Calzone a la pos

A szándékoltan nagyon szellemes névadással egyrészt a calzonéim kis testi hibájára hívom fel a figyelmet (tudom, nagyon laposkák, legközelebb bátrabban kibélelem őket), másrészt a Tv paprika magazin idétlen címeire, receptbevezetőire reflektálnék. Fogadalmam ellenére megszoktam venni ezt az újságot, és minden hónapban sikerül elképeszteniük a humorosnak szánt, de nagyon erőltetett elnevezéseikkel. Példának egy gyöngyszem egy diós-citromos süti bevezetéseként: „Dióda rálva meg cit rommáz”.  No comment.

Calzone: 

Hozzávalók 4 kisebbhez:

1 ek. kristálycukor
2 tk. szárított élesztő
kb. 3 dl langyos víz
45 dkg átszitált liszt
1 csapott ek. só (eredetileg fél tk., de úgy sótlan)
3 ek. olívaolaj

1 dl langyos vízben elkeverem az élesztőt és a cukrot és felhabosítom. Egy nagy tálba szitálom a lisztet, hozzáadom a sót, az olajat, az élesztős masszát és kb. 2 dl vizet (ha kell, még dagasztás közben pótolom), majd a robotgép dagasztókarjaival rugalmas tésztává gyúrom. Miután szépen összeállt, elválik az edény falától, még kézzel is gyúrom egy kicsit, majd gombócot formálok belőle, a tetejét kereszt alakban bevágom és megkenem olajjal. Letakarva 1-1,5 órát kelesztem.
Mikor már szépen megkelt, még egyszer átgyúrom, kinyomkodom belőle a levegőt és 4 egyenlő részre osztom.
A sütőt előmelegítem 230 fokra (hagyományos mód).
A tésztaadagokat lisztezett felületen egy-egy körré kinyújtom, a széleiket üresen hagyva a köröket egyik felükön  megpakolom a töltelékkel, majd ráhajtom az üresen hagyott tésztarészt és a szélét egy villával lenyomkodom (lezárom). Kívülről megkenem olívaolajjal és kb. 20 perc alatt megsütöm.

Az Egy falat...Olaszország receptje alapján.

A töltelék:

2 salátacukkini
1-2 ek. olívaolaj
1 doboz tonhalkonzerv saját levében
1 marék kapribogyó
1 biocitrom reszelt héja és 1 ek. leve
2 púpozott tk. tejföl
10 dkg feta
szárított bazsalikom és oregánó

A cukkiniket meghámoztam, elnegyedeltem és zöldséghámozóval vékony csíkokat vágtam le belőle, majd kevés olajon serpenyőben puhára pároltam.
A fetát villával szétnyomkodtam, majd hozzákevertem a tonhallal és a tejföllel együtt a párolt cukkinihez. Ment bele a citromlé  és -héj, a kapribogyók meg a zöldfűszerek. Sózni nem kellett a feta miatt. Ezzel a keverékkel pakoltam meg a calzonékat.

Megjegyzés:

Tekintve, hogy milyen laposak lettek az enyémek, célszerű rögtön dupla adagot készíteni a töltelékből, hogy tekintélyes calzonékat kapjunk. Vagy egy másik tölteléket is bevetni.

Calzonék másoknál:

Mozzarellás-paradicsomos-olajbogyós... Bombadil Tománál
Pulykaragus Lilahangyánál
Sokféle ötlet Mammánál
Vegyes húsos Zsúrkenyérnél
 

2008. máj. 30. 7:38 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Olasz, Sós falat, Kenyér, Férjem kedvére
Címkék: bazsalikom, citrom, cukkini, feta, kapribogyó, kelt tészta, oregánó, tejföl, tonhal

Almás-fetás lepény

Ezt az elsőre talán bizarrnak tűnő lepényt egy újonnan felfedezett, számomra nagyon szimpatikus német gasztroblogon találtam. Rögtön megtetszett ez a szokatlan édes-sós, zsályával súlyosbított párosítás. Nem is okozott csalódást, a tészta állagra nagyon jó lett, kellően puha és omlós, a feta pedig jól harmonizál a savanykás almával. Távoli asszociációként a kapros-túrós lepényt említeném. 

 

Tészta:
15 dkg liszt
12,5 dkg feta
0,4 dl víz
0,3 dl olívaolaj
1,5 tk. sütőpor
1/4 tk. só

Rakomány:
1/2 kg alma (3-4 db)
1/2 citrom  vagy 1 lime leve

Öntet:
12,5 dkg tejföl
2,5 dkg feta szétnyomkodva
1 tk. zsálya elmorzsolva
pici só
frissen őrölt bors

A tésztához valókat kézzel összegyúrjuk, egy nagy gombócot formálunk belőle. Előveszünk egy kisebb téglalap alakú tepsit vagy egy a szokásosnál kisebb átmérőjű piteformát és kivajazzuk. A tésztagombócból vékony szeleteket vágunk le és belenyomogatjuk a formába kis peremet is képezve a szélén. Ezzel a technikával kibéleljük a tepsit, majd kis időre hűtőbe tesszük.
Közben az almákat meghámozzuk, kicsumázzuk, vékony szeletekre vágjuk, és rögtön meglocsoljuk a citruslével. Kivesszük a tepsit a hűtőből és elrendezzük rajta az almaszeleteket. 175 fokon előmelegített sütőben hagyományos módon 15 percig sütjük.
Ezalatt az öntet hozzávalóit homogén masszává keverjük. A sózással vigyázzunk, mert a feta eleve sós. Én a borsot kihagytam, zsályából pedig friss híján szárítottat alkalmaztam.
A negyed óra letelte után kivesszük a sütit a sütőből és egy szilikonecsettel egyenletesen megkenjük az öntettel, majd visszatesszük és 200 fokon további 15-20 percig sütjük.

2008. ápr. 30. 22:45 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti, Sós falat, Babagasztro
Címkék: 1 éves kortól, alma, citromlé, feta, olívaolaj, tejföl, zsálya

Parmezános álgrissini

Ezek a rudacskák a hűtőben várakozó kevéske maradék parmezán és túró elpusztítására születtek. Az "ál" jelző arra utal, hogy  ugyan külsejükben a grissiniket idézik, de készítésük azokénál jóval egyszerűbb: nem kelt, hanem egyszerű gyúrt tésztáról van szó.
A jövőben annyit változtatni fogok a recepten, hogy nem rudakat formálok belőlük, hanem kis tégalalapokra vágom a tésztát, úgy remek sör- és borkorcsolya válik belőle.

Hozzávalók 12 rúdhoz:

20 dkg liszt
5 dkg puha vaj
5 dkg túró
4 ek. víz
5 dkg reszelt parmezán
1 csipet só
kevés olaj a tetejére

A hozzávalókat az olaj kivételével egy tálban összegyúrom, majd folpackba tekerve a tésztagombócot fél órán át a hűtőben pihentetem. Ezután lisztezett deszkán ujjnyi vastagra kinyújtom, kb. 1 cm széles csíkokra vágom, majd rudakat sodrok belőlük. Sütőpapírral bélelt tepsire rendezgetem őket, olajjal megkenegetem és 200 fokon 10-12 perc alatt világos barnára sütöm őket.

Az Antipasti und Tapas című kötet receptje alapján.

2008. márc. 3. 11:21 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Sós falat, Babagasztro
Címkék: 1 éves kortól, parmezán, túró, vaj

A Pombär macik találkozása a curryporral a konyhaasztalon

Nem vagyunk nagy chipsfogyasztók, kólát is csak ünnepnapokon engedélyezünk magunknak. De a Pombär maci az más. Mivel sima sósat veszek, azzal áltathatom magam, hogy nincs is benne ízfokozó. Szinte természetes. Főleg ha hozzávesszük, hogy curryvel kikevert túróba szoktuk tunkolni a brumikat. Most hétvégén is vettem egy zacskóval, meg is örökítettük őket az új tányérjaimon.  

Hozzávalók:

1 zacskó túró (25 dkg)

1 pohár natúr joghurt

1 zacskó sós Pombär maci

só

curry

A túrót villával összetörjük, a joghurttal krémesre keverjük, sózzuk és jó sok curryt teszünk bele. A macikat belemártjuk és hamm, bekapjuk. Ideális tévékaja.

2007. aug. 20. 20:44 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Vendégváró, Sós falat
Címkék: burgonyamaci, curry, joghurt, túró

Fehérjefaló sajtlepények

Az ádáz tojásfehérje-pusztítás keretében kipróbáltam Nemisbéka sajtlepénykéit is. Ő ugyan brokkolikrémmel és piros pestóval körítette, én azonban hagyományosra vettem a figurát és beértem egy visszafogott lángosimitációval. Az eredmény a szerencsés kiválasztott hímegyedek körében nagy sikert aratott.

Hozzávalók:

1 tojás

6 tojásfehérje

4 ek. zsemlemorzsa

10 dkg reszelt házi sajt (eredetileg grana padano)

10 dkg reszelt trappista

só

fehérbors

fokhagymapor (én kihagytam, mert nem szeretem, helyette reszelt foki játszott)

olaj

A tetejére: fokhagymás tejföl, reszelt sajt

A tojást felverjük, hozzáadjuk a zsemlemorzsát és a fűszereket. Felverjük keményre a fehérjéket és a sajtokkal váltakozva óvatosan a tojásos masszához keverjük. Olajat hevítünk egy serpenyőben és a egy-egy adag masszából lepényt formázunk, majd mindkét oldalát aranybarnára sütjük.

Megjegyzés: a massza elég lágy, de mégsem javaslom a zsemlemorzsa mennyiségének növelését, mert akkor dominálni fog az íze. A sajtokból érdemes karakteres ízűeket választani, nekem ezek voltak otthon.

2007. jún. 10. 21:35 | 1 komment | Megosztás
Kategóriák: Gyors vacsora, Sós falat
Címkék: fehérbors, fokhagyma, sajt, tejföl, tojásfehérje, zsemlemorzsa

Sajtos kekszek

Nemisbéka parmezános mancsait adaptáltam a helyi viszonyokra, így születtet meg a húsvéti állatkert. Ezzel fel is vonul kiszúróforma-gyűjteményem húsvéti szekciója.A tökéletes bárányt sajnos még nem találtam meg, ez a szfinxhez hasonlító példány kicsit bizarr utánzatnak tűnik.:) A másikkal nincs bajom, de azért kéne egy igazi bongyor szőrű bari.

Hozzávalók:

10 dkg házi sajt (a parmezánt helyettesítendő)
10 dkg Gouda
10 dkg liszt
8 dkg vaj
csapott kk. sütőpor
pici só (nem bírtam ki, hogy ne tegyek)

A sajtokat lereszeltem és a többi hozzávalóval a puszta kezem segítségével összegyúrtam. Viszonylag sokáig gyúrogattam, majd gombóc formájában folpackba csomagoltam és a hűtőben pihentettem 15 percig. Utána kinyújtottam 3 mm vékonyra és kiszaggattam. 200 fokos sütőben (légkeverésesben szerintem elég a 180) 10-12 perc alatt megsültek.
Megjegyzés: a második adag tovább volt hűtőben, először ijesztően keménynek tűnt a tészta, de aztán nyújtani könnyebb volt. Másodszorra reszelt sajtot is szórtam a tetejükre, ami nem bizonyult rossz ötletnek.

2007. ápr. 7. 21:49 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Sós falat
Címkék: keksz, kiszúróforma, parmezán, sajt