtam egy kevés kekszmorzsával. A széleit is vékony sávban beolajoztam. Tettem a töltelékből egy sávban hosszabbik oldal mentén, majd a széleket behajtva a konyharuha segítségével feltekertem.

A tetejét megkentem tejföllel és sütőpapírral bélelt tepsire tettem.

Előmelegített sütőben 190 fokon kb. fél óra alatt pirosra sütöttem.

Forrás: Hargitai György: Házi tészták és sütemények

Karikás fánk

Eddig nem sok tapasztalatot szereztem fánksütés terén, talán egyszer vagy kétszer készítettem csörögét, de az ugye nem kelt tészta, így kevesebb a hibaforrás. De nem adom ám fel az élesztővel folytatott heroikus küzdelmemet, így Gergely Éva Erdélyi ízek című szakácskönyvéből kinéztem egy szimpatikus fánkreceptet. Most kivételesen nem is a tésztával volt a baj (pedig amikor kiöntöttem a deszkára, megint ijesztően amorf volt, de a liszt hatására megjuhászodott), hanem erős a gyanúm, hogy túl forró olajban sütöttem ki. Ennek folyományaként feketébe hajló színezetet öltöttek, úgy 30 másodperc alatt.:( Kis testi hibájukat porcukorszórással igyekeztem leplezni, és így el is fogytak szépen. A tészta állagával teljesen elégedett voltam, úgyhogy legközelebb (talán jövő farsangkor?) csak a hőmérsékletre kell jobban figyelnem. 

 

Hozzávalók:

30 dkg liszt átszitálva
3 dkg élesztő
10 dkg porcukor átszitálva
3 tojás
2 csipet só
1,5-2 dl tej
7 dkg vaj megolvasztva

olaj a sütéshez

Az élesztőt fél deci tejben kevés porcukorral felfuttattam. A tojásokat a maradék porcukorral robotgéppel habosra kevertem (fehéredésig), majd fakanállal folytatva a műveletet hozzáadtam fokozatosan a lisztet, az élesztőt, a sót és annyi tejet, hogy ne legyen túl lágy ( kb. nokedlitészta-sűrűségű legyen). A fakanállal addig vertem, míg hólyagos nem lett (nagy levegőbuborékok keletkeztek benne), végül pedig belecsorgattam kanalanként az olvasztott vajat.

Egy órát kelesztettem konyharuha alatt. Eztán jól meglisztezett deszkára borítottam, addig gyúrtam-hengergettem a lisztben, míg kezelhető lett. Ekkor ujjnyi vastagra kinyújtottam és a legnagyobb átmérőjű pogácsaszaggatómmal kiszaggattam. Majd minden fánknak a közepét kilyukasztottam egy ásványvizes palack kupakjával. (A leesett tésztadarabokat összegyúrtam, nyújtottam, szaggattam).
15 perc újabb kelesztés után bő, forró olajban kisütöttem. Konyhai törlőre rakosgattam, majd porcukorral megszórva és lekvárral körítve tálaltam.

Gergely Éva: Erdélyi ízek

Lencsés korhelyleves

Nem mintha egy görbe éjszaka következményeit kellett volna kúrálgatnunk a napokban, de úgy éreztem, hogy itt az ideje valami pasisnak. Az anyósomtól kapott házi kolbász volt a kiindulási alap, ahhoz kerestem receptet és találtam is – a Nők Lapjában. Kicsit módosítottam rajta, a répát például reszelve tettem bele, mert úgy kevésbé szembetűnő, a hagymát is felaprítottam, és megpároltam ((eredetileg egészben kellene beledobni). Szóval nőiesebb lett egy kicsit, de a macsó jelleg azért megmaradt.:) A mennyiség is tekintélyes, kis családunk egy hónapig elélne rajta.

 

Hozzávalók egy szép nagy adaghoz:

20 dkg barna lencse
20 dkg savanyú káposzta
1 közepes vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
1 nagyobb sárgarépa
3-4 ek. olaj
1 babérlevél
só
10 dkg füstölt kolbász
2 dl tejföl
1 ek. rizsliszt
kevés citromlé

A lencsét előző este átválogatjuk, majd 1 liter hideg vízbe beáztatjuk

Másnap a savanyú káposztát bő vízben átmossuk, lecsepegtetjük, felaprítjuk, majd annyi vízzel, amennyi épp ellepi feltesszük főni. Fedő alatt kb. fél óra alatt puhára főzzük.

A hagymát, fokhagymát, sárgarépát megpucoljuk, a hagymákat felaprítjuk, a répát lereszeljük.

Egy nagy fazék aljában kevés olajat hevítünk, rádobjuk a vöröshagymát és kis lángon, kevergetve üvegesre pirítjuk. Utána mehet rá a fokhagyma és a répa, jól átkeverjük, kicsit pirítjuk, majd felöntjük a lencsével (az áztatólével együtt). Hozzáadjuk a babérlevelet és félig lefedve puhára főzzük (kb. 20 perc).

Közben a kolbászt felkaríkázzuk. Ha a lencse már megpuhult,  megsózzuk és hozzáadjuk a puha káposztát a levével együtt meg a kolbászkarikákat, felöntjük még vízzel, ha szükséges és összeforraljuk.

A tejfölt egy kis tálkában elkeverjük egy kevés levessel és csomómentesen hozzákeverjük a rizslisztet, majd belecsorgatjuk a levesbe. Elkeverjük, sózzuk, ha szükséges és mérsékelt lángon 5 percig főzzük.
Tálaláskor citromlével savanyíthatjuk.

Korpádi Péter receptje alapján.
 

Csülkös bableves haluskával

Jófej voltam és engedtem férjem unszolásának – főztem neki csülkös bablevest haluskával*. Az is katalizátorként hatott, hogy anyósom is épp nálunk volt, így az ő útmutatásai alapján készíthettem el a nagy kedvencet. Attól is különleges volt ez az alkalom, hogy végre a kuktámat is be mertem izzítani eredeti funkciójában és nem csak sima levesfazéknak használtam. Eddig valami miatt idegenkedtem tőle, de a gyakorlatias szempontok azért nem hagytak nyugodni. Anyukámmal is konzultálva, aki nagy kuktaszakértő, üzembiztosan használtuk az edényzetet, ennek ellenére egyedüli kipróbálásra még mindig nem vállalkoznék. Ez szerintem kétemberes dolog, kell a férfi mellém vész esetére.:)

 

Csülkös bableves 

Hozzávalók:

kb. 40 dkg vörösbab
1 szép darab (sovány) füstölt sertéscsülök (nálam épp fóliázott példány)
3 sárgarépa felkarikázva
2 fehérrépa karikákra vágva
8-10 szem feketebors
2 babérlevél
kis csokor zellerzöld

A rántáshoz:
1 közepes vöröshagyma felaprítva
2 gerezd fokhagyma felaprítva
néhány ek. olaj
1 tk. pirospaprika
1 ek. liszt
1-2 dl hideg víz

A haluskához:
1 kg krumpli
15 dkg liszt (8 ek.)
2 tk. só
1 tojás

Tálaláshoz:
tejföl

Előző este beáztatjuk hideg vízbe (külön tálakban) a babot és a csülköt. Másnap a csülköt, ha nagyon sötét, füstös, kívülről (a bőrét) egy kis éles késsel megkapargatjuk.

A babot feltesszük főni egy nagy fazékban hideg vízben. Miután felforrt, elzárjuk a gázt és leöntjük róla a vizet.

A csülköt (miután több darabra vágtuk, ha csontja nem volt) a borssal és a babérlevéllel  kuktában feltesszük főni annyi hideg vízben, amennyi ellepi. (A gyakorlatiasak tegyék a fűszereket teatojásba, úgy könnyebb kihalászni.) Mikor már gyöngyözve fő, rátesszük a kukta tetejét, lezárjuk. Ott állunk mellette, és amikor sziszegni kezd, egy picit késsel megmozgatjuk a tetején a szelepet. Így kiengedjük belőle a felesleges gőzt. Lejjebb vesszük a lángot (legkisebb fokozat, vagy annál egy gondolattal erősebb). 2-3 perc múlva újra ellenőrizzük, hogy szuszog-e. Ha nem, kicsit feljebb vesszük a gázt, ha igen, így főzzük kb. 30-40 percig (a csülök méretétől is függ). Ekkor a szelepet egy késsel felhúzva kiengedjük a gőzt a kuktából és kinyitjuk – megnézzük, puha-e a hús.

Ha igen, hozzáadjuk a leszűrt babot (előtte kihalásszuk a borsszemeket), ismét lezárjuk és kb.10 percig főzzük. Ekkor, ha a bab már majdnem puha, levesszük a kukta tetejét, bezöldségezzük (répák, zellerzöld) és csak simán fedő alatt főzzük tovább. Közben megkóstoljuk, elég sós-e, ha nem, megsózzuk. Mikor már a zöldségek is megpuhultak, berántjuk.
Ehhez az olajon az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát üvegesre pirítjuk, megszórjuk 1 ek. liszttel és 1 tk. pirospaprikával és folyamatosan kevergetve világosra pirítjuk. Felöntjük hideg vízzel, csomómentesre elkeverjük, majd vékony sugárban a leveshez öntjük. Forrástól számítva pár percig főzzük.

Tálalás előtt a húst falatnyi darabokra vágjuk.

A haluska mint levesbetét készítése:

A krumplit meghámozzuk, felkockázzuk és sós vízben puhára főzzük. Hagyjuk kihűlni, majd egy nagy tálban összegyúrjuk a liszttel, sóval, tojással. Az így kapott tésztából diónyi golyókat formázunk és lobogó sós vízbe rakosgatjuk  Közepes lángon (ne buzogjon, mert akkor összetöri) addig főzzük, míg a golyók fel nem jönnek a víz tetejére. Miután feljöttek, 1-2 percet várunk, majd egy szűrővel kiszedegetjük őket. Külön tálban kínálhatjuk a leves mellé. Mindenki annyit szed belőle, amennyi jólesik.

 

* Férjem családjában a bableves i-jére mindig a haluska teszi fel a pontot. Ez a szlovák eredetű levesbetét nagyon hasonlít a nudli, a szilvás gombóc és a gnocchi tésztájához. A levesbe szedve akkurátusan fel kell a kanállal darabolni és úgy enni a babhoz.

Tejfölös sertésraguleves

Egy hagyományos, magyaros recept következik, annak bizonyítására, hogy az egyszerű, hétköznapi ételek is eshetnek olyan jól, mint a különlegességek. Ezt néha nem árt tudatosítani magamban, mert hajlamos vagyok mindig valami újdonságon törni a fejem, háttérbe szorítva ezzel a régi, jól ismert recepteket. Ezt a levest mindenképpen megjegyzem, annyira ízlett, hogy az sem zavart, hogy több napig kellett ennem belőle.


 
Hozzávalók:

25 dkg sertéscomb
kevés olaj
1 vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 zöldpaprika
só
1/2 tk. pirospaprika
1 kisebb paradicsom
2 sárgarépa
1-2 fehérrépa
1 kis csokor petrezselyemzöld

Tálaláshoz: tejföl és egy kevés citromlé

A húst megmostam, falatnyi kockákra vágtam. A hagymákat felaprítottam, a paprikát is pici darabokra vágtam. A paradicsomot felnegyedeltem, a répákat meghámoztam, felkarikáztam.

Néhány evőkanál olajon pirítani kezdtem a vöröshagymát. Kis idő múlva hozzáadtam a zöldpaprikát is, majd a fokhagymát és gyakran kevergetve közepes lángon üvegesre pirítottam őket. Utána megszórtam pirospaprikával, majd hozzáadtam a húskockákat. Kicsit megpirítottam, hogy kifehéredjenek, utána pedig felöntöttem kb. 2 l vízzel. Jól megsóztam és a paradicsomot, a petrezselymet meg a répákat is beledobtam. Kis lángon addig főztem, míg a hús is és a zöldség is kellően meg nem puhult. Közben kóstolgattam, sóztam.
Tejföllel és citromlével ízesítve tálaltam.

Kipróbáltam!: Kakaós csiga

Nyugalom, nem a napokban készült, 35 fokban, csak most jött el az ideje, hogy feltegyem. Újabb lépést tettem a kelt tészták rögös útján és bár sikerült nagy kakaós monstrumokat létrehoznom, szemben phzs decens kis csigáival, mégis nagyon elégedett és büszke voltam. A recepthez a Papírgaluska hozta meg a kedvem, de valójában phzs-t dicséri. Nála a receptleírás mellett fényképes dokumentáció is tanulmányozható.

 

Hozzávalók 16 darabhoz:

kb. 4 dl tej
2 szem kockacukor
3 dkg friss élesztő vagy 1 zacskó szárított
50 dkg liszt
5 dkg porcukor
1 tojás
1 tk. só
5 dkg vaj megolvasztva

A töltelékhez:

10 dkg puha vaj
10 dkg porcukor
2-3 ek. cukrozatlan kakaópor

A tejet meglangyosítjuk, a felében feloldjuk a kockacukrokat és belekeverjük az élesztőt, majd hagyjuk felhabosodni.

A lisztet elkeverjük a sóval, az 5 dkg porcukorral, beleütjük a tojást és az élesztőt hozzáöntve a robotgép dagasztókarjával közepesen lágy tésztát gyúrunk belőle. Közben az olvasztott vajat is hozzáadjuk. A maradék tejből öntünk hozzá, ha kell.
A tésztát megszórjuk liszttel és letakarva meleg helyen 1 órát kelesztjük (a duplájára).

Közben töltelékhez kikeverjük egy tálban a vajat, a porcukrot és a kakaóport.

A megkelt tésztát átgyúrjuk, nagy téglalappá kinyújtjuk, megkenjük a kakaós töltelékkel, feltekerjük és egyenlő szárú trapézokra felvágjuk. A trapézokat az alapjukra ültetjük és középen kicsit benyomjuk. Langyos cukros tejjel megkenjük őket és előmelegített sütőben 175 fokon szép barnára sütjük.

Megjegyzés: gyakorlatlan kelt tészta-készítőként kicsit bajban voltam a "közepesen lágy tészta" kitétellel. Végül a pizzatészta és a DNK állaga közé kalibráltam. Kicsit nehezen kezelhető tömeg lett, de az eredmény állagra teljesen jó. A robosztus alkat viszont nem tudom, minek köszönhető.:)

Mákos túrógombóc meggyöntettel

Még mindig a mák-meggy páros bűvöletében élek, ezért az ebédre tervezett túrógombócot megvariáltam kicsit. Jó ötletnek bizonyult, mindhármónknak ízlett az újítás. Az alapreceptet már nem tudom honnan vettem, de a bloggerek túrógombócváltozatait nézegetve megállapítottam, hogy szokatlan a liszt-gríz kombináció, általában csak az egyik játszik. 

Hozzávalók 2 személyre:

25 dkg túró
5 dkg rétesliszt
5 dkg búzadara
1 tojás
1 tojásfehérje
pici só
kb. 1 ek. cukor
2,5 ek. darált mák

Hempergetni:
5 dkg vaj
zsemlemorzsa

Rácsorgatni:
porcukorral kikevert tejföl

Az öntethez:
magozott meggy
méz

A túrót villával áttörtem, hozzákevertem az elhabart egész tojást, a grízt, a mákot és a lisztet. Sóval, cukorral ízesítettem, végül a felvert tojásfehérjét is óvatosan beleforgattam. Az így kapott masszát fél órára a hűtőbe tettem. Közben a vajat megolvasztottam egy serpenyőben és megpirítottam rajta a zsemlemorzsát. Egy kis lábas aljára mézet öntöttem és felhevítettem, majd hozzáadtam a kimagozott meggyet és fedő alatt, kis lángon főztem egy kicsit (kb. 8 percet). Utána hagytam kihűlni és botmixerrel pürésítettem.
A fél óra elteltével a túrós masszából hideg kézzel kis gombócokat formáztam és forrásban lévő enyhén sós vízbe raktam őket. Újraforrástól számítva 6-8 percig főztem a gombócokat, utána szűrőkanállal kiszedegettem és a pirított morzsában megforgattam őket. Porcukorral elkevert tejföllel és a meggyöntettel tálaltam.

Megjegyzés: most kivételesen két tojásfehérjével készült, mert ennyi maradék volt a hűtőben.

Balatonszepezdi rakott rétes

Míg a bloggertársak könnyű, gyümölcsös nyári sütiket készítenek sorra, én ezzel az ősmasszívummal jelentkezem.:) Nem kimondottan nyári süti, de nagyon finom, szerintem bármikor sikert arat. Ez az első esetem rétessel egyébként, de le is rombolta minden gátlásom, tényleg nem egy bonyolult műfaj. A sütivel férjemnek szerettem volna kedvére tenni, ugyanis Szepezd kultikus hely a számára: gyerekkorában minden nyarat ott töltött és ennek keretében ismert meg engem is 18 évvel ezelőtt.:)

 

Hozzávalók:

2 csomag réteslap
10 dkg darált dió
sárgabaracklekvár
4 nagy alma meghámozva, lereszelve
egy kevés őrölt fahéj
1 citrom reszelt héja és egy kevés leve
50 dkg túró
2 tojás elhabarva
kb. 3 dl tejföl
20 dkg cukor
1 marék mazsola
10 dkg darált mák
10 dkg vaj
zsemlemorzsa

A nagylyukú reszelőn lereszelt almát kinyomkodtam, majd egy kevés őrölt fahéjjal és a citromhéjjal, -lével, meg 1-2 ek cukorral összeforgattam.

A túrót egy villával áttörtem és elkevertem a tojásokkal, 0,5 dl tejföllel, a mazsolával. Kevertem hozzá egy-két evőkanál cukrot meg egy kis citromhéjat is.

A maradék cukormennyiséget elfeleztem és a dióhoz meg a mákhoz kevertem.

Kivajaztam egy kisebb téglalap alakú tepsit. A réteslapok széléből levágtam egy keskeny csíkot, hogy elférjenek a tepsiben. 2-3 réteslap jutott 1-1 rétegre. Leraktam az első réteget, megkentem olvasztott vajjal, megszórtam zsemlemorzsával, majd megkentem vékonyan sárgabaracklekvárral is, végül rászórtam a cukros diót. Meglocsoltam egy kevés tejföllel.

A következő réteslapréteget is vajaztam-morzsáztam, majd megraktam a reszelt almával.

Utána megint réteslap, olvasztott vaj, morzsa, rá a túrós keverék.

Az utolsó réteg a mák, ezt is meglocsoltam tejföllel, rátettem az utolsó réteg réteslapot, megkentem vajjal, tejföllel és előmelegített sütőben 180 fokon kb. 40 perc alatt megsütöttem.

Forrás: Nők Lapja konyhája 2008/nyár

Kacsahúsleves

 Eddig még nem posztoltam róla, hogy hogy készítem a húslevest, de most közel másfél év után eljött az alkalom. Elöljáróban annyit, hogy az egész család nagyon szereti (ezt most már Pankáról is elmondhatom:)), de elsősorban nem a leveshúsra, hanem a lére és a zöldségekre vagyunk ráindulva. Ezért aztán nem szoktam hatalmas velőscsontokkal, egyebekkel bíbelődni, beérem a csirkemell csontjával és aprólékkal. Ebben konszenzus van, a levesbetét kérdésében már nem ilyen egységes a csapat. Sajnos ahogy elnéztem, a férjem által képviselt gyufaszálfront egy taggal erősödött a kis purista személyében, így a cérnametéltre már nem sok esélyem marad. Szóval ezért ez az inkább halászlébe való tésztatípus.

És hogy miért kacsa? Általában csirkéből készül, de a hétvégén anyukám egy mondatával a fülembe tette a bogarat: megjegyezte ugyanis, hogy apai nagymamám kacsahúslevese volt a legjobb a kategóriában. Így a piacon járva én sem tudtam ellenállni a kacsacombnak és egy-két nyaknak, annál is inkább, mert az egyik új szakácskönyvemben meg egy izgalmas kacsás tésztaragura bukkantam. De erről majd legközelebb...

 

Hozzávalók:

2 kacsacomb csontja
2 kacsanyak
kb. 3,5 l hideg víz
4-5 közepes sárgarépa hosszában-keresztben félbe vágva
3 kisebb fehérrépa
1 zellergumó negyedekre vágva
1 kisebb vöröshagyma
4 szem szegfűszeg
5-6 gerezd fokhagyma
3 nagyobb krumpli
egy kis csomó petrezselyem
kb. 4 tk. só
8 szem fekete bors
6-8 szem koriander
1 szegfűbors
1 babérlevél
1 kis darab szerecsendióvirág

gyufaszáltészta

A húsokat hideg vízben megmostam (a combot előzőleg kicsontoztam, a husit félretettem későbbi felhasználásra), kevés sóval bedörzsöltem.

Elővettem a legnagyobb fazekamat, belepakoltam a húsokat és felöntöttem kb. 3,5 l hideg vízzel. Legkisebb lángon feltettem főni, mikor felforrt, lehaboztam (egy evőkanállal leszedegettem a tetejéről a habot, amennyire tudtam), majd megsóztam. Kb. 1 óra főzés után tettem bele a zöldségek első csapatát: a megtisztított, feldarabolt répákat, a zellert, vöröshagymát, a petrezselymet és a fűszereket. A vöröhagymát előzőleg megpucoltam, csak egy vékony vörös hártyát hagytam rajta, megmostam, hústűvel négy helyen megszúrtam és a lyukakba beleszúrtam 1-1 szegfűszeget.

Bő egy óra elteltével ment bele a következő turnus: a megpucolt fokhagymagerezdek és a meghámozott, negyedelt krumplik. Közben kóstolgattam, ha kellett, utánasóztam.

Az indulástól számítva kb. 4 óra főzés után ítéltem úgy, hogy elkészült a leves, minden zöldség és a húsok is kellően puhák voltak. Ekkor elzártam a lángot. Amíg hűlt kicsit a leves, kifőztem a tésztát.

Tálaláskor (és tároláshoz is) külön kiszedegettem egy tálra először a zöldségeket, külön a húsokat, és külön tálba szűrtem bele a levest. A tésztát is külön szedtük hozzá.