Meggyel töltött túrógombóc

A tejbegríz, a palacsinta és a túrógombóc az a három láb, melyeken még egy válogatós kisgyerek élelmezése is biztosan állhat.:) Nálunk az utóbbi készül mostanában leggyakrabban, mert abban van a legtöbb „hasznos anyag”. Mikor megláttam a Hedonismon az eperrel töltött változatot, nagyon megkívántam, de aztán úgy alakult, hogy eper helyett meggy került bele. Ez sem rossz kombináció. És amióta zsemlemorzsa hiányában kényszerűségből kekszmorzsába forgattam a gombócokat, nem is kell prézlit venni.

Hozzávalók kb. 15 gombóchoz:

50 dkg túró
10 dkg búzadara
kevés só
3 ek. vaníliás porcukor
2 tojás szétválasztva
15 darab meggy kimagozva

Hempergetni:
kevés vaj
darált háztartási keksz

Tetejére:
méz

A túrót egy tálba raktam, villával szétnyomkodtam, hozzákevertem a búzadarát, a sót, a cukrot és a tojások elhabart sárgáját. (Ha túl száraz, morzsalékos a túró, mehet bele plusz egy egész tojás elhabarva).
A keveréket állni hagytam egy negyed órát, majd a tojásfehérjéket habbá vertem és óvatosan beleforgattam. Vizes kézzel gombócokat formáztam belőle, mindegyik közepébe beépítettem egy szem meggyet és egy nagy lábosban, lobogó sós vízben megfőztem őket (ekkora mennyiséget két menetben). Miután feljöttek a víz felszínére, még kb. 6 percig főztem.

Közben a darált háztartási kekszet egy kevés vajon egy teflon serpenyőben átforgattam és a kifőtt gombócokat meghempergettem benne. Tálaláskor akácmézet csorgattam a gombócok tetejére, de porcukorral kikevert tejföllel is adható.

2010. jún. 15. 11:07 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Férjem kedvére, Gyors vacsora, Magyaros
Címkék: búzadara, darált keksz, meggy, méz, túró

Brokkolifőzelék csirkenyársakkal

A kánikula beálltával étkezési szokásaim is változnak: a húst még kevésbé kívánom, viszont a főzelékekre vevő vagyok. A tök sajnos tiltólistán van Patriknál a kapor miatt, a zöldborsót meg kicsit már unom, ezért kipróbáltam, milyen lehet brokkoliból (mintha más lehetőség nem is lenne). A kebab ötlete még akkor jött, mikor nem volt ilyen meleg, most nem merném beizzítani a sütőt, de kellő türelemmel serpenyőben is süthető, vagy ami a leggyorsabb – Actifryban (akkor persze nem pálcikán). Ez a pálcás husi egyébként nagyon gyerekbarát, a szemivegetáriánus Panni is vígan falatozott a nyársról, mintha csak nyalókát vagy jégkrémet enne.



Hozzávalók a főzelékhez:

1 szép fej brokkoli
kevés olívaolaj
néhány szál újhagyma
kevés víz
só
1 pohár tejföl
2 tk. liszt

A brokkolit megtisztítottam, leveleit, kemény szárát levágtam, rózsáira szedtem, megmostam. Az újhagymát felaprítottam. Egy kevés olajon megpároltam, rádobtam a brokkolirózsákat. Kevés vizet önöttem rá, megsóztam és fedő alatt kis lángon puhára pároltam. Végül 2 tk. lisztet elhabartam csomómentesen 1 pohár tejföllel és behabartam vele a főzeléket.

Hozzávalók a kebabhoz:

50 dkg darált csirkehús
1 tojás
1 csomó újhagyma fehér és világoszöld része felaprítva
kisebb csokor zellerzöld felaprítva
1 tk. borsikafű (csombor)
só
előzőleg vízbe áztatott hurkapálcák

A hozzávalókat alaposan összekevertem és nedves kézzel hosszú rudakat formázva rátapasztottam a hurkapálcákra a husit. Megkentem olívaolajjal a tetejüket. Grilltálcán max. hőfokon, grill funkcióval mindkét oldalukat kb. 10 percet sütöttem. A második menet már nem pálcás lett, csak kis golyókat formáztam belőle.

2010. jún. 10. 12:20 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Babagasztro, Férjem kedvére, Magyaros, Szárnyas, Zöldségétel
Címkék: borsikafű, brokkoli, csirke, darált hús, főzelék, zellerzöld

Rizottó balzsamszirupos csirkemájjal

Ez a recept Patrik ötlete nyomán született a Pastramiban tett látogatásunk hatására, bár annyira magaménak érzem, hogy erre a tényre figyelmeztetnem kell magamat. Az ott kóstolt vargányás rizottón fénylő balzsamecet-redukció eszébe juttatta azt a balzsamszirupos csirkemájat, amit anno egy VKF alkalmával készítettem egy rozmaringkrémleves mellé, és amit azóta sem ismételtem, pedig igény az mutatkozott... De most a rizottóval való kombináció izgalmas lehetősége engem is felvillanyozott, így elkészült ez az igen finom csirkemájas fogás és a hűtőajtón figyelő kívánságlista egyik elemét is kipipálhattuk Patrik nagy örömére.



Hozzávalók:

1/2 kg csirkemáj
só
kevés vaj és olívaolaj
1,5 dl balzsamecet
8 ek. nádcukor
frissen őrölt bors

A rizottóhoz:

néhány ek. olívaolaj + 1 ek. vaj
1 nagyobb vöröshagyma felaprítva
2 gerezd fokhagyma apróra vágva
30 dkg kerekszemű rizs (sparos Arborio)
1,5 dl száraz fehérbor (Szent István Korona Etyeki Chardonnay)
kb. 1 l forró csirkealaplé (DM-es bio leveskockából)
só
kb. 1 dl tejszín
2 ek. reszelt parmezán

A májat először hideg vízbe áztattam 10 percre, majd leöblítettem és szárazra töröltem. Megszurkáltam egy hústűvel, félbevágtam minden darabot és megsóztam, majd kevés vajon és olívaolajon megsütöttem. (Közben vigyázni kell, mert fröcsköl, nem árt rá egy fedő).

Közben egy kis lábasba öntöttem a balzsamecetet és a nádcukrot, picit megsóztam, tekertem bele friss borsot és közepes lángon sziruposra forraltam. Amikor már besűrűsödött, vadul habzik, ekkor elzárhatjuk alatta a lángot. Ekkor beleforgattam a kisütött májat.

A rizottóhoz olívaolajat és vajat hevítettem egy nagy fazékban és üvegesre pároltam rajta a hagymákat. Utána hozzákevertem a rizst, jól átforgattam, kevergettem, majd felöntöttem a borral. Hagytam rotyogni, hogy magába szívja, majd egy merőkanálnyi forró alaplevet adtam hozzá. Jól megsóztam és tovább főztem. Mikor már fölszívta a lé nagyját, megint pótoltam a folyadékot (így adagolva fokozatosan az 1 liter alaplevet).
Mikor a rizs már al dentére főtt, hozzákevertem a tejszínt, és a parmezánt. A balzsamszirupos májjal a tetején tálaltam.

2010. máj. 27. 5:35 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Férjem kedvére
Címkék: balzsamecet, csirkemáj, fehérbor, parmezán, rizottó, rizs

Spárgás frittata

Az élet azt igazolja, hogy az egyszerű, ám ismétlésre érdemes recepteket is rögzítenem kell a blogon, mert ellenkező esetben hajlamos vagyok megfeledkezni róluk és soha többé nem főzöm őket. Majdnem erre a sorsra jutott az apósom érkezésekor vacsorára készített cukkinis frittata is, de Patrik résen volt és hétvégén felemlegette. Kapóra jött az ötlet, mert épp volt egy adag spárgám vidékről, így fenséges vasárnapi reggelit kerekítettem cirka 15 perc leforgása alatt. Alkalomadtán cukkinivel, zsenge zöldborsóval is érdemes kipróbálni, jófajta barna kenyérrel tökéletes reggeli.



Hozzávalók:

egy marék zöld spárga
néhány ek. olívaolaj
5 tojás
5 ek. tej
só
frissen őrölt bors
reszelt parmezán a tetejére

A spárgákat meghajlítottam, ahol maguktól eltörtek, eltörtem, a száruk leeső alsó részét eldobtam, a maradék hosszabb részt 3 cm-es darabokra vágtam. Megmostam, papírtörlővel szárazra törölgettem.
Egy nagy teflon serpenyőben néhány evőkanál olívaolajat felhevítettem, rádobtam a spárgát és közepes lángon kb. 5 perc alatt megsütöttem, közben kicsit megsóztam (kóstolni kell, ha al dente, jó).

Közben az 5 tojást 5 ek. tejjel egy villával jól elhabartam (felverhetjük robotgéppel is), sóztam, borsoztam. Mikor a spárga elkészült, rázuttyintottam, és fedő alatt kis lángon addig sütöttem, míg a teteje is csaknem megszilárdult (közben nem kevergettem). A vége felé megszórtam reszelt parmezánnal. Barna kenyérrel kínáltam.

2010. máj. 18. 5:19 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Férjem kedvére, Gyors vacsora, Olasz, Reggeli, Sós falat, Zöldségétel
Címkék: parmezán, spárga, tojás

Mindenízű zabpelyhes cookie

Szuper hétvégénk volt, rég nem látott barátnőimmel kirándultunk családostul a Budakeszi Vadaspark irányába. A három hónapos ikercsajokra való tekintettel csak egy könnyű átmozgató sétára vállalkoztunk, majd letelepedtünk egy pokrócra a Vadasparkoz közeli réten. Isteni illatok szálltak a szélben, több társaság is szalonnát sütött a közelben, mi csak egy szerény kekszes, gyümölcsös uzsit csaptunk. Én még reggel összedobtam indulás előtt ezt a csábító zabos kekszet, hogy ne menjünk üres kézzel. Jól sikerült darab, meglepően puha, inkább omlós, mint ropogós. Vasárnap este készült belőle egy újabb menet a szűk család nyomására. És ami nagy szó egy keksz esetében, még a férjem kedvére rovatba is bekerül.



Hozzávalók kb. 26 darabhoz:

20 dkg liszt
1 tk. sütőpor
csipet só
10 dkg zabpehely
25 dkg puha vaj
20 dkg cukor (pl. 12 dkg lágy barnacukor + 8 dkg nádcukor)
2 tojás
8 dkg kókuszreszelék
10 dkg aszalt vörösáfonya vagy aszalt szilva
10 dkg étcsoki apróra vágva

A sütőt előmelegítettem 170 fokra.
A lisztet a sütőporral egy tálba szitáltam. Minden hozzávalót kikészítettem a kezem ügyébe.

A puha vajat habosra kevertem a cukorral egy robotgép segítségével. Hozzákevertem egyesével a tojásokat, majd kézi keverőlapátra váltva beleforgattam fokozatosan a zabpelyhet és a sütőporos, sós lisztet. Végül belekevertem a kókuszt, az áfonyát és a csokit is. Az így kapott tésztából hideg vizes kézzel diónyi golyókat formáztam és sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam őket (egymástól kb. 2,5 cm távolságra).
170 fokon 13 percig sütöttem. Mikor kivesszük a sütőből, nem szabad bizgetni, mert a tészta ekkor még lágy és ahogy hűl, úgy fog keményedni.

A Lecker 2010/5-ös számában talált receptet alakítgattam.

2010. máj. 10. 6:24 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Férjem kedvére, Keksz, Reggeli
Címkék: aszalt szilva, aszalt vörösáfonya, barna cukor, étcsoki, kókusz, zabpehely

Tagliatelle tejszínes csirkemájjal

A hétvégén lekaptam a polcról a családi ereklyeként őrzött Nélkülözhetetlen Tésztakönyvet, melyet első szülinapi ajándékként kaptam Patriktól és megállapítottam, hogy gyakrabban kellene forgatnom, mert tele van egyszerű és könnyű receptekkel. Én pedig most nagyon rá vagyok kattanva a salátákra és a tésztákra, húsból csak keveset szeretnék a tányéromon látni. Ez a májas széles metélt éppen bevált könnyű vacsorának, egy palack fehérbort is muszáj volt kinyitni mellé.

Hozzávalók:

25 dkg tagliatelle
30 dkg csirkemáj
1 közepes fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
2-2,5 dl tejszín
kevés olívaolaj
1 tk. sárga mustármag mozsárban összetörve
só, frissen őrölt bors
1 ek. felaprított metélőhagyma
reszelt parmezán a tetejére

A tésztát sós vízben al dentére (fogkeményre) főzzük. Közben elkészítjük egy serpenyőben a szószt.
A csirkemájat megmossuk, megtörölgetjük, a hártyáit kivágjuk és csíkokra vágjuk. A hagymákat apróra vágjuk.
Egy nagy serpenyőben felforrósítunk egy kevés olívaolajat, üvegesre pároljuk benne a hagymákat. Utána a májat is hozzáadjuk, kevergetve átsütjük.
Végül felöntjük a tejszínnel, hozzáadjuk a mozsárban megtört mustárt és ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Hagyjuk felforrni, megszórjuk metélőhagymával és elzárjuk a gázt.

A forró mártást összeforgatjuk a tésztával és parmezánnal megszórva tálaljuk.

Kisebb módosítással a Nélkülözhetetlen Tésztakönyvből.
 

2010. márc. 17. 15:58 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Férjem kedvére, Gyors vacsora, Tészta
Címkék: csirkemáj, mustármag, parmezán, snidling, tagliatelle, tejszín

VKF XXXI.: Húsos calzone

Garffyka versenykiírása elevenembe talált, mert bár utálok ételt kidobálni, sajnos nem vagyok az ökonomikus háziasszonyok gyöngye. Sokkal egyszerűbb szelektíven gyűjteni a szemetet például (ebben egész jók vagyunk), mint a hűtőnél állandóan résen lenni és még időben megmenteni a romlás szélén álló maradékokat. Ráadásul nem szeretek több napig ugyanazt enni, és ezellen úgy védekezem, hogy elfeledkezem róla, mi van a hűtőben.
Viszont ami karácsonykor összegyűlik benne, arról nem lehet megfeleledkezni. Apósom olyan mennyiségű ételt szokott készíteni (persze főleg húst), aminek a hűtőben figyelő maradéka is tekintélyes. Na ebből a húskészletből valósítottam meg P. nagy vágyát: a calzonét. Egyszer már csináltam, akkor tonhallal és laposan, most csirkéből készült és ducibbra sikerült. Minden feltételnek így sem felel meg: tarkának nem nevezhető, de azért paradicsompürével igyekeztem némileg színesíteni.:)

Hozzávalók 4 kisebbhez:

1 ek. kristálycukor
2 tk. szárított élesztő
kb. 3 dl langyos víz
45 dkg átszitált liszt
1 csapott ek. só
3 ek. olívaolaj

1 dl langyos vízben elkevertem az élesztőt és a cukrot és felhabosítottam. Egy nagy tálba szitáltam a lisztet, hozzáadtam a sót, az olajat, az élesztős masszát és kb. 2 dl vizet (ha kell, még dagasztás közben pótolhatjuk), majd a robotgép dagasztókarjaival rugalmas tésztává gyúrtam. Miután szépen összeállt, elvált az edény falától, még kézzel is gyúrtam egy kicsit, majd gombócot formáltam belőle, a tetejét kereszt alakban bevágtam és megkentem olajjal. Letakarva 1-1,5 órát kelesztettem.
Mikor már szépen megkelt, még egyszer átgyúrtam, kinyomkodtam belőle a levegőt és 4 egyenlő részre osztottam.
A sütőt előmelegítettem 230 fokra (hagyományos mód).

A töltelékhez:
(a megadott mennyiségek hozzávetőlegesek)

2-3 darab szalonnába göngyölt sült csirkecombfilé (maradék)
kb.1 pohár tejföl
reszelt sajt
1 vöröshagyma apróra vágva
2 gerezd fohagyma
néhány tk. paradicsompüré
kevés só

Az apróra vágott hagymákat kevés olajon üvegesre pirítottam.
A sült húsokat egy éles késsel falatnyi darabokra vágtam és egy tálban összeforgattam a pirított hagymával és a többi hozzávalóval.

A tésztaadagokat lisztezett felületen egy-egy körré kinyújtottam, a széleiket üresen hagyva a köröket egyik felükön  megpakoltam a húsos töltelékkel, majd ráhajtottam az üresen hagyott tésztarészt és a szélét egy villával lenyomkodtam (lezártam). Kívülről megkentem olívaolajjal és kb. 20 perc alatt megsütöttem.

2010. jan. 24. 9:25 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Férjem kedvére, Sós falat, VKF!
Címkék: fokhagyma, kelt tészta, paradicsompüré, sajt, sült hús, tejföl, vöröshagyma

Banános tiramisú tojás nélkül

A múlt heti Nők Lapját nézegetve megakadt a szemem ezen a recepten. Először nem is tűnt fel, hogy egy egyszerűsített tojásmentes változat, csak a banán ragadta meg a figyelmemet. Aztán amikor gyors desszertre volt szükségem, mert egy barátnőmet vártuk estére vendégségbe, kapóra jött ez az egyszerű verzió. Kicsit tartottam tőle, hogy túl sűrű lesz a krém, de nem lett vele gond, főleg másnapra szépen megpuhult minden, összeértek az ízek, az állaga is megfelelő volt (nyilván nem olyan laza, mint a tojásos, de jó). Magamfajta nyerstojás-fóbiásoknak ideális alternatíva.:)

Hozzávalók:

25 dkg túró
25 dkg mascarpone
2 ek. rum vagy kevés rumaroma
10 dkg + 2 ek. (házi vaníliás) porcukor átszitálva
2 dl erős feketekávé
2 nagyobb, érett banán
24 db babapiskóta
2 ek. cukrozatlan kakaópor

A túrót egy keverőtálban villával áttörtem, hozzákevertem a mascarponét és a 10 dkg porcukrot, jól összedolgoztam. A maradék 2 ek. cukrot a kávéhoz adtam és egy kisebb mély tálkába öntöttem.
A banánokat meghámoztam és felkarikáztam.

A babapiskótákat egyenként belemártogattam a kávéba, majd egy magasabb peremű hőálló (pl. jénai) tálba rakosgattam őket, hogy egy soron kitöltsék az alját. Utána megkentem a túrókrém felével, kiraktam egy soron banánkarikákkal (kicsit bele is nyomkodtam a krémbe a banánokat), majd ment rá a maradék babapiskóta egy rétegben, végül a maradék krém.

Folpackkal letakarva hideg helyen hagytam összeérni az ízeket. Másnap volt a legfinomabb.
Tálalás előtt kakaóport szitáltam a tetejére.

Lajos Mari receptje a Nők Lapjából.

2009. márc. 4. 8:32 | 17 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Édes kis semmiség, Férjem kedvére
Címkék: babapiskóta, banán, kakaópor, kávé, mascarpone, porcukor, rum, túró

Lencsés korhelyleves

Nem mintha egy görbe éjszaka következményeit kellett volna kúrálgatnunk a napokban, de úgy éreztem, hogy itt az ideje valami pasisnak. Az anyósomtól kapott házi kolbász volt a kiindulási alap, ahhoz kerestem receptet és találtam is – a Nők Lapjában. Kicsit módosítottam rajta, a répát például reszelve tettem bele, mert úgy kevésbé szembetűnő, a hagymát is felaprítottam, és megpároltam ((eredetileg egészben kellene beledobni). Szóval nőiesebb lett egy kicsit, de a macsó jelleg azért megmaradt.:) A mennyiség is tekintélyes, kis családunk egy hónapig elélne rajta.

 

Hozzávalók egy szép nagy adaghoz:

20 dkg barna lencse
20 dkg savanyú káposzta
1 közepes vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
1 nagyobb sárgarépa
3-4 ek. olaj
1 babérlevél
só
10 dkg füstölt kolbász
2 dl tejföl
1 ek. rizsliszt
kevés citromlé

A lencsét előző este átválogatjuk, majd 1 liter hideg vízbe beáztatjuk

Másnap a savanyú káposztát bő vízben átmossuk, lecsepegtetjük, felaprítjuk, majd annyi vízzel, amennyi épp ellepi feltesszük főni. Fedő alatt kb. fél óra alatt puhára főzzük.

A hagymát, fokhagymát, sárgarépát megpucoljuk, a hagymákat felaprítjuk, a répát lereszeljük.

Egy nagy fazék aljában kevés olajat hevítünk, rádobjuk a vöröshagymát és kis lángon, kevergetve üvegesre pirítjuk. Utána mehet rá a fokhagyma és a répa, jól átkeverjük, kicsit pirítjuk, majd felöntjük a lencsével (az áztatólével együtt). Hozzáadjuk a babérlevelet és félig lefedve puhára főzzük (kb. 20 perc).

Közben a kolbászt felkaríkázzuk. Ha a lencse már megpuhult,  megsózzuk és hozzáadjuk a puha káposztát a levével együtt meg a kolbászkarikákat, felöntjük még vízzel, ha szükséges és összeforraljuk.

A tejfölt egy kis tálkában elkeverjük egy kevés levessel és csomómentesen hozzákeverjük a rizslisztet, majd belecsorgatjuk a levesbe. Elkeverjük, sózzuk, ha szükséges és mérsékelt lángon 5 percig főzzük.
Tálaláskor citromlével savanyíthatjuk.

Korpádi Péter receptje alapján.
 

2009. febr. 13. 8:53 | 9 komment | Megosztás
Kategóriák: Férjem kedvére, Leves, Magyaros
Címkék: babérlevél, citromlé, fokhagyma, kolbász, lencse, rizsliszt, sárgarépa, savanyú káposzta, tejföl, vöröshagyma

Csülkös bableves haluskával

Jófej voltam és engedtem férjem unszolásának – főztem neki csülkös bablevest haluskával*. Az is katalizátorként hatott, hogy anyósom is épp nálunk volt, így az ő útmutatásai alapján készíthettem el a nagy kedvencet. Attól is különleges volt ez az alkalom, hogy végre a kuktámat is be mertem izzítani eredeti funkciójában és nem csak sima levesfazéknak használtam. Eddig valami miatt idegenkedtem tőle, de a gyakorlatias szempontok azért nem hagytak nyugodni. Anyukámmal is konzultálva, aki nagy kuktaszakértő, üzembiztosan használtuk az edényzetet, ennek ellenére egyedüli kipróbálásra még mindig nem vállalkoznék. Ez szerintem kétemberes dolog, kell a férfi mellém vész esetére.:)

 

Csülkös bableves 

Hozzávalók:

kb. 40 dkg vörösbab
1 szép darab (sovány) füstölt sertéscsülök (nálam épp fóliázott példány)
3 sárgarépa felkarikázva
2 fehérrépa karikákra vágva
8-10 szem feketebors
2 babérlevél
kis csokor zellerzöld

A rántáshoz:
1 közepes vöröshagyma felaprítva
2 gerezd fokhagyma felaprítva
néhány ek. olaj
1 tk. pirospaprika
1 ek. liszt
1-2 dl hideg víz

A haluskához:
1 kg krumpli
15 dkg liszt (8 ek.)
2 tk. só
1 tojás

Tálaláshoz:
tejföl

Előző este beáztatjuk hideg vízbe (külön tálakban) a babot és a csülköt. Másnap a csülköt, ha nagyon sötét, füstös, kívülről (a bőrét) egy kis éles késsel megkapargatjuk.

A babot feltesszük főni egy nagy fazékban hideg vízben. Miután felforrt, elzárjuk a gázt és leöntjük róla a vizet.

A csülköt (miután több darabra vágtuk, ha csontja nem volt) a borssal és a babérlevéllel  kuktában feltesszük főni annyi hideg vízben, amennyi ellepi. (A gyakorlatiasak tegyék a fűszereket teatojásba, úgy könnyebb kihalászni.) Mikor már gyöngyözve fő, rátesszük a kukta tetejét, lezárjuk. Ott állunk mellette, és amikor sziszegni kezd, egy picit késsel megmozgatjuk a tetején a szelepet. Így kiengedjük belőle a felesleges gőzt. Lejjebb vesszük a lángot (legkisebb fokozat, vagy annál egy gondolattal erősebb). 2-3 perc múlva újra ellenőrizzük, hogy szuszog-e. Ha nem, kicsit feljebb vesszük a gázt, ha igen, így főzzük kb. 30-40 percig (a csülök méretétől is függ). Ekkor a szelepet egy késsel felhúzva kiengedjük a gőzt a kuktából és kinyitjuk – megnézzük, puha-e a hús.

Ha igen, hozzáadjuk a leszűrt babot (előtte kihalásszuk a borsszemeket), ismét lezárjuk és kb.10 percig főzzük. Ekkor, ha a bab már majdnem puha, levesszük a kukta tetejét, bezöldségezzük (répák, zellerzöld) és csak simán fedő alatt főzzük tovább. Közben megkóstoljuk, elég sós-e, ha nem, megsózzuk. Mikor már a zöldségek is megpuhultak, berántjuk.
Ehhez az olajon az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát üvegesre pirítjuk, megszórjuk 1 ek. liszttel és 1 tk. pirospaprikával és folyamatosan kevergetve világosra pirítjuk. Felöntjük hideg vízzel, csomómentesre elkeverjük, majd vékony sugárban a leveshez öntjük. Forrástól számítva pár percig főzzük.

Tálalás előtt a húst falatnyi darabokra vágjuk.

A haluska mint levesbetét készítése:

A krumplit meghámozzuk, felkockázzuk és sós vízben puhára főzzük. Hagyjuk kihűlni, majd egy nagy tálban összegyúrjuk a liszttel, sóval, tojással. Az így kapott tésztából diónyi golyókat formázunk és lobogó sós vízbe rakosgatjuk  Közepes lángon (ne buzogjon, mert akkor összetöri) addig főzzük, míg a golyók fel nem jönnek a víz tetejére. Miután feljöttek, 1-2 percet várunk, majd egy szűrővel kiszedegetjük őket. Külön tálban kínálhatjuk a leves mellé. Mindenki annyit szed belőle, amennyi jólesik.

 

* Férjem családjában a bableves i-jére mindig a haluska teszi fel a pontot. Ez a szlovák eredetű levesbetét nagyon hasonlít a nudli, a szilvás gombóc és a gnocchi tésztájához. A levesbe szedve akkurátusan fel kell a kanállal darabolni és úgy enni a babhoz.

2009. jan. 20. 23:55 | 23 komment | Megosztás
Kategóriák: Férjem kedvére, Leves, Magyaros
Címkék: babérlevél, bors, burgonya, fehérrépa, őrölt pirospaprika, sárgarépa, sertéscsülök, tejföl, vörösbab