Még sohasem kért fel senki, hogy vendégposztoljak nála. Akármit is, legyen az a kabócák éjjeli zenéje – amiről egyébként egy sort sem tudnék írni – legyen más, életbe vágóan fontos dolog. Aztán jön kicsi Vú és megkér, írnék-e valamit e jeles napra. Tudjátok, tegnapelőtt lett négyéves a blogja!

Azonnal és nagy örömmel igent mondtam. Most persze jól el tudnám mesélni, hogy ismerkedtünk meg,  blogoltam én már akkor vagy sem, de részleteket nem árulnék el, hogyisne, nem könnyítem ám meg a dolgotokat! Elvégre ki kell találjatok engem!
Annyit elmondok, bár ezzel úgy sem mentek sokra, hogy épp külföldön voltunk, párnaponta beszabadultunk egy internetes helyre és ott fedeztem fel magamnak a blogját.
Valóságban én is a Kultúrház műsorában láttam, nem sokkal rá találkoztunk, a szimpátia pedig egy azóta is tartó barátsággá mélyült. Személyesen már ritkábban találkozunk, akkor viszont szorgosan látogatjuk a pesti vendéglátói egységeket : ) és képesek vagyunk ott folytatni, ahol abbahagytuk. Persze levelezünk is, mára már megfogadtuk, hogy inkább gyakrabban, távírati stílusban írunk, hát régebben tényleg hosszabbakat, na jó, ezt talán ne is feszegessük tovább, még öngól lesz belőle : ).

Hosszan leírhatnám azt is, hogy krumplifőzés közben jöttek a nagy ötletek, amikor kicsi Vú megkért, húzzam már le a krumplis fazekat a gázlángról.
Kiváncsiak vagytok a folytatásra, ugye? Elég véknya így ez a történet, tudom, de bármit is írnék, felfedném magam, szerintem a receptek többet elárulnak! Sokat nem is kellett gondolkodnom, tudtam, hogy csakis leves és keksz lehet, így együtt, mert már kicsi Vú is megírta egyszer, hogy talán át kellene keresztelnie a blogját, hisz aki ismeri, az tudja, hogy leves és keksz nála mindig fut. : )
Nos, a levest magam kreáltam a részére, a keksz pedig nem kisebb személytől való, mint Möszjő Bocuse, csupán a kivitelezésébe nyúltam bele egy picit. Remélem, mindkettő igazán kicsivús lett, ezzel kívánok boldog negyediket (itt meg ünnepélyesen le is írom, hogy az ötödikre egy teljes menüvel készülök : )
és maradj meg még sokáig nekünk, mert tök jó amit csinálsz!

Ananászos paradicsomleves

Hozzávalók 3 főre:

1 kis doboz (4 dl) paradicsompüré (passata feliratú a legjobb)
1 ek. olívaolaj
1 kisebb fej hagyma
4 dl zöldségleves (húsleves is jó)
2 vastag szelet friss ananász, nagyjából 25 dkg
1 ágacska rozmaring
csilipaprika (vagy más csípőspaprika, aki szereti)
4 dkg levestészta (pl. szarvacska)
só, bors
12 dkg mozzarellagolyó
olívaolaj

ananászos paradicsomleves

Az olajon megdinszteljük a felvágott hagymát és beletesszük a paradicsompürét, a felvagdalt rozmaringot és a zöldségleves nagy részével. Aki csípősebben szereti, tehet bele erős paprikát is. A levesben előírás szerint kifőzzük a tésztát is.
Az ananászt felvágjuk, megtisztítjuk és kevés zöldséglével pürésítjük. Ha forrt egy kicsit a leves, lehúzzuk a tűzről és belekeverjük az ananászpürét. Ízlésünk szerint felöntjük a maradék zöldséglével, de sokat ne forraljuk, így az ananász még nyers marad. Sózzuk és borsozzuk.
Közben nyársakra húzzuk a sajtgolyókat. Egy tálkába tesszük az olajat, ezt is sózzuk és borsozzuk és meghempergetjük benne a nyársakat. A tányérra téve tálaljuk.

Omlós, vajas-mandulás keksz

200 g vaj
130 g porcukor
1 tojás
1 tk. vaníliakivonat
1 csipet só
1 tk. rum
270 g liszt
130 g őrölt mandula

sablé

A vajat habosra kikeverjük a cukorral, hozzáadjuk a tojást, a vaníliakivonatot, a sót és a rumot, végül beleforgatjuk a lisztet és a mandulát is. A tésztát félórára betesszük a hűtőbe.
A tésztát lisztezett deszkán vékonyra kinyújtjuk és formákat szúrunk ki belőle.
180 fokos előmelegített sütőben 8 percig sütjük.

Formában is süthetjük, akkor tegyünk a tésztához kevesebb lisztet (35 dekánál nem lesz több a lisztmennyiség), hogy még bekanalazhassuk azt a formába. Ha nem túl vastag szeleteket sütünk, akkor a sütési idő nem változik.