Rozsos-lenmagos pizzatészta póréhagymás feltéttel

Ilyen egyszerű, gyorsan kivitelezhető és finom édeskés ízű póréhagymás pizzafeltétet utoljára otthon ettem , nálunk a standard pizzafeltétek közé tartozott. Már néhány napja itt motoszkált a fejemben, hogy én ilyet akarok.  Aztán a neten talált egészséges pizzatésztarecept katalizálta a folyamatokat és tegnap elkészült vacsorára. A fotót is este lőttük, ez látszik is rajta, de legalább autentikus. Én a tészta feléből grissiniket csináltam, mediterrán fűszeres joghurtba mártogatva nagy sikert aratott.



Hozzávalók 2 darab 30 cm-es pizzához:

20 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
10 dkg fehér tönkölybúzaliszt
10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
5 dkg őrölt lenmag
1 tk nádcukor
1 tk só
1 zacskó szárított élesztő
2 ek olívaolaj
kb. 3 dl meleg víz

A tetejére:
2 nagy póréhagyma megtisztítva, felkarikázva
kevés olívaolaj
1 pohár natúr joghurt

A vékonyan felkarikázott póréhagymát kevés olívaolajon, kis lángon puhára pároltam (közben folyamatosan kevergettem, hogy ne égjen le), végül sóztam és megszórtam egy kis fehérborssal.

2 dl meleg  vízben elkevertem a cukrot és az élesztőt és hagytam felhabosodni. Addig a liszteket és a lenmagot meg a sót egy nagy tálban elkevertem. Utána a robotgép dagasztópálcáival összedolgoztam a felhabzott élesztőt, az olajat és a liszteket (a liszteket fokozatosan adagolva) és még kb. 1 dl langyos vizet is öntöttem hozzá, míg össze nem állt a tészta egy rugalmas gombóccá.  Ekkor kiolajozott tálban letakarva a duplájára kelesztettem.

A megkelt tésztát elfeleztem, két kerek lappá nyújtottam és kiolajozott kerek sütőformába raktam őket. A tetejüket megkentem olívaolajjal, majd vékonyan natúr joghurttal és megszórtam a párolt póréhagymával és tekertem rá sót.
Előmelegített sütőben 220 fokon ropogósra sütöttem (kb 20-25 perc).
A tészta feléből készülhetnek grissinik is: ekkor az egyik tésztaadagból hosszú, jó ujjnyi széles rudakat sodrunk és olívaolajjal megkenve ropogósra sütjük.
A grissiniket házi mediterrán fűszerkeverékkel kikevert joghurtba mártogathatjuk.

2011. szept. 20. 9:03 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Vendégváró, Zöldségétel, Sós falat, Kenyér, Férjem kedvére

Szupergyors zabpelyhes kenyér

Mióta felfedeztem magamnak a szódás kenyeret, nem okoz gondot, ha kifogyunk a kenyérből. Viszont ha kefír sincs itthon, akkor lőttek a soda breadnek is, de mostantól ez sem lehet probléma, mert  ez a 101 cookbooks-on talált recept olyan egyszerű, hogy liszten és zabpelyhen kívül nem sok minden kell bele és ráadásul bő 1,5 óra múlva kész is a friss, illatos kenyér. Próbáljátok ki!



Hozzávalók egy szögletes formához:

3 dl meleg víz
2 tk porélesztő
1 ek méz
12 dkg fehér tönkölyliszt
14 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
10 dkg zabpehely
1,5 tk só
2 ek olvasztott vaj a tetejére

A vízben elkeverjük a mézet, beleszórjuk az élesztőt és hagyjuk felhabosodni (kb. 10 perc). A száraz hozzávalókat egy nagy tálba öntjük, a közepébe egy nagy mélyedést készítünk és beleöntjük a felhabzott élesztős vizet. Egy keverőlapáttal összedolgozzuk az egészet, míg össze nem áll egy nagy gombóccá. Beleegyengetjük a kivajazott, kilisztezett sütőformába és  félretesszük 30 percre-1 órára meleg helyre pihenni (ne essünk kétségbe, nem fog különösebben megemelkedni, gondolom a zabpehely miatt). Közben a sütőt előmelegítjük 180 fokra és pihentetés után, miután megkentük a tetejét olvasztott vajjal, 35-40 perc alatt készre sütjük a kenyeret.

2011. aug. 17. 8:45 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Kenyér
Címkék: egészséges, kelt tészta, teljes kiőrlésű tönkölyliszt, zabpehely

Szódás focaccia

Mostanában áttértünk az élesztőmentes kenyerekre. A lavinát egy ír szódás kenyér indította el, ami annyira egyszerű, gyors és finom volt, hogy további próbálkozások követték. Persze nem ugyanazt nyújtja egy ilyen kenyér, mint az élesztős változat, nem olyan puha és foszlós, de két napig megőrzi a minőségét, sokféleképpen variálható és a teljes kiőrlésű liszttől sokkal gazdagabb az íze, mint a fehér kenyérnek. Az elkészítése pedig még a dagasztás nélküli kenyérénél is gyorsabb.
Ezt a focacciareceptet Rachel Allen Bake című sütős könyvében találtam.



Hozzávalók:

30 dkg fehér tönkölybúzaliszt
15 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
1 tk. só
1 tk. szódabikarbóna
3,5-4 dl kefír

A tetejére:
kevés olívaolaj
1-2 lilahagyma felszeletelve
1-2 marék fekete olajbogyó
nagyszemű tengeri só
friss rozmaringlevelek felaprítva

A tésztához valókat egy nagy tálban összegyúrtam, majd egy kivajazott sütőedénybe tettem, a tetejét megkentem olívaolajjal. A tetejébe belenyomkodtam a lilahagymaszeleteket és az olajbogyókat, megszórtam nagyszemű sóval és előmelegített sütőben 220 fokon 30 perc alatt megsütöttem.

2011. máj. 5. 7:27 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Olasz, Gyors vacsora, Sós falat, Reggeli, Kenyér
Címkék: egészséges, fekete olíva, focaccia, kefír, lilahagyma, rozmaring, szódabikarbóna, teljes kiőrlésű tönkölyliszt

Túrós koszorú

Ezt a túrós-olajos tésztát már korábban is népszerűsítettem, most újra előkerült, húsvéti-tavaszi köntösben. Jól jön  a hétvégi reggelikhez vagy akár tízórainak a munkahelyre, mert este, munka után is könnyen összedobható. Nálam még petrezselyemzölddel készült, de most például medvehagymával sütném, ha eljutnék a piacra. Arra kell figyelni, hogy a liszt-túró-folyadék arányok erősen függenek a túró minőségétől (mennyire nedves, mennyire szemcsés), ezért érdemes a lisztet fokozatosan adagolni, míg össze nem áll a tészta. A kisült zsemlék súlyán érezni fogjuk, hogy van benne anyag.:)

Hozzávalók 4 bucihoz:

20 dkg liszt
25 dkg túró
9 ek. olaj
14 ek. tej
bő 1/2  tk. só
1 tk. sütőpor
1 marék petrezselyemzöld felaprítva (vagy helyette medvehagyma)
1 ek. lenmag
A tetejére: 1 tojás elhabarva, lenmag

A hozzávalókat összegyúrjuk, nagy gombócot formázunk belőle és 20 percre félrerakjuk pihenni. Utána 8 egyenlő részre vágjuk, minden részből egy kb. 1,5 cm széles, 15 cm hosszú rudat formázunk és a rudakat kettesével összesodorjuk és koszorút formázunk belőlük.
A tetejüket megkenjük tojással, megszórjuk lenmaggal és 200 fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütjük.

2010. ápr. 13. 10:24 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Sós falat, Reggeli, Kenyér
Címkék: lenmag, olaj, petrezselyem, sütőpor, túró

Hagymás-mogyorós-mazsolás kenyér

A cseresznyés focaccia után épp azon ábrándoztam, milyen jó lenne valami aszalt gyümölcsös, olajos magvas kenyeret sütni, mikor Beatbullnál rábukkantam erre a Bertinet-receptre. A szép fotók hamar meggyőztek, hogy ez az, amire vágyom és ezt az elkészült kenyerek is igazolták. Nekem látványra is nagyon tetszenek, de egy kis vajjal megkenve, tejjel vagy kávéval kísérve számomra ez maga a tökéletesség. Köszi Beatbull, hogy megosztottad a receptet!:)

20 dkg finomliszt
30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
10g friss élesztő vagy fél csomag szárított
pici cukor
2 tk. só
3,5 dl meleg víz
liszt a kinyújtáshoz
1 közepes vöröshagyma
8 dkg törökmogyoró
8 dkg mazsola
2 tk. vaj

A hagymát megtisztítottam és vékony szeletekre vágtam. A 2 tk. vajat egy kevés olívaolajjal felhevítettem egy serpenyőben és aranybarnára pirítottam rajta a hagymát.
A mazsolát forró vízbe áztattam.

A tésztához a liszteket egy nagy keverőtálba szitáltam, a sóval elkevertem, majd a liszt közepébe egy nagy mélyedést vájtam. 

A meleg vízben elkevertem az élesztőt, egy kevés cukrot adtam hozzá és hagytam felhabosodni. Utána beleöntöttem a mélyedésbe és egy keverőlapáttal ragacsos tésztává dolgoztam az egészet. Mikor már kezdett összeállni, kézzel folytattam és kb. 7 perc alatt selymes, rugalmas tésztává gyúrtam.

Ekkor belegyúrtam a mogyorót, a leszűrt mazsolát és a pirított hagymát (nem volt egyszerű, a szemeket ujjal bele kellett tömködni a tészta közepébe.)

Nagy golyót formáztam a tésztából és kiolajozott tálban, konyharuhával letakarva meleg helyen (pl. 60 fokos sütőben) kb. 1,5 órát kelesztettem.

Két egyenlő részre osztottam a megkelt tésztát, két golyót formáztam és konyharuha alatt további 5 percet pihentettem. Ezután lisztezett deszkán ovális alakúra nyomkodtam őket, majd hosszában behajtottam először a jobb, majd a bal oldalát, végül keresztben félbehajtottam. A hajtást görgetéssel elsimítottam és kb. 20 cm hosszú vekniket formáztam. Megszórtam egy kevés liszttel és lefedve, meleg helyen tovább kelesztettem kb. 60-70 percig.

Előmelegítettem a sütőt 250 fokra. Bepermeteztem vízzel a falait, majd sütőpapíros tepsin betoltam a két veknit. Újabb permetezés, majd kb. 30 perc sütés. Az eredmény egy ropogós héjú, isteni finom kenyér.

Richard Bertinet receptje.

2009. jún. 17. 7:01 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Kenyér
Címkék: élesztő, liszt, mazsola, szárított élesztő, teljes kiőrlésű liszt, törökmogyoró, vaj, vöröshagyma

Cseresznyés focaccia

A tegnapi játszótéri merengésem nagy tettekhez vezetett. Az eredmény: újabb sikeresen abszolvált tétel a kelt tészták köréből.
Azzal kezdődött, hogy kitaláltam, hogy a maradék cseresznyéből nem clafoutis-t csinálok, hanem kipróbálom a kicsit bizarrul hangzó, de annál izgatóbb cseresznyés focacciát. A fotóra élesen emlékeztem, de hogy melyik szakácskönyvben láttam, az igényelt némi utánajárást. Az első tipp, Stahl, nem vezetett eredményre, de utána már biztos kézzel nyúltam a polc Jamie-részlege felé. Hamar meg is lett az ...és egyszerűen csak főzz! című könyvben. Jó volt újra fellapozni, tele van igazi nyári hangulatú recepttel. Ami most engem igazán érdekelt, az a kenyeres rész, melyben Jamie megad egy alap kenyérreceptet, majd annak 8 megbolondított variációját, köztük az én focacciámat.
A tészta gyúrásánál követtem Jamie instrukcióit és így mindent kézi erővel csináltam, így különösen nagy büszkeséggel töltött el a végeredmény: egy igazán kenyérszerű cipó, aminek különös pikantériáját a sós tésztára szórt édes gyümölcs adja. Vajjal megkenve, meleg kávét kortyolva hozzá vagy gyümölcslekvárral isteni.

Hozzávalók 2 kisebb cipóhoz:

50 dkg liszt (nálam tönköly fehérliszt a Müllerből)
3 dl langyos víz (vagy egy picit több)
1,5 zacskó szárított élesztő
1 ek. cukor
1 csapott ek. só
2 ek. olaj

Tetejére:

kb. 30 dkg cseresznye kimagozva
1-2 ek. méz
kevés cukor
vajdarabok

A lisztet egy nagy tálba szitáltam, a közepébe mélyedést csináltam és beleöntöttem a víz felét, beleszórtam az élesztőt, a sót és a cukrot. Egy villával elkevertem, majd a mélyedés falát fokozatosan „beomlasztva” először villával, majd kézzel összegyúrtam a tésztát. Közben hozzáadtam a többi vizet meg az olajat.

Mikor már összeállt, legalább 5-6 percig gyúrtam, hogy selymes és rugalmas állagú legyen. Beliszteztem a tetejét és letakarva a duplájára kelesztettem. (Ekkor kényszerűségből éjszakára hűtőbe tettem, előtte megkentem a tetejét egy kis olajjal és másnap folytattam a műveletet.)

Míg a tészta kelt, kimagoztam a cseresznyét és egy szűrőben lecsepegtettem. Összeforgattam egy tálban 1-2 ek. mézzel.

Mikor a duplájára dagadt a tészta, ököllel megcsapkodtam, hogy kimenjen belőle a levegő, majd kétfelé osztottam. Két kerek lapot nyújtottam belőle, kb. 2 cm vastagot. Ujjal lyukakat fúrva a tésztába megraktam a tetejét a cseresznyével és 1-2 ek. cukorral is megszórtam. Hagytam kelni kb. 20 percet, majd kisebb vajdarabokat raktam rá és betoltam a 180 fokra előmelegített sütőbe.

Légkeveréssel sütöttem kb. fél órát, utána még hagyományosan 5-10 percet.

Forrás: Jamie Oliver: ...és egyszerűen csak főzz!

2009. jún. 5. 8:35 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Olasz, Reggeli, Kenyér
Címkék: cseresznye, focaccia, jamie oliver, kelt tészta, liszt, méz, szárított élesztő, vaj

Calzone a la pos

A szándékoltan nagyon szellemes névadással egyrészt a calzonéim kis testi hibájára hívom fel a figyelmet (tudom, nagyon laposkák, legközelebb bátrabban kibélelem őket), másrészt a Tv paprika magazin idétlen címeire, receptbevezetőire reflektálnék. Fogadalmam ellenére megszoktam venni ezt az újságot, és minden hónapban sikerül elképeszteniük a humorosnak szánt, de nagyon erőltetett elnevezéseikkel. Példának egy gyöngyszem egy diós-citromos süti bevezetéseként: „Dióda rálva meg cit rommáz”.  No comment.

Calzone: 

Hozzávalók 4 kisebbhez:

1 ek. kristálycukor
2 tk. szárított élesztő
kb. 3 dl langyos víz
45 dkg átszitált liszt
1 csapott ek. só (eredetileg fél tk., de úgy sótlan)
3 ek. olívaolaj

1 dl langyos vízben elkeverem az élesztőt és a cukrot és felhabosítom. Egy nagy tálba szitálom a lisztet, hozzáadom a sót, az olajat, az élesztős masszát és kb. 2 dl vizet (ha kell, még dagasztás közben pótolom), majd a robotgép dagasztókarjaival rugalmas tésztává gyúrom. Miután szépen összeállt, elválik az edény falától, még kézzel is gyúrom egy kicsit, majd gombócot formálok belőle, a tetejét kereszt alakban bevágom és megkenem olajjal. Letakarva 1-1,5 órát kelesztem.
Mikor már szépen megkelt, még egyszer átgyúrom, kinyomkodom belőle a levegőt és 4 egyenlő részre osztom.
A sütőt előmelegítem 230 fokra (hagyományos mód).
A tésztaadagokat lisztezett felületen egy-egy körré kinyújtom, a széleiket üresen hagyva a köröket egyik felükön  megpakolom a töltelékkel, majd ráhajtom az üresen hagyott tésztarészt és a szélét egy villával lenyomkodom (lezárom). Kívülről megkenem olívaolajjal és kb. 20 perc alatt megsütöm.

Az Egy falat...Olaszország receptje alapján.

A töltelék:

2 salátacukkini
1-2 ek. olívaolaj
1 doboz tonhalkonzerv saját levében
1 marék kapribogyó
1 biocitrom reszelt héja és 1 ek. leve
2 púpozott tk. tejföl
10 dkg feta
szárított bazsalikom és oregánó

A cukkiniket meghámoztam, elnegyedeltem és zöldséghámozóval vékony csíkokat vágtam le belőle, majd kevés olajon serpenyőben puhára pároltam.
A fetát villával szétnyomkodtam, majd hozzákevertem a tonhallal és a tejföllel együtt a párolt cukkinihez. Ment bele a citromlé  és -héj, a kapribogyók meg a zöldfűszerek. Sózni nem kellett a feta miatt. Ezzel a keverékkel pakoltam meg a calzonékat.

Megjegyzés:

Tekintve, hogy milyen laposak lettek az enyémek, célszerű rögtön dupla adagot készíteni a töltelékből, hogy tekintélyes calzonékat kapjunk. Vagy egy másik tölteléket is bevetni.

Calzonék másoknál:

Mozzarellás-paradicsomos-olajbogyós... Bombadil Tománál
Pulykaragus Lilahangyánál
Sokféle ötlet Mammánál
Vegyes húsos Zsúrkenyérnél
 

2008. máj. 30. 7:38 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Olasz, Sós falat, Kenyér, Férjem kedvére
Címkék: bazsalikom, citrom, cukkini, feta, kapribogyó, kelt tészta, oregánó, tejföl, tonhal

Tim Mälzer focacciája

Nem mintha bármi bajom lett volna az eddig használt focaccia-recepttel, de kíváncsivá tett a már sokat emlegetett Kochbuchban talált recept, ami szokatlan módon ricottát is tartalmaz. És mivel mostanában izgatnak ezek a tejtermékkel operáló tészták, mint a túrós zsemle, a ricottás süti vagy a legutóbbi fetás lepény, feltétlenül ki kellett próbálnom. A tejjel készült kevert sütiket is nagyon szerettem mindig, ezeknek a tésztáknak ugyanis van egy jellemző selymessége, lágysága.

Ez a recept sem okozott csalódást, méltó társa lesz a klasszikus verziónak: sőt ez a ricottás nekem még kenyérszerűbb, kívül ropogós, belül szép szerkezetű, lyukacsos lett. A ricotta minősége is biztos befolyásolja az eredményt, én most nem a többször méltatott szarvasiból, hanem egy tejboltban kimérve vett morzsásabb, túrószerűbb fajtából készítettem. (Remélem nem) jellemző a magyar kiskereskedők szemléletére, hogy mikor rákérdeztem a ricotta eredetére, az árus először nem értette, mit is akarok, majd durcásan megnézte a zacskót és érezhető ellenszenvvel odavetette: Köröstej.:(

Hozzávalók:

3/4 zacskó szárított élesztő

2,5 dl langyos víz

1 teáskanál cukor

40 dkg liszt átszitálva

12,5 dkg ricotta

1 tk. só

0,5 dl olívaolaj

Egy nagy keverőtálba öntjük a vizet, beletesszük az élesztőt és a cukrot, jól elkeverjük. A sóval elkevert lisztet és a ricottát mikróban meglangyosítjuk. Az olajat is a vízhez keverjük, majd a lisztet és a ricottát fokozatosan adagolva a robotgép dagasztókarjainak segítségével az egészet rugalmas tésztává gyúrjuk. Mikor már láthatóan összeállt, ruganyos, akkor letakarva fél órára félretesszük. Utána egy lisztezett deszkára borítjuk, kinyomogatjuk belőle a levegőt, és téglalap alakúra egyengetjük, széleit kihúzkodjuk. Nyújtófa nélkül is jól alakítható, mert jó rugalmas. Megkenjük olajjal és kedvünk szerint megszórjuk valami finommal pl. aprított rozmaringgal, fokhagymával, dióval, mandulalapokkal, olajbogyóval stb.

Előmelegített sütőben 220 fokon (hagyományos mód) 20 perc alatt megsütjük.

2008. máj. 5. 22:00 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Kenyér, Babagasztro
Címkék: 1 éves kortól, focaccia, kelt tészta, olívabogyó, olívaolaj, ricotta, szárított élesztő, tim malzer, zöld olívabogyó

Focaccia medvehagyma-pestóval

Hozzávalók:

50 dkg liszt
1 zacskó szárított élesztő
3 ek. olívaolaj
3 dl meleg víz
1 csapott ek. só
1 tk. cukor

A pestóhoz:

2 marék medvehagyma
1 csomag fenyőmag (5 dkg)
olívaolaj
5 dkg reszelt parmezán
só

A lisztet átszitáltam, mikróban langyosra melegítettem. A meleg vízben elkevertem az élesztőt, hozzáadtam az olajat, sót, cukrot, majd a lisztet fokozatosan adagolva hozzá a robotgép dagasztókarjával ruganyos tésztává gyúrtam (kb. 5 perc). Az így kapott tésztát gombóc formában, olajjal megkenegetve, konyharuhával letakarva 1 órán át kelesztettem.

Közben elkészítettem a pestót: a medvehagyma leveleit megmostam, lerázogattam, a levélnyelet levágtam. A fenyőmagot egy teflon serpenyőben szárazon megpirítottam (óvatosan, hogy nehogy odaégjen). A medvehagymát kisebb darabokra aprítva beleraktam a botmixer mérőpoharába, hozzáadtam a fenyőmagot, a reszelt parmezánt. Megsóztam és felöntöttem olívaolajjal (Annyi kell bele, hogy kellemesen folyós massza legyen az eredmény.), majd összeturmixoltam.

Mikor a tészta már szépen megkelt, téglalap alakúra nyújtottam (kb. 1-1,5 cm vastagra). Megkentem pestóval és előmelegített sütőben 250 fokon (hagyományos üzemmód) 10-15 perc alatt megsütöttem. (A maradék pestót hűtőbe tettem későbbi felhasználásra).

Megjegyzés: óvatosságból csak a lepény fele készült medvehagymával, a másik fél a képen sima fokhagymás olajjal van bekenve. A kísérlet sikerült, a medvés is sikert aratott.

2008. márc. 26. 21:40 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Kenyér
Címkék: fenyőmag, kelt tészta, medvehagyma, olívaolaj, parmezán

Török pizza

Már régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy készíték otthon a török étkezdékben látott tetszetős csónak alakú pizzát. Végre elszántam magam a cselekvésre, aztán ahogy utánaolvasgattam, szembesültem vele, hogy tulajdonképpen kétféle török pizza létezik. Amit én sütöttem, az a török büfék étlapján szem alakú pizza néven fut, és más információt nem is találtam róla. Míg a Lahmacun néven ismert török pizza bár szintén fűszeres-paradicsomos darált hússal van megrakva, de kör alakú. Fogyasztáskor pedig azon melegében megszórják aprított petrezselyemmel, hagymakockákkal, meglocsolják citromlével majd feltekerik és úgy harapják. Most viszont a szem alakú receptje következik.

Hozzávalók 4 darabhoz:

45 dkg liszt
1 tasak szárított élesztő
1 tk. cukor
kb. 3 dl langyos víz
1 ek. olaj
1 csapott ek. só
2 ek. natúr joghurt

Tetejére:

30 dkg darált hús
kevés olaj
1 lilahagyma felaprítva
2 gerezd fokhagyma felaprítva
2 ek. sűrített paradicsom
2 ek. olaj
2 kis kakukkfűágacska
só
frissen őrölt bors

Tálaláshoz:

néhány ek. natúr joghurt vagy tejföl
őrölt római kömény
apróra vágott lilahagyma

A vizet elkevertem az élesztővel, a cukorral és az olajjal és hagytam kicsit felfutni. Utána egy nagy tálba öntöttem, belekevertem a joghurtot és a sót, majd fokozatosan adagolva hozzá az átszitált lisztet a robotgép dagasztókarjaival ruganyos tésztává dagasztottam. Utána letakarva kb. 1 órán át kelesztettem. Ezalatt szépen feljött és hólyagos lett. Ekkor kiborítottam a belisztezett gyúródeszkámra, kinyomkodtam belőle a levegőt és 4 egyenlő részre osztottam. Mindegyik részt vékony, ovális alakú lappá nyújtottam. Letakarva hagytam őket pihenni.

Közben elkészítettem a rávalót. Egy serpenyőben kevés olajon fehéredésig pirítottam a darált húst, majd sóztam, borsoztam. Levettem a lángról,  hozzáadtam a kakukkfüvet (csak a leszedegetett leveleket), a hagymákat, a sűrített paradicsomot, a 2 ek. olajat és jól elkevertem. Ezzel megkentem a pizzák tetejét, de a szélükön kihagytam egy kb. 1 cm-es sávot, amit aztán visszahajtottam, így keskeny peremes csónakokat kaptam. Sütőpapírral bélelt tepsire raktam őket.
Előmelegített sütőben 225 fokon sültek meg két menetben 20-20 perc alatt. 

Tálalás előtt locsoljuk meg a tetejüket joghurttal vagy tejföllel, szórjuk meg lilahagymával és őrölt római köménnyel.

2008. febr. 11. 11:10 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Keleti, Kenyér
Címkék: darált hús, fokhagyma, joghurt, kakukkfű, kelt tészta, lilahagyma, őrölt római kömény, sűrített paradicsom, szárított élesztő