Citromos-tökmagos szívek

Szombaton lezajlott az adventi sütögetés, holnap képek is lesznek az eseményről. Addig is megosztom veletek a résztvevők kedvenc édes sütijét, ezt a kukoricalisztes citromos-tökmagos kekszet. A másik nagy siker a diós-juhsajtos keksz volt. Három óra leforgása alatt a stollen mellett az alábbi kekszeket sütöttük.

Citromos-tökmagos keksz

Hozzávalók kb. 30 darabhoz:

15 dkg fehér tönkölyliszt (vagy finomliszt) átszitálva
10 dkg kukoricaliszt átszitálva
1 tk sütőpor
11 dkg hideg vaj
10 dkg porcukor
2 tojássárgája
1/2 citrom leve

A tetejére:
5 ek porcukor
1/2 citrom leve
1 marék szárazon pirított tökmag felaprítva



A tészta hozzávalóit kézzel összegyúrjuk, folpackba csomagoljuk és betesszük a hűtőbe kb. 30 percre. Utána fél centi vastagra kinyújtjuk, kiszaggatjuk és előmelegített sütőben 180 fokon kb. 12 perc alatt megsütjük.
Közben a tetejére szánt porcukrot kikeverjük a citromlével és ezzel kenjük meg a kisült, még meleg kekszeket, majd megszórjuk tökmaggal.

2011. nov. 30. 8:12 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Keksz, Karácsonyi
Címkék: citrom, karácsony, keksz, kukoricaliszt, tökmag, vegetáriánus recept

La Delizia 2. rész – interjú Évával

Csokimanufaktúrából szerencsére már több is van, a kekszek szerelmeseinek azonban eddig nem volt hova menniük, ha gondosan készített kézműves sütire vágytak. Júniusban azonban megnyitott Budapesten, a Jókai utcában a La Delizia kekszmanufaktúra.  
Évával, a kis üzlet és kávézó megálmodójával beszélgettem.



Honnan jött az ötlet, hogy kézműves kekszboltot nyiss?

Az ötlet onnan eredt, hogy a férjem minden karácsonykor 8-10 különböző aprósüteményt kért, és azt szerette volna, ha minden évben más-más fajtákat sütök. Szívesen eleget tettem a kérésének, állandóan újabb receptek után kutattam. Aztán már a szomszédok is az én kekszeimet ették, majd felmerült az igény, hogy ne csak karácsonykor süssek. Már nem tudom, hol jött el az a pont, amikor elhatároztuk, hogy kekszmanufaktúrát nyitunk, fokozatosan alakult ki a koncepció. Idén januárban kezdtük el átépíteni az üzletet, kialakítottunk benne egy cukrászműhelyt és júniusban már nyitottunk is.

Az üzletben is te magad sütöd a kekszeket?

Eleinte én sütöttem, aztán amikor már nem bírtam egyedül, kerestünk hasonló szemléletű cukrászkollégákat. Olyanokat, akik szívesen pepecselnek a sokféle formával, ízzel, mert nálunk minden keksz más formájú, méretű, más ízesítésű, nem nagyon lehet uniformizálni a folyamatokat.
A kísérletezgetés, az új ízek kitalálása maradt az én feladatom.

Milyen alapanyagokkal dolgoztok?

Csak természetes alapanyagokat használunk, lisztet, vajat, tojást, cukrot, mézet és sok-sok aszalványt, lekvárt és olajos magvakat. Semmi adalékanyag és tartósítószer. Francia vajat használunk, a többi alapanyag magyar, a szilvalekvárt például Noszvajról hozzuk.

Miből áll a manufaktúra kínálata?

Sokféle kekszet készítünk, osztrák, francia, olasz és angolszász, cookie-típusú sütiket is. Emellett vannak pohárkrémek, cupcake-ek is a kínálatban.
Igazi csajos hely provence-i hangulattal, ahol a sütik mellé finom olasz kávét, forró csokit és Dallmayr teákat is ihatnak a vendégek.

Vannak személyes kedvenceid?

Mindenben az egyszerűt szeretem, így a mandulás cantuccini az egyik nagy kedvencem, a sósak közül pedig a grissinik.

A vevők milyen ízeket preferálnak?

Érdekes, hogy nyitáskor nagyon konzervatívok voltak, legjobban a lekvárral töltött linzereket ették, a különlegesebb ízektől idegenkedtek. A kakukkfüves grissinit hónapokig csak én ettem.:) De az a tapasztalat, hogy a törzsvendégek , akik már sok mindent kóstoltak, fokozatosan egyre nyitottabbá válnak.

Lesznek mostanában újdonságok a kínálatban?

Igen, a törzsvevők igénylik az új ízeket, így nemsokára kaphatók majd gyömbéres-sárgarépás, kandírozott narancsos- marcipános és aszalt almás kekszek is.
A karácsonyra pedig díszített kekszekkel készülünk, lesz narancsos-cukormázas keksz és  mézeskalács ízesítésű is.
A különböző alkalmakra szánt kekszes fémdobozaink pedig nemsokára már boldog karácsonyt felirattal is kaphatók.

Az üzleten kívül hol lehet veletek legközelebb találkozni?

Kint leszünk a WAMP Spájzon nov. 26-27-én a Millenárison.

2011. nov. 23. 8:00 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa, Keksz
Címkék: interjú, keksz, la delizia kekszmanufaktura

La Delizia – lánynap a kekszboltban és bónusz kóstoló

Mióta Vince megszületett, az egyik Anna, Peti, Gergő történet ihletésére bevezettük a lánynapot, hátha Panni is helyrerázódik kicsit tőle. A módszer meglepően sikeres, anya és lánya is jobb mentális állapotban van azóta, gazdagodtunk egy csomó közös élménnyel: voltunk ugrálóvárazni (nem, én nem ugráltam), cukrászdában, Csipkerózsika előadáson és ami a legravaszabb terv volt a részemről: felkerestük együtt a nyáron nyílt kekszmanufaktúrát a Nyugatinál a Jókai utcában úgy, hogy előtte még a Bookstationbe is bementünk egy amazonos szakácskönyvemért, sőt az Alexandrában is választottunk magunknak 1-1 könyvet (én most kivételesen nem recepteset, hanem gyereknevelőset:)).  

A La Delizia kekszmanufaktúra egyébként azóta motoszkált a fejemben, mióta elért hozzám a nyitás híre, napokig agyaltam rajta, hogy juthatnék el oda egy pár hónapos csecsemő mellől, mert nekem látnom kell az első magyar kézműves kekszboltot. Aztán jött a lánynap...

A kekszbolthoz érve rögtön konstatáltam, hogy ezt a helyet nekem találták ki, közvetlen szomszédságában az indiai Indigo étteremmel... veszélyes kombináció.:)
Az ajtón belépve egy szép kis vitrinben lenyűgöző kekszválaszték fogadott, percekig csak pásztáztam a sorokat, hogy melyiket is válasszam. Panni most is határozott volt, magabiztosan mutatott a poharas tiramisura, ami mint utólag kiderült, igen jó választás volt. Mellé forrócsokit rendeltünk és a biztonság kedvéért egy nagy müzlitallért, valamint sajtos virágokat. Utólag még kértünk egy ásványvizet is, mert a forrócsoki meglepően sűrű, inkább kanalazható, mint iható, de ízre egyébként nagyon rendben van. Csak inkább pudingnak kéne hívni.
Miután jól belaktunk a finomságokkal, az otthoniakról sem feledkeztünk meg, vittünk a fiúknak is 10 dkg kekszet: tökmagos-chilis tallérokat és zabkorpás-csokis sütit.
Sajnos túl későn derült ki számomra, hogy a kekszek nagy része egy árban van, ezért simán lehet 10 dkg-ot úgy kérni (430 Ft/10 dkg), hogy minden egyes keksz más lesz a csomagban.



A látogatásunk után aztán eltelt néhány hét, én még mindig a meg nem kóstolt kekszfajtákról ábrándoztam, amikor  váratlanul lehetőségem nyílt arra, hogy személyesen találkozzam a La Delizia tulajdonosával.  
A tőle kapott kóstolócsomagban a következő kekszek lapultak:



Csokis kekszek:

Szerecsen csókja (egy hatalmas csokis macaron), Csokis-mandulás biscotti, Csokívánság (kívül roppan, belül omlik, rummal bolondítva), Tökmagos-chilis tallér (vajas, omlós, mégis ropogós a végén egy kis csípőssel)



Vegyes válogatás ( kekszek olajos magvakkal, aszalványokkal, kandírozott gyümölcsökkel):

Kandírozott narancsos keksz (pici, de esszenciális), Aszalt körtés-mandulás keksz (isteni!), Kókuszos-áfonyás keksz (szuperfinom, valami gyerekkori ízt idéz), Teljes kiőrlésű keksz csokicseppekkel, Pörkölt diós keksz csokival (zabkorpás), Cantuccini (a klasszik mandulás verzió)

Sós aprósütemények:

Gouda sajtos kekszvirágok, Sima és kakukkfüves grissini – az összes abbahagyhatatlan, veszélyesen etetik magukat, a grissini úgy roppan, mint a ropi, csak 100-szor finomabb




Az interjút Évával, a manufaktúra tulajdonosával hamarosan itt a blogon olvashatjátok.

2011. nov. 21. 7:37 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa, Keksz, Étterem
Címkék: keksz, la delizia kekszmanufaktura

Omlós svéd rozsos keksz

A pizzatészta kedvéért megbontott rozsliszttel kezdeni kell valamit, úgyhogy vadászom a jó rozsos recepteket. Érdekes módon kenyérsütésen kívül nem sok egyéb felhasználási módja ismert, pedig eddigi tapasztalataim alapján kellemes ízű gabona. Ez a keksz nemcsak a rozs miatt tetszett meg, hanem a krémsajttartalma miatt is, tudtam, hogy garantáltan omlós lesz az eredmény (elég csak a szintén krémsajtos rugelach-ra gondolnunk referenciának). Hogy valóban svéd-e, azt nem tudom, tény, hogy a rozs az északi népek gabonája.



Hozzávalók:
(1 csésze= 2,5 dl)

1 csésze teljes kiőrlésű rozsliszt
1 csésze teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1/2 tk só
1 doboz tejszín krémsajt (10 dkg)
10 dkg hideg vaj felkockázva
1/2 csésze nádcukor
A hozzávalókat kézzel összegyúrjuk, majd folpackba csomagolva fél órára betesszük a hűtőbe. Ezután lisztezett deszkán kinyújtjuk a tésztát (kb. fél centi vastagra) és kiszúróval kiszaggatjuk. Előmelegített sütőben 180 fokon 8-10 perc alatt megsütjük. Ne süssük túl, ha az alja már barnul, de a teteje még világos, akkor jó.

2011. okt. 5. 10:20 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Keksz, Karácsonyi

Diós-juhsajtos keksz

A sós falat kategória nem az erősségem, ha vendégeket várunk (meg egyébként is), valahogy az édes sütik ugranak be mindig elsőként és másodiknak is. Pedig a sós kekszeknek is megvan a létjogosultságuk, főleg, ha van mivel leöblíteni őket. Ez a diós-juhsajtos keksz nem egy diétás darab, de nagyon finom kísérője a boroknak.



Hozzávalók:

13 dkg fehér tönkölyliszt
11 dkg hideg vaj
11 dkg reszelt füstölt juhsajt
3 ek. darabolt dió
csipet só

A hozzávalókat kézzel összedolgozzuk, majd egy hosszúkás téglatestet formázunk a tésztából. Folpackba csomagolva 1 órára behűtjük, majd egy nagy éles késsel vékony szeleteket vágunk le belőle. Előmelegített sütőben 180 fokon 12 perc alatt világosbarnára sütjük.

2011. júl. 13. 9:15 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Vendégváró, Sós falat, Keksz
Címkék: dió, juhsajt, keksz, vaj

Idegnyugtató hajdinás-mazsolás keksz

A nagy hallgatások után általában keksszel jelentkezem, és ez most sincs másképp. Igazoltan voltam eddig távol, a két héttel ezelőtti főzési tébolyom sem volt már véletlen – az utolsó napok kihasználása volt ez kicsi fiunk megszületése előtt. Sejtettem, hogy egy darabig nem fogok nagy főzéseket véghezvinni, úgyhogy kihasználtam az utolsó perceket is. Majdhogynem Zizinek lett igaza, aki azt jósolta, hogy a konyhából fogok szülni menni. Tanácsát követve („előbb a fagyi, aztán a szülés”) szombat délután még elkészítettem a betervezett banános rebarbarasorbet-t, és a hajnal már az István kórház szülészetén ért. Vince egyébként nagyon szófogadó gyerek, megbeszéltem vele, hogy szombatra időzítse jövetelét és ő nem ellenkezett...
Most már kéthetes kisbaba, így a kezdeti eszik-alszik ritmusú aranyéletnek is kezd végeszakadni: beköszöntött a hasfájós korszak. Na ennek a következménye ez a keksz is – egy kimerült nap végén készítettem terápiás céllal – magamnak. Azért van, ami nem változik, a hajdinaliszt-kattanás még mindig tart, így a keksz is ennek szellemében készült.



Hozzávalók 15 darabhoz:

1 csésze (2,5 dl-es) teljes kiőrlésű tönkölyliszt
3/4 csésze hajdinaliszt
10 dkg puha vaj
2/3 csésze nádcukor
1/4 tk. só
kevés hideg víz
1 marék mazsola

A mazsolát forró vízben megmostam, és rövid időre beáztattam, majd leszűrtem és felaprítottam. A keksz hozzávalóit kézzel összegyúrtam, hogy összeálljon, tettem hozzá egy kevés hideg vizet is. Egy gombócban folpackba csomagoltam és éjszakára hűtőbe tettem (ha sürgős, elég neki 1-2 óra is). Másnap kézzel diónyi golyókat formáztam belőle, sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam és egy villával lenyomtam mindet, hogy korong formájúak legyenek.
Előmelegített sütőben 180 fokon, hagyományos módon 12-15 perc alatt sültek készre. Akkor jó, ha már a széle kezd kicsit barnulni.

Az itt talált receptet módosítottam.

2011. máj. 29. 12:00 | 10 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti, Keksz, Férjem kedvére
Címkék: egészséges, hajdinaliszt, keksz, mazsola, nádcukor, teljes kiőrlésű tönkölyliszt, vaj

Valentin-napi ajánló

Ha sokan nem is szeretik ezt az ünnepet üzleti jellege miatt, azért jó alkalom lehet egy kis kedveskedésre. Például süthetünk a szerelmünknek gyömbéres-fehércsokis kekszet és titokban a táskájába csempészhetjük egy szerelmes üzenettel, de kényeztethetjük aszalt meggyes omlós keksszel is (ha nincs pasink, süssük meg magunknak, nagyon finom!).



Ha pedig ennél rafináltabb szerelmi praktikákat szeretnénk bevetni, arra jó ötleteket találunk a nemrég megjelent Boszorkánykonyhában, melyről könyvajánló a Gasztrotippen olvasható.

2011. febr. 10. 15:19 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa, Keksz
Címkék: keksz, Valentin nap

4. vendégposzt: Diós, háromcsokis keksz avagy isten éltesse a Kicsi Vú blogot!

Azt hiszem mélységes duzzogásba kezdtem volna, ha a szülinap után látom a vendégposztokat és én nem kerültem volna felkérésre. Nem, nem vagyok hisztis, sértődős, akaratos gyerek, de ez olyan érzés lett volna, mintha az ovis társam elsétálna mellettem az utcán. Emlékszem arra, hogy milyen otthonos volt, amikor még csak kb. ötvenen írtunk gasztroblogot, és át lehetett látni a mezőnyt. Bizsergető volt felfedezni egy rokonlelket a kekszek és aprósütemények rajongótáborában Vú személyében. Azóta is vele takargatom magam, amikor a ups becsönget egy doboznyi új kiszúróval. Mondjuk inkább csak engem nyugtat a tudat és nem a családomat, hogy más is gyűjti őket.
Bár már rég nem mondhatom el magamról, hogy ismerem az összes gasztroblogot, de abban biztos vagyok, hogy nincs még egy ilyen szeretnivaló oldal!
Receptnek nem is választhattam volna mást, mint egy kekszet. Igaz kiszúró nem kell hozzá, de egy kicsi Vú nem árt!



Hozzávalók 20 db-hoz
25 dkg finomliszt
22 dkg vaj (szobahőmérsékletű)
10 dkg nádcukor
1 tojás
8 dkg durvára aprított dió
csipet só
2 tk holland kakaópor
2 ek aprított, pörkölt kakaóbab
1 tk szódabikarbóna

Díszítéshez
5 dkg étcsokoládé
1 ek dióolaj (jó bármilyen olaj)


Egy nagy tálban, kézimixerrel habosra keverem a vajat a cukorral, sóval és kakaóporral. Majd hozzáadom a tojást és együtt habosítom tovább. A lisztet lazán összeforgatom a szódabikarbónával, mogyoróval és kakaóbabbal, majd a tojásos keverékhez adom és összedolgozom őket egy fakanállal, végül a kezemmel.
A tálat lefedem és hűtőbe teszem egy fél órára. Ekkor már jól formázhatóra hűl. Kiveszem, kicsit átgyúrom a kezemmel és egy rudat hengergetek belőle. Szorosan alufóliába csomagolom és hűtőbe teszem 2-3 órára, hogy könnyen tudjam szeletelni. Ebben a fázisban mehet mélyhűtőbe is, hogy lusta hétvégeken vagy váratlan vendégek esetén már csak sütni kelljen.

A sütőt 170 °C-ra melegítem, két tepsit sütőpapírral kibélelek.
A kekszrudat egy éles késsel 1 cm vastag szeletekre vágom és egymástól két ujjnyi távolságra a tepsire teszem őket. 10 perc alatt megsütöm őket, majd rácson hűtöm.

A díszítéshez, mikróban összeolvasztom az étcsokoládét az olajjal, gyakran kevergetve. Egy kis zacskó egyik sarkába kanalazom, aminek a végét szűken lecsípem és kedvem szerint díszítem a kihűlt kekszeket. A csoki dermedése után, jól záródó dobozban tárolom.

2011. jan. 25. 5:30 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Keksz
Címkék: dió, étcsoki, kakaóbab, kakaópor, keksz, nádcukor

3. vendégposzt: Leves és keksz, mi más?

Még sohasem kért fel senki, hogy vendégposztoljak nála. Akármit is, legyen az a kabócák éjjeli zenéje – amiről egyébként egy sort sem tudnék írni – legyen más, életbe vágóan fontos dolog. Aztán jön kicsi Vú és megkér, írnék-e valamit e jeles napra. Tudjátok, tegnapelőtt lett négyéves a blogja!

Azonnal és nagy örömmel igent mondtam. Most persze jól el tudnám mesélni, hogy ismerkedtünk meg,  blogoltam én már akkor vagy sem, de részleteket nem árulnék el, hogyisne, nem könnyítem ám meg a dolgotokat! Elvégre ki kell találjatok engem!
Annyit elmondok, bár ezzel úgy sem mentek sokra, hogy épp külföldön voltunk, párnaponta beszabadultunk egy internetes helyre és ott fedeztem fel magamnak a blogját.
Valóságban én is a Kultúrház műsorában láttam, nem sokkal rá találkoztunk, a szimpátia pedig egy azóta is tartó barátsággá mélyült. Személyesen már ritkábban találkozunk, akkor viszont szorgosan látogatjuk a pesti vendéglátói egységeket : ) és képesek vagyunk ott folytatni, ahol abbahagytuk. Persze levelezünk is, mára már megfogadtuk, hogy inkább gyakrabban, távírati stílusban írunk, hát régebben tényleg hosszabbakat, na jó, ezt talán ne is feszegessük tovább, még öngól lesz belőle : ).  

Hosszan leírhatnám azt is, hogy krumplifőzés közben jöttek a nagy ötletek, amikor kicsi Vú megkért, húzzam már le a krumplis fazekat a gázlángról.
Kiváncsiak vagytok a folytatásra, ugye? Elég véknya így ez a történet, tudom, de bármit is írnék, felfedném magam, szerintem a receptek többet elárulnak! Sokat nem is kellett gondolkodnom, tudtam, hogy csakis leves és keksz lehet, így együtt, mert már kicsi Vú is megírta egyszer, hogy talán át kellene keresztelnie a blogját, hisz aki ismeri, az tudja, hogy leves és keksz nála mindig fut. : )
Nos, a levest magam kreáltam a részére, a keksz pedig nem kisebb személytől való, mint Möszjő Bocuse, csupán a kivitelezésébe nyúltam bele egy picit. Remélem, mindkettő igazán kicsivús lett, ezzel kívánok boldog negyediket (itt meg ünnepélyesen le is írom, hogy az ötödikre egy teljes menüvel készülök : )
és maradj meg még sokáig nekünk, mert tök jó amit csinálsz!

Ananászos paradicsomleves

Hozzávalók 3 főre:

1 kis doboz (4 dl) paradicsompüré (passata feliratú a legjobb)
1 ek. olívaolaj
1 kisebb fej hagyma
4 dl zöldségleves (húsleves is jó)
2 vastag szelet friss ananász, nagyjából 25 dkg
1 ágacska rozmaring
csilipaprika (vagy más csípőspaprika, aki szereti)
4 dkg levestészta (pl. szarvacska)
só, bors
12 dkg mozzarellagolyó
olívaolaj



Az olajon megdinszteljük a felvágott hagymát és beletesszük a paradicsompürét, a felvagdalt rozmaringot és a zöldségleves nagy részével. Aki csípősebben szereti, tehet bele erős paprikát is. A levesben előírás szerint kifőzzük a tésztát is.
Az ananászt felvágjuk, megtisztítjuk és kevés zöldséglével pürésítjük. Ha forrt egy kicsit a leves, lehúzzuk a tűzről és belekeverjük az ananászpürét. Ízlésünk szerint felöntjük a maradék zöldséglével, de sokat ne forraljuk, így az ananász még nyers marad. Sózzuk és borsozzuk.
Közben nyársakra húzzuk a sajtgolyókat. Egy tálkába tesszük az olajat, ezt is sózzuk és borsozzuk és meghempergetjük benne a nyársakat. A tányérra téve tálaljuk.


Omlós, vajas-mandulás keksz

200 g vaj
130 g porcukor
1 tojás
1 tk. vaníliakivonat
1 csipet só
1 tk. rum
270 g liszt
130 g őrölt mandula



A vajat habosra kikeverjük a cukorral, hozzáadjuk a tojást, a vaníliakivonatot, a sót és a rumot, végül beleforgatjuk a lisztet és a mandulát is. A tésztát félórára betesszük a hűtőbe.
A tésztát lisztezett deszkán vékonyra kinyújtjuk és formákat szúrunk ki belőle.
180 fokos előmelegített sütőben 8 percig sütjük.

Formában is süthetjük, akkor tegyünk a tésztához kevesebb lisztet (35 dekánál nem lesz több a lisztmennyiség), hogy még bekanalazhassuk azt a formába. Ha nem túl vastag szeleteket sütünk, akkor a sütési idő nem változik.

2011. jan. 24. 5:30 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Zöldségétel, Keksz
Címkék: ananász, keksz, mozzarella, paradicsom

2. vendégposzt: Teknősbékás Fekete-erdő keksz

Kicsi Vú megkért, hogy blogszülinapja alkalmából vendégposztoljak nála, amire nagy örömmel vállalkoztam, majd hamar jött a hosszas fejtörés, hogy "de mit?". Stílusosan valami szecsuáni borsosat kellett volna, mert ez az ő hagyatéka az én konyhámban - tőle kaptam az első csomagot, ami szerelmet gerjesztett első látásra :) és hosszútávú használatot. De kicsi Vú mellé az ember nem nagy darab húsokat képzel el, amik szecsuáni borsban hemperegve, közepesen átsülve elterülnek a tányéron, hogy nesze, aranyos, hepibörzdéj :). Nem, ide valami kis édesség kell, és valami kedves, olyasmi, amitől mosolyog, nem egy brutál krémes torta. Bár azt hiszem, ezt is hívhatnánk dekonstruált Fekete-erdő tortának :), az kellőképp proccos lenne, de a teknősbékás Fekete-erdő keksz talán találóbb.

Hozzávalók:

A kekszekhez:
26 dkg liszt
3 dkg holland kakaópor
25 dkg szobahőmérsékletű vaj
10 dkg porcukor
1 tojásfehérje
2 csipet só

A teknősbékákhoz:
2 dl meggybefőttlé
meggybefőtt
2 nagy csipet agar-agar

2,5 dl tejszín


Hommage à kicsi Vú megoldással az alap - a kakaós sablé Viennois - tőle származik, és a "bevált recepteken" ne változtassunk. Úgyhogy a lisztet és a kakaót összeszitáltam, a vajat a porcukorral habosra vertem, majd hozzáadtam a tojásfehérjét, a sót, és fokozatosan a kakaós kekszet. Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy a kézimixer és a 3 év alatti társalkotó még mérsékelten kompatibilisek egymással, de legalább a konyha felmosását is sorra keríthetjük... A keveréket 1 órára a hűtőbe tettem, majd folpackba csomagolva kb. 6 cm átmérőjű rudat formáztam belőle. Még két óra a hűtőben, majd felszeleteltem kb. centis vastag karikákra. Hogy kicsi Vú miként hozott ki ebből a mennyiségből 40 darabot, az számomra a konyhaművészet nagy rejtélyeinek egyike, én megfeszülve is csak 14-et abszolváltam. 180 fokra előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt sütőlapon 15 percig sütöttem őket (kicsit megdagadnak, hagyjunk köztük távot), majd rácson hagytam kihűlni.

Amíg sülnek a kekszek, jöhetnek a teknősbékák. A meggybefőtt levéhez hozzászórom az agar-agart (agar-agarat?), majd felforralom. Mindegyik teknősbékaformába merek egy nagyon picit belőle, majd beleteszek a páncéljába egy-egy szem meggybefőttet, és a forma tetejéig merem rá a maradék meggylevet. Ha kihűlt, mehet egy kicsit a hűtőbe.

A tejszínhabot felverem, és ha a keksz teljesen kihűlt, jöhet az összeállítás: mindegyikre nyomok egy habrózsát és teszek mellé egy teknősbékát :). Igazából nem gondoltam át alaposabban a dizájnt, így utólag megideologizálva mondjuk kakaótengeren tejszínhab-sziget felé úszik az állat :), és közben a Happy Birthday-t dúdolja à la Marilyn :), de a háromféle állag és íz miatt ideológia nélkül is finom. Remélem, Vúnak is tetszik. Boldog blogszülinapot!




Kicsi Vú receptje alapján.

2011. jan. 22. 7:30 | 12 komment | Megosztás
Kategóriák: Keksz
Címkék: agar agar, kakaópor, keksz, meggy, tejszín, tojásfehérje