A Halászbástya étteremben kóstolt hihetetlenül selymes és édeskés paszternákkrémleves emléke vitt rá, hogy itthon is kísérletezzek ezzel a számomra eddig ismeretlen zöldséggel. Gyerekkoromban hallottam róla, mikor egy ismerősünk véletlenül fehérrépa helyett paszternákot tett a vasárnapi húslevesbe és ezzel egy életre belevéste családja kisagyába a két zöldség íze közti alapvető különbséget. Ez el is vette tőle jó időre a kedvem, egészen ez utóbbi krémlevesig. A kispesti piacon aztán sikerült is hozzájutnom néhány dundi példányhoz, kecsketejet is kaptam, így hétvégén elkészült a remake. Gabojszánál találtam egy receptet sorvezetőnek, abból indultam ki. A paszternák egyébként meglepően ízletes, édeskés zöldség, a levesbe szinte semmi fűszer nem kívánkozott, a rend kedvéért azért picit megsóztam és citromleveztem. Attól eltekintve, hogy én nem szűrtem át a levest, mert szeretjük a darabosabb állagot, hozta azt az ízt, amit az étteremben tapasztaltam. A paszternák megér még néhány misét.

kecsketejes paszternákkrémleves

Hozzávalók egy kisebb adaghoz:

kb. 2 ek. vaj
1 közepes vöröshagyma fele
40 dkg paszternák (4 nagyobb darab)
5 dl kecsketej
pici só
kevés citromlé

A paszternákot meghámoztam, hosszában a méretétől függően félbe-negyedbe, majd keresztben nagyon vékony szeletekre vágtam. A vöröshagymát megpucoltam, felaprítottam.
Egy nagyobb, vastagaljú fazékban megolvasztottam a vajat, rádobtam a hagymát, kevergetve üvegesre pároltam, majd hozzáadtam a répakarikákat is és kis lángon karamellizáltam (résen kell lenni, kevergetni, mert odaéghet). Felöntöttem a kecsketejjel és továbbra is kis lángon puhára főztem benne a répát. Ekkor botmixerrel pürésítettem, picit megsóztam, kevés citromlével ízesítettem. Végül vízzel felhígítottam (kb. 3 dl), összerottyantottam és tálaltam.