A nagy hallgatások után általában keksszel jelentkezem, és ez most sincs másképp. Igazoltan voltam eddig távol, a két héttel ezelőtti főzési tébolyom sem volt már véletlen – az utolsó napok kihasználása volt ez kicsi fiunk megszületése előtt. Sejtettem, hogy egy darabig nem fogok nagy főzéseket véghezvinni, úgyhogy kihasználtam az utolsó perceket is. Majdhogynem Zizinek lett igaza, aki azt jósolta, hogy a konyhából fogok szülni menni. Tanácsát követve („előbb a fagyi, aztán a szülés”) szombat délután még elkészítettem a betervezett banános rebarbarasorbet-t, és a hajnal már az István kórház szülészetén ért. Vince egyébként nagyon szófogadó gyerek, megbeszéltem vele, hogy szombatra időzítse jövetelét és ő nem ellenkezett…
Most már kéthetes kisbaba, így a kezdeti eszik-alszik ritmusú aranyéletnek is kezd végeszakadni: beköszöntött a hasfájós korszak. Na ennek a következménye ez a keksz is – egy kimerült nap végén készítettem terápiás céllal – magamnak. Azért van, ami nem változik, a hajdinaliszt-kattanás még mindig tart, így a keksz is ennek szellemében készült.

hajdinás mazsolás keksz

Hozzávalók 15 darabhoz:

1 csésze (2,5 dl-es) teljes kiőrlésű tönkölyliszt
3/4 csésze hajdinaliszt
10 dkg puha vaj
2/3 csésze nádcukor
1/4 tk. só
kevés hideg víz
1 marék mazsola

A mazsolát forró vízben megmostam, és rövid időre beáztattam, majd leszűrtem és felaprítottam. A keksz hozzávalóit kézzel összegyúrtam, hogy összeálljon, tettem hozzá egy kevés hideg vizet is. Egy gombócban folpackba csomagoltam és éjszakára hűtőbe tettem (ha sürgős, elég neki 1-2 óra is). Másnap kézzel diónyi golyókat formáztam belőle, sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam és egy villával lenyomtam mindet, hogy korong formájúak legyenek.
Előmelegített sütőben 180 fokon, hagyományos módon 12-15 perc alatt sültek készre. Akkor jó, ha már a széle kezd kicsit barnulni.

Az itt talált receptet módosítottam.