Mostanában jó dolgunk van, ez volt rövid időn belül a második hétvége, amikor étteremben jártunk. Panni olyan korba ért így 3,5 évesen, hogy fel lehet már vállalni a nyilvános szereplést, mert öt percnél kicsit tovább is képes egy helyben megülni. Az apropót vasárnap apósom szülinapja szolgáltatta, a helyet pedig én javasoltam, miután tudományos alapokon megvizsgáltam a kínálatot. Győzött a Pastrami mint a legcsaládbarátabb étterem.
Ezt a megtisztelő címet mi sem vitatjuk el tőle, nagy élmény volt a hely kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Pannit nem a gasztronómiai teljesítmény nyűgözte le elsősorban, bár az eperöntetes túrógombócát ő is szépen fogyasztotta, de a mellékhelyiség volt az igazán nyerő nála. A gyermeket, aki máskor egész nap képes lenne „tartogatni”, az este folyamán négyszer kellett felkísérni az emeleti mosdóba, hogy aztán zeneszóra táncoljon az ülőkén.:) Mondjuk én is el voltam varázsolva a szolgáltatás minőségétől: volt pelenkázóasztal, pelenka, a falon kézkrémautomata, a gyerekeknek fellépő a mosdónál és még sorolhatnám.

Pastrami étterem

A másik attrakció az étterem közepén elterülő látványkonyha, ahol minden látható, a sok-sok edény, habüst, sütő, gázrózsa, a szorgos szakácsok, és a merészebbek, mint mi közelebb húzódva, bárszékről követhetik az eseményeket. Panni kedvéért produkálta is magát az egyik szakács, gombapirítás közben felcsaptak a lángok rendesen, Panninak tetszett a show.:) Ezek után a kötelező játéksarok már nem is volt akkora truváj, de azért ott is találtunk néhány kincset (lsd. mellékelt fotó).

Ilyen környezeti hatások mellett az ételsor még tovább fokozta a komfortérzetünket. Én már otthon a netről kinéztem, hogy egy 5 fogásos vacsoramenüt (3900 forint) fogok abszolválni, és ez jó választásnak bizonyult:
Előételnek egy isteni libanoni padlizsánsalátát (inkább krémet) kaptam friss korianderrel bőven megszórva, pirított pita kíséretében.
Ezt követte egy adag dél-francia vargányás rizottó, finom krémes, tejszínes, megfelelő állagúra főzve. Kicsit több vargányát is elbírt volna, egyébként rendben volt.
A főételem karamellizált sertés-steak volt rozmaringos újburgonyával és fokhagymás-joghurtos uborkasalátával körítve, a malac kívül sötétbarnára pirítva, belül puhára, omlósra párolva.
Ezután egy kis sajttál érkezett, többféle sajtból mini adagok, kevés mézes dióval és szilvalekvárral, majd egy szelet csokitorta narancsfagyival – a torta brownie-ra emlékeztető tömény étcsoki, rajta egy gombóc finom narancsfagyi.

Mindemellett megkóstoltam Patrik vargányás házi spagettijét is, ami mindkettőnknek nagyon ízlett (minden nap más házi tészta készül), és a többiek által rendelt spárgás rizottó harcsafalatokkal, és a braisingelt borjú is jól teljesített.
Összeségében nagyon jól éreztük magunkat, a kiszolgálás visszafogott volt, de korrekt, a sztárszakácsok közül egyedül Jenei Tamás jelent meg civil ruhában kis időre, majd elsietett. A hatalmas étteremben vasárnap este sajnos nem volt túl nagy forgalom, ehhez persze a rossz idő is biztos hozzájárult.

További képek a www.facebook.com/kicsivu oldalon találhatók.