Életmentő fehérboros újkrumpli rukolával

Tegnap este imába foglaltuk Piszke nevét.:) Miután hazaértem Pannival hullafáradtan az óvodai alapítványi napról, ahol a három ugrálóvárazásból csupán három torkollott bőgésbe, és egy koponyának kifestett fiú vonzó-taszító hatása is nyomott hagyott Panni lelkén, az egész napos fejfájás után (front) nem sok esélyt láttam rá, hogy meleg vacsorával fogadom túlórázó férjemet. Ámde miután rávettem magam, hogy ki- és bepakoljam a mosogatógépet a másnapi befőzés érdekében (bodzaszörp- és eperdzsemprojekt), felrémlett, hogy a kamrában van még némi újkrumpli, a hűtőben egy kis etyeki chardonnay, Piszke blogján meg egy szupernek tűnő recept. Ekkor megráztam magam, és egy koffeinmentes kávéval lelkileg felvértezve összedobtam az alábbi vacsorát, megterítettem, bort töltöttem és mosolygósan vártam a hazatérő férjet, aki megsejthetett valamit a bennünk zajló folyamatokból, mert egy csokor rózsával állított haza. A vacsorát már „Szép az élet” felkiáltással fogyasztottuk és hálásan gondoltunk Piszkére, miközben a krumplis tál alján összegyűlt eszenciális borredukciót tunkoltuk.



Hozzávalók egy kis adaghoz (két kisebb étkűnek vacsora - aki nem hobbit, duplázza!):

50 dkg aprószemű újkrumpli
2 ek olívaolaj
1-2 ek. vaj
1,5 dl száraz fehérbor
3-4 szál újhagyma
1 marék rukola
nagyszemű tengeri só (normál is lehet)

Jól megmostam a krumplikat, szárazra törölgettem őket és egy akkora teflon serpenyőben, amelyben egy rétegben elférnek felforrósított vajon és olívaolajon kevergetve 10-15 percig sütöttem őket. Közben megsóztam. Ezután hozzákevertem a megtisztított, félbevágott újhagymákat, majd aláöntöttem a bort, és megsóztam nagyszemű tengeri sóval. Fedő alatt puhulásig sütöttem (kb. 15 perc), a végén beleforgattam a rukolaleveleket is.

2010. máj. 29. 9:14 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Gyors vacsora, Zöldségétel, Köret, Tapas
Címkék: fehérbor, rukola, újburgonya, újhagyma

Hétvégi sütemény: Epres piskótatorta

Eddig az volt a jellemző, hogy a gyümölcsöket azon frissiben fogyasztottuk, nem volt idejük sütibe kerülni, kivéve a banánokat, amik jó eséllyel végezték banánkenyérként. Viszont egy gyereknél- mint tudjuk - csak a változás biztos, és Panninál sincs ez másképp. Míg tavaly kilószámra ette az epret, idén csak kerülgeti, ezért már többször voltam kénytelen sütni belőle valamit, például ezt az egyszerű piskótát, mely piteformában kifejezetten dekoratív.
A recept a Gasztrotipp pite-péntek rovatában olvasható.

2010. máj. 28. 12:06 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Süti
Címkék: eper, gasztrotipp

Rizottó balzsamszirupos csirkemájjal

Ez a recept Patrik ötlete nyomán született a Pastramiban tett látogatásunk hatására, bár annyira magaménak érzem, hogy erre a tényre figyelmeztetnem kell magamat. Az ott kóstolt vargányás rizottón fénylő balzsamecet-redukció eszébe juttatta azt a balzsamszirupos csirkemájat, amit anno egy VKF alkalmával készítettem egy rozmaringkrémleves mellé, és amit azóta sem ismételtem, pedig igény az mutatkozott... De most a rizottóval való kombináció izgalmas lehetősége engem is felvillanyozott, így elkészült ez az igen finom csirkemájas fogás és a hűtőajtón figyelő kívánságlista egyik elemét is kipipálhattuk Patrik nagy örömére.



Hozzávalók:

1/2 kg csirkemáj
só
kevés vaj és olívaolaj
1,5 dl balzsamecet
8 ek. nádcukor
frissen őrölt bors

A rizottóhoz:

néhány ek. olívaolaj + 1 ek. vaj
1 nagyobb vöröshagyma felaprítva
2 gerezd fokhagyma apróra vágva
30 dkg kerekszemű rizs (sparos Arborio)
1,5 dl száraz fehérbor (Szent István Korona Etyeki Chardonnay)
kb. 1 l forró csirkealaplé (DM-es bio leveskockából)
só
kb. 1 dl tejszín
2 ek. reszelt parmezán

A májat először hideg vízbe áztattam 10 percre, majd leöblítettem és szárazra töröltem. Megszurkáltam egy hústűvel, félbevágtam minden darabot és megsóztam, majd kevés vajon és olívaolajon megsütöttem. (Közben vigyázni kell, mert fröcsköl, nem árt rá egy fedő).

Közben egy kis lábasba öntöttem a balzsamecetet és a nádcukrot, picit megsóztam, tekertem bele friss borsot és közepes lángon sziruposra forraltam. Amikor már besűrűsödött, vadul habzik, ekkor elzárhatjuk alatta a lángot. Ekkor beleforgattam a kisütött májat.

A rizottóhoz olívaolajat és vajat hevítettem egy nagy fazékban és üvegesre pároltam rajta a hagymákat. Utána hozzákevertem a rizst, jól átforgattam, kevergettem, majd felöntöttem a borral. Hagytam rotyogni, hogy magába szívja, majd egy merőkanálnyi forró alaplevet adtam hozzá. Jól megsóztam és tovább főztem. Mikor már fölszívta a lé nagyját, megint pótoltam a folyadékot (így adagolva fokozatosan az 1 liter alaplevet).
Mikor a rizs már al dentére főtt, hozzákevertem a tejszínt, és a parmezánt. A balzsamszirupos májjal a tetején tálaltam.

2010. máj. 27. 5:35 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Férjem kedvére
Címkék: balzsamecet, csirkemáj, fehérbor, parmezán, rizottó, rizs

Molekuláris este a Bonfini kertben

Újabb kényeztető, és egyben elgondolkodtató vacsoráról számolhatok be, Patrikkal ugyanis részt vettünk Miguel Ángel Benjumea Loro spanyol séf avantgárd andalúz csúcsgasztronómiai vacsoráján a Bonfini kertben.
Az Extenda Andalúz Kereskedelmi Fejlesztési Iroda és a Lucullus Bt. idén harmadik alkalommal hívott meg hazánkba egy ismert andalúz séfet, hogy egy egynapos főzőkurzus keretében adjon át tudásából az érdeklődő magyar szakácsoknak, azt követően pedig egy andalúz vacsorával vendégelje meg a sajtó képviselőit.

Tavaly is részt vehettem a vacsorán, amit akkor Enrique Sanchez prezentált, így idén megállapíthattam, hogy a spanyol sztárséfek a jelek szerint mind fiatalok, mosolygósak, hosszú nevük van és szerényen viselik magukat. Miguel vacsoráját joggal nevezték avantgárdnak, idén sokkal merészebb ételsort kóstolhattunk, mint tavaly. Most nem csak egy-egy „molekuláris csavar” volt az ételekben, hanem egészen futurisztikus alkotások születtek: nyomhattunk például tubusból olívaolajkrémet a kenyérchipsünkre.



A menü a következő volt:

Tapasok:
Nekem ezek tetszettek a legjobban, négyféle különböző guszta kis falat, mindegyik karakteres, más-más szín- és ízvilág.
Például kiskanálról kellett bekapni a smaragdzöld szferifikált dinnyegolyókat sherrykoktéllal, majd egy vegyestálon maltodextrinnel szilárdított olívaolajkekszek, alma- és borecetzselék borókareszelékkel, ibér sonkába göngyölt roppanós, belül üreges kenyérfalatkák és ropogós csirkebőrön tálalt tojáskupacok sorakoztak.

Ezt követte egy kis porcelántányérkában a libamájpástétom hihetetlenül apróra kockázott mangóval és borecetredukcióval. Mindösszesen egy kiskanalat kaptunk mellé, ami zavarba ejtett, vártam volna valami kenyérfélét hozzá, amit külön kérésre végül meg is kaptam. A máj kis csalódás volt, nem sok ízt fedeztem fel benne.

A főételek közül a marinált burgonya apróra vágott piros paprikával és ecethabbal eszenciális burgonyaízt adott, utána decens ízű tőkehal és ibér sertéssült következett. A húsok mellé csak hab vagy mártás volt a köret, így én nem is tudtam megbirkózni a tömény hússal, de Patrik boldogan átvállalta tőlem a feladatot.

Kétféle desszert zárta a sort: édes gyümölcskockák, melyeket előzőleg cukorsziruppal együtt egy nejlonzacskóba zártak és addig vákumozták, míg a szirup felszívódott a gyümölcsbe. A másik pedig egy natúr joghurtból készült fagyi eperrel és balzsamecettel körítve. Nagyon izgalmas volt a joghurt nyers savassága az édes gyümöcs mellé (egyáltalán nem volt a fagyi édesítve), ez beindította a fantáziámat, még zöldség mellé is el tudnám képzelni.



Az ételsor minden fogásához Petzold Attila sommelier és sherry educator válaszott illő bort az andalúz sherry típusú borok közül és rövid elméleti bevezetővel segítette a borok élvezetét. Engem elvarázsoltak a bemutatott italok, különösen a vastag élesztőhártya alatt érlelt Manzanilla, mely a tapasok jellegzetes kísérőbora, valamint a hosszú hordós érlelésű Oloroso, mely mahagóni színű és ízében a kakaó, a csoki és a kávé ízjegyei voltak felfedezhetők.

Összeségében egy nagyon emlékezetes, különleges este volt, ahol ebben a töménységben felvonultatott molekuláris eszköztár kicsit sokkolóan is hathatott, de minimum elgondolkodtatott. Érdekes élmény a kémiai úton előállított inzenzív ízekkel, meglepő halmazállapotokkal és textúrákkal való találkozás, vagy például egy krumplihéjból főzött eszencia kóstolása.

További képek a www.facebook.com/kicsivu oldalon találhatók.

2010. máj. 22. 9:32 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa, Étterem
Címkék: molekuláris konyha

Vasárnapi vacsora: Pastrami étterem

Mostanában jó dolgunk van, ez volt rövid időn belül a második hétvége, amikor étteremben jártunk. Panni olyan korba ért így 3,5 évesen, hogy fel lehet már vállalni a nyilvános szereplést, mert öt percnél kicsit tovább is képes egy helyben megülni. Az apropót vasárnap apósom szülinapja szolgáltatta, a helyet pedig én javasoltam, miután tudományos alapokon megvizsgáltam a kínálatot. Győzött a Pastrami mint a legcsaládbarátabb étterem.
Ezt a megtisztelő címet mi sem vitatjuk el tőle, nagy élmény volt a hely kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Pannit nem a gasztronómiai teljesítmény nyűgözte le elsősorban, bár az eperöntetes túrógombócát ő is szépen fogyasztotta, de a mellékhelyiség volt az igazán nyerő nála. A gyermeket, aki máskor egész nap képes lenne „tartogatni”, az este folyamán négyszer kellett felkísérni az emeleti mosdóba, hogy aztán zeneszóra táncoljon az ülőkén.:) Mondjuk én is el voltam varázsolva a szolgáltatás minőségétől: volt pelenkázóasztal, pelenka, a falon kézkrémautomata, a gyerekeknek fellépő a mosdónál és még sorolhatnám.

A másik attrakció az étterem közepén elterülő látványkonyha, ahol minden látható, a sok-sok edény, habüst, sütő, gázrózsa, a szorgos szakácsok, és a merészebbek, mint mi közelebb húzódva, bárszékről követhetik az eseményeket. Panni kedvéért produkálta is magát az egyik szakács, gombapirítás közben felcsaptak a lángok rendesen, Panninak tetszett a show.:) Ezek után a kötelező játéksarok már nem is volt akkora truváj, de azért ott is találtunk néhány kincset (lsd. mellékelt fotó).

Ilyen környezeti hatások mellett az ételsor még tovább fokozta a komfortérzetünket. Én már otthon a netről kinéztem, hogy egy 5 fogásos vacsoramenüt (3900 forint) fogok abszolválni, és ez jó választásnak bizonyult:
Előételnek egy isteni libanoni padlizsánsalátát (inkább krémet) kaptam friss korianderrel bőven megszórva, pirított pita kíséretében.
Ezt követte egy adag dél-francia vargányás rizottó, finom krémes, tejszínes, megfelelő állagúra főzve. Kicsit több vargányát is elbírt volna, egyébként rendben volt.
A főételem karamellizált sertés-steak volt rozmaringos újburgonyával és fokhagymás-joghurtos uborkasalátával körítve, a malac kívül sötétbarnára pirítva, belül puhára, omlósra párolva.
Ezután egy kis sajttál érkezett, többféle sajtból mini adagok, kevés mézes dióval és szilvalekvárral, majd egy szelet csokitorta narancsfagyival – a torta brownie-ra emlékeztető tömény étcsoki, rajta egy gombóc finom narancsfagyi.

Mindemellett megkóstoltam Patrik vargányás házi spagettijét is, ami mindkettőnknek nagyon ízlett (minden nap más házi tészta készül), és a többiek által rendelt spárgás rizottó harcsafalatokkal, és a braisingelt borjú is jól teljesített.
Összeségében nagyon jól éreztük magunkat, a kiszolgálás visszafogott volt, de korrekt, a sztárszakácsok közül egyedül Jenei Tamás jelent meg civil ruhában kis időre, majd elsietett. A hatalmas étteremben vasárnap este sajnos nem volt túl nagy forgalom, ehhez persze a rossz idő is biztos hozzájárult.

További képek a www.facebook.com/kicsivu oldalon találhatók.

2010. máj. 19. 10:14 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa, Étterem
Címkék: étterem, pastrami

Spárgás frittata

Az élet azt igazolja, hogy az egyszerű, ám ismétlésre érdemes recepteket is rögzítenem kell a blogon, mert ellenkező esetben hajlamos vagyok megfeledkezni róluk és soha többé nem főzöm őket. Majdnem erre a sorsra jutott az apósom érkezésekor vacsorára készített cukkinis frittata is, de Patrik résen volt és hétvégén felemlegette. Kapóra jött az ötlet, mert épp volt egy adag spárgám vidékről, így fenséges vasárnapi reggelit kerekítettem cirka 15 perc leforgása alatt. Alkalomadtán cukkinivel, zsenge zöldborsóval is érdemes kipróbálni, jófajta barna kenyérrel tökéletes reggeli.



Hozzávalók:

egy marék zöld spárga
néhány ek. olívaolaj
5 tojás
5 ek. tej
só
frissen őrölt bors
reszelt parmezán a tetejére

A spárgákat meghajlítottam, ahol maguktól eltörtek, eltörtem, a száruk leeső alsó részét eldobtam, a maradék hosszabb részt 3 cm-es darabokra vágtam. Megmostam, papírtörlővel szárazra törölgettem.
Egy nagy teflon serpenyőben néhány evőkanál olívaolajat felhevítettem, rádobtam a spárgát és közepes lángon kb. 5 perc alatt megsütöttem, közben kicsit megsóztam (kóstolni kell, ha al dente, jó).

Közben az 5 tojást 5 ek. tejjel egy villával jól elhabartam (felverhetjük robotgéppel is), sóztam, borsoztam. Mikor a spárga elkészült, rázuttyintottam, és fedő alatt kis lángon addig sütöttem, míg a teteje is csaknem megszilárdult (közben nem kevergettem). A vége felé megszórtam reszelt parmezánnal. Barna kenyérrel kínáltam.

2010. máj. 18. 5:19 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Olasz, Gyors vacsora, Zöldségétel, Sós falat, Reggeli, Férjem kedvére
Címkék: parmezán, spárga, tojás

Csokis banándzsem - hedonista reggelekre

Banános nutella, folyékony banán split – akárhogy is hívjuk, a lényeg, hogy nagyon finom, bűnösen édes cuccról van szó, mely kenyérre, kalácsra kenve, palacsintába töltve tehet jó szolgálatot. Egy blogon leltem az eredetijét, némileg változtattam rajta, például a cukormennyiséget kapásból megfeleztem, de így sem sorolnám a diétás kencék közé.



Hozzávalók kb. 3 dl-hez:

4 közepes méretű érett banán meghámozva, villával szétnyomva
6 dkg (barna) cukor
1 tk. citromlé (eredetileg 2 ek. narancslé)
1/2 tk. őrölt kardamom szárazon picit megpirítva
10 dkg étcsoki
pici só

Egy kis lábasban feltettem a tűzre a szétnyomkodott banánokat a cukorral, a citromlével és az őrölt kardamommal. Közepes lángon, kevergetve főztem kb. 5 percig. Ekkor egy botmixerrel pürésítettem, majd belekevertem a felaprított étcsokit is. Picit megsóztam, és addig főztem, míg a csoki fel nem olvadt. Ekkor egy kisebb tiszta befőttes üvegbe töltöttem a „dzsemet”.
Hűtőben 3 hétig eláll (bár kétlem, hogy nem fogy el legkésőbb az első palacsintasütéskor).

2010. máj. 11. 11:48 | 14 komment | Megosztás
Kategóriák: Kenőke, Édes kis semmiség, Reggeli
Címkék: banán, barna cukor, étcsoki, őrölt kardamom

Mindenízű zabpelyhes cookie

Szuper hétvégénk volt, rég nem látott barátnőimmel kirándultunk családostul a Budakeszi Vadaspark irányába. A három hónapos ikercsajokra való tekintettel csak egy könnyű átmozgató sétára vállalkoztunk, majd letelepedtünk egy pokrócra a Vadasparkoz közeli réten. Isteni illatok szálltak a szélben, több társaság is szalonnát sütött a közelben, mi csak egy szerény kekszes, gyümölcsös uzsit csaptunk. Én még reggel összedobtam indulás előtt ezt a csábító zabos kekszet, hogy ne menjünk üres kézzel. Jól sikerült darab, meglepően puha, inkább omlós, mint ropogós. Vasárnap este készült belőle egy újabb menet a szűk család nyomására. És ami nagy szó egy keksz esetében, még a férjem kedvére rovatba is bekerül.



Hozzávalók kb. 26 darabhoz:

20 dkg liszt
1 tk. sütőpor
csipet só
10 dkg zabpehely
25 dkg puha vaj
20 dkg cukor (pl. 12 dkg lágy barnacukor + 8 dkg nádcukor)
2 tojás
8 dkg kókuszreszelék
10 dkg aszalt vörösáfonya vagy aszalt szilva
10 dkg étcsoki apróra vágva

A sütőt előmelegítettem 170 fokra.
A lisztet a sütőporral egy tálba szitáltam. Minden hozzávalót kikészítettem a kezem ügyébe.

A puha vajat habosra kevertem a cukorral egy robotgép segítségével. Hozzákevertem egyesével a tojásokat, majd kézi keverőlapátra váltva beleforgattam fokozatosan a zabpelyhet és a sütőporos, sós lisztet. Végül belekevertem a kókuszt, az áfonyát és a csokit is. Az így kapott tésztából hideg vizes kézzel diónyi golyókat formáztam és sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam őket (egymástól kb. 2,5 cm távolságra).
170 fokon 13 percig sütöttem. Mikor kivesszük a sütőből, nem szabad bizgetni, mert a tészta ekkor még lágy és ahogy hűl, úgy fog keményedni.

A Lecker 2010/5-ös számában talált receptet alakítgattam.

2010. máj. 10. 6:24 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Keksz, Reggeli, Férjem kedvére
Címkék: aszalt szilva, aszalt vörösáfonya, barna cukor, étcsoki, kókusz, zabpehely

Szupergyors bodzaszörpös mousse eperrel

Egyelőre senkit nem merek indiai receptekkel tovább sokkolni (beleértve a családomat is:)), úgyhogy most egy könnyű desszert következik, mely friss eperrel például nagyon finom, de gyümölcssaláta mellé is el tudom képzelni. A nami-nami blogon találtam, ahol egyébként további ígéretes bodzás receptek is vannak. És mivel nemsokára itt a bodzaszörpkészítés szezonja, érdemes a tavalyi készleteket eltüntetni.



Hozzávalók:

2 dl habtejszín
1 tk. vaníliás porcukor
15 dkg natúr cottage cheese (eredetileg 25 dkg)
4 ek. bodzaszörp
A tetejére: friss gyümölcs, pl. eper

A behűtött tejszínt a porcukorral elkezdjük habbá verni. Mikor már kezd összeállni, hozzáadjuk a bodzaszörpöt és kemény habbá verjük. Végül óvatosan beleforgatjuk a cottage cheese-t és kis tálakba szedjük, tetejére gyümölcsöt halmozunk. Behűtve kínáljuk.

2010. máj. 5. 8:00 | 1 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Vendégváró, Édes kis semmiség
Címkék: bodzaszörp, cottage cheese, eper, habtejszín