Lassan lendülök csak bele a rendszeres konyhai tevékenységbe, de szerencsére az augusztusi családi szüli- és névnapok finom kényszerítő erőként hatnak. Azért mégis ellenállok egy kicsit, és nem csinálok klasszikus szülinapi tortákat, csak könnyebb (és gyorsabb) sütiket. Az egyik ilyen alternatív torta volt ez a piskótarolád, mely még apukám elismerését is kivívta, pedig ő nem az a sütis fajta.
Hozzávalók:
A piskótához:
6 tojás szétválasztva
15 dkg cukor (7,5 dkg+7,5 dkg)
5 dkg cukrozatlan kakaópor
A töltelékhez:
1 kisebb üveg kivis piszkedzsem
A sütőt előmelegítettem 170 fokra, sütőpapírral kibéleltem egy tepsit.
A tésztához szétválasztottam a tojásokat. A fehérjéből két menetben habot vertem: először csak egy lágyat, aztán apránként beleszórva a cukor felét (7,5 dkg) tovább vertem, míg kemény és fényes lett.
A sárgájákhoz hozzáadtam a maradék cukrot és robotgéppel 5 perc alatt habosra vertem, majd hozzászitáltam a kakaóport és jól elvegyítettem.
Ekkor egy keverőlapáttal óvatosan beleforgattam a felvert fehérjét és a masszát egy habkártyával egyenletesen elterítettem a sütőpapíron téglalap alakban.
170 fokon légkeveréssel kb. 15 perc alatt készre sütöttem, majd azon melegében átraktam egy nedves konyharuhára, a sütőpapírt lehúztam róla, majd megkentem a dzsemmel és a hosszabb oldala felől feltekertem. Így hagytam kihűlni, tálaláskor megszórtam porcukorral és felszeleteltem.
Stahl Judit Csokis piskótaroládja alapján a Gyors édességekből.
Hazajöttünk a balatoni nyaralásból, ahol nagyon belejöttem a nemfőzésbe, és teljesen rákattantam a szepezdi strandbüfé hamburgerére: négy egymást követő este is az volt a vacsorám és hogy őszinte legyek, még most sem unnám. Nem gondoltam, hogy a McDonalds hamburgereinél is van addiktívabb, ha legközelebb várandós leszek, már nem a McChicken után fogok ácsingózni, az tuti.
Ennél szofisztikáltabb kulináris élményünk nem is nagyon volt, hambin és nutellás palacsintán éltünk egy hétig.:) Viszont jártunk két izgalmas piacon is: a tapolcai ócskapiacon, ahol német könyvekkel lettem gazdagabb (a Nem kell mindig kaviár német kiadásával például), meg vettem néhány kis edényt fotózáshoz. A káptalantóti Liliomkertben vasárnaponként üzemelő (bio)piacon pedig ettünk szamószát, ittunk piros bodzaszörpöt és vettem egy kis üveg rebarbaralekvárt is (nem volt könnyű a sokféle lekvár közül választani).
A főzésbe kicsit nehezen lendülök bele, de tegnap már aktív voltam: pezsgős-tonhalas spagetti és fehércsokis szedertorta készült a vendégeknek...
Bevált receptek. Meg egyebek, ahogy anyósom mondaná.




Adatvédelem | Szerzői jogok és felhasználási feltételek |
Médiaajánlat
© kicsi Vú & Patrik 2007-2010