Aki érdeklődik az ázsiai konyha iránt, előbb-utóbb belebotlik abba a kulturális különbségbe, hogy míg itt Európában könnyű szívvel kidobálunk mindenféle leeső zöldségrészeket (reteklevelet, sárgarépa zöldjét és még sorolhatnám), addig Ázsiában az a természetes, hogy a teljes növényt hasznosítják. Korábban én például idegenkedtem a héjaktól is – az éttermekben egyesével levagdostam a görög salátában az uborkahéjakat, és a padlizsánt is mindig megpucoltam, bármi is készült belőle. Mióta sok biozöldséget eszünk, megengedőbb vagyok és meglepve tapasztalom, hogy semmi bántalmat nem okoznak és látványosabb is tőlük az étel.
Addig sajnos még csak fejben jutottam el, hogy a leeső részekből rendszeresen alaplét főzzek, de  az elhatározás már megvan. Viszont egyik nap, mikor rakott kelt készítettem, a kivágott, majd félretett torzsadarabokról bevillant, hogy milyen jó wokos zöldség lenne belőlük. Így készült ez  a villámgyors köret, mely melegen tálalva egy tálka főtt rizzsel is finom, de egyéb ázsiai ételeknek is jó kísérője lehet.

Hozzávalók:

1 nagy kínai kel torzsája
kevés szezámolaj
1 gerezd fokhagyma
kis darab gyömbér
pici só
2 ek rizsecet
2 ek szójaszósz
1 ek pirított szezámolaj
1 ek fekete szezámmag

A kelt leveleire bontjuk, megmossuk, szárazra töröljük, majd minden levélnek V alakban kimetsszük a torzsáját. A leveleket félretesszük, rájuk most nincs szükség, a torzsákat centis csíkokra vágjuk.
A fokhagymát megtisztítjuk, vékony szeletekre vágjuk, a gyömbért akár héjastól felszeleteljük (most nem aprítottam, csak szeleteltem – így is finoman átadja az ízét, de a végén ki lehet bányászni belőle).
Minden ízesítőt a kezünk ügyébe készítünk. Kevés szezámolajat hevítünk a wokban, rádobjuk a fokhagymát és a gyömbért (kevergetjük), majd fél perc múlva a kelcsíkokat, dobva-rázva pirítjuk, közben kicsit megsózzuk, szójaszósszal meglocsoljuk (2 ek). Hozzáadjuk a rizsecetet is. Végül, pár perc múlva mehet bele a pirított szezámolaj és a fekete szezámmag.