Megint csajos napot tartottunk Pannival, ami abból állt, hogy hátrahagytuk az otthon szundikáló fiúkat és elmetróztunk lecsekkolni Budapest (Magyarország?) első gluténmentes éttermét, a Kölest.
A kifőzde vagy ételbár név egyébként pontosabban fedi a lényeget, azt, hogy ebédidőben (na jó,  este 6-ig) hangulatos helyen, kedvező áron fogyaszthat minőségi meleg ételt a betérő (a menü ára 1400 ft). Hogy mindez még gluténmentes alapanyagokból is készül, csak ráadás, aminek nyilván sok lisztérzékeny örül.

koles_etelbar_1

Ottjártunkkor az alábbi ételek voltak étlapon:
Toszkán vörösbableves spenóttal (laktózmentes)
Füstölt sajtos, barna rizzsel töltött keltekercsek, paradicsommártásban
Csülökpörkölt
Tökfőzelék foodballal (kölesfasírttal)

A sütis vitrinben pedig tojásmentes répatorta és áfonyás-almás sütemény figyelt, a kávé mellé meg köleslisztből készült vaníliás kekszet lehetett kérni (a kekszet teszteltük – finom:)). Az italválasztékot hazai kézműves szörpök alkotják és van magyar almaCid is, meg Illy kávé.

Minden nap van grillezett hús és többféle saláta, én most egy zöldbabsalátát választottam, ami annyira ízlett, hogy otthon vacsorára csináltam gyorsan egy hasonlót.

koles_etelbar_2

A levesből és a főételekből is kóstoltunk, kivétel nélkül mind ízletes volt. Nekem nagyon szimpatikus, hogy a konyhán szándékosan visszafogottan sóznak (parajdi sót használnak egyébként), hogy érződjön az alapanyagok és a fűszerek valódi íze. Aki meg szeretné, utánasózza.

Ismerve a magyar menzakultúrát és a kifőzdék színvonalát a Kölesbe küldeném az élelmezésvezetőket nyári gyakorlatra, hátha átragad rájuk valami a hely szellemiségéből. Mert akkor másutt is lennének hazai alapanyagokból készült szezonális menük, valódi ételek sok zöldséggel és gabonával (itt a glutén miatt a köles, a hajdina és a barnarizs játszik), meg mosolygós kiszolgálás. Ránk férne.