Comfort food top 5 avagy az 5 kedvenc vigaszkajám

A comfort food kategória nálam ősszel-télen nyer értelmet igazán, amikor létszükség valami vigasztaló finomság az időjárás és az élet viszontagságai ellen. Már gyerekkoromban is öntudatlan comfort food gyártó voltam: gyakran csináltam grillázst és cukrozott tojáshabot (tulajdonképpen egy minimal art-os zabaglionét), ha hirtelen megkívántam valami finomat. Később aztán bővült a repertoár és kialakult egy ötösfogat, ami masszívan tartja népszerűségét. Közös vonásuk, hogy hamar megvannak, ez szerintem nagyon fontos ebben a kategóriában: ha gyorssegély kell, nincs idő a pepecselésre. És persze mind az öt édes.

Almás palacsinta: szenvedélyes viszonyunkról már korábban értekeztem. Nagy előnye, hogy többnyire minden alapanyag rendelkezésre áll és nem kell vele sokat vacakolni, töltögetni, kenegetni. Amint kisült, mehet is a szervezetbe. Fontos, hogy savanykás almából legyen, különben nem érződik az almaíz.

Morzsás gyümölcs (crumble): Bármilyen gyümölcsből készülhet, nyáron vegyes bogyósokkal szoktam Jamie nyomán, télen mehet bele alma vagy körte. Legjobb kísérője a vaníliafagyi.

Forralt bor: a munkahelyi stressz levezetésére kifejlesztett védőitalom, nemrég még ipari mennyiségben készült.
 
Hozzávalók:
1 merőkanál cukor
0,5 l víz
néhány szegfűszeg
őrölt fahéj
reszelt citromhéj
0,5 l vörösbor valahol a tablettás és a díjnyertes között félúton

A cukrot karamellizálom, felöntöm a vízzel, hozzáadom a fűszereket. Felforralom, majd hozzáöntöm a bort is és azzal épp hogy felforralom.

Shortbread: Tulajdonképpen nekem minden keksz comfort food, már a készítésük is megnyugtat (ez némileg megmagyarázza a kiszúrómániámat is). Ez éppen most az új szerelem, jó kísérő teához, forralt borhoz és csak cukor, vaj és liszt kell hozzá.

Almakompót: az almakockákat felteszem főni annyi vízzel, hogy ellepje. Fűszerezem szegfűszeggel, fahéjjal, kevés mézzel vagy cukorral és lime/citromhéjjal és -lével. Puhára főzöm és kész is. Én általában langyosan eszem.

2007. szept. 20. 21:21 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Édes kis semmiség
Címkék: comfort food

Kelapura – indiai banános palacsinta

Húgom nemrég Németországban járt. Elláttam hát egy gondosan összeállított szakácskönyv-kívánságlistával, hogy ha lesz szabadideje, gondoljon megszállott nővérére. Ideje szerencsére volt, a listáról persze semmi nem volt épp kapható. Azt sejtette, hogy üres kézzel nem jöhet (ismer engem), feltalálta hát magát és a képen látható együttest válogatta össze nekem.

Nagyon örültem a kincseknek, a gyerekszakácskönyv különösen tetszik, az ismerkedést viszont az indiaival kezdtem. Szeretem ezt a sorozatot, nálunk a Holló és társa kiadásában jelennek meg kötetek belőle. Az első recept következik most, amit kipróbáltam, egy indiai desszert, nevezetesen a Kelapura névre hallgató banános palacsinta.

 

Hozzávalók (12 kisméretű palacsintához):

7,5 dkg liszt

7,5 dkg rizsliszt

2 dl kókusztej

1 dl tej

3 ek. kristálycukor

2 zöld kardamom összetört magja

só 

2 kisebb érett banán

2 ek. citromlé

A kétféle lisztet a folyadékokkal, a cukorral, a sóval és a kardamommal egy kézi habverő segítségével csomómentesre keverjük. Tejszín sűrűségű palacsintatészta lesz az eredmény. A banánokat meghámozzuk, felkarikázzuk, citromlével meglocsoljuk. Rövid pihenő után a tésztából kb. fél merőkanálnyi adagot teszünk egy vékonyan kiolajozott, felforrósított teflon serpenyőbe, ráhelyezünk 3-4 karika banánt. Mikor megsült az egyik oldala, ügyesen megfordítjuk és a másik oldalt is aranybarnára sütjük. A banánok hajlamosak kicsit letapadni. Mikor kész, egy tányérra szedjük. Még melegen tálaljuk, esetleg megszórhatjuk cukorral.

Megjegyzés:

Nem kaptam dobozos kókusztejet, ezért kénytelen voltam porból kikeverni. Nem tudom, van-e különbség, legközelebb letesztelem.

A rizsliszt vásárlásánál óvatosnak kell lenni, úgy látom, elég rövid a szavatossága, az első helyen, ahol néztem, épp aznap járt le, de még vígan kint figyeltek a polcon, persze teljes áron.

A kardamom nekem nem a kedvencem, aki nem szereti, nyugodtan hagyja el, ez a két szem egyébként nem domináns.   

A recept Tanja Dusy Indisch kochen című könyvéből származik. 

2007. ápr. 27. 9:25 | 8 komment | Megosztás
Kategóriák: Keleti, Desszert, Édes kis semmiség, Reggeli, Indiai
Címkék: banán, citrom, kókusztej, palacsinta, rizsliszt, tej, zöld kardamom

Gelbe Grütze

Említettem, hogy néhány szál rebarbarát is kaptam ajándékba a héten. Ez hozott a leginkább lázba, mert még soha nem ettem, pláne nem készítettem. Sütit nem akartam sütni, mostanában eleget sütöttem, inkább valami könnyűre vágytam. Megint egy német oldalon találtam meg a megoldást, a Rhabarbergrütze rezeptjét. A Rote Grützéről már írt korábban Chili és Vanília, ez annak a gelb, azaz sárga változata. A Grützék eredetileg gyümölcsös gabonakásák, később kezdték használni a gabona helyett a keményítőt sűrítőanyagként, így nyerte el mai formáját a recept. Minden Grütze alapja a gyümölcs (egy színből készítik, eszerint lehet rot (piros), gelb (sárga) és grün (zöld)), melyet némi folyadékkal és cukorral felfőznek és keményítővel sűrítenek. Az én Grützém rebarbarából és almából készült. Többféle felhasználási módját is teszteltem, melegen vajjal megkent pirítósra halmoztam, finom volt, palacsintába töltöttem, szintén finom, és hidegen is ettük, úgy sem rossz, de elég savanykás, ezért jobban érvényesül valami más íz társaságában.

Hozzávalók:

1/2 kg rebarbara

1/2 kg alma

1 citrom reszelt héja

7 dkg cukor

60 ml almalé

5 dkg keményítő

Az almát és a rebarbarát megmossuk, meghámozzuk, kisebb kockákra vágjuk. Összeforgatjuk a citromhéjjal és a cukorral, 15 percig állni hagyjuk. Az almalevet egy fazékba öntjük, felforraljuk. Beletesszük a gyümölcskeveréket, és addig főzzük, míg meg nem puhul. Az almák egy részét fakanállal szét is nyomkodhatjuk, pépesíthetjük.

A keményítőt kevés hideg vízzel csomómentesre elkeverjük, majd a gyümölcshöz adjuk. Kicsit még főzzük, amíg be nem sűrűsödik (hűlés közben is fog még sűrűsödni). Melegen is tálalhatjuk például palacsintába töltve, vagy kihűtjük és tejszínhabbal, vaníliakrémmel kínáljuk.
  

2007. ápr. 21. 20:42 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Édes kis semmiség
Címkék: alma, almalé, citrom, étkezési keményítő, rebarbara

Március 15. turmix

Teljesen rákattantam a joghurtos turmixokra. Szoktak lenni ilyen kattanásos periódusaim, volt olyan, hogy két hétig minden reggel tükörtojást ettem bacon-nel. Most épp a meggyes turmix ejtett rabul, alig bírom megállni, hogy ne vegyek minden bevásárlásnál egy zacskó fagyasztott meggyet. Így Kismacs kivis ötlete új távlatokat nyitott. Nagyon finom, savanykás turmix, és jó ropogtatni benne a kókuszreszeléket. Nálunk így indult március 15. reggele.

Hozzávalók:

1 nagy pohár natúr joghurt (450 g)
4 kivi
fél zacskó kókuszreszelék
2 ek. méz

Az egészet belepakoljuk egy tálba (persze miután a kiviket meghámoztuk :)), és egy botmixerrel vadul összeturmixoljuk. Kész is a "finom kortyolnivaló" (Stahl Jucus szép szavaival:-)).

2007. márc. 15. 10:32 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Édes kis semmiség
Címkék: joghurt, kivi, kókusz, méz

Meggyes-kókuszos joghurt

Tegnap a friss tavaszi levegő hatására reflexszerűen ébredt fel bennem a friss ízek utáni vágy. Tél végén, tavasz elején mindig jelez a szervezetem és rohamszerűen elkezdek sóvárogni a zöldségek és gyümölcsök után. Úgy indultam el a Sparba, hogy cukkinit fogok venni, azt serpenyőben grillezem és joghurtos salátát csinálok belőle. Persze cukkini nem volt, de leragadtam a joghurtnál, és eszembe jutott ez a feledésbe merült gyors édességrecept. Bedobtam egy félkilós fagyasztott meggyet a kosaramba és lelkesen hazasiettem.

Hozzávalók:

2 pohár natúr joghurt

1 zacskó (45 dkg) fagyasztott magozott meggy (persze lehet frissből is)

fél zacskó kókuszreszelék

1 ek. porcukor

A felengedett meggyet elkeverjük a joghurttal, a kókusszal és a cukorral ízesítjük, botmixerrel kicsit turmixoljuk. Vagy behűtjük, vagy rögtön befaljuk. :) Az én adagommal ez utóbbi történt...

2007. márc. 8. 9:48 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Édes kis semmiség, Reggeli
Címkék: családi recept, joghurt, kókusz, meggy

Alma-crumble karamellizált dióval

Morzsás almának is nevezhetném ezt az egyszerű, gyors és finom desszertet, a crumble ugyanis a vaj, liszt, cukor keverékéből álló morzsatésztát jelenti, amit a gyümölcs tetejére szórunk. Csináltam már hasonlót Jamie egyik receptje alapján nyári bogyós gyümölcsökből, de így tél végén nem jutott volna eszembe, ha nem olvasom a recept eredetijét a Fool for food nevű német gasztroblogban.
A hétvégén rohamszerűen jelentkező sóvár édességvágy idején jól jöhet ez a recept, mert csak alma és dió kell hozzá az alapdolgokon kívül és fél óra alatt elkészül, tehát gyorsabb, mint elsétálni/rohanni a közeli cukrászdába.:)

Hozzávalók 2 személyre:

2 savanykás alma
1-2 ek. citromlé
őrölt fahéj (ízlés szerint)
1 ek. (barna)cukor
2 ek. mazsola

A dióhoz:
2 ek. cukor
4 ek. apróra vágott dió

A morzsához:
5 dkg liszt
3 dkg puha vaj
3 dkg (barna)cukor
pici só

Az almákat meghámozzuk, kicsumázzuk, szeletekre vágjuk. Meglocsoljuk citromlével, egy kisebb jénai tálba tesszük, megszórjuk a cukorral, a fahéjjal és a mazsolával, az egészet kicsit összekeverjük.
A karamellizált dióhoz a cukrot egy kis lábosban megolvasztjuk, mikor már világos barna színű, hozzákeverjük a diót és rögtön az almára öntjük (hamar szilárdul).
A lisztet, a vajat és a cukrot kézzel morzsává dolgozzuk és az almára szórjuk.
Előmelegített sütőben 175 fokon kb. 20 percig sütjük (míg az alma meg nem puhul és a morzsa világosbarna színt kap).

Tapasztalat: a cukor mennyiségét csökkenteném, kicsit túl édes lett az eredmény. Sajnos nem volt otthon vaníliafagyi, de legközelebb biztos azzal esszük. Forró crumble és jéghideg fagyi, hmmm... :-)

2007. febr. 25. 15:26 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Édes kis semmiség
Címkék: alma, dió, mazsola, őrölt fahéj