Reprodukció 1.: Vörösborban párolt paprikás kolbász

Mikor először megláttam Mammánál a borban főtt chorizo receptjét, azt gondoltam, hmmm, érdekes, de tuti nem próbálnám ki. Túl nehéznek, rusztikusnak tűnt, olyan igazi pasikajának. El is telt jó sok idő, mire egyik nap arra lettem figyelmes, hogy a boros chorizót vizualizálom. Állandóan a fejemben volt, kínálta magát, én meg nem tudtam a képétől szabadulni. Ez így ment vagy 2 napig, aztán megadtam magam a sugallatnak: elbandukoltam a közértbe, nem chorizóért, csak sima, magyar paprikás kolbászért. (Mamma előtte megnyugtatott, abból is ugyanolyan finom). Ez volt életünk első tapasvacsorája, de gyanítom nem az utolsó. Köszönet a receptért Mammának és az isteni sugallatnak!

 

Hozzávalók:

1 ek. olívaolaj

2 fej vöröshagyma apróra vágva

25 dkg paprikás kolbász

1 fej fokhagyma

2,5 dl testes vörösbor

Az olajat egy serpenyőben felhevítettem, és üvegesre pároltam rajta a vöröshagymát. Kb. 5 perc múlva hozzáadtam az előzőleg lehéjazott és vékony karikára vágott kolbászt. Kiolvasztottam a zsírját, majd az egész fokhagymafejnek levágtam vékonyan a talpát és a vágott végével lefelé beleállítottam a serpenyőbe. Pár percet pirítottam, majd felöntöttem a borral és lassú tűzön addig pároltam, míg a bor a felére redukálódott. Mikor ez megtörtént, elzártam a lángot, és a fokhagymagerezdeket megpróbáltam ügyesen kicsusszantani a héjukból (vigyázat, kicsit forró még ilyenkor). Friss kenyeret ettünk hozzá, meg ecetes gyöngyhagymát, isteni vacsora volt.

VKF IX.- Belsőséges hangulatban: Fehérboros rozmaringleves balzsamszirupos csirkemájjal

Mozgalmas hétvégénk volt, szombaton ünnepeltük nagy családi körben az utóbbi hónapok név- és szülinapjait. Sült csirkecombokkal és salátákkal készültem, a büféasztalon a következő fogások voltak:

Sült csirkecombok

Stefánia-vagdalt (anyukám hozta, poszt majd jön)

Majonézes kukoricasaláta

Tzatziki

Pestós tésztasaláta

Karfiolsaláta

Az ismét bebizonyosodott, hogy kicsit/nagyon konzervatív ízlésű családom a klasszik salátákat részesítette előnyben és a rák- karfiol- olíva és a  pestó-körte-fehérbab párosítások nem hozták lázba őket, de erre tulajdonképpen számítottam is. A duplacsokis cookie viszont újfent bizonyított.

A vendégség egyébként jól sikerült, viszont estére már 38 fokos lázban égtem és belsőséges hangulat még sehol. Már fontolgatni kezdtem, hogy ebből a körből kimaradok, de másnap reggel szerencsére magamhoz tértem, elhessegettem az ártó démonokat és enyhe hőemelkedéssel bevetettem magam a konyhába. A receptet már régebben kinéztem, megint Tim Mälzer adta az ihletet, így próbáltam ki ezt az elegáns és finom előételt. És igen, megint borgőztől párállott a konyha. Úgy látszik ez ilyen hónap...

Fehérboros rozmaringleves balzsamszirupos csirkemájjal 

Hozzávalók:

1 vöröshagyma

3 ág rozmaring

10 dkg vaj

1 ek. liszt

1,5 dl fehérbor

2 dl tej

8 dl víz (jobb esetben alaplé)

fehér bors

1 dl habtejszín

0,75 dl balzsamecet

4 ek. nádcukor

1/2 tk frissen őrölt bors

6 csirkemáj

frissen őrölt bors

só

A hagymát megtisztítjuk, apró kockákra vágjuk. A rozmaringleveleket leszedegetjük, felaprítjuk. Egy lábasban 1-2 ek. vajat hevítünk és üvegesre pároljuk benne a hagymát. Egy idő után a rozmaringot is hozzákeverjük. Mikor kész, megszórjuk a liszttel, elkeverjük és felöntjük a borral. Keverés közben a tejet és a vizet/alaplevet is hozzáadjuk. Sózzuk és fehérborssal fűszerezzük.  Kis lángon, néha kevergetve kb. 20 percig főzzük.

Közben a balzsamecetet a cukorral egy kis lábaskában felforraljuk. Beletekerjük a feketeborsot és addig főzzük, míg sziruposra sűrűsödik.

A csirkemájat hideg vízbe áztatjuk néhány percre, hogy a vér kiázzon belőle. Utána szárazra törölgetjük, hústűvel megszurkáljuk, majd megsózzuk. A maradék vajat megolvasztjuk egy serpenyőben és közepes lángon kisütjük benne a májat. Mikor már jól átsültek, kiszedegetjük és beleforgatjuk a balzsamszirupba, majd egy tálra szedjük.

A levest botmixerrel pürésítjük, majd egy szűrön átszűrjük. Az így kapott levet, ha közben kihűlt volna, felmelegítjük és beleforgatjuk a közben felvert tejszínt. A májjal tálaljuk.

A tálalás és fogyasztás felvet problémákat: evés közben jött az ötlet, hogy lehetne a májat kis tálkán villával szervírozni, a levest mellé pedig üvegpohárban kínálni. Minden falat mellé egy korty leves.

Forrás: Tim Mälzer Neues vom Küchenbullen című könyve.

Barátkozás a karfiollal

Házasságkötésünket követően férjem ellátott a hozzávaló gasztronómiai útmutatóval, azaz rögzítettük, melyek azok az ételek, amiket semmi szín alatt nem hajlandó fogyasztani, tehát főzésükre ne is gondoljak. Tiltólistára került többek között a cékla, az uborka (főleg az ecetes), a sóska és sajnos a karfiol is. Aztán közös receptkísérletezéseink nyomán engedékenyebb lett, sokkal nyitottabb és legnagyobb meglepődésemre a hétvégén engedélyezte, hogy vegyek egy fej karfiolt. Ehhez a merészséghez persze nagyban hozzájárult, hogy kedvenc német sztárszakácsunk, Tim Mälzer legújabb receptgyűjteményében egy ígéretesnek tűnő karfiolsalátára bukkantam.

Vettem hát egy nagyobbacska karfiolt, a feléből készült a saláta, a másik feléből pedig egy Lévai Anikó-féle diós karfiolkrémlevest próbáltam ki. A saláta nagy siker lett, felvettem a repertoárba, a leves nem lett az igazi. Nem volt nagy baj vele, de nem lett átütő, kis adagokban próbáltam tovább fűszerezni, curryvel meg római köménnyel, de akkor meg csak a jól ismert fűszerek domináltak. A karfiol tulajdonképpen egy semleges ízű zöldség, olyan levesalap, mint a vöröslencse, önmagában nem mutat sokat, és a diótól sem lett sokkal karakteresebb. Így azt a receptet nem közlöm, csak a Mälzer-féle karfiolsalit.

Karfiolsaláta olívával, szárított paradicsommal és koktélrákkal

Hozzávalók:

5 dkg (4-5 db) olajban eltett szárított paradicsom

4 dkg kapribogyó (nálam kimaradt)

5 dkg magozott zöld olívabogyó

2 ek. vörösborecet

4 ek. olívaolaj

1 marék snidling

125 g fagyasztott koktélrák

2 marék apróra vágott saláta vagy salátamix

1 kisebb karfiol

só, őrölt bors

A szárított paradicsomokat lecsöpögtetjük, az olajat egy tálkában felfogjuk. Felaprítjuk az olívabogyókkal és a kapribogyókkal együtt és egy kis tálba tesszük. Egy másik tálkában kikeverjük az ecetet az olívaolajjal és a paradicsom olajával, és a paradicsomos egyvelegre öntjük és összeforgatjuk.

A karfiolt megtisztítjuk, amennyire lehet, kivágjuk a torzsáját és a karfiolfejre merőlegesen kb. fél centis szeletekre vágjuk. Az így kapott szeletekből is kivágjuk a kemény részeket és forrásban lévő sós vízben kb. 8 percig főzzük. Utána leszűrjük és hideg víz alá tartjuk, így ropogós marad. Szűrőbe téve lecsöpögtetjük.

A koktélrákokat felengedjük, majd lobogó sós vízbe dobjuk, 1-2 perc után kivesszük, lecsöpögtetjük. Egy teflon serpenyőben kevés olajat melegítünk, rázuttyintjuk a rákokat és aranybarnára pirítjuk őket.

Egy szép nagy tálon/tányéron elrendezzük a salátamixet (Eisberg-féle zacskós mixet használtam), rárakosgatjuk a karfiolszeleteket, megöntözzük a paradicsomos-olívás öntettel, sózzuk, borsozzuk, kicsit összeforgatjuk, majd a finomra vágott snidlinggel és a koktélrákokkal meghintjük. Langyosan tálaljuk, de kihűlés után is finom. 
 

Megjegyzés: nem vagyok egy nagy koktélrák- felvásárló, most invesztáltam bele először. Szerintem ki lehet próbálni helyette a pirított húsos szalonnakockákat is. 

Update: Kipróbáltam pirított szalonnakockákkal is, úgy is nagyon finom!

Márványtojás (porcelántojás, teatojás)

Kínai fűszerkísérleteim sorában most a csillagánizs következik. Bajban vagyok kicsit ezzel a fűszerrel, mert a szakácskönyvek inkább illusztrációnak használják szép formája miatt, de kevés receptben szerepel hozzávalóként. Tudom, hogy a kínaiak szívesen teszik szárnyasból és sertésből készült ételeikbe és egyik alkotórésze az ötfűszer keveréknek is.
Mivel tegnap nem sok időm volt, kísérletező kedvem annál inkább, egy egyszerű, de szemet gyönyörködtető étel mellett döntöttem: választásom egy kínai hideg előételre esett, amit érdekes külseje miatt neveznek márvány- és porcelántojásnak is, kevésbé költői neve a teatojás. 

Hozzávalók: 

6 tojás
2,5 kk. só
5 kk. szójaszósz
1-2 db csillagánizs
2 gr fekete teafű 

A tojásokat keményre főzzük, hideg vízzel lehűtjük, héjukat óvatosan megtörjük, de a tojásokon hagyjuk. Az ízesítőkkel együtt hideg vízbe rakjuk őket és 2-3 óra hosszat kis lángon főzzük. Utána min. 10 óráig állni hagyjuk, majd megtisztítjuk őket és apróra vágott zöldhagymával és az alábbi szósszal tálaljuk. 

A szószhoz: 

1 ek. szójaszósz
1 ek. fehér borecet
1 kk. cukor
3 kk. víz
2 kk. fehérbor
1 ek. ketchup 

Az eredmény szerintem nagyon mutatós, de hétköznapokon egy egyszerű főtt tojást is fel lehet dobni a szósszal és a zöldhagymával.