Fehércsokis fagyi

Hozzávalók:  

5 dl zsíros tej

3 tojássárgája

5 dkg cukor (szőlőcukrot használtam)

15 dkg fehér csoki

A tejet egy nagy lábasban felmelegítjük. A tojássárgákat a cukorral robotgép segítségével habosra keverjük. Ha habos, fakanállal tovább keverjük és fokozatosan hozzáöntjük a meleg tejet. Az így nyert keveréket a lábasba visszaöntjük és tovább melegítjük, míg sűrűsödni nem kezd. Közben a fehér csokit vízfürdő fölött megolvasztjuk és a tojásos tejhez adjuk. Ha a krém kicsit besűrűsödött (sodószerű az állaga), hideg vízbe állítva kihűtjük és mehet a hűtőbe egy éjszakára. Másnap a fagyigépbe töltjük és a többi már a gép dolga.

Megjegyzés: ha valaki krémesen szereti, a tej egy részét kicserélheti tejszínre. A fehércsoki olvasztásával nekem rosszak a tapasztalataim, most próbálkoztam másodszor vízfürdő fölött, de nem olvadt föl, csak megpuhult. De nem volt gond, belekevertem így, és a tejben felolvadt.

Nigella Lawson receptje alapján

2007. máj. 16. 20:46 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Fagyi
Címkék: fagyi, fehércsoki, tej, tojássárga

Gépkutyát kaptam, lájf! - nekem is lett fagyigépem

Azt eddig is tudtam, hogy könnyen lelkesedő típus vagyok, és ami érdekel, abba nagy erőkkel vetem bele magam. Mégis mikor elkezdődött a nagy fagyihadjárat (lsd. Hedonism és Chili vonatkozó műveit), abban a biztos tudatban olvasgattam a posztokat, hogy engem ugyan rá nem vesznek, hogy fagyigépet vegyek, így is tele már a konyha, meg egyébként is, nem vagyunk azok a fagyifaló típusok. Még élénken élt az emlékezetemben az a szocialista időkben vásárolt fagylaltkészítő gépezet, mely aztán évekig porosodott szüleim kamrapolcán. Működés közben ugyanis a fagyasztószekrényt résnyire nyitva kellett hagyni, és ez már akkor sem tűnt a legenergiatakarékosabb megoldásnak. Szóval immunitásom biztos tudatában olvastam, szívtam magamba a sok információt.

Arra azonban nem voltam felkészülve, hogy Ana egyre-másra pakolja föl a gusztusos fagyikat, és olyan kedvvel ír róluk, hogy attól még én is ellágyulok. Szóval befészkelte magát a gondolat, hogy mégiscsak jó móka ez a fagyi, megemlítettem férjemnek is, aki nagy kütyümániás, és kedvenc műfaja a használati utasítás. El lehet képzelni, mekkora ellenállást tanúsított. Még aznap beszereztem a gépet, egy csinos kutyust kék fülekkel. (lsd. lejjebb)

Az első fagyi Chili karamellafagyija lett, tekintettel jó uram ízlésére, de nem bántam meg, isteni. Nem hittem, hogy a só ennyit dobhat rajta, de tényleg szuper.

Viszont aki hasonló vállalkozásba fog, számoljon a következményekkel, miszerint nemcsak fagyikat fog gyártani nyakra-főre, de a megmaradó tojásfehérjékkel is kell kezdenie valamit, tehát egyenes út vezet a fagyigéptől a csókok, szuflék, fehérpiskóták nem éppen fogyókúrás világába. Ami meg a családi békét illeti, nálunk azóta újra és újra fellobban a vita arról, hogy milyen fagyi készüljön, mert persze ebben az ízlésünk még véletlenül sem egyezik.

 

Karamellfagyi

(Chili és Vanilia receptje)

Hozzávalók:

10 dkg és 3 ek. kristálycukor

2,5 dl tejszín

2,5 dl tej

5 tojássárgája (csak 3-at tettem bele)

nagy csipet só

1 kk. vaníliakivonat (1 cs. vanilincukor)

Először a 10 dkg kristálycukrot egy közepes méretű lábosban, kis lángon, kevergetve karamellizáljuk 1 ek. vízzel. Akkor jó, ha szép borostyánszínű.  Ekkor hozzáöntjük a tejet és a tejszínt, ettől meg fog keményedni az edény alján a karamell. Addig főzzük, míg ez a réteg teljesen fel nem olvad. Közben a tojássárgákat a 3 ek. cukorral robotgéppel habosra keverjük, majd lassan, óvatosan, folyamatosan kevergetve hozzáöntjük a karamellás tejet. Visszaöntjük a lábasba, sózzuk, vaníliát teszünk bele és folyamatosan kevergetve főzzük néhány percig, míg besűrűsödik egy kicsit. Hideg vízbe állítva lehűtjük, néhány órára vagy egész éjszakára a hűtőbe tesszük. Ezután a többit a fagyigépre bízzuk.

2007. máj. 13. 19:37 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Fagyi
Címkék: fagyi, karamell, tej, tejszin, tojás, vanília

100.: Kajszis smarni avagy császármorzsa aszalt sárgabarackkal és dióval

Amikor először átlapoztam Lévai Anikó szakácskönyvét, ezen a recepten akadt meg a szemem. Izgalmasan hangzott ez a barackkal, dióval felturbózott változat. És az ösztönöm nem csalt, finom lett a végeredmény.

Én eddig a császármorzsát, vagy ahogy Horváth Ilona nevezi, daramorzsát, búzadarával készítettem jó morzsalékosra. Ez a recept a másik, lisztes változat, amit nagyobb rusztikus darabokra kell tépkedni. Most bebizonyosodott, hogy mindkét verziónak van létjogosultsága, sárgabaracklekvárral a tetejükön isteniek.

Hozzávalók:

8 tojás

24 dkg finomliszt

csipet só

1 l tej

1 csomag vaníliás cukor

1-2 ek. cukor (az eredeti nem írja, én tettem bele)

10 dkg apróra vágott aszalt sárgabarack

5 dkg felaprított dió

10 dkg vaj a sütéshez

porcukor és/vagy sárgabaracklekvár a tetejére

A tojásokat szétválasztjuk. A sárgáját kikeverjük a liszttel sóval, tejjel és a cukorral, vaníliáscukorral. Beleforgatjuk a barack- és diódarabokat is. 20 percig állni hagyjuk. Közben kemény habbá verjük a fehérjéket és beleforgatjuk.

A vajat felolvasztjuk egy teflon serpenyőben és beleöntjük a tésztát úgy, hogy kb. 1 cm magasan álljon. Alacsony hőfokon aranysárgára sütjük az egyik felét, majd megfordítjuk (lehet, hogy ez csak 4 felé vágva sikerül), és a másik felét is megsütjük. Fakanállal nagyobb darabokra tépkedjük, még egy kevés vajat adunk hozzá, kicsit megpirítjuk, de ne szárítsuk ki és melegen tálalhatjuk. Ekkora adagot csak több részletben tudunk kisütni.

Megjegyzés: kevés tojás volt otthon, ezért 2 tojással, 12 dkg liszttel készült az enyém, de így is teljesen jó lett. Legközelebb teszek bele reszelt citromhéjat is.

2007. máj. 8. 7:41 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Magyaros, Desszert
Címkék: aszalt sárgabarack, baracklekvár, dió, tej

Créme brulée

Hozzávalók:

6,5 dl zsíros tej (ha van, házi)

4 tojás

10 dkg kristálycukor

1 rúd vanília kikapart belseje v. 1 zacskó Bourbon vanília

kristálycukor a tetejére

A sütőt előmelegítjük 150 fokra, előkészítünk egy mély tepsit és 6 tűzálló (pl. kerámia) sütőformát.

Felmelegítjük a tejet, hogy remegjen a felszíne, de még ne forrjon. Egy tálban a tojásokat a cukorral és a vaníliával a robotgéppel habosra keverjük, majd hozzáadjuk a forró tejet és folyamatosan keverjük. Visszatesszük a lángra, addig melegítjük, míg besűrűsödik, vigyázva, hogy ne forrjon fel. Ezután beletöltjük a kis kerámia formákba, melyeket beleállítunk a tepsibe, amit előzőleg forró vízzel töltöttünk meg (a víznek az edények kb. 2/3-áig kell érnie). Tegyük a sütőbe és gőzöljük kb. 30 percen keresztül. Ha letelt az idő, vegyük ki, hagyjuk kihűlni, majd tegyük a hűtőbe. Tálalás előtt szórjuk meg a tetejét cukorral és karamellizáló pisztollyal olvasszuk rá. Hagyjuk a karamellt megkeményedni, majd egy kiskanál segítségével kéjesen törjük fel és kanalazzuk ki a mennyei krémet.

Joanne Harris A francia piac című művének karamellkrémét vetettem össze Chili és Vanilia útmutatásaival.

Megjegyzés: a sütési időt eredetileg Harristől vettem, így 45 percig volt a sütőben, emiatt teljesen megszilárdult a krém (Harris kiborítható krémet csinál belőle). Ezért itt a Chili által megadott idő szerepel. De lehet, hogy az állagát az is befolyásolja, hogy tejjel vagy tejszínnel készül.

Ez a filmrészlet pedig azt a momentumot mutatja, ami hosszú időre elültette fejemben a créme brulée gondolatát: :)

2007. ápr. 30. 23:50 | 17 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert
Címkék: amelie, karamell, tej, vanília, videó, youtube

Kelapura – indiai banános palacsinta

Húgom nemrég Németországban járt. Elláttam hát egy gondosan összeállított szakácskönyv-kívánságlistával, hogy ha lesz szabadideje, gondoljon megszállott nővérére. Ideje szerencsére volt, a listáról persze semmi nem volt épp kapható. Azt sejtette, hogy üres kézzel nem jöhet (ismer engem), feltalálta hát magát és a képen látható együttest válogatta össze nekem.

Nagyon örültem a kincseknek, a gyerekszakácskönyv különösen tetszik, az ismerkedést viszont az indiaival kezdtem. Szeretem ezt a sorozatot, nálunk a Holló és társa kiadásában jelennek meg kötetek belőle. Az első recept következik most, amit kipróbáltam, egy indiai desszert, nevezetesen a Kelapura névre hallgató banános palacsinta.

 

Hozzávalók (12 kisméretű palacsintához):

7,5 dkg liszt

7,5 dkg rizsliszt

2 dl kókusztej

1 dl tej

3 ek. kristálycukor

2 zöld kardamom összetört magja

só 

2 kisebb érett banán

2 ek. citromlé

A kétféle lisztet a folyadékokkal, a cukorral, a sóval és a kardamommal egy kézi habverő segítségével csomómentesre keverjük. Tejszín sűrűségű palacsintatészta lesz az eredmény. A banánokat meghámozzuk, felkarikázzuk, citromlével meglocsoljuk. Rövid pihenő után a tésztából kb. fél merőkanálnyi adagot teszünk egy vékonyan kiolajozott, felforrósított teflon serpenyőbe, ráhelyezünk 3-4 karika banánt. Mikor megsült az egyik oldala, ügyesen megfordítjuk és a másik oldalt is aranybarnára sütjük. A banánok hajlamosak kicsit letapadni. Mikor kész, egy tányérra szedjük. Még melegen tálaljuk, esetleg megszórhatjuk cukorral.

Megjegyzés:

Nem kaptam dobozos kókusztejet, ezért kénytelen voltam porból kikeverni. Nem tudom, van-e különbség, legközelebb letesztelem.

A rizsliszt vásárlásánál óvatosnak kell lenni, úgy látom, elég rövid a szavatossága, az első helyen, ahol néztem, épp aznap járt le, de még vígan kint figyeltek a polcon, persze teljes áron.

A kardamom nekem nem a kedvencem, aki nem szereti, nyugodtan hagyja el, ez a két szem egyébként nem domináns.   

A recept Tanja Dusy Indisch kochen című könyvéből származik. 

2007. ápr. 27. 9:25 | 8 komment | Megosztás
Kategóriák: Keleti, Desszert, Édes kis semmiség, Reggeli, Indiai
Címkék: banán, citrom, kókusztej, palacsinta, rizsliszt, tej, zöld kardamom

Gelbe Grütze

Említettem, hogy néhány szál rebarbarát is kaptam ajándékba a héten. Ez hozott a leginkább lázba, mert még soha nem ettem, pláne nem készítettem. Sütit nem akartam sütni, mostanában eleget sütöttem, inkább valami könnyűre vágytam. Megint egy német oldalon találtam meg a megoldást, a Rhabarbergrütze rezeptjét. A Rote Grützéről már írt korábban Chili és Vanília, ez annak a gelb, azaz sárga változata. A Grützék eredetileg gyümölcsös gabonakásák, később kezdték használni a gabona helyett a keményítőt sűrítőanyagként, így nyerte el mai formáját a recept. Minden Grütze alapja a gyümölcs (egy színből készítik, eszerint lehet rot (piros), gelb (sárga) és grün (zöld)), melyet némi folyadékkal és cukorral felfőznek és keményítővel sűrítenek. Az én Grützém rebarbarából és almából készült. Többféle felhasználási módját is teszteltem, melegen vajjal megkent pirítósra halmoztam, finom volt, palacsintába töltöttem, szintén finom, és hidegen is ettük, úgy sem rossz, de elég savanykás, ezért jobban érvényesül valami más íz társaságában.

Hozzávalók:

1/2 kg rebarbara

1/2 kg alma

1 citrom reszelt héja

7 dkg cukor

60 ml almalé

5 dkg keményítő

Az almát és a rebarbarát megmossuk, meghámozzuk, kisebb kockákra vágjuk. Összeforgatjuk a citromhéjjal és a cukorral, 15 percig állni hagyjuk. Az almalevet egy fazékba öntjük, felforraljuk. Beletesszük a gyümölcskeveréket, és addig főzzük, míg meg nem puhul. Az almák egy részét fakanállal szét is nyomkodhatjuk, pépesíthetjük.

A keményítőt kevés hideg vízzel csomómentesre elkeverjük, majd a gyümölcshöz adjuk. Kicsit még főzzük, amíg be nem sűrűsödik (hűlés közben is fog még sűrűsödni). Melegen is tálalhatjuk például palacsintába töltve, vagy kihűtjük és tejszínhabbal, vaníliakrémmel kínáljuk.
  

2007. ápr. 21. 20:42 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Édes kis semmiség
Címkék: alma, almalé, citrom, étkezési keményítő, rebarbara

Alma-crumble karamellizált dióval

Morzsás almának is nevezhetném ezt az egyszerű, gyors és finom desszertet, a crumble ugyanis a vaj, liszt, cukor keverékéből álló morzsatésztát jelenti, amit a gyümölcs tetejére szórunk. Csináltam már hasonlót Jamie egyik receptje alapján nyári bogyós gyümölcsökből, de így tél végén nem jutott volna eszembe, ha nem olvasom a recept eredetijét a Fool for food nevű német gasztroblogban.
A hétvégén rohamszerűen jelentkező sóvár édességvágy idején jól jöhet ez a recept, mert csak alma és dió kell hozzá az alapdolgokon kívül és fél óra alatt elkészül, tehát gyorsabb, mint elsétálni/rohanni a közeli cukrászdába.:)

Hozzávalók 2 személyre:

2 savanykás alma
1-2 ek. citromlé
őrölt fahéj (ízlés szerint)
1 ek. (barna)cukor
2 ek. mazsola

A dióhoz:
2 ek. cukor
4 ek. apróra vágott dió

A morzsához:
5 dkg liszt
3 dkg puha vaj
3 dkg (barna)cukor
pici só

Az almákat meghámozzuk, kicsumázzuk, szeletekre vágjuk. Meglocsoljuk citromlével, egy kisebb jénai tálba tesszük, megszórjuk a cukorral, a fahéjjal és a mazsolával, az egészet kicsit összekeverjük.
A karamellizált dióhoz a cukrot egy kis lábosban megolvasztjuk, mikor már világos barna színű, hozzákeverjük a diót és rögtön az almára öntjük (hamar szilárdul).
A lisztet, a vajat és a cukrot kézzel morzsává dolgozzuk és az almára szórjuk.
Előmelegített sütőben 175 fokon kb. 20 percig sütjük (míg az alma meg nem puhul és a morzsa világosbarna színt kap).

Tapasztalat: a cukor mennyiségét csökkenteném, kicsit túl édes lett az eredmény. Sajnos nem volt otthon vaníliafagyi, de legközelebb biztos azzal esszük. Forró crumble és jéghideg fagyi, hmmm... :-)

2007. febr. 25. 15:26 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Édes kis semmiség
Címkék: alma, dió, mazsola, őrölt fahéj

Vaníliás kuszkusz vérnaranccsal

Eddig még soha nem készítettem kuszkuszból édességet, de nemrég rábukkantam az egyik német blogon erre a sokat ígérő receptre. A Valentin-nap aztán jó alkalomnak bizonyult, hogy elkészítsem. Férjem „Ez olyan, mint a darafelfújt!” felkiáltással befalta az egészet, beleértve az én adagomat is. :-(
Azért egy kicsi nekem is jutott.:)

Hozzávalók 2 személyre:

150 ml tej
30 g méz
1 zacskó Bourbon vanília
60 g kuszkusz (minél apróbb szemű, annál jobb)
200 g habtejszín
2 vérnarancs

A tejet a mézzel felforraljuk, majd hozzáadjuk a vaníliás cukrot és a kuszkuszt. Levesszük a gázról, fedő alatt hagyjuk puhulni. A habtejszínt habbá verjük, óvatosan a kuszkuszhoz keverjük.
A vérnarancsokat megmossuk, éles késsel levágjuk a héjukat a fehér hártyával együtt, majd hártya nélküli gerezdeket/filéket vágunk ki belőlük. A levét közben felfogjuk egy edényben.
Egy-egy szép kelyhet megtöltünk a tejszínes kuszkusszal, meglocsoljuk narancslével, ráhelyezzük a narancsfiléket.

Nekem a kuszkusz az összes tejet magába szívta, az eredeti képen az eredmény krémesebbnek tűnt. Lehet, hogy kicsit növelni kell a tej mennyiségét, ha hígabbra szeretnénk.

2007. febr. 17. 21:07 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert
Címkék: habtejszín, kuszkusz, méz, tej, vérnarancs

Joghurtos-mentás ananászkehely

Vigyázz, kész, főzz! azaz Magyar Gasztroblogok Virtuális Tematikus Rendezvénye
I. forduló: Kalóriaszegény gourmet desszert

Nem kis fejtörést okozott az első kategória, mert nem vagyok nagy híve a „nagy tányéron kis semmi” típusú édességeknek. Leginkább a masszív csokis, gyümölcsös vagy magos házi sütiket szeretem, de ezekkel nyilván nem indulhattam. Hosszas ötletelés után egy egyszerű, de mutatós kompozíció mellett döntöttem, amely csak nagyon kevés cukrot, illetve mézet tartalmaz, a joghurt miatt kellemesen savanykás, és az ananásznak köszönhetően még azzal is áltathatjuk magunkat, hogy zsírégető hatású. Végül annyira ízlett az eredmény, hogy megdőlni látszanak a fent említett előítéleteim. Erre is jó ez a nemverseny...

Hozzávalók 4 személyre

1 ananász
4 érett kivi
1 nagy csokor menta
8 tk. kristálycukor
9 pohár natúr joghurt
4 tk. méz

Azzal kezdem, hogy a joghurtot egy tiszta konyharuhával bélelt szűrőbe teszem és hagyom, hogy a víztartalma lecsöpögjön és finom krémes állagú legyen. Utána megtisztítom és feldarabolom az ananászt (kis kockákra), a cukrot és a mentát egy mozsárban összetöröm, -dörgölöm, hogy a cukor zöldre színeződjön és illatozni kezdjen, és az ananásszal összeforgatom. A kiviket botmixerrel turmixolom, mézzel édesítem. Ha mindez kész, már csak négy szép poharat kell elővenni, és ananász, joghurt, ananász, joghurt, kiviszósz sorrendben az alkatrészeket rétegezni. Nagyon finom, üdítő desszert.

2007. febr. 2. 6:21 | 1 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, VKF!
Címkék: ananász, joghurt, kivi, menta, saját recept

Almás palacsinta

Mióta Kriszti barátnőm egy látogatásom alkalmával almás palacsintával kínált, elvesztem. Azóta hetente-kéthetente muszáj sütnöm egy adagot. Ami Nigellának egy tál gőzölgő krumplipüré, az nekem egy kupac aranyló almás palacsinta. Segít átvészelni a borús-esős napokat, mint például a tegnapit. A receptben semmi különös nincs, de Fábryval vallom, hogy "néha át kell venni a tananyagot".

2-3 személyre (kb. 8 vastag palacsinta)
20 dkg liszt
2 tojás
1/2 liter tej
1/2 dl olaj
2-3 tk cukor
pici só
2 savanykás alma (fontos, hogy savanykás, pl. Idared)

A szokott módon összeállítjuk a palacsintatésztát és belekeverjük az előzőleg nagy lyukú reszelőn lereszelt almát. Kis pihenő után szép rusztikus, vastag lapokat sütünk. Megszórjuk fahéjas porcukorral, vagy nyakon öntjük juharsziruppal, csokiöntettel. Vagy mindkettővel.

2007. jan. 24. 9:09 | 8 komment | Megosztás
Kategóriák: Magyaros, Desszert, Vendégváró, Gyors vacsora, Reggeli, Férjem kedvére
Címkék: alma, palacsinta