Nagy-nagy örömömre mozival kezdtük az évet, ami remélem azt jelenti, hogy 2014-ben gyakran lesz ez így és felpezsdül újra a kulturális életem. Ha lúd, legyen kövér, úgyhogy art moziba mentünk, egész pontosan a Cirkogejzírbe, ami mint kiderült, azért nagyon jó választás, mert egyrészt teljesen kulturált, másrészt a film után 5-10 perc sétával elérhetők a Pozsonyi úton sorakozó vonzó gasztronómiai egységek, mint például az Édesmindegy desszertbár, a Donut Library nevű fánkozó vagy a Sarki Fűszeres delikátüzlet.

A filmnek is volt persze gasztronómiai vonatkozása, az Ezerízű szerelem  (The Lunchbox) című indiai-francia-német-amerikai vígjátéknak aposztrofált alkotást szemeltük ki. A vígjáték megjelölés erősen félrevezető, a 104 perces film ugyanis egy lassan hömpölygő melankolikus történet a magányról. Hangulatilag nagyon hasonlít Wong Kar Wai Szerelemre hangolva című filmjére, vagy a Kim Ki-duk filmekre. Nincs sok párbeszéd, helyette van viszont hangsúlyos színészi játék, szépen komponált képek és lassú történetmesélés.

lunchbox_feature_620

Az indiai rendezőnek ez az első nagyjátékfilmje, és eredetileg dokumentumfilmet szeretett volna forgatni a Mumbai-ban működő elképesztő méretű ételkihordó rendszerről, de aztán annyi érdekes sztorit hallott anyaggyűjtés közben, hogy játékfilm lett belőle. Naponta kb. ötezer ételkihordó férfi indul útnak, hogy biciklivel közlekedve begyűjtse a mumbai-i háziasszonyoktól a férjüknek főzött aznapra szánt ebédet, amit aztán vonatra tesznek, majd ismét biciklire pattanva kiszállítanak a férjek munkahelyére. A hatalmas embertömeg és a hegyekben álló kajadobozok ellenére szinte mindig célba ér minden küldemény. Mígnem egy napon egy boldogtalan feleség afrodiziákus ebédje rossz irodai asztalon landol…

the-lunchbox-film-plakat

A filmnek utóhatásai is vannak, a hangulata megfogott néhány napra, másnap pedig sürgősen főzhetnékem támadt, úgyhogy egy komplett indiai vacsorával készültem az esti vendégfogadásra…