Csokis-mogyorós ropogós keksz

Ha nincs időm és/vagy hangulatom főzni és a periódus hosszabb ideje tart, biztos, hogy előbb-utóbb kekszsütésre adom a fejem. Gyors, biztos sikerrel kecsegtet, jól fotózható és a lelkemnek is jót tesz. Ilyen savanyú időben pláne nem állhattam ellen a csábításnak, ami ezúttal az Ízes kalandok blogról érkezett. Kb. egy perc alatt döntöttem el, hogy megsütöm Tündér angolosnak aposztrofált kekszét, melyben a ropogós állagot ígérő cornflakes keltette fel igazán a kíváncsiságomat. Jó alkalom volt, hogy bevessem a DM-ben vásárolt és azóta kallódó tönkölybúzás ropogós zabmüzlimet, ami ebben a formában jóval élvezhetőbbnek bizonyult. 

Hozzávalók 18 darabhoz:

10 dkg vaj
9 dkg cukor
1-2 tk. házi vaníliás porcukor
1 tojás
5 dkg aprított/darált törökmogyoró és mandula vegyesen (vagy csak az egyik)
10 dkg liszt
csipet só
1,5 tk. sütőpor
1/2 kk. őrölt fahéj
4 dkg cornflakes vagy esetemben Dinkel Hafer Crunchy az Almaturától
4 dkg csokilencse vagy aprított ét-/tejcsoki

A puha vajat habosra kevertem robotgéppel először a cukrokkal, majd a tojással. A lisztet egy tálba szitáltam, belekevertem a sütőport, a fahéjat és a sót és fokozatosan a vajas masszához kevertem, végül beleforgattam a csokit és a pelyhet is. A még ragadós tésztát folpackba csomagolva fél órára mélyhűtőbe tettem, majd kézzel diónyi gombócokat formáztam belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam őket egymástól a lehető legnagyobb távolságra és egy villával kicsit kilapítottam mindegyiket.
Előmelegített sütőben 180 fokon sültek (hagyományos mód) 12 percig. Rácsra szedve hagytam őket hűlni.

2009. máj. 31. 19:10 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti, Keksz
Címkék: cornflakes, csoki, csokilencse, keksz, mandula, mogyoró török, müzli, őrölt fahéj, sütőpor, tojás, vaj

Sárgarépás-gyömbéres sugo

Újabb recept, ami a színével fogott meg. Mániákusan vonzódom a narancssárga ételekhez, teljesen feldobódom főzés közben. Ebben a tésztamártásban nemcsak a színe izgatott, de az ázsiai ihletésű ízvilága is, ami elsőre furcsa volt spagettin elképzelve. Krémlevesnek kézenfekvőbb lett volna (úgy is el akarom egyébként  készíteni). A mogyoróvaj nagyon jót tett neki, nyugodtan mehet bele 2 evőkanálnyi.

Hozzávalók:

35 dkg sárgarépa
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
kevés olaj
3 dkg friss gyömbér
4 dl kókusztej
1-2 ek. földimogyoróvaj (peanut butter)
2 ek. limelé
só
frissen őrölt bors

Tetejére: aprított korianderzöld vagy petrezselyem
 
40 dkg spagetti al dentére főzve

A sárgarépát megtisztítjuk, felkockázzuk. A hagymákatés a gyömbért is megpucoljuk, felaprítjuk.

Kevés olajat felhevítünk, üvegesre pároljuk benne a hagymákat és a gyömbért, majd hozzáadjuk a répakockákat, összeforgatjuk és felöntjük a kókusztejjel. Kis lángon, félig lefedve puhára főzzük.

Bottmixerrel pürésítjük, majd hozzáadjuk a mogyoróvajat és a tészta főzővizéből 1 dl-t. Limelével, sóval, borssal ízesítjük.

Forrás: Viva! 2008/5.

2009. máj. 28. 22:24 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Tészta, Gyors vacsora
Címkék: fokhagyma, gyömbér, kókusztej, lime, mogyoróvaj, narancssárga étel, sárgarépa, vöröshagyma

Újabb kalandok, ezúttal a Stand Bistroban

Bár az Onyxban kóstolt omlós báránysült emléke élénken él még bennem, újabb kalandra vállalkoztam a már említett tesztcsapattal: kipróbáltuk a nemrég nyílt Stand Bistro déli menüjét.
Másokhoz hasonlóan minket is nagyon kellemes benyomások értek. Itt nem kellett kapkodni a fejünket az enteriőr furcsaságai miatt: az étterem letisztult, visszafogott berendezése megnyugtatóan hat az érzékekre: ízléses a fa, a zöld és a krémszín kombinációja. Feszengésre sincs ok, ide tényleg be lehet csak úgy ugrani egy jó ebédre, vászonszalvéták helyett például üde zöld papírszalvéták az asztalon, a menüajánlat pedig jópofa újrapapírra nyomva érkezik. A mosdó is megér egy látogatást: ilyen felszereltséggel még sehol nem találkoztam, a legapróbb részletekre is figyelnek (pl. Nivea törlőkendő).

A menü, ami hetente változik, esetünkben a következő lehetőségeket tartalmazta:

Előétel: hideg uborkaleves vagy mortadella rucolasalátával. Mindkettő finom volt, a leves különösen jólesett, semmi csavar nem volt benne, de látványra és ízre is nagyon üdítő volt.

Főétel: a legnépszerűbbnek köztünk a sertésszűzérmék bizonyultak dijoni mustármártással és újburgonyával körítve. A szűzérmék omlósak, szép rózsaszínűek, a mustármártás diszkrét, de ízletes. A tojásos galuska fejes salátával kicsit sósra és szárazra sikerült, a  csirkemell rizibizivel pedig valójában ízletes rizottóágyon nyugodott, de efelett könnyen szemet hunytunk.

Desszertből kétféle volt az étlapon, a többség a körtés pite mellett döntött. Nekem nagyon ízlettek a gazdag omlós tésztaágyra fektetett hajszálvékony körteszeletek. Egy adag vaníliafagyival még lehetett volna fokozni az élményt.
A narancsos répatorta pozitív meglepetés volt: mindenki a jól ismert kávéházi répatortára számított. Ehelyett egy ujjnyi vékony sütiszelet érkezett narancsos mártással szervírozva. Egyáltalán nem volt száraz, kevéssé volt répás, helyette a narancsíz dominált.

Összeségében mindenki jó érzésekkel állt fel az asztaltól, a személyzettel sem volt probléma, megfelelő ütemben érkeztek a fogások. Időközben valamilyen kellemes zene is megszólalt. Láthatóan nagy volt a nyüzsgés, sorban érkeztek a vendégek, de a tágas, világos térben mégis jól elkülönülnek az asztalok. Még celebspottingra is alkalmunk nyílt: Rogán Antal is épp ott ebédelt.
Aki a Francia nők nem híznak című könyv szellemében él és étkezik, annak mindenképpen ideális választás, egyébként előre fel kell készülni gondolatban, hogy az adagok nem nagyok. Ötfős társaságunkból négyen érezték úgy az étkezés végén, hogy szívesen ennének még valamit.:)

A három fogásért ásványvízzel (400 forint/1 liter) és kávéval fejenként 2000 forintot fizettünk.

2009. máj. 17. 21:57 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa, Étterem
Címkék: stand bistro

Lasagnelapokba tekert zöldspárga

Idén még nem sok spárgát ettünk, vártam a bácsalmási szállítmányra, amit nemrég kézhez is kaptam egy ballagást követő családi összejövetelen. Elfeleztem az adagot, így lett belőle egyrészről spárgakrémleves, ezúttal nem tejszínnel, hanem natúr joghurttal (így is finom), a többiből pedig az alábbi szemrevaló vacsora készült. Nagyon látványos és egyszerű fogás, az egyetlen, amire figyelni kell, az a megfelelő tésztaállag (inkább puha legyen, mint al dente, mert a sütőben még keményedik).

 

Hozzávalók 4 adaghoz:

50 dkg zöldspárga
pici só
kevés cukor
8 száraz lasagnelap
4 ek. tejszín krémsajt (pl. Philadelphia)
3 ek. aprított zöldpetrezselyem
kevés frissen őrölt bors
4 szelet angolszalonna
1-2 paradicsom kis kockákra vágva
reszelt sajt pl. Gouda a tetejére

A zöldspárgát a száránál meghajlítottam, ahol magától elroppant, ott eltörtem. Az így leeső szárakat eldobtam, a sípokat pedig bő vízben megmostam. Egy nagy fazékban feltettem vizet, mikor forrt, megsóztam, megcukroztam és kb. 5 perc alatt megfőztem benne a spárgát.
Mikor elkészült, szűrőlapáttal kiszedegettem, félretettem.

A spárga főzővizébe tettem a lasagnelapokat és néhány percig főztem őket (közben ellenőriztem, hogy megpuhultak-e). Mikor már puhák voltak, kiszedtem és hideg vízbe tettem őket.

A krémsajtot elkevertem a felaprított petrezselyemmel, kicsit megsóztam, borsoztam 

A lasagnelapokat szárazra törölgettem. Egy tűzálló tálat kibéleltem sütőpapírral és kettő tésztalapot leraktam rá úgy, hogy egy sávban fedésben legyenek. Megkentem krémsajttal, ráraktam egy szelet angolszalonnát és a spárga negyed részét is ráhalmoztam, hogy felül a sípok kilógjanak. Kétoldalról ráhajtottam a tésztát, majd megfordítottam, hogy a hajtás alulra kerüljön.

Mikor mind a négy kupac elkészült, megkentem még a maradék krémsajttal, megszórtam a felkockázott paradicsommal és a reszelt sajttal.

Előmelegített sütőben 200 fokon kb. 10 perc alatt ráolvasztottam a sajtot. (Résen kell lenni a sütésnél, mert a tészta egy idő után megkeményedik.)

Forrás: Viva! 2008/5.

2009. máj. 11. 21:14 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Tészta, Vendégváró, Gyors vacsora, Zöldségétel
Címkék: angolszalonna, lasagne, paradicsom, petrezselyem, sajt, spárga, tejszín krémsajt

Spenótos-paradicsomos spagetti morzsolt ricottával

Egy újabb gyöngyszem gyors vacsora kategóriában Hans Gerlach Kochen fast ohne Rezept című könyvéből. Bár rám most inkább a Rezept fast ohne Kochen a jellemző, de szerencsére így is várakozik néhány poszt régebbről az archívumban. Erőgyűjtés után lassan visszatérek, addig is ajánlom ezt a szép piros-fehér-zöldet a klasszikus spenót tükörtojással olaszos alternatívájaként.

Hozzávalók:

2 gerezd fokhagyma

30 dkg paradicsom

4 ek. olívaolaj

só

frissen őrölt bors

20 dkg friss spenót

10 dkg ricotta

40 dkg spagetti vagy linguine

A spagettit egy nagy fazék lobogó, sós vízben al dentére főzöm.

Közben elkészítem a szószt: a fokhagymákat megpucolom, felaprítom, a paradicsomot kis kockákra vágom.

Kevés olívaolajat hevítek egy nagy serpenyőben, megpirítom rajta a fokhagymát és a paradicsomot is hozzáadom. Sózom, borsozom, 10 percig kis lángon főzöm. Közben a spenótot megmosom, megszárítom és csíkokra vágom. A szószhoz adva kb. 5 percig párolom.

Miután a tészta kész, néhány evőkanállal teszek a főzőlevéből a szószba, leszűröm és a kettőt összeforgatom. Sózom, borsozom és ricottát morzsolok rá.

2009. máj. 6. 14:34 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Olasz, Tészta, Gyors vacsora
Címkék: fokhagyma, paradicsom, ricotta, spagetti, spenót