Tegnap este imába foglaltuk Piszke nevét.:) Miután hazaértem Pannival hullafáradtan az óvodai alapítványi napról, ahol a három ugrálóvárazásból csupán három torkollott bőgésbe, és egy koponyának kifestett fiú vonzó-taszító hatása is nyomott hagyott Panni lelkén, az egész napos fejfájás után (front) nem sok esélyt láttam rá, hogy meleg vacsorával fogadom túlórázó férjemet. Ámde miután rávettem magam, hogy ki- és bepakoljam a mosogatógépet a másnapi befőzés érdekében (bodzaszörp- és eperdzsemprojekt), felrémlett, hogy a kamrában van még némi újkrumpli, a hűtőben egy kis etyeki chardonnay, Piszke blogján meg egy szupernek tűnő recept. Ekkor megráztam magam, és egy koffeinmentes kávéval lelkileg felvértezve összedobtam az alábbi vacsorát, megterítettem, bort töltöttem és mosolygósan vártam a hazatérő férjet, aki megsejthetett valamit a bennünk zajló folyamatokból, mert egy csokor rózsával állított haza. A vacsorát már „Szép az élet” felkiáltással fogyasztottuk és hálásan gondoltunk Piszkére, miközben a krumplis tál alján összegyűlt eszenciális borredukciót tunkoltuk.

fehérboros újkrumpli

Hozzávalók egy kis adaghoz (két kisebb étkűnek vacsora – aki nem hobbit, duplázza!):

50 dkg aprószemű újkrumpli
2 ek olívaolaj
1-2 ek. vaj
1,5 dl száraz fehérbor
3-4 szál újhagyma
1 marék rukola
nagyszemű tengeri só (normál is lehet)

Jól megmostam a krumplikat, szárazra törölgettem őket és egy akkora teflon serpenyőben, amelyben egy rétegben elférnek felforrósított vajon és olívaolajon kevergetve 10-15 percig sütöttem őket. Közben megsóztam. Ezután hozzákevertem a megtisztított, félbevágott újhagymákat, majd aláöntöttem a bort, és megsóztam nagyszemű tengeri sóval. Fedő alatt puhulásig sütöttem (kb. 15 perc), a végén beleforgattam a rukolaleveleket is.