LuluBell, az élménykávézó

Egy vidám, dizájnos helyen jártam hétfőn, a Nyugati és az Oktogon között, a LuluBell élménykávézóban (Teréz krt 39.).

A nyáron nyílt hely több mint egy egyszerű kávézó vagy cukrászda, kínálata a fagyi-smoothie (itt: szmúúúzi) – csokifondü hármasra épül és mindháromnál teret ad az egyéni kreativitásnak. A fagyit például kérhetjük hagyományosan a pultoslánytól, de izgalmasabb, ha mi lendülünk akcióba. Első lépés: kézfertőtlenítés, majd egy műanyag kesztyű felhúzása és már szedhetjük is a fagyit az általunk választott edénybe (üveg- vagy papírtálka, tölcsér). Akár a 24 rekeszes fagyipult összes ízéből szedhetünk egy kicsit, azaz sok fajtából ehetünk keveset (ez az, amit én annyira szeretek)).



Itt még nincs vége – eztán jön az „élménypult”, ahonnan további ízesítőket (pl. gyümölcsök, olajos magvak, aszalványok) halmozhatunk a fagyikehelyre, majd megcsorgathatjuk valamilyen sziruppal vagy belga csokival. Mindezért súlyra fizetünk, 1 gombóc fagyi súlyának megfelelő (4 dkg) anyag ára 172 forint, azaz egy 10 dekás kehely 430.



A szmúúúzikhoz, vagyis a gyümölcsös turmixokhoz is mi szedhetjük össze az alkotóelemeket és választhatunk, hogy jéggel, limonádéval vagy tejjel hígítjuk. Az ízesítéshez itt is bevethetők a Routin szirupok.



A csokifondüzéshez az alapanyagokat szintén az élménypult adja, a csokit pedig az egész nap működő három csokiszökőkútból nyerhetjük: választhatunk, hogy tej-, ét- vagy fehércsokiba szeretnénk mártogatni.

Mindezek mellett vannak hideg és meleg szendvicsek (panini) helyben sütött bucikból, francia péksütemények és magyar cukrászsütemények is. Nagy a teaválaszték, 22 -féle szálas teából választhatunk, amit 3,5 dl-es dugattyús kannában szervíroznak és kérésre többször utántöltenek.

Én tőzegáfonyás rooibos teát kóstoltam, nagyon finom volt, majd a fagyik következtek. Nem próbáltam végig minden ízt, de az általános benyomásom az volt, hogy finomak, de az én ízlésemnek kicsit túl édesek. A szmúúúzikészítésnek sajnos az évszak nem kedvez, a lehetőségek most a déli gyümölcsökre és az alma-körte párosra korlátozódnak és a kompótokra (esetleg lehetnének fagyasztott gyümölcsök, netán friss zöldségek is). A fagyi után jólesett egy savanykás turmix, de a túlzott kiviaránytól óva intek mindenkit, mert torokban nagyon csikiz.:) A csokifondüt nem próbáltam, de Pannival mindenképpen visszatérünk egy lánynap keretében.

2011. dec. 15. 7:41 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa, Fagyi, Étterem
Címkék: lulubell elmenykavezo

La Delizia – lánynap a kekszboltban és bónusz kóstoló

Mióta Vince megszületett, az egyik Anna, Peti, Gergő történet ihletésére bevezettük a lánynapot, hátha Panni is helyrerázódik kicsit tőle. A módszer meglepően sikeres, anya és lánya is jobb mentális állapotban van azóta, gazdagodtunk egy csomó közös élménnyel: voltunk ugrálóvárazni (nem, én nem ugráltam), cukrászdában, Csipkerózsika előadáson és ami a legravaszabb terv volt a részemről: felkerestük együtt a nyáron nyílt kekszmanufaktúrát a Nyugatinál a Jókai utcában úgy, hogy előtte még a Bookstationbe is bementünk egy amazonos szakácskönyvemért, sőt az Alexandrában is választottunk magunknak 1-1 könyvet (én most kivételesen nem recepteset, hanem gyereknevelőset:)).  

A La Delizia kekszmanufaktúra egyébként azóta motoszkált a fejemben, mióta elért hozzám a nyitás híre, napokig agyaltam rajta, hogy juthatnék el oda egy pár hónapos csecsemő mellől, mert nekem látnom kell az első magyar kézműves kekszboltot. Aztán jött a lánynap...

A kekszbolthoz érve rögtön konstatáltam, hogy ezt a helyet nekem találták ki, közvetlen szomszédságában az indiai Indigo étteremmel... veszélyes kombináció.:)
Az ajtón belépve egy szép kis vitrinben lenyűgöző kekszválaszték fogadott, percekig csak pásztáztam a sorokat, hogy melyiket is válasszam. Panni most is határozott volt, magabiztosan mutatott a poharas tiramisura, ami mint utólag kiderült, igen jó választás volt. Mellé forrócsokit rendeltünk és a biztonság kedvéért egy nagy müzlitallért, valamint sajtos virágokat. Utólag még kértünk egy ásványvizet is, mert a forrócsoki meglepően sűrű, inkább kanalazható, mint iható, de ízre egyébként nagyon rendben van. Csak inkább pudingnak kéne hívni.
Miután jól belaktunk a finomságokkal, az otthoniakról sem feledkeztünk meg, vittünk a fiúknak is 10 dkg kekszet: tökmagos-chilis tallérokat és zabkorpás-csokis sütit.
Sajnos túl későn derült ki számomra, hogy a kekszek nagy része egy árban van, ezért simán lehet 10 dkg-ot úgy kérni (430 Ft/10 dkg), hogy minden egyes keksz más lesz a csomagban.



A látogatásunk után aztán eltelt néhány hét, én még mindig a meg nem kóstolt kekszfajtákról ábrándoztam, amikor  váratlanul lehetőségem nyílt arra, hogy személyesen találkozzam a La Delizia tulajdonosával.  
A tőle kapott kóstolócsomagban a következő kekszek lapultak:



Csokis kekszek:

Szerecsen csókja (egy hatalmas csokis macaron), Csokis-mandulás biscotti, Csokívánság (kívül roppan, belül omlik, rummal bolondítva), Tökmagos-chilis tallér (vajas, omlós, mégis ropogós a végén egy kis csípőssel)



Vegyes válogatás ( kekszek olajos magvakkal, aszalványokkal, kandírozott gyümölcsökkel):

Kandírozott narancsos keksz (pici, de esszenciális), Aszalt körtés-mandulás keksz (isteni!), Kókuszos-áfonyás keksz (szuperfinom, valami gyerekkori ízt idéz), Teljes kiőrlésű keksz csokicseppekkel, Pörkölt diós keksz csokival (zabkorpás), Cantuccini (a klasszik mandulás verzió)

Sós aprósütemények:

Gouda sajtos kekszvirágok, Sima és kakukkfüves grissini – az összes abbahagyhatatlan, veszélyesen etetik magukat, a grissini úgy roppan, mint a ropi, csak 100-szor finomabb




Az interjút Évával, a manufaktúra tulajdonosával hamarosan itt a blogon olvashatjátok.

2011. nov. 21. 7:37 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa, Keksz, Étterem
Címkék: keksz, la delizia kekszmanufaktura

Luxusebéd a Halászbástya étteremben

Nemrég Patrik főnökének nagyvonalúsága folytán (kaptunk tőle ajándékba egy vouchert) alkalmunk volt kettesben megebédelni a tavaly szeptemberben nyílt Halászbástya étteremben.
Az új étterem, melynek szlogenje „Fine dining a város felett” Hammer Zoltán séf vezetésével Budapest csúcsgasztronómiai elitjébe igyekszik. Ehhez bevet mindent: modern szellemiséget és technológiát, kiváló alapanyagokat, szakképzett munkaerőt.

A hely különlegessége, hogy valóban a Halászbástya egyik végén alakították ki gyönyörűen felújítva és kihasználva a belső teret, az asztaloktól szép kilátás nyílik a Dunára és a Parlamentre. Hatalmas, elegáns tér, visszafogott, ízléses belső dizájn jellemzi az éttermet, ahova kicsit feszengve léptünk be szombat délben. Az elénk siető fehér kesztyűs pincérek kezdetben fokozták elfogódottságunkat, de később az egyik különösen közvetlennek és beszédesnek bizonyult és a többi munkatárs is nagyon mosolygós volt, így egy kevés bor után már mi is oldottabban tekintettünk az ígéretes jövőbe, ami el is érkezett az alábbi előételek képében.

Míg a koncepcióhoz illően rövid étlapot böngésztük, üdvözlőfalatokat tett elénk a pincér: háromféle helyben sütött kenyeret (karakteres magyaros ízesítéssel) és egy kis vajat. Mind a kecskesajtos, mind a paprikás és a tepertős kenyér nagyon ízlett, alig bírtuk abbahagyni, hogy maradjon hely a többi fogásnak.



Előételek:

Füstölt galambmellcarpaccio borókafagylalttal –füstölt galambmell sous vide-olva, hajszálvékony szeletekben négyszögletben elrendezve, rajta egy gombóc tejszín alapú borókás fagyi. Izgalmas és ízletes kombináció.

Kecsketejes paszternákkrémleves fenyőmagos sajtchips-szel, korianderrel – selymes, átszűrt krémleves, meglepően édeskés, nagyon finom, a koriander csak a díszítésben jelent meg.

Ököruszályleves szarvasgombás derelyével – sötétbarna, esszenciális leves omlós húsfalatokkal, batonra vágott zöldségekkel.

Kétféle főételt kóstoltunk:

Bélszín Budapest módra - Bélszínfilé, kucsmagombás-zöldborsós ragu, libamáj, forgatott burgonya – újraértelmezett klasszikus, a közepesre kért bélszínen egy nagy szelet sült libamáj feküdt, a „torony” alatt sült burgonyaszeletek, mellé kis tálkában lecsós, kucsmagombás ragu (zöldborsó valószínűleg épp nem volt a konyhán, ettől eltekintve nagyon ízlett).

Fogoly és sütőtök - Tökmagos kacsamájjal töltött fogoly, sütőtökös sültburgonyapüré – a leglátványosabb fogás, a puha kacsamájnak jót tett a közéforgatott ropogós tökmag, a sütőtökös krumplipüré az én ízlésemnek egy kicsit túl krémes-pépes volt, jobb lett volna csak áttörni.

Aranygaluska tejsodóval – ízletes, friss, házias, ahogy anyukám készíti, nekem kicsit túl édes.



A borválasztásunkat egy kedves sommelier hölgy segítette, aki a bélszín mellé egy cabernet franc-t, a fogolyhoz pedig egy furmintot javasolt.

Összességében nagyon kellemes benyomásokkal és igen jóllakottan távoztunk. Az árfekvés miatt nem valószínű, hogy mindennapi vendégek leszünk, de aki ki szeretné próbálni, itt a jó alkalom, most minden nap 12 és 15 óra között 50 %-os engedményt adnak az ebéd árából.

A fotók nagyobb méretben megtekinthetők facebook-oldalamon.

2011. márc. 16. 5:00 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Étterem
Címkék: étterem, halászbástya étterem

Wang mester megint bizonyított

7 éves lett nemrég a Lucullus Baráti Társaság, a Turóczi Gábor vezette gasztronómiai kör, mely tagjainak és külsősöknek is rendszeresen szervez ínyenc vacsorákat, főzőkurzusokat, a társaság elnöke pedig időről időre főz egy adag paprikás csirkét valami extrém helyen (pl. Lánchíd teteje, Északi-sark, Budapest-Nordkapp tájékozódási rali). A társaság neve már összeforrt Wang mester kínai szakács nevével is, hiszen éttermeinek megnyitóit is ők rendezték, emellett rendszeresen szerepel főzőkurzusaikon. Nem csoda hát, hogy az ünnepi vacsora Wang Gizella úti éttermében volt, ahol már anno a megnyitón is erős menüsort volt alkalmam végigenni. Most sem volt ez másképp, 21 fogásos kínai vacsorát prezentált Wang, melynek csak néhány eleme volt ismerős, a többi újdonság volt.

Az előételek mezőnye volt szerintem a legerősebb, minden eleme nagyon ízlett, különösen a csülökrolót és a jócskán chilis hajszálvékonyra vágott ökörszív és –nyelvszeleteket érdemes kipróbálni, de a kékeszöldre érlelt 100 napos tojás is érdekes élmény, a szó pozitív értelmében.:)



Leves:

Szecsuáni stílusú erős-savanyú leves

Előételek:

Tavaszi tekercs
Édes-savanyú oldalas
Wang-féle csülökroló
Kou shui feipian - Pácolt ökörszív és - nyelv
Ízletes fafülgomba-saláta
100 napos tojás
Étvágygerjesztő zeller
Házi húsos táska

Második fogások:

Csirkecomb-darabok illatos omlós kínai gombával
Pekingi hagymás csirke
Szecsuáni omlós kacsa
Sertés ’Shui Zhu’ módra (csípős paprika, zeller, szójababcsíra)
Wang nagymama steakmarhája
Édes savanyú sült rák
Szecsuáni zöldbab
Édesburgonya



Köretek:

Pirított rizstészta
Lanzhou-i pirított tészta (házi készítésű!)
Tojásos-zöldséges pirított rizs

Desszert:

Darált szezámmaggal töltött tésztagombócok

A desszertfrontot erősítették ezenkívül a Király Anita cukrász által készített egyszemélyes finom kókuszos tortácskák is.



Kellemes este volt, az egyes fogások közti pihenőben kínai dalokat hallgathattunk egy kínai hölgy előadásában, aki ráadásként A csitári hegyek alatt-ot is elénekelte magyarul, majd megint megcsodálhattuk, hogy hogyan készítik kézzel a kínai házi tésztát.

Wang megint meggyőzött róla, hogy érdemes időről időre ellátogatni valamelyik éttermébe, mert friss, autentikus kínai ízeket és különlegesen elkészített ételeket kóstolhatunk. Semmi egyenszószos hús unalomig ismert káposzta- és babcsírasalátával, helyette gyakran szokatlan alapanyagok (lsd. csülökroló, marhaszív, nyelv, pacal) rafináltan elkészítve, de a komponensek eredeti ízét megőrizve.

A Lucullus BT programjairól a blogjukról és a facebook oldalukról lehet értesülni.

Az ételfotók nagy méretben megnézhetők a kicsi Vú facebook oldalán.

2010. dec. 28. 12:00 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Kínai, Rizsa, Étterem
Címkék: kínai konyha, lucullus bt, wang mester

Kővirág kontra Tóth vendéglő – balatoni gasztrokalandok

A múlt hétvégét húgomékkal Balatonszepezden töltöttük, és jó előre lefektettük, hogy főzéssel nem bíbelődünk, hanem a partmenti büféket rohamozzuk, illetve esténként étterembe megyünk. Én már hetekkel korábban a büfés hamburgerről ábrándoztam és közben elhatároztam, hogy kipróbáljuk a köveskáli Kővirág éttermet is, mert már sok jót olvastam róla.

A fokozatosság elvét bölcsen betartva a büféknél kezdtünk, itt ért az első csalódás: a várva várt hamburgerbe egy árvaszúnyogot is csomagoltak, de ami még rosszabb, a zsemléje kemény volt.:( A nutellás palacsinta hozta a tavalyi formát, így Panni legalább elégedett volt.
Eztán következett egy vacsora a révfülöpi Tóth vendéglőben, egy hagyományos balatoni étteremben fárasztóan hosszú étlappal, rengeteg húsétellel, nem sok izgalommal, de megbízhatóan jó levesekkel. A babgulyás és a tárkonyos húsgombócleves idén is finom volt, viszont főételt alig bírtam választani. Hasonló gondot okozott a desszert kiválasztása: a különböző palacsinták sorát a már a szocializmusban is cikinek számító őszibarackbefőtt zárta. Végül beértem egy jegeskávéval.

Sebaj, biztattam magam, hisz várt ránk még a Kővirág. Biztosra mentünk, foglaltunk asztalt és 12-kor már ott toporogtunk az ajtó előtt. A hely lenyűgöző, nagyon hangulatos vidéki udvarház, buja kerttel, bodzabokorral, kőfallal, cicával a kőrakáson – ahogy kell. Az asztalok mellett elszórva gyerekjátékok hívogatnak, idillikus az egész.



Az étlap kellően rövid, kiegészíti a két táblára írt napi ajánlat. Az előételek közül kacsamájpástétomot kóstoltunk lilahagymalekvárral – kicsit sok a vaj mellé és kevés a kenyér, de ezt kérésre pótolják (bár mire megérkezett a plusz kenyér, már a főételnél tartottunk). A pástétom finom, mindannyiunknak ízlett. A kevés leves közül én egy hideg uborkalevest választottam – jó sok kaporral érkezett, ízletes, üdítő leves, egy gondom volt, az elnagyoltan felaprított kapordarabok, melyek ága-bogait néha a tányér szélére kellett tennem.



A főételek közül négyet próbáltunk – a cigánypecsenye aratta a legnagyobb sikert, bár a szalonnataréjt jobban is kisüthették volna, a mellé kért paradicsomsaláta pedig paradicsom és lilahagyma keveréke magában – nem értek össze az ízek.
Az általam választott zöldfűszeres borjúragu dödöllével felemás érzéseket keltett: a dödölle kifogástalan, a hús viszont már látványra is taszító: fakó, szürke húsdarabok sok hártyával, oda nem illő résszel, szaft nélkül, viszont sok, nagydarab fűszerrel (egész babérlevél, kakukkfűágacska).
A pirított bélszín pécselyi módra nem volt rossz, a bélszín lecsós raguval érkezett, de aki kóstolta, egyetértett abban, hogy a ragu lehetne ízesebb, a hússzelet pedig vastagabb.
A mélypontot a sertés szűzérme jelentette petrezselymes burgonyával – a hús kifejezetten ízetlen volt, a sült paprikaágy, amin nyugodott, 2-3 kis paprikadarabkát jelentett. A köret (ez külön kérésünkre tért el az étlapon található cukkinilepénytől) pedig diétás kosztra emlékeztetett, natúr sóba-vízbe krumpli aprított petrezselyemmel megszórva (a vajba forgatást kispórolták).



Desszertre már nem maradt kapacitásunk, így csak a Panninak főételnek kért bundás almából ettem pár falatot. Noha a pincér azt mondta, csak bundás barackjuk van, végül mégis a kommerszebb alma érkezett rengeteg mézzel meglocsolva, amitől túl édes-szirupos lett.
Számomra a legnagyobb csalódást maga a desszertlap okozta: a bundás almán kívül szinte csak palacsintákat tartalmazott, azokat ugyan az átlagosnál izgalmasabban elkészítve. Hiányoltam a szezonális alapanyagokból készített nyárias desszerteket, mondjuk egy gyümölcsös pitét vaníliafagyival, egy könnyű pohárkrémet gyümölcsökkel vagy egy frissítő szorbét/ házi fagyit.

A felszolgálás sem volt teljesen a kedvünkre való: félszeg, kicsit zavart pincérünk minket is zavarba ejtett. Az ilyen családias helyeken tapasztalható esetleges amatőrizmust nem ellensúlyozta jókedély és lelkesedés, így maradt bennünk hiányérzet.

A hely tagadhatatlanul paradicsomi, de ez a varázs nem feledtette a konyha hiányosságait. A felszolgálóktól kicsit több kedélyességet, a szakácsoktól pedig nagyobb precizitást és több ötletet várnék.

2010. júl. 19. 8:15 | 11 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa, Étterem
Címkék: balaton, étterem, Kővirág

Molekuláris este a Bonfini kertben

Újabb kényeztető, és egyben elgondolkodtató vacsoráról számolhatok be, Patrikkal ugyanis részt vettünk Miguel Ángel Benjumea Loro spanyol séf avantgárd andalúz csúcsgasztronómiai vacsoráján a Bonfini kertben.
Az Extenda Andalúz Kereskedelmi Fejlesztési Iroda és a Lucullus Bt. idén harmadik alkalommal hívott meg hazánkba egy ismert andalúz séfet, hogy egy egynapos főzőkurzus keretében adjon át tudásából az érdeklődő magyar szakácsoknak, azt követően pedig egy andalúz vacsorával vendégelje meg a sajtó képviselőit.

Tavaly is részt vehettem a vacsorán, amit akkor Enrique Sanchez prezentált, így idén megállapíthattam, hogy a spanyol sztárséfek a jelek szerint mind fiatalok, mosolygósak, hosszú nevük van és szerényen viselik magukat. Miguel vacsoráját joggal nevezték avantgárdnak, idén sokkal merészebb ételsort kóstolhattunk, mint tavaly. Most nem csak egy-egy „molekuláris csavar” volt az ételekben, hanem egészen futurisztikus alkotások születtek: nyomhattunk például tubusból olívaolajkrémet a kenyérchipsünkre.



A menü a következő volt:

Tapasok:
Nekem ezek tetszettek a legjobban, négyféle különböző guszta kis falat, mindegyik karakteres, más-más szín- és ízvilág.
Például kiskanálról kellett bekapni a smaragdzöld szferifikált dinnyegolyókat sherrykoktéllal, majd egy vegyestálon maltodextrinnel szilárdított olívaolajkekszek, alma- és borecetzselék borókareszelékkel, ibér sonkába göngyölt roppanós, belül üreges kenyérfalatkák és ropogós csirkebőrön tálalt tojáskupacok sorakoztak.

Ezt követte egy kis porcelántányérkában a libamájpástétom hihetetlenül apróra kockázott mangóval és borecetredukcióval. Mindösszesen egy kiskanalat kaptunk mellé, ami zavarba ejtett, vártam volna valami kenyérfélét hozzá, amit külön kérésre végül meg is kaptam. A máj kis csalódás volt, nem sok ízt fedeztem fel benne.

A főételek közül a marinált burgonya apróra vágott piros paprikával és ecethabbal eszenciális burgonyaízt adott, utána decens ízű tőkehal és ibér sertéssült következett. A húsok mellé csak hab vagy mártás volt a köret, így én nem is tudtam megbirkózni a tömény hússal, de Patrik boldogan átvállalta tőlem a feladatot.

Kétféle desszert zárta a sort: édes gyümölcskockák, melyeket előzőleg cukorsziruppal együtt egy nejlonzacskóba zártak és addig vákumozták, míg a szirup felszívódott a gyümölcsbe. A másik pedig egy natúr joghurtból készült fagyi eperrel és balzsamecettel körítve. Nagyon izgalmas volt a joghurt nyers savassága az édes gyümöcs mellé (egyáltalán nem volt a fagyi édesítve), ez beindította a fantáziámat, még zöldség mellé is el tudnám képzelni.



Az ételsor minden fogásához Petzold Attila sommelier és sherry educator válaszott illő bort az andalúz sherry típusú borok közül és rövid elméleti bevezetővel segítette a borok élvezetét. Engem elvarázsoltak a bemutatott italok, különösen a vastag élesztőhártya alatt érlelt Manzanilla, mely a tapasok jellegzetes kísérőbora, valamint a hosszú hordós érlelésű Oloroso, mely mahagóni színű és ízében a kakaó, a csoki és a kávé ízjegyei voltak felfedezhetők.

Összeségében egy nagyon emlékezetes, különleges este volt, ahol ebben a töménységben felvonultatott molekuláris eszköztár kicsit sokkolóan is hathatott, de minimum elgondolkodtatott. Érdekes élmény a kémiai úton előállított inzenzív ízekkel, meglepő halmazállapotokkal és textúrákkal való találkozás, vagy például egy krumplihéjból főzött eszencia kóstolása.

További képek a www.facebook.com/kicsivu oldalon találhatók.

2010. máj. 22. 9:32 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa, Étterem
Címkék: molekuláris konyha

Vasárnapi vacsora: Pastrami étterem

Mostanában jó dolgunk van, ez volt rövid időn belül a második hétvége, amikor étteremben jártunk. Panni olyan korba ért így 3,5 évesen, hogy fel lehet már vállalni a nyilvános szereplést, mert öt percnél kicsit tovább is képes egy helyben megülni. Az apropót vasárnap apósom szülinapja szolgáltatta, a helyet pedig én javasoltam, miután tudományos alapokon megvizsgáltam a kínálatot. Győzött a Pastrami mint a legcsaládbarátabb étterem.
Ezt a megtisztelő címet mi sem vitatjuk el tőle, nagy élmény volt a hely kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Pannit nem a gasztronómiai teljesítmény nyűgözte le elsősorban, bár az eperöntetes túrógombócát ő is szépen fogyasztotta, de a mellékhelyiség volt az igazán nyerő nála. A gyermeket, aki máskor egész nap képes lenne „tartogatni”, az este folyamán négyszer kellett felkísérni az emeleti mosdóba, hogy aztán zeneszóra táncoljon az ülőkén.:) Mondjuk én is el voltam varázsolva a szolgáltatás minőségétől: volt pelenkázóasztal, pelenka, a falon kézkrémautomata, a gyerekeknek fellépő a mosdónál és még sorolhatnám.

A másik attrakció az étterem közepén elterülő látványkonyha, ahol minden látható, a sok-sok edény, habüst, sütő, gázrózsa, a szorgos szakácsok, és a merészebbek, mint mi közelebb húzódva, bárszékről követhetik az eseményeket. Panni kedvéért produkálta is magát az egyik szakács, gombapirítás közben felcsaptak a lángok rendesen, Panninak tetszett a show.:) Ezek után a kötelező játéksarok már nem is volt akkora truváj, de azért ott is találtunk néhány kincset (lsd. mellékelt fotó).

Ilyen környezeti hatások mellett az ételsor még tovább fokozta a komfortérzetünket. Én már otthon a netről kinéztem, hogy egy 5 fogásos vacsoramenüt (3900 forint) fogok abszolválni, és ez jó választásnak bizonyult:
Előételnek egy isteni libanoni padlizsánsalátát (inkább krémet) kaptam friss korianderrel bőven megszórva, pirított pita kíséretében.
Ezt követte egy adag dél-francia vargányás rizottó, finom krémes, tejszínes, megfelelő állagúra főzve. Kicsit több vargányát is elbírt volna, egyébként rendben volt.
A főételem karamellizált sertés-steak volt rozmaringos újburgonyával és fokhagymás-joghurtos uborkasalátával körítve, a malac kívül sötétbarnára pirítva, belül puhára, omlósra párolva.
Ezután egy kis sajttál érkezett, többféle sajtból mini adagok, kevés mézes dióval és szilvalekvárral, majd egy szelet csokitorta narancsfagyival – a torta brownie-ra emlékeztető tömény étcsoki, rajta egy gombóc finom narancsfagyi.

Mindemellett megkóstoltam Patrik vargányás házi spagettijét is, ami mindkettőnknek nagyon ízlett (minden nap más házi tészta készül), és a többiek által rendelt spárgás rizottó harcsafalatokkal, és a braisingelt borjú is jól teljesített.
Összeségében nagyon jól éreztük magunkat, a kiszolgálás visszafogott volt, de korrekt, a sztárszakácsok közül egyedül Jenei Tamás jelent meg civil ruhában kis időre, majd elsietett. A hatalmas étteremben vasárnap este sajnos nem volt túl nagy forgalom, ehhez persze a rossz idő is biztos hozzájárult.

További képek a www.facebook.com/kicsivu oldalon találhatók.

2010. máj. 19. 10:14 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa, Étterem
Címkék: étterem, pastrami

La Rosa-megnyitó, brunch meg egyebek

Nem is tudom, hol kezdjem, már akkora a lemaradásom itt a blogon. Elég hektikus hetet hagytam magam mögött, sikerült végre befejeznem a szakdolgozatomat egy kétéves szakmai továbbképzés záróakkordjaként, közben leszoktam az evésről, a konyhában maximum a mosogatógép ki-bepakolásával foglalkoztam és emiatt folyamatosan gyötört a bűntudat. Csütörtökön este muszáj volt lazítanom egy kicsit, ezért éltünk a lehetőséggel és elmentünk Patrikkal a La Rosa étterem megnyitójára az Ó utcába. Az ex-Segalban, aminek a helyén megnyílt az új hely, nem voltam, így a hely maga újdonság volt, az egyik tulajdonost, Jarabek Bencét viszont már ismertem az Artesanoból.

Sajnos a menü minden elemét nem volt szerencsém megkóstolni a tervezettnél kicsit nagyobb létszám és önérvényesítő képességem csökevényessége miatt. A társaságunkban lévő fiúknak köszönhetően (úgymint Patrik és Gabojsza élete párja) azért került néhány falat az én tányéromra is. Így ettem bruschettákat, melyekből a ricottás ízlett a legjobban, aztán rókagombalevest pancettával elkészítve és egy szelet navarrai pisztrángot krumplipürével. Ez utóbbi mellől hiányoltam némi zöldségköretet, na meg a sous vide-olt borjúnyakat, amiből nekünk sajnos már nem jutott egy falat sem.:( De a tervezett szicíliai cannoli helyett tálalt ánizsos tiramisu (Pernoddal ízesítve) igazi telitalálat volt, így némileg megvigasztalódva tértünk nyugovóra.

Szombaton húgoméknál voltunk vendégségben, ahol jó kis áfonyás-banános gyümölcsleves, bélszínszeletek mustáros burgonyagratinnel vártak ránk és egy kókuszos csokitorta. Majd vasárnap újabb gasztrokalandok: brunch egy bloggertársnál. Azóta is a lazacos bagel, a paszternákos-mascarponés süti és a gyümölcssaláta hatása alatt vagyok. Nyamm. És még a Kitchen Diaries-t is kölcsönkaptam.

A héten már főztem is, vajas csirkét jázmin rizzsel és mákos túrógombócot eperlekvárral. Remélem felszállóágban vagyok.

Még valami:
Aki még nem olvasta volna Beatbull cikkét az alacsony hőmérsékleten való sütésről a Gasztrotippen, annak ajánlom - érdemes!

2010. febr. 4. 20:22 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa, Étterem

Wang mester új konyhája

A Telepy utcai szecsuáni étterme mellé új éttermet nyitott a Paprika tévéből is ismert kínai szakács, Wang Qiang. A Gizella úton található étteremnek csütörtöki megnyitóján nekem is volt szerencsém részt venni, így megkóstolhattam a 24 fogásból álló impozáns menüsort. Az ételek négy kínai tartomány gasztronómiáját képviselték, a Telepy utcai menüsorból nekem egyedül az „Ég és Föld” oldalas volt ismerős. A náthám utáni lábadozásból kifolyólag a csípős ízt most nem bírtam olyan jól, mint egyébként, de ezt leszámítva elégedett voltam a választékkal (egyedül az ötelemű rizs volt gyenge). Nagy élmény volt viszont a pekingi kacsa mandarinpalacsintával, vékony uborka- és újhagymacsíkokkal, a pirított kínai laskatészta és a Bei Jing-i pizza, ami egy fűszeres darált hússal töltött lepénykenyér. Az előételek zöldséges ételei is kedvemre valók voltak, különösen a rózsaszín ginseng.

Menüsor:
Leves
Kacsaleves ecetes retekkel           

Előételek
Narancsos csirke
Koktélrák saláta
Lu shui belsőségek
Ízletes fafülegomba
Tofu metélt fűszeres szószban
Pink ginseng
Gyümölcsízű marhahús
Sült apróhal                        

Főételek
Pekingi kacsa (Beijing Duck)
Osztrigaszószos marha
Zöldhagymás kacsa
"Ég és Föld” oldalas
Birka ’Gan Guo’ módra
Pikáns csirke Wu Dong tésztával
Szezonális zöldségek halízben

Grillezettek
Kinai kenyér(saslik)
Bárány(saslik) 

Köretek
Bei Jing-i pizza
Öt elemű rizs
Kézzel tépett pirított tészta

Édességek
Szezámgolyó
Kókuszgolyó
Sütőtökös golyó

Az étterem belvilága egyébként kellemesen visszafogott, a krémszínű falakat kevés és ízlésesen elrendezett díszítőelem tagolja. Meg kell említenem a dizájnos kézmosót is, amit legszívesebben hazavittem volna.

Kellemes este volt, jót beszélgettem Mirelle-lel, Millie-vel és Gabojszával.

2009. dec. 14. 6:13 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Étterem
Címkék: étterem, wang mester

Pata Negra tapas-bár

Már legalább egy hónapja tartott izgalomban minket, hogy hol ünnepeljük meg az idén a házassági évfordulónkat. Nagyvonalúan átengedtem a választást Patriknak, aztán az élet úgy hozta, hogy mégis az én ötletem valósult meg. Hetekig bújtuk a Molnár B.-féle Étteremkalauzt és sejthető volt, hogy Patrik valamelyik puccosabb helyet választja. Aztán szép lassan le kellett húzni mindent a listáról, mert kiderült, hogy az éttermek jelentős része vasárnap zárva van. Ekkor jöttem én az ötletemmel: menjünk tapas-ozni a  Pata Negrába. Reggelente annyiszor mentem el előtte munkába menet, hogy nagyon kíváncsi voltam már rá. És az uram kötélnek állt...:)

Végül egy nagyon kellemes ebédet költöttünk el a Kálvin téren fekvő tapas-bárban. A hely belvilága ízléses, a pincérlány kicsit tartózkodó, de kedves, később már néha mosolyog is.
Az étlapról 5 tételt választunk, mind kis tálkán érkezik, mellé bagettszeletek járnak (sajnos nem házi).

A következőket ettük:

Vegyes manchego sajttál – háromféle (lágy, közepes és érett) juhsajt olívaolajjal meglocsolva
Grillezett laskagomba salsa verdével – ígéretes, de a laska túl olajos, a salsa verde meg néhány kanálka aprított petrezselyemmel egyenlő:(
Húsgolyók fűszeres paradicsomos szószban- íze a magyar paradicsomos húsgombócé, sherryt és fűszert nem éreztem benne, nekem csalódás
Ropogós bundájú tintahalak – ez lett a kedvenc, a tényleg ropogós bunda puha, nem rágós tintahalat rejt
Vaslapon sült kacsamellszeletek sült almával, balzsamecettel – ez is korrekt, bár szintén kicsit zsíros

Házi flan karamellöntettel és katalán krém – mindkettő finom, a flan alatt egy szelet narancs, ami diszkrét narancsízt kölcsönöz az egésznek, a krém nekem lehetne krémesebb, lágyabb

Mindehhez Patrik búzasört ivott, én egy Camparival indítottam, majd egy nagy pohár jó kis narancsos házi limonádéval folytattam. Capuccinóval és bonbonnal zártuk az étkezést, ez utóbbinak nagy sikere volt P.-nél: presszókávé sűrített tej rétegen – összekeverve olyan, amitől összeragad a száj, a sok cukorral kávézók favoritja.

Mindezért borravalóval 9000 forintot fizettünk, majd sétáltunk egy jót a Ráday és a Lónyay utcában.

2009. júl. 16. 7:43 | 9 komment | Megosztás
Kategóriák: Étterem
Címkék: pata negra, tapas