Variációk dagasztás nélküli kenyérre

Mióta kipróbáltam a dagasztás nélküli kenyeret, teljesen leszoktunk a bolti pékáruról. Hetente kétszer menetrendszerűen sütök egyet és az napokig kitart minőségromlás nélkül. De hogy ne unjunk rá hamar, kísérletezgetek különböző lisztekkel, magvakkal. Eddig a következő változatokat próbáltam:

 

1/3 rész kölesliszt, 2/3 rész BL 80-as, 1 ek. sikér
1/3 rész hajdinaliszt, 2/3 rész BL 80-as, 1 ek. sikér (elég karakteres ízű kenyér lesz)
1/3 rész kukoricaliszt, 2/3 rész BL 80-as
Eredeti recept + 5 dkg aprított tökmag, 2 ek. tökmagolaj (abszolút kedvenc)
Eredeti recept + 1-2 marék aprított dió, 2 ek. dióolaj
1/3 rész csicseriborsóliszt, 2/3 rész BL 80-as, 1 ek. sikér (szintén karakteres)

Megjegyzés: a magokat és az olajat csak reggel, a kelesztés után forgattam bele, így nem lett egyenletes az eloszlás, hanem szép sávos lett. (a képen a tökmagos látható)

BL 80-as liszt: hipermarketekben kapható kenyérliszt, 2 kg-os kiszerelésben is elérhető

További ötletekre kommentek formájában nyitott vagyok!

2008. jan. 30. 22:15 | 12 komment | Megosztás
Kategóriák: Kenyér
Címkék: csicseriborsóliszt, dagasztás nélkül, dió, dióolaj, dnk, hajdinaliszt, kelt tészta, kölesliszt, kukoricaliszt, sikér, tökmag, tökmagolaj

Túrós zsemle

A DNK-val frissen megszerzett önbizalmam további kísérletekre sarkallt és miután átlapoztam ezt szimpatikus zsemlerecept után kutatva, megakadt a szemem a Quarkbrötchen nevezetű darabon. Nagy előnye, hogy 1 órán belül megvan az egész, keleszteni sem kell, mert sütőporos a tészta, mégis egy nagyon kellemes, kívül kemény, belül puha zsömle az eredmény. Felvettem kettes számúnak az undok fiús zsömi mellé.

Hozzávalók 5 zsemléhez:

15 dkg túró
7 ek. tej
6 ek. olaj
1/2 tk. só
1 ek. szezámmag
1 ek. lenmag
20 dkg liszt (vagy amennyit felvesz)
1/2 csomag sütőpor  

A tetejére: 1 ek. tej és némi mag a szóráshoz

A túrót egy villával összetörtem és krémesre kevertem a tejjel, a sóval és az olajjal. A lisztet és a sütőport egy tálba szitáltam, majd a magokkal együtt fokozatosan a túrós masszához kevertem, majd kézzel tésztává gyúrtam. Rudat formáztam a tésztából, majd miután hagytam egy 20 percet pihenni, 5 egyenlő részre osztottam és kis gömböcöket formáztam belőlük. A tetejüket kereszt irányban bevagdostam, tejjel megkentem és megszórtam egy kevés maggal. Közben a sütőt előmelegítettem 200 fokra. Hagyományos üzemmódban sütőpapírral bélelt tepsin 20 perc alatt ropogósra sültek.

Megjegyzés: az eredeti recept némi módosítást igényelt. A könyvben ugyanis 30 dkg lisztet írtak, de nekem nem vett fel annyit a tészta, 10 dkg megmaradt. A magoknál pedig 1 ek. napraforgómag is szerepelt, én ezt kihagytam.

Forrás: Backen! Das Gelbe von GU

2007. dec. 29. 22:00 | 10 komment | Megosztás
Kategóriák: Kenyér
Címkék: gyúrt tészta, lenmag, sütőpor, szezámmag, tej, túró

Undok fiú, szeretlek! - A másfélórás zsemle

Engem is utolért a Mademoiselle által indított őrület, konkrétan a Puffin-zsemlék sarkalltak cselekvésre. Annyit változtattam az alaprecepten, hogy 1/3 részben teljes kiőrlésű búzalisztet használtam, és ennek megfelelően növeltem a víz mennyiségét 1,5 decivel. Legközelebb egy picit több sót is teszek bele, de már így is jónak minősítettem az eredményt és a receptközlő undok fiút örökre a szívembe zártam. :)

Másfélórás zsemle

Hozzávalók:

50 dkg fehérliszt
25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
1és 1/4 ek. szárított élesztő
2,5 tk. só
6,5 dl meleg víz
1 dl tej
1 ek. méz

Egy nagy-nagy keverőtálba (ikeás szett legnagyobbja) szitáltam a liszteket, és mindent hozzáadva egy keverőlapáttal egynemű tésztává kevertem (jó nyúlós-ragadós). Liszttel meghintettem és lefedve 1,5 órán át kelesztettem. Úgy megkelt, hogy majdnem kibuggyant a tálból.
A sütőt előmelegítettem 240 fokra és előkészítettem egy közepes tepsit félig megtöltve vízzel.
A megkelt tésztát egy jól belisztezett deszkára borítottam (egy hatalmas, kezelhetetlen "Jabbára" kell számítani) és egy nagy késsel 8 egyforma darabra vágtam.
Minden darabot meghajtogattam a DNK-nál ismertetett módszer szerint, majd hajtással lefelé egy sütőpapírral bélelt tepsire raktam őket. A sütőbe alulra beraktam a vizes tepsit, középre meg a bucikat.
25 percig sült egy adag hagyományos üzemmódban, de a 8-at csak két menetben tudtam kisütni.
Gyönyörű, pirosra sült, kívül ropogós, belül foszlós bucikat kaptam.

2007. dec. 20. 7:40 | 11 komment | Megosztás
Kategóriák: Kenyér
Címkék: dnk, kelt tészta, méz, szárított élesztő, tej, teljes kiőrlésű liszt

Dagasztás nélküli kenyér

Eddig elég problematikus viszony fűzött a kelt tésztákhoz, ugyanis meglehetősen türelmetlen ember vagyok, utálok várakozni, így nem csoda, hogy nem sok sikerélményem volt ebben a műfajban (a kelesztés mellett egyébként a sómennyiség a másik csapda szerintem). A Stahl-féle pizzatészta sütéséig terjedt a vállalkozó kedvem, másra gondolni sem mertem, míg meg nem láttam néhány bloggertárs könnyű sikerrel kecsegtető receptjét. Kezdtem ugye a grissinikkel és focacciákkal, és azok sikerén felbátorodva belevágtam a DNK-ba, azaz a dagasztás nélküli kenyér elkészítésének műveletébe is. Mivel Dolce vita kenyerét személyesen is volt alkalmam megkóstolni, és nagyon érzékletesen ecsetelte, mennyire egyszerű a projekt, az ő receptje volt a vezérfonál. Minthogy BL 80-as liszthez még nem volt szerencsém, viszont a komáromi süteménylisztet mostanában rendszeresen használom, most is azt vetettem be, és nem okozott csalódást. A kenyér szerintem nagyon jó lett, szép ropogós a héja, belül puha és foszlós. Kacsazsírral megkenve, Gabojsza pirospaprikájával megszórva lilahagymatuninggal ettük meglehetős elégedettséggel. 
 


Hozzávalók 2,5 dl csészével mérve:

3 csésze süteményliszt (eredetileg BL 80-as liszt ajánlott)
1,5 csésze víz
kicsit kevesebb, mint fél tk. szárított élesztő
kicsit több, mint 1,5 tk. só

A lisztet egy nagyobb tálba szitáltam és hozzákevertem a sót és az élesztőt. Utána beleöntöttem a vizet és egy keverőlapáttal jól elkevertem az elegyet (jó ragacsos, folyós tésztát kaptam.
Letakartam egy konyharuhával és egy éjszakán keresztül kelesztettem. Másnap reggel a tálban kicsit átkevertem a tésztát, majd beliszteztem a tetejét és letakarva 30 percig nyugiban hagytam. Közben előmelegítettem a sütőt 250 fokra és egy 1,9 literes kerek jénai tálat is beraktam melegedni. Fél óra elteltével a tésztát a kilisztezett jénaiba öntöttem és hagyományos üzemmódban fedő alatt 35 percig sütöttem, majd fedő nélkül még 20 perc következett. Kicsit nehezen, de kijött a formából épségben a cipó, szépen kongott is, mikor megütögettem. Mikor kihűlt, akkor vágtuk fel, és elégedetten nézegettük az eredményt. 

Megjegyzés 1.: eredetileg kiszedtem a tésztát egy deszkára, hogy áthajtogassam, de annyira ragacsos volt, hogy inkább visszaköltöztettem a tálba és ott dolgoztam vele tovább. DV nem írta, így nálam is elmaradt, de ahogy utánaolvastam eredetileg a négy csücskét kellett volna egymásra hajtani és a hajtott résszel lefelé beletenni a jénaiba. Ez elmaradt, de így is rendben volt teljesen szerintem.

Megjegyzés 2.: A hétvégén készült egy újabb adag, ezúttal komáromi lisztmixszel és Tupper kelesztőtálban kelesztve, és Ana leírása szerint hajtogattam a tálban egy lapáttal. Még szebb és lyukacsosabb lett az eredmény. Masszív repertoárdarab lesz, az tuti.

2007. dec. 17. 8:00 | 20 komment | Megosztás
Kategóriák: Kenyér
Címkék: dagasztás nélkül, dnk, kelt tészta, szárított élesztő

Reprodukció 2.: Focaccia és grissini

Már régóta szemeztem ezzel a párossal Dolce vita oldalán, na meg persze a tökéletes kenyérrel, amit a második GBT-n volt is szerencsém megkóstolni. Eddig a kelt tésztákkal kapcsolatban volt bennem némi para, nem sok sikert tudhatok magaménak (ennek főleg a türelmetlenségem az oka). De most megfogadtam, hogy békén hagyom a kelő tésztát, nem bizgetem, nem siettetem szegényt, hátha akkor megtörik az átok. Így is lett, isteni kenyérfélék kerültek ki a sütőből az egész család nagy örömére. Még pöttöm Pannika is jóízűen rágcsálta a botkenyérkéket, úgyhogy a recept felvétetett a repertoárba.

Hozzávalók:

fél kg liszt (most épp süteményliszt)
1 zacskó szárított élesztő
3 ek. olívaolaj
3 dl meleg víz

1 csapott ek. só
1 tk. cukor
2 gerezd fokhagyma felaprítva
2 ág friss rozmaring
olívaolaj
1 marék magozott fekete olívabogyó

A lisztet átszitáltam, mikróban langyosra melegítettem. Az egyik rozmaringágról letépkedtem a leveleket és felaprítottam őket. A meleg vízben elkevertem az élesztőt, hozzáadtam az olajat, sót, cukrot, majd a rozmaringgal elkevert lisztet fokozatosan adagolva hozzá a robotgép dagasztókarjának segítségével ruganyos tésztává gyúrtam (kb. 5 perc). Az így kapott tésztát gombóc formában, olajjal megkenegetve, konyharuhával letakarva 1 órán át kelesztettem.
Mikor már szépen megkelt, elfeleztem. Az egyik részt téglalap alakúra nyújtottam és kb. 15 cm hosszú, fél cm széles csíkokat vágtam le belőle. Kicsit megsodorgattam, olajjal megkentem és sütőpapírral bélelt sütőlemezre raktam. Az így kapott grissiniket 250 fokon 10 perc alatt világosbarnára sütöttem.
A maradék tésztát szintén téglalap alakúra nyújtottam (kb. 1 cm magasra). A felaprított fokhagymát meg a maradék rozmaringág felaprított leveleit kevés olajjal elkevertem és megkenegettem vele a tészta tetejét, majd megszórtam az olívabogyóval. Kb. 10 perc alatt megsütöttem.

Mindkettő nagyon finom lett. A grissini igazi vendégváró, előre el lehet készíteni és a vendégek érkezésekor betolni a sütőbe. Hátránya, hogy másnapra megkeményedik, de ezt csak két tesztpéldányon tapasztaltam, a többi percek alatt elfogyott. A focaccia másnap is friss volt és puha, saláták mellé, reggelire, vacsorára isteni.

2007. nov. 14. 8:02 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Kenyér
Címkék: fekete olíva, fokhagyma, kelt tészta, rozmaring, szárított élesztő