• 2-3 ek olaj (pl. natúr szezámolaj, földimogyoróolaj)
  • 1 kis fej káposzta
  • 2-3 gerezd fokhagyma
  • 2 ek indonéz szójaszósz (hiányában sötét szójaszósz)
  • 1 ek világos szójaszósz
  • kevés víz (kb. 1 dl)
  • 1 ek goji bogyó
  • 1 ek pirított szezámolaj
  • 2 tk fekete szezámmag (mozsárban megtörve)

Rákattantam a wokozásra. Már el sem teszem a wokot a tűzhelyről, minden nap készül benne valami. Váltogatom a kínai és az indiai napokat, így egyik ízvilágot sem unom meg, hol egy barna rizses stir fry készül, hol egy indiai zöldséges szabdzsi. A barnarizsből nagy adagot főzök, több napig eláll a hűtőben és a frissen pirított zöldségekhez a végén merek egy kupaccal, még együtt is pirítom egy kicsit, míg átmelegszik. A nemszeretem zöldségek is új arcukat mutatják  a keverve sütésnek köszönhetően: még a káposztát is megszerettem általa. A cukkini és az uborka, a jégcsapretek, a piros retek, a mángold és a céklalevél, a zöldbab mind jó nyári wokalapanyag.
A káposztához most csak goji bogyót adtam – ezt a szuperegészséges kis piros bogyót, amit Wang mesternél levesbe főzve ettem és még apósom hozott néhány zacskóval Kínából belőle. Ízben nem adott sok pluszt, de a látványon sokat dobott a piros szín.

A káposztát leveleire szedtem, a kemény torzsarészt kivágtam, a leveleket felcsíkoztam. A fokhagymát felaprítottam, a gojibogyókat forró vízben megmostam, leszűrtem. A szezámmagot mozsárban megtörtem. Minden hozzávalót a kezem ügyébe készítettem.
A wokban felhevítettem néhány evőkanál olajat, rádobtam a fokhagymát, kevergetve pirítottam kicsit, utána ment rá a káposzta. Nagy lángon, kevergetve pirítottam 2 percet, majd felöntöttem egy kevés vízzel, ízesítettem kétféle szójaszósszal, beledobtam a gojibogyókat is és kisebb lángon, fedő alatt roppanósra pároltam. Végül ízesítettem pirított szezámolajjal és fekete szezámmaggal.