Illő már megtörnöm a hallgatást, így húsvét táján szokatlan a nagy gasztrocsend. Az igazság az, hogy megint jó dolgunk volt, egyik nagyszülőtől mentünk a másikhoz, így nem alkottam semmit az ünnepre (leszámítva egy répás muffint, aminek arányait még finomítanom kell). Igaz, van egy brunch-poszt a tarsolyomban, de azt még össze kell rakni, így most bemelegítésként egy házias etűddel jelentkezem.
Sztrapacskát nem csináltam még soha, és Horváth Ilonát mint tiszta forrást tanulmányozva el is rettentem tőle az első mondat után. Egész pontosan „a burgonyát nyersen finomra reszeljük” fordulat szegte kedvem. Bele sem merek gondolni, hogy itt esetleg a reszelő legkisebb lyukáról van szó – gyorsan el is hessegettem a gondolatot. Visszalapoztam hát néhány oldalt a galuska címszóhoz és annak látszólagos egyszerűségén felbátorodva nekiláttam az alkotásnak. Előtte még anyai tanácsokat is kértem, melyeket aztán persze elfelejtettem, így a galuskatésztából kimaradt egy gerezd reszelt fokhagyma, de enélkül is nagyon finom lett. Újabb pluszpont a házias ízek javára.

Juhtúrós sztrapacska

Hozzávalók:

A galuskához:
40 dkg liszt
1 tojás
2 ek. olaj
1,5 dl tej
csipet só
víz

Ezen kívül:

kb. fél tenyérnyi sós szalonna
30 dkg juhtúró
20 dkg tejföl

A galuskához a tojást az olajjal és a tejjel elhabartam, hozzáadtam fokozatosan a lisztet és közben adagoltam hozzá a vizet, annyit, hogy egy közepesen lágy tésztát kapjak (palacsintatésztánál néhány fokkal sűrűbb). Több menetben forró, sós vízbe szaggattam egy galuskaszaggatóval, és miután feljöttek a víz színére, még néhány percig főztem őket, majd leszűrtem és hideg vízzel leöblítettem.

Közben a szalonnát vékony csíkokra vágtam és egy serpenyőben kiolvasztottam, hogy ropogós pörcöket kapjak. Egy nagy jénait kiolajoztam és összeforgattam benne a galuskát a szalonnapörcökkel és –zsírral. A tetejére juhtúrót morzsoltam, rápöttyöztem a tejfölt és előmelegített sütőben 180 fokon kb. 20 perc alatt átforrósítottam az egészet.