Hagymás-mogyorós-mazsolás kenyér

A cseresznyés focaccia után épp azon ábrándoztam, milyen jó lenne valami aszalt gyümölcsös, olajos magvas kenyeret sütni, mikor Beatbullnál rábukkantam erre a Bertinet-receptre. A szép fotók hamar meggyőztek, hogy ez az, amire vágyom és ezt az elkészült kenyerek is igazolták. Nekem látványra is nagyon tetszenek, de egy kis vajjal megkenve, tejjel vagy kávéval kísérve számomra ez maga a tökéletesség. Köszi Beatbull, hogy megosztottad a receptet!:)

20 dkg finomliszt
30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
10g friss élesztő vagy fél csomag szárított
pici cukor
2 tk. só
3,5 dl meleg víz
liszt a kinyújtáshoz
1 közepes vöröshagyma
8 dkg törökmogyoró
8 dkg mazsola
2 tk. vaj

A hagymát megtisztítottam és vékony szeletekre vágtam. A 2 tk. vajat egy kevés olívaolajjal felhevítettem egy serpenyőben és aranybarnára pirítottam rajta a hagymát.
A mazsolát forró vízbe áztattam.

A tésztához a liszteket egy nagy keverőtálba szitáltam, a sóval elkevertem, majd a liszt közepébe egy nagy mélyedést vájtam. 

A meleg vízben elkevertem az élesztőt, egy kevés cukrot adtam hozzá és hagytam felhabosodni. Utána beleöntöttem a mélyedésbe és egy keverőlapáttal ragacsos tésztává dolgoztam az egészet. Mikor már kezdett összeállni, kézzel folytattam és kb. 7 perc alatt selymes, rugalmas tésztává gyúrtam.

Ekkor belegyúrtam a mogyorót, a leszűrt mazsolát és a pirított hagymát (nem volt egyszerű, a szemeket ujjal bele kellett tömködni a tészta közepébe.)

Nagy golyót formáztam a tésztából és kiolajozott tálban, konyharuhával letakarva meleg helyen (pl. 60 fokos sütőben) kb. 1,5 órát kelesztettem.

Két egyenlő részre osztottam a megkelt tésztát, két golyót formáztam és konyharuha alatt további 5 percet pihentettem. Ezután lisztezett deszkán ovális alakúra nyomkodtam őket, majd hosszában behajtottam először a jobb, majd a bal oldalát, végül keresztben félbehajtottam. A hajtást görgetéssel elsimítottam és kb. 20 cm hosszú vekniket formáztam. Megszórtam egy kevés liszttel és lefedve, meleg helyen tovább kelesztettem kb. 60-70 percig.

Előmelegítettem a sütőt 250 fokra. Bepermeteztem vízzel a falait, majd sütőpapíros tepsin betoltam a két veknit. Újabb permetezés, majd kb. 30 perc sütés. Az eredmény egy ropogós héjú, isteni finom kenyér.

Richard Bertinet receptje.

Cseresznyés focaccia

A tegnapi játszótéri merengésem nagy tettekhez vezetett. Az eredmény: újabb sikeresen abszolvált tétel a kelt tészták köréből.
Azzal kezdődött, hogy kitaláltam, hogy a maradék cseresznyéből nem clafoutis-t csinálok, hanem kipróbálom a kicsit bizarrul hangzó, de annál izgatóbb cseresznyés focacciát. A fotóra élesen emlékeztem, de hogy melyik szakácskönyvben láttam, az igényelt némi utánajárást. Az első tipp, Stahl, nem vezetett eredményre, de utána már biztos kézzel nyúltam a polc Jamie-részlege felé. Hamar meg is lett az ...és egyszerűen csak főzz! című könyvben. Jó volt újra fellapozni, tele van igazi nyári hangulatú recepttel. Ami most engem igazán érdekelt, az a kenyeres rész, melyben Jamie megad egy alap kenyérreceptet, majd annak 8 megbolondított variációját, köztük az én focacciámat.
A tészta gyúrásánál követtem Jamie instrukcióit és így mindent kézi erővel csináltam, így különösen nagy büszkeséggel töltött el a végeredmény: egy igazán kenyérszerű cipó, aminek különös pikantériáját a sós tésztára szórt édes gyümölcs adja. Vajjal megkenve, meleg kávét kortyolva hozzá vagy gyümölcslekvárral isteni.

Hozzávalók 2 kisebb cipóhoz:

50 dkg liszt (nálam tönköly fehérliszt a Müllerből)
3 dl langyos víz (vagy egy picit több)
1,5 zacskó szárított élesztő
1 ek. cukor
1 csapott ek. só
2 ek. olaj

Tetejére:

kb. 30 dkg cseresznye kimagozva
1-2 ek. méz
kevés cukor
vajdarabok

A lisztet egy nagy tálba szitáltam, a közepébe mélyedést csináltam és beleöntöttem a víz felét, beleszórtam az élesztőt, a sót és a cukrot. Egy villával elkevertem, majd a mélyedés falát fokozatosan „beomlasztva” először villával, majd kézzel összegyúrtam a tésztát. Közben hozzáadtam a többi vizet meg az olajat.

Mikor már összeállt, legalább 5-6 percig gyúrtam, hogy selymes és rugalmas állagú legyen. Beliszteztem a tetejét és letakarva a duplájára kelesztettem. (Ekkor kényszerűségből éjszakára hűtőbe tettem, előtte megkentem a tetejét egy kis olajjal és másnap folytattam a műveletet.)

Míg a tészta kelt, kimagoztam a cseresznyét és egy szűrőben lecsepegtettem. Összeforgattam egy tálban 1-2 ek. mézzel.

Mikor a duplájára dagadt a tészta, ököllel megcsapkodtam, hogy kimenjen belőle a levegő, majd kétfelé osztottam. Két kerek lapot nyújtottam belőle, kb. 2 cm vastagot. Ujjal lyukakat fúrva a tésztába megraktam a tetejét a cseresznyével és 1-2 ek. cukorral is megszórtam. Hagytam kelni kb. 20 percet, majd kisebb vajdarabokat raktam rá és betoltam a 180 fokra előmelegített sütőbe.

Légkeveréssel sütöttem kb. fél órát, utána még hagyományosan 5-10 percet.

Forrás: Jamie Oliver: ...és egyszerűen csak főzz!

Calzone a la pos

A szándékoltan nagyon szellemes névadással egyrészt a calzonéim kis testi hibájára hívom fel a figyelmet (tudom, nagyon laposkák, legközelebb bátrabban kibélelem őket), másrészt a Tv paprika magazin idétlen címeire, receptbevezetőire reflektálnék. Fogadalmam ellenére megszoktam venni ezt az újságot, és minden hónapban sikerül elképeszteniük a humorosnak szánt, de nagyon erőltetett elnevezéseikkel. Példának egy gyöngyszem egy diós-citromos süti bevezetéseként: „Dióda rálva meg cit rommáz”.  No comment.

Calzone: 

Hozzávalók 4 kisebbhez:

1 ek. kristálycukor
2 tk. szárított élesztő
kb. 3 dl langyos víz
45 dkg átszitált liszt
1 csapott ek. só (eredetileg fél tk., de úgy sótlan)
3 ek. olívaolaj

1 dl langyos vízben elkeverem az élesztőt és a cukrot és felhabosítom. Egy nagy tálba szitálom a lisztet, hozzáadom a sót, az olajat, az élesztős masszát és kb. 2 dl vizet (ha kell, még dagasztás közben pótolom), majd a robotgép dagasztókarjaival rugalmas tésztává gyúrom. Miután szépen összeállt, elválik az edény falától, még kézzel is gyúrom egy kicsit, majd gombócot formálok belőle, a tetejét kereszt alakban bevágom és megkenem olajjal. Letakarva 1-1,5 órát kelesztem.
Mikor már szépen megkelt, még egyszer átgyúrom, kinyomkodom belőle a levegőt és 4 egyenlő részre osztom.
A sütőt előmelegítem 230 fokra (hagyományos mód).
A tésztaadagokat lisztezett felületen egy-egy körré kinyújtom, a széleiket üresen hagyva a köröket egyik felükön  megpakolom a töltelékkel, majd ráhajtom az üresen hagyott tésztarészt és a szélét egy villával lenyomkodom (lezárom). Kívülről megkenem olívaolajjal és kb. 20 perc alatt megsütöm.

Az Egy falat...Olaszország receptje alapján.

A töltelék:

2 salátacukkini
1-2 ek. olívaolaj
1 doboz tonhalkonzerv saját levében
1 marék kapribogyó
1 biocitrom reszelt héja és 1 ek. leve
2 púpozott tk. tejföl
10 dkg feta
szárított bazsalikom és oregánó

A cukkiniket meghámoztam, elnegyedeltem és zöldséghámozóval vékony csíkokat vágtam le belőle, majd kevés olajon serpenyőben puhára pároltam.
A fetát villával szétnyomkodtam, majd hozzákevertem a tonhallal és a tejföllel együtt a párolt cukkinihez. Ment bele a citromlé  és -héj, a kapribogyók meg a zöldfűszerek. Sózni nem kellett a feta miatt. Ezzel a keverékkel pakoltam meg a calzonékat.

Megjegyzés:

Tekintve, hogy milyen laposak lettek az enyémek, célszerű rögtön dupla adagot készíteni a töltelékből, hogy tekintélyes calzonékat kapjunk. Vagy egy másik tölteléket is bevetni.

Calzonék másoknál:

Mozzarellás-paradicsomos-olajbogyós... Bombadil Tománál
Pulykaragus Lilahangyánál
Sokféle ötlet Mammánál
Vegyes húsos Zsúrkenyérnél
 

Tim Mälzer focacciája

Nem mintha bármi bajom lett volna az eddig használt focaccia-recepttel, de kíváncsivá tett a már sokat emlegetett Kochbuchban talált recept, ami szokatlan módon ricottát is tartalmaz. És mivel mostanában izgatnak ezek a tejtermékkel operáló tészták, mint a túrós zsemle, a ricottás süti vagy a legutóbbi fetás lepény, feltétlenül ki kellett próbálnom. A tejjel készült kevert sütiket is nagyon szerettem mindig, ezeknek a tésztáknak ugyanis van egy jellemző selymessége, lágysága.

Ez a recept sem okozott csalódást, méltó társa lesz a klasszikus verziónak: sőt ez a ricottás nekem még kenyérszerűbb, kívül ropogós, belül szép szerkezetű, lyukacsos lett. A ricotta minősége is biztos befolyásolja az eredményt, én most nem a többször méltatott szarvasiból, hanem egy tejboltban kimérve vett morzsásabb, túrószerűbb fajtából készítettem. (Remélem nem) jellemző a magyar kiskereskedők szemléletére, hogy mikor rákérdeztem a ricotta eredetére, az árus először nem értette, mit is akarok, majd durcásan megnézte a zacskót és érezhető ellenszenvvel odavetette: Köröstej.:(

 

Hozzávalók:

3/4 zacskó szárított élesztő

2,5 dl langyos víz

1 teáskanál cukor

40 dkg liszt átszitálva

12,5 dkg ricotta

1 tk. só

0,5 dl olívaolaj

Egy nagy keverőtálba öntjük a vizet, beletesszük az élesztőt és a cukrot, jól elkeverjük. A sóval elkevert lisztet és a ricottát mikróban meglangyosítjuk. Az olajat is a vízhez keverjük, majd a lisztet és a ricottát fokozatosan adagolva a robotgép dagasztókarjainak segítségével az egészet rugalmas tésztává gyúrjuk. Mikor már láthatóan összeállt, ruganyos, akkor letakarva fél órára félretesszük. Utána egy lisztezett deszkára borítjuk, kinyomogatjuk belőle a levegőt, és téglalap alakúra egyengetjük, széleit kihúzkodjuk. Nyújtófa nélkül is jól alakítható, mert jó rugalmas. Megkenjük olajjal és kedvünk szerint megszórjuk valami finommal pl. aprított rozmaringgal, fokhagymával, dióval, mandulalapokkal, olajbogyóval stb.

Előmelegített sütőben 220 fokon (hagyományos mód) 20 perc alatt megsütjük.

Focaccia medvehagyma-pestóval

Hozzávalók:

50 dkg liszt
1 zacskó szárított élesztő
3 ek. olívaolaj
3 dl meleg víz
1 csapott ek. só
1 tk. cukor

A pestóhoz:

2 marék medvehagyma
1 csomag fenyőmag (5 dkg)
olívaolaj
5 dkg reszelt parmezán
só

A lisztet átszitáltam, mikróban langyosra melegítettem. A meleg vízben elkevertem az élesztőt, hozzáadtam az olajat, sót, cukrot, majd a lisztet fokozatosan adagolva hozzá a robotgép dagasztókarjával ruganyos tésztává gyúrtam (kb. 5 perc). Az így kapott tésztát gombóc formában, olajjal megkenegetve, konyharuhával letakarva 1 órán át kelesztettem.

Közben elkészítettem a pestót: a medvehagyma leveleit megmostam, lerázogattam, a levélnyelet levágtam. A fenyőmagot egy teflon serpenyőben szárazon megpirítottam (óvatosan, hogy nehogy odaégjen). A medvehagymát kisebb darabokra aprítva beleraktam a botmixer mérőpoharába, hozzáadtam a fenyőmagot, a reszelt parmezánt. Megsóztam és felöntöttem olívaolajjal (Annyi kell bele, hogy kellemesen folyós massza legyen az eredmény.), majd összeturmixoltam.

Mikor a tészta már szépen megkelt, téglalap alakúra nyújtottam (kb. 1-1,5 cm vastagra). Megkentem pestóval és előmelegített sütőben 250 fokon (hagyományos üzemmód) 10-15 perc alatt megsütöttem. (A maradék pestót hűtőbe tettem későbbi felhasználásra).

Megjegyzés: óvatosságból csak a lepény fele készült medvehagymával, a másik fél a képen sima fokhagymás olajjal van bekenve. A kísérlet sikerült, a medvés is sikert aratott.

Török pizza

Már régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy készíték otthon a török étkezdékben látott tetszetős csónak alakú pizzát. Végre elszántam magam a cselekvésre, aztán ahogy utánaolvasgattam, szembesültem vele, hogy tulajdonképpen kétféle török pizza létezik. Amit én sütöttem, az a török büfék étlapján szem alakú pizza néven fut, és más információt nem is találtam róla. Míg a Lahmacun néven ismert török pizza bár szintén fűszeres-paradicsomos darált hússal van megrakva, de kör alakú. Fogyasztáskor pedig azon melegében megszórják aprított petrezselyemmel, hagymakockákkal, meglocsolják citromlével majd feltekerik és úgy harapják. Most viszont a szem alakú receptje következik.

Hozzávalók 4 darabhoz:

45 dkg liszt
1 tasak szárított élesztő
1 tk. cukor
kb. 3 dl langyos víz
1 ek. olaj
1 csapott ek. só
2 ek. natúr joghurt

Tetejére:

30 dkg darált hús
kevés olaj
1 lilahagyma felaprítva
2 gerezd fokhagyma felaprítva
2 ek. sűrített paradicsom
2 ek. olaj
2 kis kakukkfűágacska
só
frissen őrölt bors

Tálaláshoz:

néhány ek. natúr joghurt vagy tejföl
őrölt római kömény
apróra vágott lilahagyma

A vizet elkevertem az élesztővel, a cukorral és az olajjal és hagytam kicsit felfutni. Utána egy nagy tálba öntöttem, belekevertem a joghurtot és a sót, majd fokozatosan adagolva hozzá az átszitált lisztet a robotgép dagasztókarjaival ruganyos tésztává dagasztottam. Utána letakarva kb. 1 órán át kelesztettem. Ezalatt szépen feljött és hólyagos lett. Ekkor kiborítottam a belisztezett gyúródeszkámra, kinyomkodtam belőle a levegőt és 4 egyenlő részre osztottam. Mindegyik részt vékony, ovális alakú lappá nyújtottam. Letakarva hagytam őket pihenni.

Közben elkészítettem a rávalót. Egy serpenyőben kevés olajon fehéredésig pirítottam a darált húst, majd sóztam, borsoztam. Levettem a lángról,  hozzáadtam a kakukkfüvet (csak a leszedegetett leveleket), a hagymákat, a sűrített paradicsomot, a 2 ek. olajat és jól elkevertem. Ezzel megkentem a pizzák tetejét, de a szélükön kihagytam egy kb. 1 cm-es sávot, amit aztán visszahajtottam, így keskeny peremes csónakokat kaptam. Sütőpapírral bélelt tepsire raktam őket.
Előmelegített sütőben 225 fokon sültek meg két menetben 20-20 perc alatt. 

Tálalás előtt locsoljuk meg a tetejüket joghurttal vagy tejföllel, szórjuk meg lilahagymával és őrölt római köménnyel.

Variációk dagasztás nélküli kenyérre

Mióta kipróbáltam a dagasztás nélküli kenyeret, teljesen leszoktunk a bolti pékáruról. Hetente kétszer menetrendszerűen sütök egyet és az napokig kitart minőségromlás nélkül. De hogy ne unjunk rá hamar, kísérletezgetek különböző lisztekkel, magvakkal. Eddig a következő változatokat próbáltam:

 

1/3 rész kölesliszt, 2/3 rész BL 80-as, 1 ek. sikér
1/3 rész hajdinaliszt, 2/3 rész BL 80-as, 1 ek. sikér (elég karakteres ízű kenyér lesz)
1/3 rész kukoricaliszt, 2/3 rész BL 80-as
Eredeti recept + 5 dkg aprított tökmag, 2 ek. tökmagolaj (abszolút kedvenc)
Eredeti recept + 1-2 marék aprított dió, 2 ek. dióolaj
1/3 rész csicseriborsóliszt, 2/3 rész BL 80-as, 1 ek. sikér (szintén karakteres)

Megjegyzés: a magokat és az olajat csak reggel, a kelesztés után forgattam bele, így nem lett egyenletes az eloszlás, hanem szép sávos lett. (a képen a tökmagos látható)

BL 80-as liszt: hipermarketekben kapható kenyérliszt, 2 kg-os kiszerelésben is elérhető

További ötletekre kommentek formájában nyitott vagyok!

Túrós zsemle

A DNK-val frissen megszerzett önbizalmam további kísérletekre sarkallt és miután átlapoztam ezt szimpatikus zsemlerecept után kutatva, megakadt a szemem a Quarkbrötchen nevezetű darabon. Nagy előnye, hogy 1 órán belül megvan az egész, keleszteni sem kell, mert sütőporos a tészta, mégis egy nagyon kellemes, kívül kemény, belül puha zsömle az eredmény. Felvettem kettes számúnak az undok fiús zsömi mellé.

Hozzávalók 5 zsemléhez:

15 dkg túró
7 ek. tej
6 ek. olaj
1/2 tk. só
1 ek. szezámmag
1 ek. lenmag
20 dkg liszt (vagy amennyit felvesz)
1 csomag sütőpor (12 g-os)  

A tetejére: 1 ek. tej és némi mag a szóráshoz

A túrót egy villával összetörtem és krémesre kevertem a tejjel, a sóval és az olajjal. A lisztet és a sütőport egy tálba szitáltam, majd a magokkal együtt fokozatosan a túrós masszához kevertem, majd kézzel tésztává gyúrtam. Rudat formáztam a tésztából, majd miután hagytam egy 20 percet pihenni, 5 egyenlő részre osztottam és kis gömböcöket formáztam belőlük. A tetejüket kereszt irányban bevagdostam, tejjel megkentem és megszórtam egy kevés maggal. Közben a sütőt előmelegítettem 200 fokra. Hagyományos üzemmódban sütőpapírral bélelt tepsin 20 perc alatt ropogósra sültek.

Megjegyzés: az eredeti recept némi módosítást igényelt. A könyvben ugyanis 30 dkg lisztet írtak, de nekem nem vett fel annyit a tészta, 10 dkg megmaradt. A magoknál pedig 1 ek. napraforgómag is szerepelt, én ezt kihagytam.

Forrás: Backen! Das Gelbe von GU

Update: azóta sikerült egy totál sütőporízű adagot legyártanom, mert nem vettem észre, hogy a plusos sütőpor 15 gr-os. :( Később újra megcsináltam, immár 6 grammal, úgy is működött.

Undok fiú, szeretlek! - A másfélórás zsemle

Engem is utolért a Mademoiselle által indított őrület, konkrétan a Puffin-zsemlék sarkalltak cselekvésre. Annyit változtattam az alaprecepten, hogy 1/3 részben teljes kiőrlésű búzalisztet használtam, és ennek megfelelően növeltem a víz mennyiségét 1,5 decivel. Legközelebb egy picit több sót is teszek bele, de már így is jónak minősítettem az eredményt és a receptközlő undok fiút örökre a szívembe zártam. :)

Másfélórás zsemle

Hozzávalók:

50 dkg fehérliszt
25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
1és 1/4 ek. szárított élesztő
2,5 tk. só
6,5 dl meleg víz
1 dl tej
1 ek. méz

Egy nagy-nagy keverőtálba (ikeás szett legnagyobbja) szitáltam a liszteket, és mindent hozzáadva egy keverőlapáttal egynemű tésztává kevertem (jó nyúlós-ragadós). Liszttel meghintettem és lefedve 1,5 órán át kelesztettem. Úgy megkelt, hogy majdnem kibuggyant a tálból.
A sütőt előmelegítettem 240 fokra és előkészítettem egy közepes tepsit félig megtöltve vízzel.
A megkelt tésztát egy jól belisztezett deszkára borítottam (egy hatalmas, kezelhetetlen "Jabbára" kell számítani) és egy nagy késsel 8 egyforma darabra vágtam.
Minden darabot meghajtogattam a DNK-nál ismertetett módszer szerint, majd hajtással lefelé egy sütőpapírral bélelt tepsire raktam őket. A sütőbe alulra beraktam a vizes tepsit, középre meg a bucikat.
25 percig sült egy adag hagyományos üzemmódban, de a 8-at csak két menetben tudtam kisütni.
Gyönyörű, pirosra sült, kívül ropogós, belül foszlós bucikat kaptam.

Dagasztás nélküli kenyér

Eddig elég problematikus viszony fűzött a kelt tésztákhoz, ugyanis meglehetősen türelmetlen ember vagyok, utálok várakozni, így nem csoda, hogy nem sok sikerélményem volt ebben a műfajban (a kelesztés mellett egyébként a sómennyiség a másik csapda szerintem). A Stahl-féle pizzatészta sütéséig terjedt a vállalkozó kedvem, másra gondolni sem mertem, míg meg nem láttam néhány bloggertárs könnyű sikerrel kecsegtető receptjét. Kezdtem ugye a grissinikkel és focacciákkal, és azok sikerén felbátorodva belevágtam a DNK-ba, azaz a dagasztás nélküli kenyér elkészítésének műveletébe is. Mivel Dolce vita kenyerét személyesen is volt alkalmam megkóstolni, és nagyon érzékletesen ecsetelte, mennyire egyszerű a projekt, az ő receptje volt a vezérfonál. Minthogy BL 80-as liszthez még nem volt szerencsém, viszont a komáromi süteménylisztet mostanában rendszeresen használom, most is azt vetettem be, és nem okozott csalódást. A kenyér szerintem nagyon jó lett, szép ropogós a héja, belül puha és foszlós. Kacsazsírral megkenve, Gabojsza pirospaprikájával megszórva lilahagymatuninggal ettük meglehetős elégedettséggel. 
 


Hozzávalók 2,5 dl csészével mérve:

3 csésze süteményliszt (eredetileg BL 80-as liszt ajánlott)
1,5 csésze víz
kicsit kevesebb, mint fél tk. szárított élesztő
kicsit több, mint 1,5 tk. só

A lisztet egy nagyobb tálba szitáltam és hozzákevertem a sót és az élesztőt. Utána beleöntöttem a vizet és egy keverőlapáttal jól elkevertem az elegyet (jó ragacsos, folyós tésztát kaptam.
Letakartam egy konyharuhával és egy éjszakán keresztül kelesztettem. Másnap reggel a tálban kicsit átkevertem a tésztát, majd beliszteztem a tetejét és letakarva 30 percig nyugiban hagytam. Közben előmelegítettem a sütőt 250 fokra és egy 1,9 literes kerek jénai tálat is beraktam melegedni. Fél óra elteltével a tésztát a kilisztezett jénaiba öntöttem és hagyományos üzemmódban fedő alatt 35 percig sütöttem, majd fedő nélkül még 20 perc következett. Kicsit nehezen, de kijött a formából épségben a cipó, szépen kongott is, mikor megütögettem. Mikor kihűlt, akkor vágtuk fel, és elégedetten nézegettük az eredményt. 

Megjegyzés 1.: eredetileg kiszedtem a tésztát egy deszkára, hogy áthajtogassam, de annyira ragacsos volt, hogy inkább visszaköltöztettem a tálba és ott dolgoztam vele tovább. DV nem írta, így nálam is elmaradt, de ahogy utánaolvastam eredetileg a négy csücskét kellett volna egymásra hajtani és a hajtott résszel lefelé beletenni a jénaiba. Ez elmaradt, de így is rendben volt teljesen szerintem.

Megjegyzés 2.: A hétvégén készült egy újabb adag, ezúttal komáromi lisztmixszel és Tupper kelesztőtálban kelesztve, és Ana leírása szerint hajtogattam a tálban egy lapáttal. Még szebb és lyukacsosabb lett az eredmény. Masszív repertoárdarab lesz, az tuti.