Már kellett egy kis indiai: Lucknowi lencsés dál

Sanjeev Kapoor indiai tévés sztárszakács oldalán találtam ezt az egyszerű dálreceptet (az indiaiak minden hüvelyesből készült főzelékszerű ételt dálnak hívnak). Mivel mindkét hüvelyes, a vöröslencse és a feles mungó is hamar megpuhul (és könnyen emészthető is), gyors ebéd kerekedett belőlük. Chilit nem tettem bele, esélyt adva Panninak, aki meglepő módon élt is a lehetőséggel és kb. 4 kanállal fogyasztott  belőle.
Az étel különlegességét a tej használata és a savanykás tamarind adja. Főzésekor pedig a tadka technikát alkalmazzuk (ezt csonsznak is nevezik), mikoris egy olajban pirított fűszerkeverékkel ízesítjük az ételt a főzés végén.
A "főzelék" állagát főzés közben kedvünkre befolyásolhatjuk folyadék hozzáadásával, látható, hogy én sűrűre főztem, míg a krisnások például levesszerűre készítik.



Hozzávalók:

10 dkg vöröslencse
10 dkg felezett, hántolt mungóbab
2,5 dl tej
5 dl víz
1/2 tk. kurkuma
1 ek tamarindszirup
só ízlés szerint

A tadkához:
1 ek. olaj
1 tk. őrölt római kömény (lehet egész is)
4 gerezd fokhagyma felaprítva
egy csipet asafoetida (ördöggyökér)
2 ek. korianderzöld (esetleg néhány Dorot fagyasztott fűszerkocka)

A lencséket folyó vízben átmostam, majd a tejjel és a vízzel feltettem főni. Miután felforrt, hozzáadtam a kurkumát, megsóztam és kis lángon puhára főztem. A tamarindot csak a végén kevertem bele.

A tadkához az olajat felheívtettem egy serpenyőben, rádobtam a fokhagymadarabokat, megszórtam a római köménnyel és az asafoetidával és kevergetve megpirítottam. Vigyázni kell, hogy ne égjen oda, az egész kömény hajlamos megkeseredni. Végül ezt a fűszerkeveréket beleöntöttem a dalba és lepénykenyérrel és mangóchutney-val tálaltam.

2010. szept. 1. 12:45 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Gyors vacsora, Indiai, Keleti, Zöldségétel
Címkék: asafoetida, felezett mungóbab, kurkuma, őrölt római kömény, tamarind, tej, vöröslencse

Brokkolipesztós farfalle

Új sorozatot indítunk útjára a Gasztrotippen, azzal a szándékkal, hogy megkönnyítsük az olvasók számára a menütervezést. Minden héten egy-egy szezonális menüjavaslattal állunk elő, elsőként Reni válogatott nekünk össze egy háromfogásos ebédet olasz receptjeiből. Annyira megtetszett a főételnek szánt brokkolis tésztaétel, hogy kisebb változtatásokkal hamarjában el is készítettem.



Hozzávalók:

40 dkg farfalle (pillangótészta)
1 kis fej brokkoli
2 gerezd fokhagyma kisebb darabokban
2 dl olívaolaj
5 dkg parmezán
1 kis csokor petrezselyem felaprítva
1 marék dió szárazon megpirítva (eredetileg fenyőmag)
só
frissen őrölt bors

A brokkolit megtisztítottam, kis rózsákra szedtem és forró, sós vízben 8 percig főztem. Hideg vízzel leöblítettem és egy nagy keverőtálba raktam. Hozzáadtam a fokhagymadarabokat, a reszelt parmezánt, a felaprított petrezselymet és a diót, sóztam, borsoztam és az olívaolajjal együtt egy botmixerrel pürésítettem. 3 ek. tésztafőzővízzel hígítottam, majd összeforgattam az al dentére főzött tésztával.

2010. júl. 15. 9:00 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Gyors vacsora, Olasz, Tészta, Zöldségétel
Címkék: brokkoli, dió, farfalle, fokhagyma, olívaolaj, parmezán, petrezselyem

Kesudiós vöröslencsekrémleves lepénykenyérrel

Nem olyan időket élünk egyelőre, hogy főzés nélkül készülő hideg leveseket kellene posztolnom, úgyhogy nyugodtan elárulhatom, hogy tegnap kipróbáltam egy ízlésvilágomhoz igen közelálló melengető fűszeres levest a Spooon bloggerteamtől. Élesztős, fűszervajjal megkent lepénykenyeret ettünk mellé – és egyértelműen csatlakozunk az elismerő szavakhoz. Jó és egyszerű recept, mégha a hozzávalók listája ijesztően is hathat elsőre. Az ilyen levesekért érdemes mindig vöröslencsét tartani otthon, fél óra alatt tényleg összedobható és ráadásul laktató. A kesutól szinte főzeléksűrűségű lett, fél adag  (5 dkg)  is elég belőle annak, aki hígabban szereti.



Hozzávalók a leveshez:

2 ek. olívaolaj
1 nagy vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
25 dkg (3 nagyobb) sárgarépa
2 tk. őrölt koriander
1 tk. őrölt római kömény
1/2 tk. őrölt kurkuma
1/2 tk. őrölt fahéj
10 dkg vörölencse
1 l csirkealaplé (DM-es bio leveskockából)
2 babérlevél
10 dkg sózatlan kesudió szárazon megpirítva, ledarálva
1 citrom leve
só
frissen őrölt bors
natúr joghurt a tetejére

A lepénykenyérhez (8 kisebbhez):

25 dkg liszt
fél zacskó szárított élesztő
kb. 2 dl langyos víz
1 tk. cukor
kb. 3/4 tk. só

A tetejére:
puha vaj némi őrölt római köménnyel, sóval és chiliporral kikeverve

Előkészület:
Felforraltam 1 liter vizet és feloldottam benne a leveskockákat (1,5-et).
A répát megtisztítottam, kisebb kockákra vágtam, a hagymákat felaprítottam.
A kesut szárazon megpirítottam, ledaráltam, a citrom levét kifacsartam.

Egy nagyobb fazékban felhevítettem az olívaolajat és a felaprított vörös- és fokhagymát állandóan kevergetve közepes lángon megpirítottam benne (a fokhagymát kicsivel később adtam hozzá).
Utána hozzáadtam a répakockákat és az őrölt fűszereket is (római kömény, koriander, fahéj és kurkuma),  kb. 2 percig kevergetve pirítottam őket, míg a fűszerek jól bevonták a répát és vadul illatoztak.

Ekkor a megmosott vöröslencsét is hozzákevertem, felöntöttem az alaplével, beletettem a babérlevelet, megsóztam és fedő alatt forrásig melegítettem. Ekkor visszavettem a gázt és kis lángon főztem tovább, míg a répa meg nem puhult (kb. 20 perc). Ekkor kihalásztam a babérleveleket és egy botmixerrel pürésítettem a levest. Visszatettem a lángra, hozzákevertem a kesut és a citromlevet és összerottyantottam. Megkóstoltam, sóztam, borsoztam.
Tálaláskor joghurtpöttyöket csepegtettem a tetejére és lepénykenyérrel kínáltam.


A lepénykenyér készítése:

A hozzávalókból kézzel rugalmas tésztát gyúrtam, mely már nem ragadt az edény falához. Hagytam kelni kb. 30 percet, majd kinyomkodtam belőle a levegőt és kisebb darabokat kiszakítva belőle az amerikai palacsintához hasonló méretű korongokat nyújtottam ki. Felhevített száraz serpenyőben sütöttem ki őket, mikor megfordítottam egy korongot, kis idő múlva a szélét egy fakanállal  nyomkodni kezdtem, ettől a belseje valamennyire felpuffad.
Egy tálra szedtem és azon nyomban megkentem az előzőleg kikevert  fűszeres vajjal.
Ettől finomabb is és nem keményedik meg később sem.

2010. jún. 25. 11:02 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Gyors vacsora, Indiai, Keleti, Leves, Zöldségétel
Címkék: kesudió, kurkuma, őrölt fahéj, őrölt koriander, őrölt római kömény, sárgarépa, vöröslencse

Meggyel töltött túrógombóc

A tejbegríz, a palacsinta és a túrógombóc az a három láb, melyeken még egy válogatós kisgyerek élelmezése is biztosan állhat.:) Nálunk az utóbbi készül mostanában leggyakrabban, mert abban van a legtöbb „hasznos anyag”. Mikor megláttam a Hedonismon az eperrel töltött változatot, nagyon megkívántam, de aztán úgy alakult, hogy eper helyett meggy került bele. Ez sem rossz kombináció. És amióta zsemlemorzsa hiányában kényszerűségből kekszmorzsába forgattam a gombócokat, nem is kell prézlit venni.

Hozzávalók kb. 15 gombóchoz:

50 dkg túró
10 dkg búzadara
kevés só
3 ek. vaníliás porcukor
2 tojás szétválasztva
15 darab meggy kimagozva

Hempergetni:
kevés vaj
darált háztartási keksz

Tetejére:
méz

A túrót egy tálba raktam, villával szétnyomkodtam, hozzákevertem a búzadarát, a sót, a cukrot és a tojások elhabart sárgáját. (Ha túl száraz, morzsalékos a túró, mehet bele plusz egy egész tojás elhabarva).
A keveréket állni hagytam egy negyed órát, majd a tojásfehérjéket habbá vertem és óvatosan beleforgattam. Vizes kézzel gombócokat formáztam belőle, mindegyik közepébe beépítettem egy szem meggyet és egy nagy lábosban, lobogó sós vízben megfőztem őket (ekkora mennyiséget két menetben). Miután feljöttek a víz felszínére, még kb. 6 percig főztem.

Közben a darált háztartási kekszet egy kevés vajon egy teflon serpenyőben átforgattam és a kifőtt gombócokat meghempergettem benne. Tálaláskor akácmézet csorgattam a gombócok tetejére, de porcukorral kikevert tejföllel is adható.

2010. jún. 15. 11:07 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Férjem kedvére, Gyors vacsora, Magyaros
Címkék: búzadara, darált keksz, meggy, méz, túró

Tamarindos paradicsomleves

Most mondhatnám, hogy megint egy comfort food, nekem legalábbis iszonyú jólesett ez az édes-savanykás, a szokásosnál kicsit sűrűbb, fűszeres leves. Állandó helye lesz az étlapon, tekintetbe véve, hogy fél óra alatt elkészül és a kamrában általában minden alapanyag a rendelkezésre áll. A gyanútlan férfifogyasztókat inkább ne terheljük a tamarindos jelzővel, csak bizalmatlanságot szül. Patrik arcáról legalábbis nem sok jót olvastam le, viszont a leves később kifejezetten ízlett neki. Én magam is csak ismerkedem a tamarindszirup használatával, korábban összepréselt szárított termést vettem, amit vízbe kellene áztatni és ahhoz nem volt lelki erőm, de a kis dobozkában kapható sűrű szirupváltozat könnyen kezelhető és nem is vészes az ára (egy kisebb doboz kb. 400 forint, Ázsia-boltban, indiai boltokban kapható). Paradicsomchutney-hoz és édes-savanyú ételekhez is használható többek között. A dél-indiai konyha különösen kedveli, leveseket, lencsés ételeket savanyítanak vele.

Hozzávalók 4 főre:

2 gerezd fokhagyma
kb. 2 cm friss gyömbér
2 zöld chili
kevés olívaolaj
1 tk. őrölt római kömény
1 tk. őrölt koriander
1 marék korianderzöld vagy zellerzöld felaprítva
8 dkg vörös lencse
2 doboz aprított hámozott paradicsomkonzerv
1/2 l alaplé (pl. DM-es biokockából)
1 ek. tamarindpaszta

Tálaláskor:
néhány ek. natúr joghurt vagy tejföl
aprított zeller- vagy korianderzöld

A megpucolt fokhagymát és gyömbért meg a zöld chilit felaprítjuk és kevés olívaolajon megpároljuk. Hozzáadjuk a száraz fűszereket, majd a felaprított koriander-vagy zellerzöldet, jól összeforgatjuk. Ekkor hozzáadjuk a vörös lencsét és a hámozott paradicsomot is, majd felöntjük az alaplével, felforraljuk. Ekkor belekeverjük a tamarindpasztát. Kb. 20 percig főzzük, majd botmixerrel kicsit pürésítjük, de nem cél, hogy teljesen homogén legyen. Zöldfűszerrel elkevert tejfölpöttyökkel tálaljuk.

Forrás: Olive 2009/március

2010. jún. 4. 8:13 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Csípős, Gyors vacsora, Keleti, Leves, Zöldségétel
Címkék: fokhagyma, gyömbér, hámozott paradicsom, korianderlevél, őrölt koriander, őrölt római kömény, tamarindpaszta, vöröslencse, zellerzöld

Életmentő fehérboros újkrumpli rukolával

Tegnap este imába foglaltuk Piszke nevét.:) Miután hazaértem Pannival hullafáradtan az óvodai alapítványi napról, ahol a három ugrálóvárazásból csupán három torkollott bőgésbe, és egy koponyának kifestett fiú vonzó-taszító hatása is nyomott hagyott Panni lelkén, az egész napos fejfájás után (front) nem sok esélyt láttam rá, hogy meleg vacsorával fogadom túlórázó férjemet. Ámde miután rávettem magam, hogy ki- és bepakoljam a mosogatógépet a másnapi befőzés érdekében (bodzaszörp- és eperdzsemprojekt), felrémlett, hogy a kamrában van még némi újkrumpli, a hűtőben egy kis etyeki chardonnay, Piszke blogján meg egy szupernek tűnő recept. Ekkor megráztam magam, és egy koffeinmentes kávéval lelkileg felvértezve összedobtam az alábbi vacsorát, megterítettem, bort töltöttem és mosolygósan vártam a hazatérő férjet, aki megsejthetett valamit a bennünk zajló folyamatokból, mert egy csokor rózsával állított haza. A vacsorát már „Szép az élet” felkiáltással fogyasztottuk és hálásan gondoltunk Piszkére, miközben a krumplis tál alján összegyűlt eszenciális borredukciót tunkoltuk.



Hozzávalók egy kis adaghoz (két kisebb étkűnek vacsora - aki nem hobbit, duplázza!):

50 dkg aprószemű újkrumpli
2 ek olívaolaj
1-2 ek. vaj
1,5 dl száraz fehérbor
3-4 szál újhagyma
1 marék rukola
nagyszemű tengeri só (normál is lehet)

Jól megmostam a krumplikat, szárazra törölgettem őket és egy akkora teflon serpenyőben, amelyben egy rétegben elférnek felforrósított vajon és olívaolajon kevergetve 10-15 percig sütöttem őket. Közben megsóztam. Ezután hozzákevertem a megtisztított, félbevágott újhagymákat, majd aláöntöttem a bort, és megsóztam nagyszemű tengeri sóval. Fedő alatt puhulásig sütöttem (kb. 15 perc), a végén beleforgattam a rukolaleveleket is.

2010. máj. 29. 9:14 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Gyors vacsora, Köret, Tapas, Zöldségétel
Címkék: fehérbor, rukola, újburgonya, újhagyma

Spárgás frittata

Az élet azt igazolja, hogy az egyszerű, ám ismétlésre érdemes recepteket is rögzítenem kell a blogon, mert ellenkező esetben hajlamos vagyok megfeledkezni róluk és soha többé nem főzöm őket. Majdnem erre a sorsra jutott az apósom érkezésekor vacsorára készített cukkinis frittata is, de Patrik résen volt és hétvégén felemlegette. Kapóra jött az ötlet, mert épp volt egy adag spárgám vidékről, így fenséges vasárnapi reggelit kerekítettem cirka 15 perc leforgása alatt. Alkalomadtán cukkinivel, zsenge zöldborsóval is érdemes kipróbálni, jófajta barna kenyérrel tökéletes reggeli.



Hozzávalók:

egy marék zöld spárga
néhány ek. olívaolaj
5 tojás
5 ek. tej
só
frissen őrölt bors
reszelt parmezán a tetejére

A spárgákat meghajlítottam, ahol maguktól eltörtek, eltörtem, a száruk leeső alsó részét eldobtam, a maradék hosszabb részt 3 cm-es darabokra vágtam. Megmostam, papírtörlővel szárazra törölgettem.
Egy nagy teflon serpenyőben néhány evőkanál olívaolajat felhevítettem, rádobtam a spárgát és közepes lángon kb. 5 perc alatt megsütöttem, közben kicsit megsóztam (kóstolni kell, ha al dente, jó).

Közben az 5 tojást 5 ek. tejjel egy villával jól elhabartam (felverhetjük robotgéppel is), sóztam, borsoztam. Mikor a spárga elkészült, rázuttyintottam, és fedő alatt kis lángon addig sütöttem, míg a teteje is csaknem megszilárdult (közben nem kevergettem). A vége felé megszórtam reszelt parmezánnal. Barna kenyérrel kínáltam.

2010. máj. 18. 5:19 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Férjem kedvére, Gyors vacsora, Olasz, Reggeli, Sós falat, Zöldségétel
Címkék: parmezán, spárga, tojás

Zöldfűszeres laskagomba

Most, hogy tavasz van, kezd megint kiújulni a tapas-mániám. Minden évben a salátákat kívánom meg először, majd  könnyű, zöldséges fogások kerülnek terítékre – gyakran egy pohár könnyű bor társaságában. Idén az első fecske ez a meleg előételként és tapasként egyaránt bevethető fehérboros laskagomba volt. Egy darab friss focacciával vagy grissinivel jobb vacsorát elképzelni sem tudok.



Hozzávalók:

néhány ek. olívaolaj
2 kisebb fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 csapott tk. szárított bazsalikom
1 csapott tk. szárított kakukkfű
50 dkg laskagomba
2,5 dl száraz fehérbor
1 tk. vörösborecet
só
frissen őrölt bors
aprított metélőhagyma vagy zöldpetrezselyem a tetejére

A hagymákat felaprítjuk, a laskagombát papírtörlővel letörölgetjük (ha kell, megmossuk és szárazra töröljük) és a keményebb részektől megszabadítjuk. A megtisztított gombát vékony csíkokra vágjuk.

Olívaolajon megpároljuk a hagymákat, megszórjuk a zöldfűszerekkel és tovább pároljuk pár percig. Utána hozzáadjuk a laskagombát, a fehérbort és a borecetet és lassú tűzön kb. 10 percig főzzük. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, végül hozzákeverjük az aprított metélőhagymát/petrezselymet.

Ötlet: Bänziger: A csodálatos olíva

2010. ápr. 16. 9:50 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Előétel, Gyors vacsora, Köret, Tapas, Zöldségétel
Címkék: bazsalikom, fehérbor, kakukkfű, laskagomba, tapas, vörösborecet

Tagliatelle tejszínes csirkemájjal

A hétvégén lekaptam a polcról a családi ereklyeként őrzött Nélkülözhetetlen Tésztakönyvet, melyet első szülinapi ajándékként kaptam Patriktól és megállapítottam, hogy gyakrabban kellene forgatnom, mert tele van egyszerű és könnyű receptekkel. Én pedig most nagyon rá vagyok kattanva a salátákra és a tésztákra, húsból csak keveset szeretnék a tányéromon látni. Ez a májas széles metélt éppen bevált könnyű vacsorának, egy palack fehérbort is muszáj volt kinyitni mellé.

Hozzávalók:

25 dkg tagliatelle
30 dkg csirkemáj
1 közepes fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
2-2,5 dl tejszín
kevés olívaolaj
1 tk. sárga mustármag mozsárban összetörve
só, frissen őrölt bors
1 ek. felaprított metélőhagyma
reszelt parmezán a tetejére

A tésztát sós vízben al dentére (fogkeményre) főzzük. Közben elkészítjük egy serpenyőben a szószt.
A csirkemájat megmossuk, megtörölgetjük, a hártyáit kivágjuk és csíkokra vágjuk. A hagymákat apróra vágjuk.
Egy nagy serpenyőben felforrósítunk egy kevés olívaolajat, üvegesre pároljuk benne a hagymákat. Utána a májat is hozzáadjuk, kevergetve átsütjük.
Végül felöntjük a tejszínnel, hozzáadjuk a mozsárban megtört mustárt és ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Hagyjuk felforrni, megszórjuk metélőhagymával és elzárjuk a gázt.

A forró mártást összeforgatjuk a tésztával és parmezánnal megszórva tálaljuk.

Kisebb módosítással a Nélkülözhetetlen Tésztakönyvből.
 

2010. márc. 17. 15:58 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Férjem kedvére, Gyors vacsora, Tészta
Címkék: csirkemáj, mustármag, parmezán, snidling, tagliatelle, tejszín

Sárgarépás-gyömbéres sugo

Újabb recept, ami a színével fogott meg. Mániákusan vonzódom a narancssárga ételekhez, teljesen feldobódom főzés közben. Ebben a tésztamártásban nemcsak a színe izgatott, de az ázsiai ihletésű ízvilága is, ami elsőre furcsa volt spagettin elképzelve. Krémlevesnek kézenfekvőbb lett volna (úgy is el akarom egyébként  készíteni). A mogyoróvaj nagyon jót tett neki, nyugodtan mehet bele 2 evőkanálnyi.

Hozzávalók:

35 dkg sárgarépa
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
kevés olaj
3 dkg friss gyömbér
4 dl kókusztej
1-2 ek. földimogyoróvaj (peanut butter)
2 ek. limelé
só
frissen őrölt bors

Tetejére: aprított korianderzöld vagy petrezselyem
 
40 dkg spagetti al dentére főzve

A sárgarépát megtisztítjuk, felkockázzuk. A hagymákatés a gyömbért is megpucoljuk, felaprítjuk.

Kevés olajat felhevítünk, üvegesre pároljuk benne a hagymákat és a gyömbért, majd hozzáadjuk a répakockákat, összeforgatjuk és felöntjük a kókusztejjel. Kis lángon, félig lefedve puhára főzzük.

Bottmixerrel pürésítjük, majd hozzáadjuk a mogyoróvajat és a tészta főzővizéből 1 dl-t. Limelével, sóval, borssal ízesítjük.

Forrás: Viva! 2008/5.

2009. máj. 28. 22:24 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Gyors vacsora, Tészta
Címkék: fokhagyma, gyömbér, kókusztej, lime, mogyoróvaj, narancssárga étel, sárgarépa, vöröshagyma