Banános tiramisú tojás nélkül

A múlt heti Nők Lapját nézegetve megakadt a szemem ezen a recepten. Először nem is tűnt fel, hogy egy egyszerűsített tojásmentes változat, csak a banán ragadta meg a figyelmemet. Aztán amikor gyors desszertre volt szükségem, mert egy barátnőmet vártuk estére vendégségbe, kapóra jött ez az egyszerű verzió. Kicsit tartottam tőle, hogy túl sűrű lesz a krém, de nem lett vele gond, főleg másnapra szépen megpuhult minden, összeértek az ízek, az állaga is megfelelő volt (nyilván nem olyan laza, mint a tojásos, de jó). Magamfajta nyerstojás-fóbiásoknak ideális alternatíva.:)

Hozzávalók:

25 dkg túró
25 dkg mascarpone
2 ek. rum vagy kevés rumaroma
10 dkg + 2 ek. (házi vaníliás) porcukor átszitálva
2 dl erős feketekávé
2 nagyobb, érett banán
24 db babapiskóta
2 ek. cukrozatlan kakaópor

A túrót egy keverőtálban villával áttörtem, hozzákevertem a mascarponét és a 10 dkg porcukrot, jól összedolgoztam. A maradék 2 ek. cukrot a kávéhoz adtam és egy kisebb mély tálkába öntöttem.
A banánokat meghámoztam és felkarikáztam.

A babapiskótákat egyenként belemártogattam a kávéba, majd egy magasabb peremű hőálló (pl. jénai) tálba rakosgattam őket, hogy egy soron kitöltsék az alját. Utána megkentem a túrókrém felével, kiraktam egy soron banánkarikákkal (kicsit bele is nyomkodtam a krémbe a banánokat), majd ment rá a maradék babapiskóta egy rétegben, végül a maradék krém.

Folpackkal letakarva hideg helyen hagytam összeérni az ízeket. Másnap volt a legfinomabb.
Tálalás előtt kakaóport szitáltam a tetejére.

Lajos Mari receptje a Nők Lapjából.

2009. márc. 4. 8:32 | 17 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Édes kis semmiség, Férjem kedvére
Címkék: babapiskóta, banán, kakaópor, kávé, mascarpone, porcukor, rum, túró

Késtechnika óra Chef Makinál

Rég nem jártam már főzőiskolai kurzuson, mivel a Gundel jóval a lélektani határ fölé emelte árait, Allen Diwan pedig nem nagyon hallat magáról mostanában. Megörültem hát a lehetőségnek, hogy részt vehettem Chef Maki, alias Maki Stevenson főzőiskolájának első tavaszi óráján. Ráadásul két bloggertárssal is volt alkalmam személyesen megismerkedni – Fűszeres Eszterrel és Mirelle-lel forgattam együtt a szakácskést. A tavasz első óráján ugyanis a késtechnika volt a téma, sőt merészen rögtön haladó késtechnika.

Szombat délután gyűltünk össze Chef Maki tágas, napfényes konyhájában, ahol nagy örömömre volt alkalmam a szakácskönyveit és a fűszerespolcát is szemrevételezni.
Egy nagy konyhaasztalt álltunk körül hatan, mindenki kapott egy kötényt, saját vágódeszkát és szakácskést, konyharuhát és egy kis pohárban mentás-citromos frissítőt. Az asztal közepén sorakozó zöldségek képezték a tananyagot. Két óra leforgása alatt megtanultuk többek között, hogy kell répát julienne-re és batonnet-ra vágni, milyen az a brunoise-ra aprított vöröshagyma, hogyan filézzünk narancsot, hogy készül a paradicsom héjából rózsa, hogyan díszíthetjük a tökfőzeléket újhagymával, mi az a tourné kés, hogyan hámoznak a japánok (ezt többen bojkottáltuk, annyira nehéz:)), sőt arra is fény derült, miért éri meg 2000 forintos Jamie-hámozót venni (bár ebben a kérdésben azért megoszlottak a vélemények).

Chef Maki és a hámozók

Levezetésképpen megkóstolhattunk több Maki által készített finomságot, egy kis tál  gyömbéres sárgarépakrémlevest, négyféle isteni pástétomot és két reformsüteményt (egy banánkenyeret meg egy diós-mandulás kekszet) és beszélgettünk még egy fél órát.

Maki noha japán, szakácsművészetet pedig New York-ban tanult, nagyon jól beszél magyarul és kedélyes, közvetlen stílusban tanít. A tananyag összeállításában a használhatóság, praktikum volt a fő szempontja, a mindennapos főzéshez szeretne új impulzusokat adni.

A tavaszi szemeszter részletes programjáról, időpontokról, árakról a blogján lehet olvasni.

2009. márc. 1. 22:30 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa
Címkék: főzőiskola

VKF XXIII. - Édes tökmagos keksz

Kapóra jött ez a sütirecept a VKF alkalmából, melynek témája most az olajos magvak voltak.  Az eredeti receptet még karácsony előtt találtam Dolce blogján. Ő kis kifliket formált a tésztából és sütés után még olvasztott csokiba is mártogatta őket. Én hétköznapi keksznek szántam, ezért a korong forma mellett döntöttem és a csoki is kimaradt. Mikor készítettem, még nem sejtettem, hogy békaemberekkel fogok találkozni, ahogy azt sem, hogy megcsípek Pannikától egy frankó kis bölcsis gyomorrontásos vírust. Panni 2 nap lábadozás után vígan ment újra bölcsibe, míg én egyhetes szigorú diétára ítéltettem. Hát érdekes önismereti út volt ez a hét, kiderült, hogy hiába pályáznék a legfegyelmezettebb blogger címére.:) Ez azután vált világossá, mikor némi javulás után töltött káposztával kúráltam magam. A következményeket most nem részletezném, jöjjön inkább a recept.:)

Hozzávalók:

25 dkg liszt
20 dkg tökmag megdarálva
10 dkg porcukor
20 dkg hideg vaj darabokban
2 tojássárgája
1 ek. tökmagolaj
2 tk. házi vaníliás cukor
csipet só

A hozzávalókat gyors mozdulatokkal elmorzsolom és összegyúrom. Folpackba csomagolva néhány órára hűtőbe teszem, majd rudat formázok belőle és vékony karikákra vágom. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatom a korongokat és előmelegített sütőben 170 fokon hagyományos módon kb. 12 perc alatt megsütöm (a szélük épp, hogy kezdett megbarnulni).

2009. márc. 1. 15:45 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti, VKF!, Keksz
Címkék: keksz, porcukor, tojássárga, tökmag, tökmagolaj, vaj