Olvasással kezdődött az egész– rövid időn belül kétszer elolvastam Rubin Eszter regényét, a Barheszt és olyan hatással volt rám, mint anno  Németh László Iszonya – sütnöm kell tőle.:) Vízkereszt napja volt az apropó, hogy kipróbáljam a receptet, ebből készült a háromkirályok-kenyerünk. Amikor gyúrtam a tésztát, láttam magam előtt a nagymamám mozdulatait, ahogy a zománcos vájdlingban gyúrja a kalácsnak valót és maguktól jöttek kezemre a mozdulatok. Igaza van Eszternek, van amire csak a kelt tészta képes.

barhesz_620

Hozzávalók:

50 dkg sima liszt
2,5 dl langyos víz
1 zacskó szárított élesztő
2 kisebb tojás + 1 a kenéshez
½ dl olaj
2 ek nádcukor
1,5 tk só
szemes mák a tetejére

A lisztet átszitálom, az élesztőt egy kevés cukorral a langyos vízben felfuttatom, majd egy nagy tálba öntöm. Beleütöm a tojásokat, hozzáadom az olajat és a maradék cukrot, meg a sót, és a lisztet fokozatosan adagolva hozzá a robotgép dagasztókarjaival bedagasztom. A végén, mikor már a tészta elválik az edény falától, kézi dagasztásra váltok. Utána letakarom egy konyharuhával és meleg helyen a duplájára kelesztem. Lisztezett gyúródeszkára rakom a tésztát, átgyúrom, hogy a felesleges levegő kimenjen belőle. 3 egyenlő részre osztom, mindháromból 1-1 hosszú rudat sodrok, és sütőpapírral bélelt tepsin összefonom őket. Egy elhabart tojással bekenem a tetejét és szemes mákkal megszórom. 10 perc pihentetés után mehet az előmelegített sütőbe. 180 fokon sült 30 percet.

Foszlós, puha, semleges ízű kalács az eredmény, ami édes és sós rávalókkal is nagyon jó párost alkot. Vasárnapi reggelikhez való jó kencékkel párosítva.