Lecsókrémleves omlettcsigákkal

Végül ez készült a Gulyás Napon nálunk és nagyon nagy sikert aratott, még Panni is hajlandó volt megülni az ünnepet, azaz nyugodtan ült az asztalnál és evett (aki ismeri, tudja, ez nagy dolog). Akkor határoztam el, hogy  lecsóból csinálok krémlevest, mikor megláttam Beatbull receptjei között a ratatouille-levest. Érlelgettem szépen magamban az ötletet, de mire eljutottam volna a tettig, Beatbull beelőzött és megfőzte a maga verzióját. Sebaj, a Gulyás Nap épp alkalmasnak mutatkozott az utánfőzésre. A levesbetéten változtattam kicsit, egy gyorsabb változatot eszeltem ki a tojásos lecsó mintájára: így omlettcsigák készültek. A finnyásabbaknak főztem ki tarhonyát is, mert mostanában szívesen teszem levesekbe.
Az eredmény: esszenciális lecsóíz, krémes állag zöldséghéjak nélkül. Szerintem jobb, mint az eredeti.



Hozzávalók 2 személynek:

5 dkg apróra vágott bacon
1-2 ek. olívaolaj
1 nagy vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
4 paradicsom
2 nagy zöldpaprika
1-2 tk. sóban eltett darált pritaminpaprika (elhagyható)
3 dkg füstölt kolbász
frissen őrölt feketebors
só

Az omletthez:
2 tojás elhabarva
pici só

A hagymákat megtisztítjuk, apróra vágjuk. A paradicsomot, paprikát kicsumázzuk, kis kockákra vágjuk. A kolbászt is felkockázzuk.

Egy fazékban kiolvasztjuk a szalonna zsírját, ha nem elég zsíros, kevés olívaolajat is öntünk hozzá. Hozzáadjuk a vöröshagymát, majd a fokhagymát és üvegesre pirítjuk. Később hozzáadjuk a paprika-, paradicsom- és kolbászdarabkákat is, sózzuk , borsozzuk, ízesítjük darált pirospaprikával. Jól keverjük át, majd kis lángon, fedő alatt főzzük puhára (kb. 30 perc). Mikor kész, vegyük le a lángról, botmixerrel pürésítsük és passzírozzuk át egy nagy szűrön.

Az omletthez habarjunk el két egész tojást és egy palacsintasütőben kevés olajon süssünk belőle egy kerek lapot. Tekerjük fel, mint egy palacsintát és vágjuk vékony karikákra.
Levesbetétként szórjuk a levesbe.

2010. aug. 29. 8:15 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Magyaros, Zöldségétel
Címkék: bacon, fokhagyma, füstölt kolbász, nemzeti gulyás nap, paprika, paradicsom, vöröshagyma

Ünnepelj Te is! - I. Nemzeti Gulyás Nap

Csíki Sándor, a Food and Wine blog szerzője gondolta ki ezt a számomra nagyon szimpatikus közösségi gasztroünnepet, mely a közös főzésről, az összetartozásról szól.
Ő maga így summázta az ünnep üzenetét:

„ A Nemzeti Gulyás Nap az a nap, amikor gulyást, pörköltet, paprikást, lecsót, halászlét (…) főzünk. Nem azonos ritmusra, és azonos recept szerint, hanem azonos szellemben. A Nemzeti Gulyás Nap nem fesztivál, nem egy város, egy régió ünnepe. A Nemzeti Gulyás Nap az ország ünnepe. A Nemzeti Gulyás Nap a Kárpát-medence ünnepe. A Nemzeti Gulyás Nap az a nap, amikor összetartozásunk megnyilvánul. A Nemzeti Gulyás Nap az a nap, amikor szimbolikusan egy tűz köré gyülekezünk.” (Csíki Sándor, 2010. június 28.)

A közös étkezés történhet étteremben, szabad téren baráti társaságban, de családi körben is. Mindenki ünnepel, aki augusztus 28.-án szombaton valahol valakiknek gulyást, pörköltet stb. főz.

Hogy mivel ünnepelek én, azt még nem döntöttem el,  például borjúgulyással, vega hamis gulyással vagy lecsólevessel derelyével,  de az biztos, hogy szombaton magyar étel rotyog majd a fazekamban.

2010. aug. 27. 7:10 | 1 komment | Megosztás
Kategóriák: Magyaros, Rizsa
Címkék: nemzeti gulyás nap

Meggyel töltött túrógombóc

A tejbegríz, a palacsinta és a túrógombóc az a három láb, melyeken még egy válogatós kisgyerek élelmezése is biztosan állhat.:) Nálunk az utóbbi készül mostanában leggyakrabban, mert abban van a legtöbb „hasznos anyag”. Mikor megláttam a Hedonismon az eperrel töltött változatot, nagyon megkívántam, de aztán úgy alakult, hogy eper helyett meggy került bele. Ez sem rossz kombináció. És amióta zsemlemorzsa hiányában kényszerűségből kekszmorzsába forgattam a gombócokat, nem is kell prézlit venni.

Hozzávalók kb. 15 gombóchoz:

50 dkg túró
10 dkg búzadara
kevés só
3 ek. vaníliás porcukor
2 tojás szétválasztva
15 darab meggy kimagozva

Hempergetni:
kevés vaj
darált háztartási keksz

Tetejére:
méz

A túrót egy tálba raktam, villával szétnyomkodtam, hozzákevertem a búzadarát, a sót, a cukrot és a tojások elhabart sárgáját. (Ha túl száraz, morzsalékos a túró, mehet bele plusz egy egész tojás elhabarva).
A keveréket állni hagytam egy negyed órát, majd a tojásfehérjéket habbá vertem és óvatosan beleforgattam. Vizes kézzel gombócokat formáztam belőle, mindegyik közepébe beépítettem egy szem meggyet és egy nagy lábosban, lobogó sós vízben megfőztem őket (ekkora mennyiséget két menetben). Miután feljöttek a víz felszínére, még kb. 6 percig főztem.

Közben a darált háztartási kekszet egy kevés vajon egy teflon serpenyőben átforgattam és a kifőtt gombócokat meghempergettem benne. Tálaláskor akácmézet csorgattam a gombócok tetejére, de porcukorral kikevert tejföllel is adható.

2010. jún. 15. 11:07 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Férjem kedvére, Gyors vacsora, Magyaros
Címkék: búzadara, darált keksz, meggy, méz, túró

Brokkolifőzelék csirkenyársakkal

A kánikula beálltával étkezési szokásaim is változnak: a húst még kevésbé kívánom, viszont a főzelékekre vevő vagyok. A tök sajnos tiltólistán van Patriknál a kapor miatt, a zöldborsót meg kicsit már unom, ezért kipróbáltam, milyen lehet brokkoliból (mintha más lehetőség nem is lenne). A kebab ötlete még akkor jött, mikor nem volt ilyen meleg, most nem merném beizzítani a sütőt, de kellő türelemmel serpenyőben is süthető, vagy ami a leggyorsabb – Actifryban (akkor persze nem pálcikán). Ez a pálcás husi egyébként nagyon gyerekbarát, a szemivegetáriánus Panni is vígan falatozott a nyársról, mintha csak nyalókát vagy jégkrémet enne.



Hozzávalók a főzelékhez:

1 szép fej brokkoli
kevés olívaolaj
néhány szál újhagyma
kevés víz
só
1 pohár tejföl
2 tk. liszt

A brokkolit megtisztítottam, leveleit, kemény szárát levágtam, rózsáira szedtem, megmostam. Az újhagymát felaprítottam. Egy kevés olajon megpároltam, rádobtam a brokkolirózsákat. Kevés vizet önöttem rá, megsóztam és fedő alatt kis lángon puhára pároltam. Végül 2 tk. lisztet elhabartam csomómentesen 1 pohár tejföllel és behabartam vele a főzeléket.

Hozzávalók a kebabhoz:

50 dkg darált csirkehús
1 tojás
1 csomó újhagyma fehér és világoszöld része felaprítva
kisebb csokor zellerzöld felaprítva
1 tk. borsikafű (csombor)
só
előzőleg vízbe áztatott hurkapálcák

A hozzávalókat alaposan összekevertem és nedves kézzel hosszú rudakat formázva rátapasztottam a hurkapálcákra a husit. Megkentem olívaolajjal a tetejüket. Grilltálcán max. hőfokon, grill funkcióval mindkét oldalukat kb. 10 percet sütöttem. A második menet már nem pálcás lett, csak kis golyókat formáztam belőle.

2010. jún. 10. 12:20 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Babagasztro, Férjem kedvére, Magyaros, Szárnyas, Zöldségétel
Címkék: borsikafű, brokkoli, csirke, darált hús, főzelék, zellerzöld

Mákos is, diós is: mascarponés guba sütőben sütve

Kerülgettem már egy ideje a hűtőben egy doboz mascarponét, legutóbbi impulzusvásárlásom eredményét (a Lidl veszélyes hely, főleg tejtermékfronton), amikor bevillant, hogy Bereznay Tamás könyvében láttam nemrég egy mascarponés mákos guba receptet nagyon gusztán lefotózva. Aztán a családi ízlést és az itthoni maradék készleteket számba véve eldöntöttem, hogy a guba felét dióval ízesítem. Így is, úgy is nagyon jó lett, a mascarponepöttyök látványra is feldobták, modorosan szólva kellemes textúrát adtak a desszertnek.

Hozzávalók:

10 db szikkadt kifli
5 dl tej
3 dkg házi vaníliás porcukor
5 dkg mák
3 dkg kristálycukor
5 dkg dió
3 dkg cukor
15 dkg mascarpone
kevés vaj

A tejet a vaníliás cukorral felforraljuk és a karikákra vágott kifliket meglocsoljuk vele.
A mákot és a 3 dkg kristálycukrot mákdarálóban ledaráljuk. A diót és a 3 dkg cukrot szintén megőröljük.
A tejes kiflik felét a mákkal forgatjuk össze, a másik felét a dióval.
Egy nagy hőálló tálat kivajazunk, egyik felébe rakjuk a mákos, a másikba a diós gubát. Mascarponepöttyöket kanalazunk a tetejére, vajdarabokat is szórunk rá, majd előmelegített sütőben 200 fokon 15 percig sütjük.

2010. márc. 12. 6:38 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Karácsonyi, Magyaros
Címkék: dió, mák, mascarpone, tej

Meggyes-mandulás rétes

Tegnap apósomat vártuk haza és valami finommal szerettem volna meglepni. Nem az a szembedicsérős típus:), úgyhogy nem sok támpontom volt az ízlését illetően. Elsőre a meggyes rétes ugrott be és később tanácsadóm is megerősített, hogy jó irányban tapogatózom.  

Rétest eddig csak egyszer készítettem, akkor is almás töltelékkel (az a kedvenc), de már akkor rácsodálkoztam, milyen egyszerű és gyors, viszont a befogadók hálásak érte. Gyors netes kereséssel rátaláltam Fűszerkert meggyesére, ahol megtetszett, hogy zsemlemorzsa helyett kekszmorzsát használ és darált mandulával fokozza a hatást.

Még Panni is kíváncsian méregette a kész sütit, majd lehántva róla a felső réteslapot azt kérdezte: „Mi ez? Szalvéta?” :)  

Hozzávalók 1 csomag réteslaphoz (4 rúdhoz):

olaj (a lapok közé)

tejföl (a tetejére)

1 kg meggy kimagozva, lecsöpögtetve

10 dkg darált mandula

10 dkg darált háztartási keksz

5 ek. cukor (ha savanykás a meggy, lehet kicsit több)

1 kk. őrölt fahéj

A lecsepegtetett meggyet összeforgattam a kekszmorzsával, a darált mandulával, a cukorral és a fahéjjal.

Egy tiszta konyharuhát benedvesítettem és kiterítettem a munkalapra. Ráborítottam 3 réteg réteslapot. Minden lapot megkentem egy kevés olajjal, a legfelsőt megszórtam egy kevés kekszmorzsával. A széleit is vékony sávban beolajoztam. Tettem a töltelékből egy sávban hosszabbik oldal mentén, majd a széleket behajtva a konyharuha segítségével feltekertem.

A tetejét megkentem tejföllel és sütőpapírral bélelt tepsire tettem.

Előmelegített sütőben 190 fokon kb. fél óra alatt pirosra sütöttem.

Forrás: Hargitai György: Házi tészták és sütemények

2009. jún. 26. 10:51 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Magyaros, Süti
Címkék: darált keksz, mandula, olaj, őrölt fahéj, tejföl

Karikás fánk

Eddig nem sok tapasztalatot szereztem fánksütés terén, talán egyszer vagy kétszer készítettem csörögét, de az ugye nem kelt tészta, így kevesebb a hibaforrás. De nem adom ám fel az élesztővel folytatott heroikus küzdelmemet, így Gergely Éva Erdélyi ízek című szakácskönyvéből kinéztem egy szimpatikus fánkreceptet. Most kivételesen nem is a tésztával volt a baj (pedig amikor kiöntöttem a deszkára, megint ijesztően amorf volt, de a liszt hatására megjuhászodott), hanem erős a gyanúm, hogy túl forró olajban sütöttem ki. Ennek folyományaként feketébe hajló színezetet öltöttek, úgy 30 másodperc alatt.:( Kis testi hibájukat porcukorszórással igyekeztem leplezni, és így el is fogytak szépen. A tészta állagával teljesen elégedett voltam, úgyhogy legközelebb (talán jövő farsangkor?) csak a hőmérsékletre kell jobban figyelnem. 

 

Hozzávalók:

30 dkg liszt átszitálva
3 dkg élesztő
10 dkg porcukor átszitálva
3 tojás
2 csipet só
1,5-2 dl tej
7 dkg vaj megolvasztva

olaj a sütéshez

Az élesztőt fél deci tejben kevés porcukorral felfuttattam. A tojásokat a maradék porcukorral robotgéppel habosra kevertem (fehéredésig), majd fakanállal folytatva a műveletet hozzáadtam fokozatosan a lisztet, az élesztőt, a sót és annyi tejet, hogy ne legyen túl lágy ( kb. nokedlitészta-sűrűségű legyen). A fakanállal addig vertem, míg hólyagos nem lett (nagy levegőbuborékok keletkeztek benne), végül pedig belecsorgattam kanalanként az olvasztott vajat.

Egy órát kelesztettem konyharuha alatt. Eztán jól meglisztezett deszkára borítottam, addig gyúrtam-hengergettem a lisztben, míg kezelhető lett. Ekkor ujjnyi vastagra kinyújtottam és a legnagyobb átmérőjű pogácsaszaggatómmal kiszaggattam. Majd minden fánknak a közepét kilyukasztottam egy ásványvizes palack kupakjával. (A leesett tésztadarabokat összegyúrtam, nyújtottam, szaggattam).
15 perc újabb kelesztés után bő, forró olajban kisütöttem. Konyhai törlőre rakosgattam, majd porcukorral megszórva és lekvárral körítve tálaltam.

Gergely Éva: Erdélyi ízek

2009. febr. 24. 11:41 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Magyaros, Süti
Címkék: élesztő, farsang, liszt, olaj, porcukor, tej, tojás, vaj

Lencsés korhelyleves

Nem mintha egy görbe éjszaka következményeit kellett volna kúrálgatnunk a napokban, de úgy éreztem, hogy itt az ideje valami pasisnak. Az anyósomtól kapott házi kolbász volt a kiindulási alap, ahhoz kerestem receptet és találtam is – a Nők Lapjában. Kicsit módosítottam rajta, a répát például reszelve tettem bele, mert úgy kevésbé szembetűnő, a hagymát is felaprítottam, és megpároltam ((eredetileg egészben kellene beledobni). Szóval nőiesebb lett egy kicsit, de a macsó jelleg azért megmaradt.:) A mennyiség is tekintélyes, kis családunk egy hónapig elélne rajta.

 

Hozzávalók egy szép nagy adaghoz:

20 dkg barna lencse
20 dkg savanyú káposzta
1 közepes vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
1 nagyobb sárgarépa
3-4 ek. olaj
1 babérlevél
só
10 dkg füstölt kolbász
2 dl tejföl
1 ek. rizsliszt
kevés citromlé

A lencsét előző este átválogatjuk, majd 1 liter hideg vízbe beáztatjuk

Másnap a savanyú káposztát bő vízben átmossuk, lecsepegtetjük, felaprítjuk, majd annyi vízzel, amennyi épp ellepi feltesszük főni. Fedő alatt kb. fél óra alatt puhára főzzük.

A hagymát, fokhagymát, sárgarépát megpucoljuk, a hagymákat felaprítjuk, a répát lereszeljük.

Egy nagy fazék aljában kevés olajat hevítünk, rádobjuk a vöröshagymát és kis lángon, kevergetve üvegesre pirítjuk. Utána mehet rá a fokhagyma és a répa, jól átkeverjük, kicsit pirítjuk, majd felöntjük a lencsével (az áztatólével együtt). Hozzáadjuk a babérlevelet és félig lefedve puhára főzzük (kb. 20 perc).

Közben a kolbászt felkaríkázzuk. Ha a lencse már megpuhult,  megsózzuk és hozzáadjuk a puha káposztát a levével együtt meg a kolbászkarikákat, felöntjük még vízzel, ha szükséges és összeforraljuk.

A tejfölt egy kis tálkában elkeverjük egy kevés levessel és csomómentesen hozzákeverjük a rizslisztet, majd belecsorgatjuk a levesbe. Elkeverjük, sózzuk, ha szükséges és mérsékelt lángon 5 percig főzzük.
Tálaláskor citromlével savanyíthatjuk.

Korpádi Péter receptje alapján.
 

2009. febr. 13. 8:53 | 9 komment | Megosztás
Kategóriák: Férjem kedvére, Leves, Magyaros
Címkék: babérlevél, citromlé, fokhagyma, kolbász, lencse, rizsliszt, sárgarépa, savanyú káposzta, tejföl, vöröshagyma

Csülkös bableves haluskával

Jófej voltam és engedtem férjem unszolásának – főztem neki csülkös bablevest haluskával*. Az is katalizátorként hatott, hogy anyósom is épp nálunk volt, így az ő útmutatásai alapján készíthettem el a nagy kedvencet. Attól is különleges volt ez az alkalom, hogy végre a kuktámat is be mertem izzítani eredeti funkciójában és nem csak sima levesfazéknak használtam. Eddig valami miatt idegenkedtem tőle, de a gyakorlatias szempontok azért nem hagytak nyugodni. Anyukámmal is konzultálva, aki nagy kuktaszakértő, üzembiztosan használtuk az edényzetet, ennek ellenére egyedüli kipróbálásra még mindig nem vállalkoznék. Ez szerintem kétemberes dolog, kell a férfi mellém vész esetére.:)

 

Csülkös bableves 

Hozzávalók:

kb. 40 dkg vörösbab
1 szép darab (sovány) füstölt sertéscsülök (nálam épp fóliázott példány)
3 sárgarépa felkarikázva
2 fehérrépa karikákra vágva
8-10 szem feketebors
2 babérlevél
kis csokor zellerzöld

A rántáshoz:
1 közepes vöröshagyma felaprítva
2 gerezd fokhagyma felaprítva
néhány ek. olaj
1 tk. pirospaprika
1 ek. liszt
1-2 dl hideg víz

A haluskához:
1 kg krumpli
15 dkg liszt (8 ek.)
2 tk. só
1 tojás

Tálaláshoz:
tejföl

Előző este beáztatjuk hideg vízbe (külön tálakban) a babot és a csülköt. Másnap a csülköt, ha nagyon sötét, füstös, kívülről (a bőrét) egy kis éles késsel megkapargatjuk.

A babot feltesszük főni egy nagy fazékban hideg vízben. Miután felforrt, elzárjuk a gázt és leöntjük róla a vizet.

A csülköt (miután több darabra vágtuk, ha csontja nem volt) a borssal és a babérlevéllel  kuktában feltesszük főni annyi hideg vízben, amennyi ellepi. (A gyakorlatiasak tegyék a fűszereket teatojásba, úgy könnyebb kihalászni.) Mikor már gyöngyözve fő, rátesszük a kukta tetejét, lezárjuk. Ott állunk mellette, és amikor sziszegni kezd, egy picit késsel megmozgatjuk a tetején a szelepet. Így kiengedjük belőle a felesleges gőzt. Lejjebb vesszük a lángot (legkisebb fokozat, vagy annál egy gondolattal erősebb). 2-3 perc múlva újra ellenőrizzük, hogy szuszog-e. Ha nem, kicsit feljebb vesszük a gázt, ha igen, így főzzük kb. 30-40 percig (a csülök méretétől is függ). Ekkor a szelepet egy késsel felhúzva kiengedjük a gőzt a kuktából és kinyitjuk – megnézzük, puha-e a hús.

Ha igen, hozzáadjuk a leszűrt babot (előtte kihalásszuk a borsszemeket), ismét lezárjuk és kb.10 percig főzzük. Ekkor, ha a bab már majdnem puha, levesszük a kukta tetejét, bezöldségezzük (répák, zellerzöld) és csak simán fedő alatt főzzük tovább. Közben megkóstoljuk, elég sós-e, ha nem, megsózzuk. Mikor már a zöldségek is megpuhultak, berántjuk.
Ehhez az olajon az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát üvegesre pirítjuk, megszórjuk 1 ek. liszttel és 1 tk. pirospaprikával és folyamatosan kevergetve világosra pirítjuk. Felöntjük hideg vízzel, csomómentesre elkeverjük, majd vékony sugárban a leveshez öntjük. Forrástól számítva pár percig főzzük.

Tálalás előtt a húst falatnyi darabokra vágjuk.

A haluska mint levesbetét készítése:

A krumplit meghámozzuk, felkockázzuk és sós vízben puhára főzzük. Hagyjuk kihűlni, majd egy nagy tálban összegyúrjuk a liszttel, sóval, tojással. Az így kapott tésztából diónyi golyókat formázunk és lobogó sós vízbe rakosgatjuk  Közepes lángon (ne buzogjon, mert akkor összetöri) addig főzzük, míg a golyók fel nem jönnek a víz tetejére. Miután feljöttek, 1-2 percet várunk, majd egy szűrővel kiszedegetjük őket. Külön tálban kínálhatjuk a leves mellé. Mindenki annyit szed belőle, amennyi jólesik.

 

* Férjem családjában a bableves i-jére mindig a haluska teszi fel a pontot. Ez a szlovák eredetű levesbetét nagyon hasonlít a nudli, a szilvás gombóc és a gnocchi tésztájához. A levesbe szedve akkurátusan fel kell a kanállal darabolni és úgy enni a babhoz.

2009. jan. 20. 23:55 | 23 komment | Megosztás
Kategóriák: Férjem kedvére, Leves, Magyaros
Címkék: babérlevél, bors, burgonya, fehérrépa, őrölt pirospaprika, sárgarépa, sertéscsülök, tejföl, vörösbab

Tejfölös sertésraguleves

Egy hagyományos, magyaros recept következik, annak bizonyítására, hogy az egyszerű, hétköznapi ételek is eshetnek olyan jól, mint a különlegességek. Ezt néha nem árt tudatosítani magamban, mert hajlamos vagyok mindig valami újdonságon törni a fejem, háttérbe szorítva ezzel a régi, jól ismert recepteket. Ezt a levest mindenképpen megjegyzem, annyira ízlett, hogy az sem zavart, hogy több napig kellett ennem belőle.


 
Hozzávalók:

25 dkg sertéscomb
kevés olaj
1 vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 zöldpaprika
só
1/2 tk. pirospaprika
1 kisebb paradicsom
2 sárgarépa
1-2 fehérrépa
1 kis csokor petrezselyemzöld

Tálaláshoz: tejföl és egy kevés citromlé

A húst megmostam, falatnyi kockákra vágtam. A hagymákat felaprítottam, a paprikát is pici darabokra vágtam. A paradicsomot felnegyedeltem, a répákat meghámoztam, felkarikáztam.

Néhány evőkanál olajon pirítani kezdtem a vöröshagymát. Kis idő múlva hozzáadtam a zöldpaprikát is, majd a fokhagymát és gyakran kevergetve közepes lángon üvegesre pirítottam őket. Utána megszórtam pirospaprikával, majd hozzáadtam a húskockákat. Kicsit megpirítottam, hogy kifehéredjenek, utána pedig felöntöttem kb. 2 l vízzel. Jól megsóztam és a paradicsomot, a petrezselymet meg a répákat is beledobtam. Kis lángon addig főztem, míg a hús is és a zöldség is kellően meg nem puhult. Közben kóstolgattam, sóztam.
Tejföllel és citromlével ízesítve tálaltam.

2008. okt. 15. 10:48 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Magyaros
Címkék: citromlé, fehérrépa, fokhagyma, őrölt pirospaprika, paprika, paradicsom, petrezselyem, sárgarépa, sertéscomb, tejföl, vöröshagyma