Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy végigkísérhettem Takács Vikit, a Fabric Csokoládéműhely megálmodóját a kezdeti lépésektől a megvalósításig. Mindig nagyon inspiráló látni, ahogy valaki vesz egy nagy lélegzetet és hátat fordít a korábbi munkájának, hogy a szenvedélyének éljen. Vikinek sikerült, és azt is elmesélte, hogyan.

Mi az eredeti szakmád, mivel foglalkoztál ezidáig, a csokis váltás előtt?

Az Iparművészeti Egyetemre jelentkeztem csomagolástervező szakra, közben elvégeztem a Dekoratőr és Kirakatrendező Iskolát. Egészen kicsi korom óta csak a rajz foglalkoztatott, igazából nem is volt más jövőképem. Jó kis búvóhely volt, ahol mindig minden tökéletes volt. Amikor nem sikerült a felvételi, vettem egy nagy levegőt és elindultam egy más irányba, gondolván, hogy ez a legjobb, amit tehetek.
Elkezdtem tévés szerkesztőként dolgozni, elvégeztem a kommunikáció szakot a Szegedi Tudományegyetemen. Ez a kis kitérő 12 éve tart.

Miért akartál váltani? Honnan jött az ötlet, hogy kézműves csokoládékat készíts?

A rajzot egyik-pillanatról a másikra hagytam abba, mint egy szakításnál, amikor hátra sem nézel. Nem bánom, mert rengeteget tanultam, nyitottam a világ felé. A rajzolás egy magányos dolog, amit meg lehet szokni. A tévézés akarva-akaratlanul arra kényszerített, hogy nyitottabb legyek. Jót tett nagyon, de egy idő után már hiányzott a kreativitás.
Ugyanoda viszont már nem akartam visszakanyarodni. Vártam, hogy valami szembejöjjön velem. És jött….. Egy csokiműhelyben való forgatás után szerelembe estem. Elkezdtem tanfolyamokat végezni, kísérletezni, gyakorolni és egyszer csak azt éreztem, hogy alig várom a reggelt, hogy felkelhessek és újabb ízeket találjak ki.
Persze szerencsém volt, hogy a forgatás egy olyan manufaktúrában történt, ami világszínvonalú.  Minden találkozott egy helyen: gasztronómia, forma, ízlés, művészet, harmónia. Talán, ha nem itt forgatok, nem varázsol el ennyire.

A környezeted hogy fogadta az ötleted? Nem akartak lebeszélni, mondván hogy túl kockázatos?

A családom és a barátaim mind nagyon örültek és biztattak. A férjemnek nagyon sokat köszönhetek,  a mai napig mindenben segít és nem csak a szervezési dolgokban, hanem a kreatív folyamatban is részt vett.  Valószínűleg sokan gondolták csak fellángolásnak, de olyan nem volt, aki azt mondta volna, hogy ezt felejtsem el azonnal.
Egyik kollégám megjegyezte, hogy mennyire nagyszerű dolognak tartja, hogy ennyi idősen belekezdek egy teljesen új dologba! Azért 36 évesen szerintem nem olyan késő,  talán még belefér:-)

Mit élvezel a csokizásban a legjobban? Mi az, amit megtaláltál benne?

Teljesen ki tud kapcsolni és megadja az alkotás lehetőségét. A formát és az ízvilágot mindig egységként kezeltem. Hiába ízlett egy bonbon, ha nem tetszett a kinézete. Megcsináltam akár százszor is, ha nem találtam megfelelőnek. Képes voltam szétgyötörni magam. Nem hagytam abba, nem tudtam lefeküdni, amíg kudarcként éltem meg. Túl komolyan vettem és veszem a mai napig is.
Néha túlzásba is estem. Festettem egy bonbont, amivel elégedett voltam, de amikor a végén megkóstoltam, akkor jöttem rá, hogy ez nem is ízlik. Mert bár nagyon szép a citromfű és rózsa, de a rózsát magát sohasem fogom megszeretni.
Mindenesetre a lehetőségek határtalanok. Bármikor jöhet egy új kombináció, ami felvillanyoz. A táblás csokijaink csipkéit majdnem 1 évig próbáltam olyan formába önteni, hogy az úgy nézzen ki, ahogy én képzeltem.

Gyönyörű a csokik csomagolása, látszik, hogy mennyire fontosak neked. Miért éppen csipke az öntőforma mintázata?

Mindig nagy csodálattal tekintettem a csipkére. A világ egyik legszebb textúrája, amit ha nem jól közelítünk meg, borzasztóan tud elsülni.
Éppen ezért nem igazán volt ilyen ruhám, nem lelhető fel a lakásomban sem. Pedig gyönyörű tud lenni, persze nem a tévé tetején, rajta egy porcelán vázával. Kerestem a helyét.
Aztán jött az ötlet, hogy legyen rajta a csokink csomagolásán. Született is grafikai terv…..de ennyi negatív kritikát azt hiszem rég kaptam:-). De nekem tetszett és mivel vagyok elég makacs, bíztam benne, hogy nem engem győznek meg, hanem most én győzöm meg a többieket.
Továbbmentem egészen a csokiig. És valahogy amikor egységgé állt össze, senkinek sem jutott eszébe a nagymama terítője. Szeretem és viszem tovább majd, más mintákkal, más formában.

Hol tanultad a szakma fortélyait, hogyan képzed magad?

Szinte minden hazai tanfolyamon megfordultam, de ami a legtöbbet adta az, Szántó Tibor kurzusa, Kemény Zsuzsa, Borbély Béla és Talmácsi Károly közös tanfolyama volt. Szántó Tibor tudását nagyon sokra tartom. Nála tanulhattam meg, hogy akárcsak a bornál, a szőlőtermesztésben,  mennyire fontos, hogy honnan származik a kakaóbab. Milyen ízjegyek, karakterek jelennek meg benne. Ez fontos volt a későbbi ízpárosításoknál.
Sokat olvastam és gyakoroltam. Este 11-kor még rendszeresen a konyhában ügyködtem. És rengeteget kóstolok. Sikerült eljutnom Los Angeles-be és San Francisco-ba, ahol csodálatos csokoládékat kóstolhattam, beszélgethettem a világ legjobb csokoládékészítőivel.

Mennyit kellett gyakorolni, míg úgy érezted, ez már profin megy?

Napi szinten jelen volt az elmúlt 2 évben a csoki, de természetesen folyamatosan gyakorolnom kell. És persze a tanulásnak szerintem sosincs vége, anélkül nem megy. Fejlődni, tanulni mindig kell.

Honnan inspirálódsz? Hogy születnek a csak rád jellemző ízpárosítások?

Többnyire inkább hangulatok, ételek inspirálnak. Ezért is kevés a  kollekciómban a megszokott, ismert bonboníz. Megfog egy fűszer, egy illat és megszállottan keresem a hozzá illő gyümölcsöt, vagy fűszert és persze a karakterben hozzá illő csokit. Ilyenkor csak erre koncentrálok és nem hagyom, hogy bármi befolyásoljon. Rengeteg kóstolás, próbálkozás.
Szinte  minden íznek megvan a maga története, amiből levezethető, hogy miből-mivel-hogyan lett az, ami. Ilyen a datolyás bonbon, amit mindig száraznak, jellegtelennek, émelyítőnek találtam. Aztán egy barátomnál ettem juhtúróval töltött datolyát bacon-be tekerve. Egyszerűen mesés volt.
Majd pár hétre rá kóstoltam egy datolyás balzsamecetet, amiben megéreztem a kardamom ízét. Akkor tudtam, hogy ebből bonbon fog születni. A mai napig az egyik kedvencem. Erre külön szilikonlenyomatot készítettem.
Aztán a fűszerek megtalálása sem volt egyszerű. Sosem gondoltam volna, hogy fahéj és fahéj között mekkora különbség van. Hogy a gyömbérről ne is beszéljek! Képes vagyok minden táblába külön, frissen reszelni a gyömbért, mert csak azzal vagyok elégedett. A szilvalekvárnál megtalálni azt, amiben nincs hozzáadott cukor. Minden ilyenre nagyon figyelek, nem használok aromát, cukorból is csak minimális mennyíséget. A táblásoknál nem is használok, csak az van benne, ami magában a csokoládépasztillában van, de nem teszek rá kandírozott gyümölcsöt, cukrozott aszalványokat. Figyelek arra, hogy ha megoldható 100% gyümölcs legyen. Ez azért is fontos, mert inzulinrezisztenciám van, ráadásul nem érzem hiányát a plusz cukornak.

Melyik csokik a személyes kedvenceid a Fabric-választékból?

Bonbonból az előbb említett datolya-kardamom és a mandarin-mák a kedvencem, táblás csokiból pedig a szilvapálinkás és a fekete szezámmagos málnával. Szintén dobogós a fahéjas, citromos fehércsoki, ami engem leginkább a katalán krémre emlékeztet. De nehéz kedvencet kiemelni…mind egy külön történet, külön emlék, külön íz, amihez kötődöm.

Hol lehet a Fabric csokikat megkóstolni?

Néhány hete indult saját weboldalunk, a fabriccsoki.hu, ahol az összes csokink megnézhető, megismerhető és megrendelhető. Ha valaki személyesen szeretné megvásárolni, azt a Boróka Otthonboltban teheti a Fadrusz utcában, vagy a Ráday utcában, a Kézműves Csemegében. De hétről-hétre egyre több helyről jönnek érdeklődők, remélhetőleg lassan minden olyan helyen megtalálni majd  Fabric csokikat, ahol az emberek kézműves csokit kereshetnek.
Nemsokára pedig személyes találkozásra is lesz lehetőség a WAMP-on december 16-án és 23-án.

Játék!

Az Étel, ital, kicsi Vú blog és a Fabric Csoki közös játéka:

Ha itt a blogon, kommentben válaszolsz az alábbi kérdésre, sorsoláson veszel részt, ahol 2 szerencsés nyertes 2-2 tábla Fabric csokit nyer!

Melyik 2 ízpárosítás kelti fel legjobban a kíváncsiságod a Fabric csoki kínálatából?

Válaszaitokat december 3. (hétfő) 12 óráig  várjuk kommentben itt a bejegyzés alatt!

A Fabric csokikkal behatóbban a weboldalukon ismerkedhettek meg, ha pedig szeretnétek értesülni a legfrissebb híreikről, akcióikról, lájkoljátok a Fabric facebook-oldalát.

Ha tetszett az interjú, örülök, hogy megosztjátok!