Majonézes padlizsánkrém

Egy alapvető, szinte mindenki által ismert étel, melyet eddig valamiért (főleg lustaságból, mert a sütés hosszadalmasnak tűnt) én még nem készítettem. De most, hogy átestem a tűzkeresztségen, nem is értem, miért húzódoztam eddig tőle – igazán egyszerű és nagyon finom (mondjuk ezt tudtam eddig is).
Ne vessetek rám követ, de fokhagyma nem került bele, viszont bolti majonéz annál inkább az egyszerűség kedvéért és a nyerstojásfóbia miatt.



Hozzávalók:

2 padlizsán
1 kicsi vöröshagyma
2 ek. majonéz
1/2 tk. só
frissen őrölt bors

A padlizsánokat néhány helyen egy késsel behasogatjuk vagy egy villával megszurkáljuk és előmelegített sütőben 190 fokon kb. 50 perc alatt megsütjük (kívül fekete foltok legyenek rajta). Ekkor félbevágjuk őket és egy műanyag vagy fa késsel kikaparjuk a húsukat.
A vöröshagymát megtisztítjuk, felaprítjuk és a padlizsánhússal és a majonézzel együtt  botmixerrel pépesítjük. Sózzuk, borsozzuk, pirítósra kenve fogyasztjuk.

Ihletet Gabojszától merítettem.

2010. aug. 16. 8:05 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Előétel, Kenőke, Reggeli, Zöldségétel
Címkék: majonéz, padlizsán, vöröshagyma

Selymes karalábé-krémleves trükkösen

Az ánizspálinka mint ízesítő azóta motoszkál a fejemben, mióta egy Pernoddal ízesített tiramisut kóstolhattam a La Rosa megnyitóján. Az ánizsos italokat önmagukban nem szeretem, ezért Pernod híján nem fáj a szívem a bárszekrényben figyelő Ouzót főzéshez elhasználni. Fejben elsőként gyümölcsökkel párosítottam, aztán merészebb ötleteim támadtak. Így született ez a nagyon selymes, elegáns karalábé-krémleves, elsőre csak kísérleti adagban. Ez az a típus egyébként, amiből nem lehet egy nagy tállal becsapni, inkább kis csészében előételként adható.



Hozzávalók 2 személyre:

2 ek. olívaolaj
3-4 szál újhagyma
2 közepes karalábé
víz
só
kb. 2 dl tej
1,5 tk. Ouzo

Tetejére: aprított snidling (dekoráció, elhagyható)

Az újhagymát megtisztítjuk, a halványzöldjével együtt apróra vágjuk. A  felhevített  olívaolajon megpároljuk, majd hozzáadjuk a meghámozott és felkockázott karalábét. Felöntjük annyi vízzel, ami épp ellepi, megsózzuk és kis lángon puhára pároljuk. Utána levesszük a lángról, botmixerrel pürésítjük, majd szitán áttörjük.
Visszatesszük a lángra, felöntjük a tejjel, hozzáöntjük az ouzót és összerottyantjuk.
Tálaláskor a tetejét megszórhatjuk snidlinggel, de inkább a látvány miatt, az íze anélkül is teljes.

2010. jún. 29. 8:54 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Babagasztro, Előétel, Leves, Vendégváró, Zöldségétel
Címkék: karalábé, ouzo, snidling, tej

Zöldfűszeres laskagomba

Most, hogy tavasz van, kezd megint kiújulni a tapas-mániám. Minden évben a salátákat kívánom meg először, majd  könnyű, zöldséges fogások kerülnek terítékre – gyakran egy pohár könnyű bor társaságában. Idén az első fecske ez a meleg előételként és tapasként egyaránt bevethető fehérboros laskagomba volt. Egy darab friss focacciával vagy grissinivel jobb vacsorát elképzelni sem tudok.



Hozzávalók:

néhány ek. olívaolaj
2 kisebb fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 csapott tk. szárított bazsalikom
1 csapott tk. szárított kakukkfű
50 dkg laskagomba
2,5 dl száraz fehérbor
1 tk. vörösborecet
só
frissen őrölt bors
aprított metélőhagyma vagy zöldpetrezselyem a tetejére

A hagymákat felaprítjuk, a laskagombát papírtörlővel letörölgetjük (ha kell, megmossuk és szárazra töröljük) és a keményebb részektől megszabadítjuk. A megtisztított gombát vékony csíkokra vágjuk.

Olívaolajon megpároljuk a hagymákat, megszórjuk a zöldfűszerekkel és tovább pároljuk pár percig. Utána hozzáadjuk a laskagombát, a fehérbort és a borecetet és lassú tűzön kb. 10 percig főzzük. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, végül hozzákeverjük az aprított metélőhagymát/petrezselymet.

Ötlet: Bänziger: A csodálatos olíva

2010. ápr. 16. 9:50 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Előétel, Gyors vacsora, Köret, Tapas, Zöldségétel
Címkék: bazsalikom, fehérbor, kakukkfű, laskagomba, tapas, vörösborecet

Olajbogyós-mozarellás narancssaláta

Ezt a salátát vittem a legutóbbi bloggertalálkozóra, melynek témája, mint arról aznap reggel értesültem, a sárga szín volt. Így bele is illett a koncepcióba, ráadásul finom is volt, Cukroskata például kifejezetten örült neki.:) Többször fog még készülni, az biztos, mert elronthatatlanul egyszerű és amit én imádok: szép színes. Az első adagnál még precízen kifiléztem a narancsot, ami amellett, hogy brutál lassan ment, nagy anyagveszteséggel is járt, így másodszorra már okosabb voltam és karikákra vágtam.

Hozzávalók:

8 édes narancs
2 marék kimagozott fekete olajbogyó
2 zacskó mini mozarellagolyó félbevágva
frissen őrölt bors
tengeri só
4 ek. extraszűz olívaolaj (még jobb a narancsos olívaolaj)

A narancsokat megmossuk, egy éles késsel meghámozzuk (a fehér hártyáit is eltávolítva), és karikákra vágjuk. Egy nagy salátástálban elrendezzük a szeleteket, megszórjuk felezett mozarellagolyókkal és felkarikázott fekete olívabogyóval. Sózzuk, borsozzuk, meglocsoljuk az olívaolajjal és fogyasztás előtt behűtjük, hogy összeérjenek az ízek.

Forrás: A csodálatos olíva

2010. ápr. 6. 13:55 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Előétel, Saláta, Vendégváró
Címkék: fekete olíva, mozarella, narancs, olívaolaj

Reprodukció 1.: Vörösborban párolt paprikás kolbász

Mikor először megláttam Mammánál a borban főtt chorizo receptjét, azt gondoltam, hmmm, érdekes, de tuti nem próbálnám ki. Túl nehéznek, rusztikusnak tűnt, olyan igazi pasikajának. El is telt jó sok idő, mire egyik nap arra lettem figyelmes, hogy a boros chorizót vizualizálom. Állandóan a fejemben volt, kínálta magát, én meg nem tudtam a képétől szabadulni. Ez így ment vagy 2 napig, aztán megadtam magam a sugallatnak: elbandukoltam a közértbe, nem chorizóért, csak sima, magyar paprikás kolbászért. (Mamma előtte megnyugtatott, abból is ugyanolyan finom). Ez volt életünk első tapasvacsorája, de gyanítom nem az utolsó. Köszönet a receptért Mammának és az isteni sugallatnak!

 

Hozzávalók:

1 ek. olívaolaj

2 fej vöröshagyma apróra vágva

25 dkg paprikás kolbász

1 fej fokhagyma

2,5 dl testes vörösbor

Az olajat egy serpenyőben felhevítettem, és üvegesre pároltam rajta a vöröshagymát. Kb. 5 perc múlva hozzáadtam az előzőleg lehéjazott és vékony karikára vágott kolbászt. Kiolvasztottam a zsírját, majd az egész fokhagymafejnek levágtam vékonyan a talpát és a vágott végével lefelé beleállítottam a serpenyőbe. Pár percet pirítottam, majd felöntöttem a borral és lassú tűzön addig pároltam, míg a bor a felére redukálódott. Mikor ez megtörtént, elzártam a lángot, és a fokhagymagerezdeket megpróbáltam ügyesen kicsusszantani a héjukból (vigyázat, kicsit forró még ilyenkor). Friss kenyeret ettünk hozzá, meg ecetes gyöngyhagymát, isteni vacsora volt.

2007. nov. 11. 15:18 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Előétel, Gyors vacsora
Címkék: fokhagyma, kolbász, vörösbor, vöröshagyma

VKF IX.- Belsőséges hangulatban: Fehérboros rozmaringleves balzsamszirupos csirkemájjal

Mozgalmas hétvégénk volt, szombaton ünnepeltük nagy családi körben az utóbbi hónapok név- és szülinapjait. Sült csirkecombokkal és salátákkal készültem, a büféasztalon a következő fogások voltak:

Sült csirkecombok

Stefánia-vagdalt (anyukám hozta, poszt majd jön)

Majonézes kukoricasaláta

Tzatziki

Pestós tésztasaláta

Karfiolsaláta

Az ismét bebizonyosodott, hogy kicsit/nagyon konzervatív ízlésű családom a klasszik salátákat részesítette előnyben és a rák- karfiol- olíva és a  pestó-körte-fehérbab párosítások nem hozták lázba őket, de erre tulajdonképpen számítottam is. A duplacsokis cookie viszont újfent bizonyított.

A vendégség egyébként jól sikerült, viszont estére már 38 fokos lázban égtem és belsőséges hangulat még sehol. Már fontolgatni kezdtem, hogy ebből a körből kimaradok, de másnap reggel szerencsére magamhoz tértem, elhessegettem az ártó démonokat és enyhe hőemelkedéssel bevetettem magam a konyhába. A receptet már régebben kinéztem, megint Tim Mälzer adta az ihletet, így próbáltam ki ezt az elegáns és finom előételt. És igen, megint borgőztől párállott a konyha. Úgy látszik ez ilyen hónap...

Fehérboros rozmaringleves balzsamszirupos csirkemájjal 

Hozzávalók:

1 vöröshagyma

3 ág rozmaring

10 dkg vaj

1 ek. liszt

1,5 dl fehérbor

2 dl tej

8 dl víz (jobb esetben alaplé)

fehér bors

1 dl habtejszín

0,75 dl balzsamecet

4 ek. nádcukor

1/2 tk frissen őrölt bors

6 csirkemáj

frissen őrölt bors

só

A hagymát megtisztítjuk, apró kockákra vágjuk. A rozmaringleveleket leszedegetjük, felaprítjuk. Egy lábasban 1-2 ek. vajat hevítünk és üvegesre pároljuk benne a hagymát. Egy idő után a rozmaringot is hozzákeverjük. Mikor kész, megszórjuk a liszttel, elkeverjük és felöntjük a borral. Keverés közben a tejet és a vizet/alaplevet is hozzáadjuk. Sózzuk és fehérborssal fűszerezzük.  Kis lángon, néha kevergetve kb. 20 percig főzzük.

Közben a balzsamecetet a cukorral egy kis lábaskában felforraljuk. Beletekerjük a feketeborsot és addig főzzük, míg sziruposra sűrűsödik.

A csirkemájat hideg vízbe áztatjuk néhány percre, hogy a vér kiázzon belőle. Utána szárazra törölgetjük, hústűvel megszurkáljuk, majd megsózzuk. A maradék vajat megolvasztjuk egy serpenyőben és közepes lángon kisütjük benne a májat. Mikor már jól átsültek, kiszedegetjük és beleforgatjuk a balzsamszirupba, majd egy tálra szedjük.

A levest botmixerrel pürésítjük, majd egy szűrön átszűrjük. Az így kapott levet, ha közben kihűlt volna, felmelegítjük és beleforgatjuk a közben felvert tejszínt. A májjal tálaljuk.

A tálalás és fogyasztás felvet problémákat: evés közben jött az ötlet, hogy lehetne a májat kis tálkán villával szervírozni, a levest mellé pedig üvegpohárban kínálni. Minden falat mellé egy korty leves.

Forrás: Tim Mälzer Neues vom Küchenbullen című könyve.

2007. okt. 1. 7:59 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Előétel, VKF!
Címkék: balzsamecet, csirkemáj, fehér bors, fehérbor, rozmaring, tej, tejszín, vöröshagyma

Barátkozás a karfiollal

Házasságkötésünket követően férjem ellátott a hozzávaló gasztronómiai útmutatóval, azaz rögzítettük, melyek azok az ételek, amiket semmi szín alatt nem hajlandó fogyasztani, tehát főzésükre ne is gondoljak. Tiltólistára került többek között a cékla, az uborka (főleg az ecetes), a sóska és sajnos a karfiol is. Aztán közös receptkísérletezéseink nyomán engedékenyebb lett, sokkal nyitottabb és legnagyobb meglepődésemre a hétvégén engedélyezte, hogy vegyek egy fej karfiolt. Ehhez a merészséghez persze nagyban hozzájárult, hogy kedvenc német sztárszakácsunk, Tim Mälzer legújabb receptgyűjteményében egy ígéretesnek tűnő karfiolsalátára bukkantam.

Vettem hát egy nagyobbacska karfiolt, a feléből készült a saláta, a másik feléből pedig egy Lévai Anikó-féle diós karfiolkrémlevest próbáltam ki. A saláta nagy siker lett, felvettem a repertoárba, a leves nem lett az igazi. Nem volt nagy baj vele, de nem lett átütő, kis adagokban próbáltam tovább fűszerezni, curryvel meg római köménnyel, de akkor meg csak a jól ismert fűszerek domináltak. A karfiol tulajdonképpen egy semleges ízű zöldség, olyan levesalap, mint a vöröslencse, önmagában nem mutat sokat, és a diótól sem lett sokkal karakteresebb. Így azt a receptet nem közlöm, csak a Mälzer-féle karfiolsalit.

Karfiolsaláta olívával, szárított paradicsommal és koktélrákkal

Hozzávalók:

5 dkg (4-5 db) olajban eltett szárított paradicsom

4 dkg kapribogyó (nálam kimaradt)

5 dkg magozott zöld olívabogyó

2 ek. vörösborecet

4 ek. olívaolaj

1 marék snidling

125 g fagyasztott koktélrák

2 marék apróra vágott saláta vagy salátamix

1 kisebb karfiol

só, őrölt bors

A szárított paradicsomokat lecsöpögtetjük, az olajat egy tálkában felfogjuk. Felaprítjuk az olívabogyókkal és a kapribogyókkal együtt és egy kis tálba tesszük. Egy másik tálkában kikeverjük az ecetet az olívaolajjal és a paradicsom olajával, és a paradicsomos egyvelegre öntjük és összeforgatjuk.

A karfiolt megtisztítjuk, amennyire lehet, kivágjuk a torzsáját és a karfiolfejre merőlegesen kb. fél centis szeletekre vágjuk. Az így kapott szeletekből is kivágjuk a kemény részeket és forrásban lévő sós vízben kb. 8 percig főzzük. Utána leszűrjük és hideg víz alá tartjuk, így ropogós marad. Szűrőbe téve lecsöpögtetjük.

A koktélrákokat felengedjük, majd lobogó sós vízbe dobjuk, 1-2 perc után kivesszük, lecsöpögtetjük. Egy teflon serpenyőben kevés olajat melegítünk, rázuttyintjuk a rákokat és aranybarnára pirítjuk őket.

Egy szép nagy tálon/tányéron elrendezzük a salátamixet (Eisberg-féle zacskós mixet használtam), rárakosgatjuk a karfiolszeleteket, megöntözzük a paradicsomos-olívás öntettel, sózzuk, borsozzuk, kicsit összeforgatjuk, majd a finomra vágott snidlinggel és a koktélrákokkal meghintjük. Langyosan tálaljuk, de kihűlés után is finom. 
 

Megjegyzés: nem vagyok egy nagy koktélrák- felvásárló, most invesztáltam bele először. Szerintem ki lehet próbálni helyette a pirított húsos szalonnakockákat is. 

Update: Kipróbáltam pirított szalonnakockákkal is, úgy is nagyon finom!

2007. máj. 2. 10:09 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Előétel, Saláta
Címkék: kapribogyó, karfiol, koktélrák, olívabogyó, salátamix, snidling, szárított paradicsom, vörösborecet

Márványtojás (porcelántojás, teatojás)

Kínai fűszerkísérleteim sorában most a csillagánizs következik. Bajban vagyok kicsit ezzel a fűszerrel, mert a szakácskönyvek inkább illusztrációnak használják szép formája miatt, de kevés receptben szerepel hozzávalóként. Tudom, hogy a kínaiak szívesen teszik szárnyasból és sertésből készült ételeikbe és egyik alkotórésze az ötfűszer keveréknek is.
Mivel tegnap nem sok időm volt, kísérletező kedvem annál inkább, egy egyszerű, de szemet gyönyörködtető étel mellett döntöttem: választásom egy kínai hideg előételre esett, amit érdekes külseje miatt neveznek márvány- és porcelántojásnak is, kevésbé költői neve a teatojás. 

Hozzávalók: 

6 tojás
2,5 kk. só
5 kk. szójaszósz
1-2 db csillagánizs
2 gr fekete teafű 

A tojásokat keményre főzzük, hideg vízzel lehűtjük, héjukat óvatosan megtörjük, de a tojásokon hagyjuk. Az ízesítőkkel együtt hideg vízbe rakjuk őket és 2-3 óra hosszat kis lángon főzzük. Utána min. 10 óráig állni hagyjuk, majd megtisztítjuk őket és apróra vágott zöldhagymával és az alábbi szósszal tálaljuk. 

A szószhoz: 

1 ek. szójaszósz
1 ek. fehér borecet
1 kk. cukor
3 kk. víz
2 kk. fehérbor
1 ek. ketchup 

Az eredmény szerintem nagyon mutatós, de hétköznapokon egy egyszerű főtt tojást is fel lehet dobni a szósszal és a zöldhagymával.

2007. jan. 26. 9:23 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Előétel, Keleti, Kínai
Címkék: csillagánizs, fekete tea, szójaszósz, tojás