
Lehet, hogy az a tény ragadtatott ilyen nagyvolumenű projektre, hogy épp a Julie és Julia könyvet olvasom (ami egyébként nagy csalódás), de egyik este belevágtam a házi paradicsomaszalásba. Apósom mostanában hobbikertésszé lépett elő és nagy halom édes paradicsommal ajándékozott meg, aminek nagyon örültem, de aztán hamar felmértem, hogy egy szoptatós, egy hasmenéses, egy refluxos, plusz egy csecsemő nem valószínű, hogy elbír több kiló parival. Így jött az ötlet az aszalásra, aszalógép/napsütés híján sütőben. A „Tomaten trocknen im Backofen” keresőszavakra rá is bukkantam egy fényképes tutoriálra, de a sütési hőmérséklet és idő nem volt elég egzakt, ezért még egy-két magyar oldalon is tájékozódtam. A kilátás, miszerint egész éjjel járatni kell a villanysütőnket eléggé letaglózott, de meg kellett menteni após első termését... Végül 7 óra sütés után hajnali fél négykor el is készült a mű. Ekkor a koktélparadicsomok már teljesen szárazak voltak, a nagyobbak egy picit nedvesebbek. Ez utóbbiakat kihűlés után tengeri sóval rétegezve egy tiszta üvegbe raktam és olívaolajjal felöntöttem. A csontszárazak mentek egy fémdobozba sütőpapírrétegek közé.
Hozzávalók:
napon érett paradicsom
só
A paradicsomokat megmossuk, szárazra töröljük, hosszában félbevágjuk (a nagyobbakat negyedbe) és a magjukat kikaparjuk (legegyszerűbb egy kiskanál nyelének a segítségével). Egy konyharuhára lerakosgatjuk őket vágott felükkel lefelé, hogy lecsöpögjenek, majd egy sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk a csapatot és megszórjuk mindegyiket sóval.
Előmelegített sütőben légkeveréssel, 90 fokon kb. 7 óra alatt aszalódnak meg. 
Megosztás
Cserkéhez hasonlóan engem is elkapott az India-láz. A megfelelő szakirodalom már rendelkezésemre állt, csak a szükséges fűszerek vártak beszerzésre. Nem akartam nagy túrát tenni, ezért először a Ferenc körúti arab fűszereshez mentem (a Corvin mozi oldalán a körúton, a török étkezde mellett). Mint kiderült, néhány üzlettel arrébb költözött, a fűszerválasztéka elég gyér, az árai pedig elég arcpirítóak. Vettem kimérve 5 dkg sumachot (125 forint), majd tanácsukat követve a túloldali indiai boltot céloztam meg. Ott sajnos fűszerek nincsenek, de nagyon kedvesen továbbküldtek a pár üzlettel arrébb lévő fűszereshez. Nemrég nyílhatott a kis üzlet, de nagy szerencsém volt vele, mert a friss currylevél és a csicseriborsóliszt kivételével mindent megkaptam. Mondjuk a kókusztejtől eltekintettem, ha jól emlékszem egy normál doboz 500 felé közelített. Végül a következő dolgok kerültek a kosaramba:
1 kis csomag garam masala 150 forint
1 zacskó barna mustármag 489 forint /10 dkg
1 zacskó egész római kömény 389 forint /10 dkg
2 konzerv csicseriborsó 220 forint /40 dkg
1 csomag fekete olívabogyó 200 forint /20 dkg
Én nem vettem, de szerintem jó áron volt műanyag dobozos kiszerelésű tahini, a 800 gr-os doboz került 1100 forintba, de volt kisebb kiszerelésben is.
Előző napi Vasedénylátogatásom alkalmával pedig gazdagabb lettem egy újabb elengedhetetlen konyhai kellékkel, egy fokhagymahámozó készséggel. Most az üzlet születésnapi akciójának keretében kemény 200 forintot fizettem ezért a csodáért. :) Azóta már ki is próbáltam, száraz, vízszintes felületen teljesen jól működik, és még az én műszaki érzékem is elég a kezeléséhez: elegáns mozdulatokkal lehet hengergetni a csőbe helyezett fokhagymagerezdet, míg meg nem szabadul a héjától.
A harissa Tunéziából származó csípős chiliszósz, vagy még inkább paszta. Az észak-afrikai konyha kedvelt ízesítője, főleg kuszkuszokhoz és tagine-okhoz használják, másfelől asztali fűszer. Készen is kapható, de otthoni elkészítése sem bonyolult, és a hűtőben kb. 6 hétig eláll.
Hozzávalók:
5 dkg szárított chili
2 gerezd fokhagyma felaprítva
só
1 kk. egész kömény
1,5 kk. őrölt római kömény
2 kk. koriandermag
1 kk. szárított mentalevél
olívaolaj
A chilit kimagozzuk, feldaraboljuk, 20 percre meleg vízbe áztatjuk. Leszűrjük, a fokhagymával és a fűszerekkel egy mozsárban összedolgozzuk, végül hozzáadunk 1-2 ek. olívaolajat. Egy zárható edénybe tesszük és a tetejére olívaolajat öntünk.
Régebben egy arab üzletben vásároltam harissa fűszerkeveréket, ez szárított és porított chiliből, fokhagymából, mentából és római köményből áll. A huevos rancheroshoz ezt használtam, de a fenti recept valószínűleg sokkal intenzívebb ízt eredményez, ezért érdemes kipróbálni.
Forrás: Jill Norman: Fűszerek nagy képeskönyve
Rövid fűszerismertetésre vállalkozom, mert az előző receptben említett szecsuáni borsot én is csak azóta ismerem, hogy kaptam néhány zacskóval Kínából. Ezért gondoltam, hogy talán nem haszontalan néhány sorban bemutatni.
Sokféle elnevezése létezik a latinul Zanthoxylum piperitumnak nevezett növénynek. Magyarul hívják ánizsborsnak, kínai borsnak, virágborsnak is, angolul Szechuan Pepper, anise pepper, fagara, Chinese brown pepper, valamint Japanese pepper névre hallgat, míg német neve Anispfeffer vagy Sichuanpfeffer.
Már a nevekből sejthető, hogy főként Kínában és Japánban kedvelt fűszer. Kínában a gyömbér és a kasszia mellett az egyik legrégebben használt ízesítő, asztali fűszerként is használják, fűszerezett só formájában. Ez úgy készül, hogy 2 kk. egész szecsuáni borsot, 3 ek. tengeri sót és 1 kk. fehér borsot száraz serpenyőben addig hevítenek, míg füstölni kezd, majd a keveréket durvára őrlik. Az őrölt fűszer egyébként a kínai ötfűszer-keveréknek is egyik alkotóeleme a csillagánizs, kínai fahéj (kasszia), a szegfűszeg és az édesköménymag mellett.
A szecsuáni borsnak botanikailag semmi köze a fekete vagy fehér borshoz, valójában a kínai tüskés kőrisfa szárított, pirosasbarna termése. Egészben és őrölve is forgalmazzák, ízhatás szempontjából ideális egészben megpirítani, aztán mozsárban összezúzni. Íze csípős, de nem maró, inkább bizsergető. Gyakran használják csirke és kacsa fűszerezéséhez.
Magyarul itt találhattok róla további információkat.
Németül részletes leírás olvasható itt, angolul pedig itt.
Megosztás
Bevált receptek. Meg egyebek, ahogy anyósom mondaná.




Adatvédelem | Szerzői jogok és felhasználási feltételek |
Médiaajánlat
© kicsi Vú & Patrik 2007-2010