Ehhez is a zöldségdoboz kellett, benne egy hatalmas fej, gyönyörűséges kelkáposztával. Ha felütném Horváth Ilona szakácskönyvét, még biztos sok ilyen fehér foltot találnék benne, klasszik magyaros ételeket, amiket még soha nem főztem. Most egyet kipipálhatok a listáról.  És ami a legjobb az egészben, hogy rögtön meg is lepődtem, milyen finom étel ez, ha jól készítjük. Kelkáposztafőzelék, szeretlek!

Ne lepődjetek meg, nem rántással készítettem, a szétfőtt krumpli volt a sűrítés és a végén tettem bele egy kis tejfölt is a friss íz kedvéért.

Hozzávalók:

1 hatalmas fej kelkáposzta
3 közepes krumpli
kevés olívaolaj
2 gerezd fokhagyma

késhegynyi fehérbors
2 késhegynyi őrölt kömény
3 ek tejföl
pici citromlé (max. 1 ek)

A kelkáposztáról lehántottam a külső, öreg leveleit, a többiből ék alakban kivágtam a torzsát és a leveleket felcsíkoztam. A krumplit meghámoztam, felkockáztam. A fokhagymát megtisztítottam, felaprítottam.

Egy nagy lábasban felhevítettem az olívaolajat, rádobtam a kelleveleket és néha megkeverve megfonnyasztottam. Közben meg is sóztam. Pár perc múlva hozzáadtam a krumplikockákat is és felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje. Ment bele a fokhagyma is és a fűszerek: só, fehérbors és őrölt kömény.

Fedő alatt, kis lángon puhára főztem (nem kell rommá főzni, a kel színe még nem változott felismerhetetlenné). A végén belekevertem a tejfölt (először egy kevés forró levet keverünk a tejfölhöz és úgy adjuk a főzelékhez – ez a hőkiegyenlítés) és adtam hozzá kevés citromlevet. Ha kell még utánasózhatjuk.