Minikuglóf anyukáknak kókusszal, meggyel

Az anyák napjáról nemcsak Lila fügének, hanem nekem is a kuglóf villant be elsőnek mint ünnepi sütemény. Egy egy-két személyes miniadag sült ki tegnap Panni ajándékba kapott minikuglófformájában. Ahogy hazaért, közölte is felháborodott hangon, hogy az az övé, de a sütit azért jóízűen ette. Kókuszreszelék mellett aszalt meggy került bele, ami most beelőzte nálam az aszalt vörösáfonyát is, mert még annál is savanykásabb. A recept a Gasztrotipp Pite-péntek rovatában olvasható.

2010. ápr. 30. 9:00 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Süti
Címkék: gasztrotipp, kuglóf

Banánchutney

Ez a chutney annak is garantáltan ízleni fog, aki nem rajong az indiai konyháért. Nem csak indiai fogások kísérője lehet, például rántott sajt mellett is jó szolgálatot tesz. Aki ismeri kicsit a krisnás konyhaművészetet (azaz a vaisnava konyhát), az nem lepődik meg rajta, hogy az angol receptmagazinokból ismert chutney-k állandó hozzávalói, úgymint vöröshagyma, fokhagyma és ecet hiányoznak a listáról, ezeket ugyanis a Krisna-tudatúak tisztátalannak, a szervezetre károsnak tartják és ezért nem használják. Az ő chutney-aik édesek és bikaerősek egyszerre, emiatt szerethetők annyira.
A chutney-kérdés egyébként neuralgikus pontja a budapesti indiai éttermeknek: a Govinda éttermen kívül nem voltam még olyan helyen, ahol friss, házi készítésű mártást szolgáltak volna fel az egyenízű bolti mangóchutney helyett. Ezen a téren tehát van még hova fejlődni, pedig mint látjuk, egy chutney-t összedobni nem ördöngösség.

Hozzávalók:

2 banán
1 édesköménygumó
1 dl almalé
kevés mustárolaj (hiányában napraforgóolaj)
1 rúd fahéj
1 zöld chili vékonyan felkarikázva
6 dkg nádcukor
pici só


A banánokat meghámozzuk, hosszában félbevágjuk, felkarikázzuk. Az édesköményt megmossuk, félbevágjuk, apró lyukú reszelőn lereszeljük Ha van pici zöldje, azt is felaprítjuk.

Egy kisebb edényben felhevítjük a mustárolajat, megpirítjuk benne a fahéjat, a chilit és az édesköményt (közben kevergetjük). Hozzáadjuk a banánt, az almalevet meg a cukrot (ha van, az édeskömény zöldjét), picit megsózzuk és néha megkeverve addig főzzük, míg sűrű, pépes állagú nem lesz.

2010. ápr. 27. 10:45 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Keleti, Csípős, Szósz, Indiai
Címkék: almalé, banán, chili, chutney, édeskömény, fahéj, mustárolaj

Segítsüti-átadás

Múlt hét elején én is átadtam a répatortát a nyertesemnek. Hétfő délelőtt találkoztunk a MOM Parkban, ahol ebben az idősávban áldás és békesség honol. Nagyon örültem, hogy Kata személyesen vette át a nyereményt és bár kétéves ikerfiai nem voltak vele, de állítólag a süti igencsak kedvükre való volt (ellentétben az apukájukkal, aki sütiben sem tűr répát:)). Egy csésze kávé és egy szendvics mellett sorra vettük a legkézenfekvőbb témákat, úgy mint blogolás és a gyereknevelés nehézségei.:) Azóta újabb találkozónak nézünk elébe, mert a tortaformát még vissza kell kapnom.:)

Az ominózus répatorta a héten rendelhető a Marsbéli bolt étlapjáról. Minden süti árából 100 forint a két koraszülöttosztályt támogatja.

2010. ápr. 26. 15:54 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa
Címkék: segítsüti

Toor dál jégcsapretekkel

Néhány hete megint rákattantam az indiai ételekre, ami nem is csoda, ugyanis haladó (!) indiai főzőtanfolyamra járok a krisnásokhoz. Már előre szomorú vagyok, hogy néhány alkalom múlva véget is ér a projekt, annyira élvezem, hogy eljárogatnék évekig. Az ott készített ételekből aztán újrafőzöm itthon a legjobbakat. Sajnos még egyik sem nyerte el a „férjem kedvére” megtisztelő címkét, de én elégedetten eszem őket akár napokig (nyugalom, Panni nem ezt kapja:)).
Ebben a dálban, azaz indiai „lencsefőzelékben”, amit egyébként a krisnások inkább leves sűrűségűre főznek, a hozzáadott retek fogott meg. Azon már nem is csodálkoztam, hogy a zöldjét is beletettük, korábban már tapasztaltam, hogy Ázsiában azt is elfogyasztják, de puhára főtt retket eddig még nem ettem.




Hozzávalók:

15 dkg toor dal (felezett sárgalencse)
1-1,5 l víz
1 tk. kurkuma
3 ek. olaj
1 kisebb jégcsapretek (ha lehet, a zöldjével együtt)
2 db zöld csili
2 tk. római kömény
1 tk. asafoetida (másnéven: hing vagy ördöggyökér)
friss korianderlevél vagy petrezselyemzöld
só ízlés szerint
1/2 citrom leve

A lencsét megmossuk, só nélkül feltesszük főni. Forrás után sózzuk, és addig főzzük, még szét nem fő, közben a fehér habot leszedegetjük a tetejéről.

A retket vékonyan meghámozzuk és max. 5 cm hosszú vékony hasábokra vágjuk. A levelét, ha szép, zsenge, szintén felaprítjuk.
Egy kis serpenyőben kevés olajon kis lángon csonszot készítünk: megpirítjuk a római köményt, a karikákra vágott zöld csilit, majd megszórjuk egy kevés asafoetidával. (Vigyázzunk, nehogy odaégjen és megkeseredjen.)

A szétfőtt dalhoz hozzáadjuk a megpirított fűszereket, az 1 tk. kurkumát és sózzik, ha kell. Beledobjuk a retekhasábokat (és levelet) is és tovább főzzük, míg a retek megpuhul. Végül megszórjuk petrezselyemmel vagy korianderrel és kevés citromlével ízesítjük.

Chapatival vagy basmati rizzsel és egy jó chutney-val tálaljuk.

2010. ápr. 20. 15:24 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Keleti, Csípős, Zöldségétel, Indiai
Címkék: asafoetida, jégcsapretek, kurkuma, római kömény, toor dal, zöld chili

Zöldfűszeres laskagomba

Most, hogy tavasz van, kezd megint kiújulni a tapas-mániám. Minden évben a salátákat kívánom meg először, majd  könnyű, zöldséges fogások kerülnek terítékre – gyakran egy pohár könnyű bor társaságában. Idén az első fecske ez a meleg előételként és tapasként egyaránt bevethető fehérboros laskagomba volt. Egy darab friss focacciával vagy grissinivel jobb vacsorát elképzelni sem tudok.



Hozzávalók:

néhány ek. olívaolaj
2 kisebb fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 csapott tk. szárított bazsalikom
1 csapott tk. szárított kakukkfű
50 dkg laskagomba
2,5 dl száraz fehérbor
1 tk. vörösborecet
só
frissen őrölt bors
aprított metélőhagyma vagy zöldpetrezselyem a tetejére

A hagymákat felaprítjuk, a laskagombát papírtörlővel letörölgetjük (ha kell, megmossuk és szárazra töröljük) és a keményebb részektől megszabadítjuk. A megtisztított gombát vékony csíkokra vágjuk.

Olívaolajon megpároljuk a hagymákat, megszórjuk a zöldfűszerekkel és tovább pároljuk pár percig. Utána hozzáadjuk a laskagombát, a fehérbort és a borecetet és lassú tűzön kb. 10 percig főzzük. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, végül hozzákeverjük az aprított metélőhagymát/petrezselymet.

Ötlet: Bänziger: A csodálatos olíva

2010. ápr. 16. 9:50 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Előétel, Gyors vacsora, Zöldségétel, Köret, Tapas
Címkék: bazsalikom, fehérbor, kakukkfű, laskagomba, tapas, vörösborecet

Túrós koszorú

Ezt a túrós-olajos tésztát már korábban is népszerűsítettem, most újra előkerült, húsvéti-tavaszi köntösben. Jól jön  a hétvégi reggelikhez vagy akár tízórainak a munkahelyre, mert este, munka után is könnyen összedobható. Nálam még petrezselyemzölddel készült, de most például medvehagymával sütném, ha eljutnék a piacra. Arra kell figyelni, hogy a liszt-túró-folyadék arányok erősen függenek a túró minőségétől (mennyire nedves, mennyire szemcsés), ezért érdemes a lisztet fokozatosan adagolni, míg össze nem áll a tészta. A kisült zsemlék súlyán érezni fogjuk, hogy van benne anyag.:)

Hozzávalók 4 bucihoz:

20 dkg liszt
25 dkg túró
9 ek. olaj
14 ek. tej
bő 1/2  tk. só
1 tk. sütőpor
1 marék petrezselyemzöld felaprítva (vagy helyette medvehagyma)
1 ek. lenmag
A tetejére: 1 tojás elhabarva, lenmag

A hozzávalókat összegyúrjuk, nagy gombócot formázunk belőle és 20 percre félrerakjuk pihenni. Utána 8 egyenlő részre vágjuk, minden részből egy kb. 1,5 cm széles, 15 cm hosszú rudat formázunk és a rudakat kettesével összesodorjuk és koszorút formázunk belőlük.
A tetejüket megkenjük tojással, megszórjuk lenmaggal és 200 fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütjük.

2010. ápr. 13. 10:24 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Sós falat, Reggeli, Kenyér
Címkék: lenmag, olaj, petrezselyem, sütőpor, túró

Olajbogyós-mozarellás narancssaláta

Ezt a salátát vittem a legutóbbi bloggertalálkozóra, melynek témája, mint arról aznap reggel értesültem, a sárga szín volt. Így bele is illett a koncepcióba, ráadásul finom is volt, Cukroskata például kifejezetten örült neki.:) Többször fog még készülni, az biztos, mert elronthatatlanul egyszerű és amit én imádok: szép színes. Az első adagnál még precízen kifiléztem a narancsot, ami amellett, hogy brutál lassan ment, nagy anyagveszteséggel is járt, így másodszorra már okosabb voltam és karikákra vágtam.

Hozzávalók:

8 édes narancs
2 marék kimagozott fekete olajbogyó
2 zacskó mini mozarellagolyó félbevágva
frissen őrölt bors
tengeri só
4 ek. extraszűz olívaolaj (még jobb a narancsos olívaolaj)

A narancsokat megmossuk, egy éles késsel meghámozzuk (a fehér hártyáit is eltávolítva), és karikákra vágjuk. Egy nagy salátástálban elrendezzük a szeleteket, megszórjuk felezett mozarellagolyókkal és felkarikázott fekete olívabogyóval. Sózzuk, borsozzuk, meglocsoljuk az olívaolajjal és fogyasztás előtt behűtjük, hogy összeérjenek az ízek.

Forrás: A csodálatos olíva

2010. ápr. 6. 13:55 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Előétel, Vendégváró, Saláta
Címkék: fekete olíva, mozarella, narancs, olívaolaj