A Segítsütimhez az inspirációt Édesemnek, azaz Márk Szonjának is köszönhetem, mert amikor múlt csütörtökön kipróbáltam az újonnan nyílt kis sütizőjét, teljesen elkapott a gépszíj. Annyira, hogy a lelkesedés másnapig kitartott, akkor készült a kókuszos-zöldcitromos pite.

edesem_3_620

Eddig sem titkoltam, hogy odavagyok a kekszekért és a házias sütikért (inkább egy banánkenyér mint egy dobos torta). Nagy fájdalmam, hogy alig van cukrászda, ami eltérne a klasszik habos-vajkrémes-cukros vonaltól. Szerencsére azért egyre többen vannak, akik mernek változtatni és érzik, hogy mitől lesz otthonos egy sütiző.
Engem már néhány cookie jarral és üveg sütiburával is boldoggá lehet tenni, olyan gyönyörű a látvány, azt meg, hogy Édesemnél az asztalon csatos üvegben ott áll az ivóvíz, alig akartam elhinni. A másik fájó hiány ugyanis a magyar cukrászda-kávézófronton a kávé mellé adott kis pohár víz.

edesem_1_620

Szonjánál minden nap más dolgok készülnek, az aznapi hangulatától függően (elég ravasz ötlet, mert így mindig ott motoszkál benned a kérdés, hogy vajon ma mit lehet megkóstolni), vannak sós rágcsák, édes piték, kekszek és pohárkrémek.

Én csokis ujjlenyomatsütit (thumbprint cookie), ropogós grissinit, lekváros-diós regulachot és az egész megkoronázásaként egy isteni finom sajttortát kóstoltam.

edesem_2_620

A hely egyébként picike, egy kétszemélyes asztalhoz és egy párnákkal kirakott padra lehet leülni. Kívülről az ablakon át be lehet kukkantani Szonja kis műhelyébe, ahol porcelán őzek vigyázó szemei előtt készülnek a finom sütik.