Gourmandula receptje volt a kiindulási alapja ennek a fahéjas, boros őszi levesnek. Szerintem desszertnek is beillik, de játszóterezéshez vagy kirándulásra is szívesen vinnék egy termoszban belőle. A felhasznált cukormennyiség erősen függhet az egyéni ízléstől és a szilva édességétől, az általam használt 2 ek nádcukor azt hiszem az alsó határ.
A fotó még nyár végén, a nagy melegek idején készült, de a forró levesbe talán most sem lenne szentségtörés egy -egy gombóc vaníliafagyi.

Hozzávalók:

1 kg szilva kimagozva, negyedelve
víz
2 ek nádcukor
1 rúd fahéj
¼ tk őrölt fehérbors
csipet só
1-2 dl száraz vörösbor (jó minőségű)
fél citrom leve
1 dl rizstej (vagy tej/tejszín)
őrölt fahéj

Egy fazékban karamellizáljuk a nádcukrot, majd mikor már világosbarna, hozzáöntünk ½ dl vizet és hagyjuk, hogy sziruppá oldódjanak. Ekkor hozzáöntjük a szilvákat, jól árforgatjuk, megszórjuk egy kevés őrölt fahéjjal és felöntjük annyi vízzel, ami ellepi. Mikor felforrt, picit megsózzuk, beleszórjuk a fehérborsot és a fahéjrudat, beleöntjük a bort és fedő alatt, közepes lángon kompót állagúra főzzük. Közben mehet bele a citromlé is. Mikor a gyümölcs már megpuhult, botmixerrel pürésítjük a levest és kevés rizstejjel (kb. 1 dl) lágyítunk az ízén. Ha kell, igazítunk a fűszerezésén. Behűtve és melegen is finom.