Az ünnepek alatt ez volt az egyik kedvenc sütink, többször kellett újrasütnöm, pedig nem egy bűnös darab, de úgy látszik már hozzászoktunk a kevésbé édes ízekhez (aki nagyon édesszájú, növelje a cukorarányt). Aranybarnára sütve jó kis ropogós keksz lesz belőle – hóemberépítés után például jól lehet vele pótolni az energiát (a zab egyébként melegít, úgyhogy télen különösen hasznos). Az ízesítést lehet variálni, volt amikor csoki helyett aprított törökmogyorót meg aszalt meggyet tettem bele, úgy is elég finom.

Ezt vittem a kispesti menzaaktivisták évzáró Kós Károly téri koccintására is, forró teát meg egyebeket iszogattunk mellé. A menzaügynek egyébként elkel minden segítség és hírverés mostanában – sajnos Kispesten elég elkeserítő a helyzet: az önkormányzat 10 (!) évre írt alá az új szolgáltatóval (Pensió 17 Kft.), aki a kezdeti nyugalmas időszak után most botrányos minőséget nyújt: a legvadabb példa az ovisoknak kiszállított penészes (!) sonka reggelire (a horrorba illő fotó elérhető a FB-on), de az iskolákban is folyamatos a panasz, például fura, dohos ízű a hús, minden nagyon sós és fokhagymás és sokan rejtélyes rosszullétekről, hasfájásról számolnak be. A szolgáltató persze hárít és a tálalókonyhásokra mutogat… Küzdelmünket a Kispesti Menzafigyelő facebook-oldalon lehet nyomon követni, köszönünk minden támogatást, megosztást, jó tanácsot! Az ügyben petíció is született, amit online itt lehet elolvasni és aláírni!

Hozzávalók:

1 tojás
8 dkg nádcukor
12 dkg vaj felolvasztva
15 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
1 tk sütőpor
csipet só
10 dkg lágy zabpehely
6 dkg kókuszreszelék
5 dkg étcsoki felaprítva

A tojást kézi habverővel elhabarjuk a cukorral, majd belecsorgatjuk az olvasztott vajat. Végül beleforgatjuk sorban a száraz hozzávalókat: liszt, sütőpor, pici só, kókusz, zabpehely, aprított étcsoki. Hideg vizes kézzel diónyi gombócokat formázunk a tésztából és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk. Egy villával laposra nyomkodjuk őket és előmelegített sütőben 180 fokon 10-12 percig sütjük. Én sötétebbre sütve szeretem, amikor már ropogós.