
A gasztrobűnök felderítése közben a Plus termékekről zengett ódák hatására jutott eszembe egy elfeledett finomság, a Lambrusco nevezetű olasz habzóbor. A borszakértők most biztos fájdalmasan felszisszennek, de az tény, hogy nagyon itatja magát, olyasmi, mint a Sangria. Még aznap leszaladtam a Plusba és beszereztem egy üveggel és hogy harapnivaló is legyen, sütöttem egy újabb cantuccinit.

Áfonyás-fehércsokis cantuccini
Hozzávalók:
11 dkg vaj
15 dkg kristálycukor
2 tojás
25 dkg liszt
1 tk. sütőpor
1/4 tk. só
5 dkg kakaó
5 dkg aszalt vörösáfonya
9 dkg fehércsoki
Először a vajat habosra keverjük a cukorral, majd a tojásokat egyesével hozzáadjuk és jól kikeverjük. A lisztet egy tálba szitáljuk, belekeverjük a sütőport és a kakaót, és fokozatosan a tojásos masszához adagoljuk. Ezt már csinálhatjuk kézzel is egy keverőlapát segítségével. Végül beleforgatjuk az áfonya- és csokidarabokat is. Kézzel három rudat formálunk a tésztából és egy sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk őket. 160 fokon sütjük őket kb. 25-30 percig. Akkor jók, amikor a tetejük már szépen berepedezik. Hagyjuk őket kihűlni, majd egy éles késsel ferdén kb. 1 cm-es szeleteket vágunk belőlük. A szeleteket visszetesszük a tepsire és 125 fokon mindkét oldalukat sütjük 8-10 percig.
Az eredeti recept itt olvasható.
Megosztás
De nem minden biscotti cantuccini. Ezzel a biológia órán sokszor hallott mondatszerkezettel lehet a legjobban megvilágítani a két fogalom között fennálló viszonyt. A olasz biscotti ugyanis a német Plätzchen szóhoz hasonlóan aprósüteményt jelent (noha etimológiailag a ’kétszersült’ szóból származik), a cantuccini pedig egy bizonyos aprósüti, nevezetesen az a ropogós mandulás szeletke, amit Toszkánában tradicionálisan a Vin Santo nevű édes desszertborhoz fogyasztanak az étkezések végén.
Az eredeti mandulás ízesítésen kívül rengeteg receptváltozat alakult ki, én most egy csokisat próbáltam ki elsőre. Minden cantuccinire érvényes, hogy az önvédelmi süti kategóriájába tartozik (egyik unokatestvérem gyerekkori terminus technicusa:)), azaz kifejezetten ropogós, morzsálódós süti, amit élvezettel lehet borba, teába, tejbe, kakaóba... mártogatni. Nagy előnye továbbá, hogy fémdobozban sokáig eláll, bár szerintem ez csak teoretikus elképzelés, a valóságban percek alatt elfogy.
Csokis cantuccini
Hozzávalók kb. 30 darabhoz:
12 dkg étcsoki (nálam egy 9 dkg-os ét Boci játszott)
12 dkg vaj
2 tojás
20 dkg kristálycukor
1 cs. vaníliás cukor
33,5 dkg liszt
1,5 tk. sütőpor
6 dkg cukrozatlan kakaópor
1 tk. só
A csokit és a vajat forró vízfürdő fölött megolvasztjuk. Közben a tojásokat habosra keverjük a cukrokkal robotgép segítségével. A lisztet, a sütőport, a kakaóport és a sót egy tálba szitáljuk. A megolvadt csokis vajat lassan a tojásos masszához öntjük, majd egy evőkanállal fokozatosan adjuk hozzá a lisztet. Egy idő után, mikor már jó sűrű, kikapcsoljuk a robotgépet és egy keverőlapáttal folytatjuk a műveletet. Az eredmény egy barátságos, gyönyörű, sötétbarna tészta lesz. Két rudat formázunk belőle, kicsit ellapogatva egy sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük őket és kb. 175 fokon (légkeverésben 160) 25 percig sütjük. A teteje szépen meg fog repedezni. Ezután hűlni hagyjuk, s ha kihűlt, egy éles késsel nagy ügyesen kb. 1 cm-es szeletekre vágjuk. A szeleteket a bélelt tepsire rakosgatjuk és 125 fokon kb. 20 percig szárítjuk. Ha kihűltek, fémdobozba tesszük őket. 2-3 hétig is eltartható, de nagy eséllyel már a másnapot sem éri meg.
Megjegyzés: A legtöbb recept nem használ robotgépet, hanem kézzel dolgoz össze mindent. Ez kivételesen írta, de lehet, hogy teljesen felesleges és elhagyható. Ártani mindenesetre nem ártott. A tészta nagyon jó állagú, könnyen kezelhető lett egyébként.
A recept innen származik.
Magyar cantuccini receptek:
Csokis-kesudiós (Hedonism)
Mandulás (Receptblog)
Mandulás (Ízbolygó)
Mogyorós (Ízbolygó)
Mákos (Hedonism)
Német nyelvű receptek:
Aszalt vörösáfonyás, pisztáciás, fehércsokis
Angol nyelvű cantuccinik:
Megosztás
Bár tegnap Fakanál a GBT-n nagyon kapacitált, hogy csak kevés kiválasztottak kiváltsága legyen a recept, de nekem arany szívem van, és megosztom a nagy nyilvánossággal. :) Annál is inkább, mert egy héten belül másodszor sütöttem, annyira ízlett. A csokimennyiséget másodjára csökkentettem és szerintem az lett a finomabb verzió (kevésbé keserűcsokis), de zárójelben megadom az eredeti mennyiséget is. Ez a Tim Mälzer-hét harmadik receptje és még van egy a tarsolyomban. Szóval éljen Tim! :)
Hozzávalók 40 darabhoz:
30 dkg liszt
3,5 dkg cukrozatlan kakaópor
pici só
1 tk. sütőpor
15 dkg keserűcsoki pl. tibi vagy Boci (eredetileg 25 dkg)
7,5 dkg fehércsoki
22,5 dkg puha vaj
30 dkg cukor (lehetőleg fele barna, fele fehér)
1 cs. vaníliás cukor
2 tojás
A lisztet a kakaóval egy tálba szitáljuk, hozzákeverjük a sót és a sütőport és az apró kockára vágott csokikat. Egy másik tálban habosra keverjük a vajat a cukorral, hozzáadjuk a tojásokat, végül kézzel egy keverőlapát segítségével fokozatosan belekeverjük a lisztes keveréket. Jó sűrű tészta lesz az eredmény. Ebből kiskanállal kis kupacokat pakolunk egy sütőpapírral bélelt tepsire. Hagyjunk helyett közöttük, mert elfekszenek. Előmelegített sütőben (légkeverésnél 170 fok, amúgy 190) 10 percig sütjük. Kicsit hűlni hagyjuk, aztán tálra szedjük.
Forrás: Tim Mälzer Neues vom Küchenbullen
Megosztás
Hogy ne feledkezzünk meg a placcsantós sütikről sem, miközben tobzódunk a kiszúrós kekszekben, szentelek egy posztot e nagyon finom süteménynek. Már rég megígértem egy kommentben Chiliinek, hogy kipróbálom a receptjét, és végre eljött az idő. Akkora sikere volt, hogy még az aprósütifóbiás jó uram is jóízűen rakta az arcába, majd újrasütést követelt. Szóval köszönet Chiliinek a receptért, bekerült a repertoárba.
Hozzávalók kb. 70 darabhoz:
100 g étcsokoládé (60%-os tibi)
200 g liszt
1 csapott teáskanál sütőpor
150 g puha vaj
100 g cukor
150 g barnacukor
1 zacskó vaníliás cukor
csipetnyi só
2 tojás
2 szárított piros chili,
100 g dió, eredetileg darálva, én aprítva használtam
A csokit és a diót apró kockákra vágjuk, a szárított chilit kimagozzuk, a piros héjat felaprítjuk. (Legközelebb lehet, hogy cayenne borssal próbálkozom, akkor egyenletesebben oszlik el a csípősség, így voltak kifejezetten erős falatok.)
A vajat robotgéppel kikeverjük a háromféle cukorral, egyenként hozzáadjuk a tojásokat, majd a lisztet fokozatosan adagoljuk bele (előtte elkevertük a sütőporral és a sóval). Végül beleforgatjuk a csokit, a diót és a chilit.
Sütőpapírral bélelt tepsire diónyi halmokat sorakoztatunk (két kiskanál segítségével). Hagyjunk elég távolságot a halmok között, mert megnőnek, ellapulnak. Előmelegített sütőben 180 fokon kb. 15 percig sütjük. Ilyenkor a közepük még puha, később válik ropogóssá.
A recept t3v „őskomment-termelőtől” származik, ahogy Hedonism nevezte lelkes kommentelőnket.:) Közben egy német oldalon is rábukkantunk, de a magyar verzió a Ráma süteményes könyvéből való. A lényeg, hogy a tészta kekszkészítésre alkalmas, jó vele dolgozni. De ha valaki nem akar kiszúrókkal bíbelődni, az rudat formál a tésztából, és kis korongokat vág le belőle. A süti egyébként ízre engem kicsit a kakaós darálós kekszre emlékeztet.
Hitzingi aprósütemény
Hozzávalók:
25 dkg liszt
2 ek. kakaópor
12,5 dkg cukor
15 dkg margarin
1 csipet só
1 tojás
5 dkg mandula felaprítva
A hozzávalókat a mandula kivételével egy nagy tálba tettem, kézzel szétmorzsoltam, és mikor kezdett már összeállni, hozzáadtam a mandulát is. Egy nagy gombócot formáztam belőle és folpackba tekerve a hűtőbe tettem. A recept szerint egy éjszakát kell a hűtőben pihentetni vagy 2 órát a mélyhűtőben. Én a rendes hűtőben tartottam kb. 4 órán keresztül, utána elkezdtem kinyújtani. Szerintem nem jó, ha túl hideg, könnyebb volt vele dolgozni, amikor már felengedett kicsit. Kinyújtottam kb. 4 mm vékonyra és kiszaggattam. Sütőpapírral bélelt tepsiben 180 fokon sütöttem kb. 10 percig. Nekem elég kemény lett, szóval lehet, hogy elég lett volna kevesebb idő is. De ugye a kakaós tészta miatt nem sok jele van, ha már elkészült.
50 darab lett belőle.
Megjegyzés: nekem általában másnap jobban ízlenek a sütik, addigra összeérnek az ízek (ez egyébként mániám). A sajtos keksz is másnap lett az igazi, és ez is.
Mottó: "A van-tól nem kell félni!"
Mamma ötletétől vezérelve ezennel szentelek egy posztot a kiszúróformáknak. Már említettem, hogy újabban gyűjtöm őket, és vadászom a különlegesebb darabokra. Ezen a helyen fogom hadrendbe állítani őket, hogy követni tudjam a gyűjtemény gyarapodását. Tematikus csoportokat képeztem a könnyebb tájékozódás kedvéért.
Alapformák:
Karácsonyi motívumok:
Húsvéti motívumok:
Állatok:
Egyebek:
Hasznos linkek:
Ha magad akarsz kiszúrót készíteni, itt és itt találsz tanácsokat.
Bevált kekszreceptek:
Bevált receptek. Meg egyebek, ahogy anyósom mondaná.




Adatvédelem | Szerzői jogok és felhasználási feltételek |
Médiaajánlat
© kicsi Vú & Patrik 2007-2010