Tiramisúgolyók

Miután volt szerencsém megkóstolni Dr. Peppernél az újabb gombóckedvencet, tudtam, hogy napokon belül én is reprodukálni fogom. Ez egy tuti recept: nem túl édes (bár ez ízlés szerint szabályozható), egyszerű, gyors. Időhiányos háziasszonyok megmentője, csak a mascarponéról kell gondoskodni, meg betárazni néhány zacskó háztartási kekszet vagy a lustábbaknak (mint én) darált kekszmorzsát és 10 perc múlva már guríthatjuk szánkba a golyókat.:)

 

Hozzávalók:

15 dkg mascarpone
20 dkg darált keksz
1 ek. porcukor
2-4 ek. erős kávé

Cukrozatlan kakaópor a hempergetéshez

 A hozzávalókat összegyúrjuk, nedves kézzel diónyi golyókat hengergetünk belőle, majd meghempergetjük a kakaóporban és tálalásig hűtőbe tesszük.

Megjegyzés: Vigyázat, nagyon gyorsan fogy!:)

Az őrületet egyébként Latsia indította el.

2009. jan. 31. 16:15 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Édes kis semmiség
Címkék: darált keksz, háztartási keksz, kakaópor, kávé, mascarpone, porcukor, sütés nélkül

Epres-kókuszos süti

Lassan kipipálhatom az 1 tészta- 50 keksz című kis könyvet.:). Most kivételesen nem kekszet választottam belőle, hanem egy jó kis kókuszos-epres (eredetileg málnás) ízkombinációjú szeletelhető sütit. Ebben sem csalódtunk, úgyhogy a könyv kekszeseknek kötelező tananyag.:)

Hozzávalók egy kisebb tepsihez:

20 dkg liszt
7,5 dkg nádcukor
1/4 tk. só
1 tojás
10 dkg hideg vaj
kb. 20 dkg eper- vagy málnalekvár
0,5 dl citromlé
2 tojásfehérje
2 ek. porcukor
10 dkg kókuszreszelék

A lisztből, nádcukorból, sóból, tojásból és vajból gyors mozdulatokkal tésztát gyúrunk. Lisztezett deszkán vékony téglalappá nyújtjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük.
180 fokra előmelegített sütőben kb. 5 perc alatt elősütjük. Ezután megkenjük a lekvárral.
A citromlevet a fehérjéket és a porcukrot robotgéppel habbá verjük, majd beleforgatjuk a kókuszreszeléket és elosztjuk a lekvárrétegen. Visszatesszük a sütőbe és kb. 10 perc alatt aranybarnára sütjük.
Hagyjuk kihűlni, majd tálalás előtt falatnyi kockákra vágjuk.

Forrás: 1 tészta- 50 keksz

2009. jan. 26. 22:05 | 1 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti
Címkék: citromlé, eperlekvár, kókusz, málnalekvár, nádcukor, tojásfehérje, vaj

Két éves lettem én: Galletas Maria – Kókuszos-mogyorós-zabpelyhes cookie

Ha férjem nem emlékeztet, el is felejtem, hogy ma lett két éves a blogom.:) Ezen jeles alkalomból egy keksszel jelentkezem. A TV Paprika Magazin karácsonyi számában találtam a receptet, ott az „eltűnős süti” becenévvel illetik. Zárójelben azt is megadták, hogy Costa Rica-i édességről van szó. A neten kicsit utánakeresve egy lehetséges forrásra is ráleltem.:) Hazájában is kávé mellé kínálják, jobb sorsot én sem tudok elképzelni neki.

 

Hozzávalók:

22 dkg liszt
1 tk. sütőpor
1/4 tk. szódabikarbóna
1 csipet só
18 dkg vaj
15 dkg nádcukor
8 dkg kókuszreszelék
10 dkg zabpehely
10 dkg pörkölt sótlan földimogyoró

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Kibélelünk egy tepsit sütőpapírral.

A lisztet egy nagy tálba szitáljuk, hozzákeverjük a sütőport, a szódabikarbónát és a sót.

Közepes lángon felolvasztjuk a vajat, majd a tűzről levéve hozzákeverjük a nádcukrot, utána a tojást, végül beleforgatjuk a lisztes keveréket. Ezután megy bele a kókuszreszelék, a zabpehely, meg a felaprított/durvára őrölt földimogyoró. Kb. fél órára félretesszük, hogy kihűljön.

Diónyi golyókat formálunk a tésztából, a sütőpapírra helyezzük őket kellő távolságban, majd villával kicsit megnyomkodjuk. 10-12 perc alatt világosbarnára sütjük. (akkor jó, ha az alja már szép barna). Kb. 40 darab lesz, ha jól emlékszem, így több menet szükséges a sütéshez.

Forrás: TV Paprika Magazin 2008/12.

2009. jan. 22. 22:12 | 19 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti, Keksz
Címkék: földimogyoró, keksz, kókusz, nádcukor, sütőpor, szódabikarbóna, zabpehely

Csülkös bableves haluskával

Jófej voltam és engedtem férjem unszolásának – főztem neki csülkös bablevest haluskával*. Az is katalizátorként hatott, hogy anyósom is épp nálunk volt, így az ő útmutatásai alapján készíthettem el a nagy kedvencet. Attól is különleges volt ez az alkalom, hogy végre a kuktámat is be mertem izzítani eredeti funkciójában és nem csak sima levesfazéknak használtam. Eddig valami miatt idegenkedtem tőle, de a gyakorlatias szempontok azért nem hagytak nyugodni. Anyukámmal is konzultálva, aki nagy kuktaszakértő, üzembiztosan használtuk az edényzetet, ennek ellenére egyedüli kipróbálásra még mindig nem vállalkoznék. Ez szerintem kétemberes dolog, kell a férfi mellém vész esetére.:)

 

Csülkös bableves 

Hozzávalók:

kb. 40 dkg vörösbab
1 szép darab (sovány) füstölt sertéscsülök (nálam épp fóliázott példány)
3 sárgarépa felkarikázva
2 fehérrépa karikákra vágva
8-10 szem feketebors
2 babérlevél
kis csokor zellerzöld

A rántáshoz:
1 közepes vöröshagyma felaprítva
2 gerezd fokhagyma felaprítva
néhány ek. olaj
1 tk. pirospaprika
1 ek. liszt
1-2 dl hideg víz

A haluskához:
1 kg krumpli
15 dkg liszt (8 ek.)
2 tk. só
1 tojás

Tálaláshoz:
tejföl

Előző este beáztatjuk hideg vízbe (külön tálakban) a babot és a csülköt. Másnap a csülköt, ha nagyon sötét, füstös, kívülről (a bőrét) egy kis éles késsel megkapargatjuk.

A babot feltesszük főni egy nagy fazékban hideg vízben. Miután felforrt, elzárjuk a gázt és leöntjük róla a vizet.

A csülköt (miután több darabra vágtuk, ha csontja nem volt) a borssal és a babérlevéllel  kuktában feltesszük főni annyi hideg vízben, amennyi ellepi. (A gyakorlatiasak tegyék a fűszereket teatojásba, úgy könnyebb kihalászni.) Mikor már gyöngyözve fő, rátesszük a kukta tetejét, lezárjuk. Ott állunk mellette, és amikor sziszegni kezd, egy picit késsel megmozgatjuk a tetején a szelepet. Így kiengedjük belőle a felesleges gőzt. Lejjebb vesszük a lángot (legkisebb fokozat, vagy annál egy gondolattal erősebb). 2-3 perc múlva újra ellenőrizzük, hogy szuszog-e. Ha nem, kicsit feljebb vesszük a gázt, ha igen, így főzzük kb. 30-40 percig (a csülök méretétől is függ). Ekkor a szelepet egy késsel felhúzva kiengedjük a gőzt a kuktából és kinyitjuk – megnézzük, puha-e a hús.

Ha igen, hozzáadjuk a leszűrt babot (előtte kihalásszuk a borsszemeket), ismét lezárjuk és kb.10 percig főzzük. Ekkor, ha a bab már majdnem puha, levesszük a kukta tetejét, bezöldségezzük (répák, zellerzöld) és csak simán fedő alatt főzzük tovább. Közben megkóstoljuk, elég sós-e, ha nem, megsózzuk. Mikor már a zöldségek is megpuhultak, berántjuk.
Ehhez az olajon az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát üvegesre pirítjuk, megszórjuk 1 ek. liszttel és 1 tk. pirospaprikával és folyamatosan kevergetve világosra pirítjuk. Felöntjük hideg vízzel, csomómentesre elkeverjük, majd vékony sugárban a leveshez öntjük. Forrástól számítva pár percig főzzük.

Tálalás előtt a húst falatnyi darabokra vágjuk.

A haluska mint levesbetét készítése:

A krumplit meghámozzuk, felkockázzuk és sós vízben puhára főzzük. Hagyjuk kihűlni, majd egy nagy tálban összegyúrjuk a liszttel, sóval, tojással. Az így kapott tésztából diónyi golyókat formázunk és lobogó sós vízbe rakosgatjuk  Közepes lángon (ne buzogjon, mert akkor összetöri) addig főzzük, míg a golyók fel nem jönnek a víz tetejére. Miután feljöttek, 1-2 percet várunk, majd egy szűrővel kiszedegetjük őket. Külön tálban kínálhatjuk a leves mellé. Mindenki annyit szed belőle, amennyi jólesik.

 

* Férjem családjában a bableves i-jére mindig a haluska teszi fel a pontot. Ez a szlovák eredetű levesbetét nagyon hasonlít a nudli, a szilvás gombóc és a gnocchi tésztájához. A levesbe szedve akkurátusan fel kell a kanállal darabolni és úgy enni a babhoz.

2009. jan. 20. 23:55 | 23 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Magyaros, Férjem kedvére
Címkék: babérlevél, bors, burgonya, fehérrépa, őrölt pirospaprika, sárgarépa, sertéscsülök, tejföl, vörösbab

Sütőtökös-csokis süti

Becsapós volt Nemisbéka receptje, mert a cím és a kép alapján egy ropogós kekszfélének képzeltem. A tészta összeállításakor végig bizalmatlan voltam, főleg a 2 dl olaj tett gyanakvóvá, nem akart a jól ismert keksztésztaállag alakulni. Csak a végén jöttem rá, hogy ez nem is keksz, hanem egy muffintészta plecsnialakúra sütve. Miután leesett a tantusz, meg is nyugodtam és végül nagyon elégedett voltam az eredménnyel: puha, jó kis csokis-fahéjas süti, a sütőtök csak diszkrét háttér. Fémdobozba  zárva, ha véletlenül elfeledkeznénk róla, még egy hét után is teljesen élvezhető.:)

Hozzávalók kb. 50 darabhoz:

40 dkg liszt
4 tk. sütőpor
1 tk. só
2 tk. fahéj
45 dkg sütőtök megsütve, villával összetörve
20 dkg nádcukor
2 tk. házi vaníliás porcukor
2 tojás elhabarva
2 dl olaj
2 ek. tej
25 dkg étcsoki felaprítva (nálam csak 10 dkg volt otthon)
10 dkg dió felaprítva

A sütőtököt hosszában elnegyedeltem, kimagoztam és 200 fokos sütőben kb. 30 perc alatt puhára sütöttem. Hagytam kicsit hűlni, majd kikapargattam a húsát és egy nagy keverőtálban villával összenyomkodtam. Külön tálba szitáltam a száraz hozzávalókat és a nedvesekkel felváltva hozzákevertem a sütőtökhöz. A végén a csokit és a diót is beleforgattam, majd az így kapott sűrű tésztából evőkanállal nagy kupacokat raktam egy sütőpapírral bélelt tepsire (egymástól kellő távolságban).
Hagyományos módon 170 fokon kb. 12 perc alatt megsütöttem.

2009. jan. 19. 9:05 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti
Címkék: dió, étcsoki, fahéj, nádcukor, olaj, sütőpor, sütőtök

Sült fokhagymás burgonyakrémleves

Próbálok tudatosan olyan zöldségeket is használni, amik egyébként valami miatt kiesnének a látómezőmből. A sütőtökleves is ilyen indíttatásból született, most pedig a pórét iktattam be az étrendünkbe. Eddig sem volt semmi bajunk vele, csak soha nem jutott eszembe, hogy póréból is főzhetnék valamit. Elsőként egy melengető krémleves képe villant be, aztán találtam is egy ellenállhatatlan sült fokhagymás változatot. Aki szereti a krumplipürét (van olyan ember, aki ennek a halmaznak nem eleme?:)) és a fokhagymát, az nem fog csalódni.
Csak azt sajnálom, hogy ekkor még nem bontottam fel az Ikeában vásárolt szárított vöröshagymagranulátumot, mert ha a krumplifőzelékre szórva isteni (márpedig ezt az empíria igazolta), akkor ehhez a leveshez is méltó díszítés lett volna. Na, majd legközelebb.

Hozzávalók:

1 nagy fej fokhagyma
2 szál póréhagyma
1 vöröshagyma
2 ek. olívaolaj
3 nagy burgonya, meghámozva, felkockázva
1 l víz
1 babérlevél
kb.1,5 dl tejszín
csipetnyi őrölt szerecsendió
fél ek. citromlé
só
frissen őrölt bors

A fokhagymát gerezdjeire bontom és héjastul egy tepsire szórom őket, majd előmelegített sütőben 170 fokon kb. 20 perc alatt puhára sütöm.

A hagymákat megtisztítom és felaprítom.Egy nagy fazékban  felhevítem az olajat, beleteszem a kétféle hagymát (a vöröset és a pórét) és fedő alatt, sűrűn kevergetve 3 perc alatt üvegesre párolom. Hozzáadom a felkockázott burgonyát, a héjából kinyomkodott sült fokhagymát és a babérlevelet. Megsózom, borsozom, majd felöntöm 1 liter vízzel. Felforralom, majd takaréklángon fedő alatt addig főzöm, míg a krumpli meg nem puhul.

A babérlevelet kihalászom, a levest kicsit hűlni hagyom, majd a sűrejét egy keverőtálba átszedve botmixerrel pürésítem. Felöntöm a főzőlével, visszaöntöm a fazékba, hozzáadom a tejszínt, majd megszórom őrölt szerecsendióval. Ha kell, mégegyszer megsózom. Kevés citromlével ízesítem, majd miután rottyant egyet, tálalom.

Megjegyzés: a leves másnapra kicsit besűrűsödik - ahogy a fotón is látható.:)

Forrás: A legjobb receptek sorozat Levesek kötete (Vince kiadó)

2009. jan. 14. 6:58 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves
Címkék: babérlevél, burgonya, citromlé, fokhagyma, őrölt szerecsendió, póréhagyma, tejszín, vöröshagyma

Tejberizs karamellizált banánnal

Mióta blogolok és az főzés-étkezés központi szerepet tölt be az életemben, egyre többet analizálom táplálkozási szokásaimat. Arra már rájöttem, hogy ha a kezdetekkor nagyobb önismerettel rendelkezem, nyugodtan adhattam volna a blognak a „Keksz és leves” nevet. Ezek nélkül ugyanis hosszabb ideig nem bírok meglenni (ezt a tényt 22 kekszes poszt és 35 leveses bizonyítja).

 A másik vonás, amire rádöbbentem, hogy az étkezésben nem bírom a monotóniát. Nem szeretek (és nem tudok) egyféléből sokat enni, inkább sokféléből kóstolok keveset. Ezért vagyok nagy barátja például a tapasnak vagy akár a kínai és az indiai konyhának. Ezzel függ össze az is, hogy állandóan új recepteket akarok kipróbálni, ami környezetemet nem mindig boldogítja. Férjem néha heteket könyörög egy-egy klasszikus fogásért, amit nem azért nem főzök meg, mert szándékosan kínzom:), hanem mert ritkán kívánok meg például egy „unalmas” lencsefőzeléket. És így vagyok az olyan alapételekkel is, mint a palacsinta vagy a tejberizs. Valamit mindig csavarni akarok rajtuk. Ezért próbáltam már ki sok palacsintareceptet, és így született az alábbi újítás is. Nekem nagyon ízlett, eddig grízpárti voltam, de ez a párosítás a tejberizst is másik dimenzióba repítette. Jázminrizst nem sznobizmusból használok hozzá:), hanem mert imádom az illatát, ezért szívesen használom édességekben is.

 

Hozzávalók:

2 bögre jázminrizs
4 bögre tej + közben amennyit felvesz
csipet só
néhány tk. házi vaníliás porcukor

4 banán felkarikázva
2-3 ek. méz
2 csapott tk. őrölt fahéj

A rizst hideg vízben átmostam, lecsepegtettem, majd a tejjel, sóval, porcukorral együtt egy közepes fazékban feltettem főni. Kis lángon, félig fedő alatt főztem, míg meg nem puhult, közben néha megkevertem és pótoltam a tejet, mikor már mindet magába szívta (amikor már elkészült, akkor is legyen "leve", mert állással még szív magába és szárazon nem jó).

A banánt meghámoztam, felkarikáztam és egy serpenyőben a mézzel és a fahéjjal karamellizáltam, azaz addig kevergettem, míg jól bevonta a méz és a banán láthatóan megpárolódott kicsit.

A tejberizst tálkákba szedtem és a tetejére halmoztam egy-egy adag mézes banánt.

2009. jan. 9. 10:10 | 8 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Édes kis semmiség
Címkék: banán, fahéj, jázminrizs, méz, rizs, saját recept, tej

Best of Kicsi Vú 2008

A tavalyi évhez hasonlóan idén is összeállítottam egy 12-es listát azokból az ételekből, amiket semmiképp nem szeretnénk elfelejteni. A válogatás teljesen a családi ízlést tükrözi, független a statisztika tényeitől.:) Nekünk ezek a fogások ízlettek 2008-ban a legjobban:  

		Teljes értékű palacsinta
		Üdítő szederkrémleves
		Citromos-chilis spagetti koktélrákkal
		Almás-túrós grízfelfújt
		Fehércsokimousse
		Kacsahúsos szélesmetélt
		Mákos túrógombóc
		Balatonszepezdi rakott rétes
		Mazsolás csirkemájpástétom
		Jamie mogyorós tortája
		Karfiolfasírtkák
		Fahéjas-csokis keksz

2009. jan. 5. 8:08 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa

Fahéjas sütőtökkrémleves

Valami ismeretlen okból eddig bizalmatlan voltam a manapság egyébként trendi sütőtökkrémlevessel szemben. Valahogy nem tudtam elképzelni, hogy finom lehet.
Férjemék céges karácsonyi partiján aztán merészen megkóstoltam egy fahéjas változatot, és rögtön beleszerettem. Nem is vártam sokat a reprodukcióval, és ebben segítségemre volt Paul Gayler, akinek vegetáriánus szakácskönyvét lapozgatva amerikai vajdióleves fedőnév alatt (érdekes fordítói lelemény:-)) találtam is egy ízlésemnek megfelelő változatot, amit aztán kicsit alakítgattam.
A levesfőzés maga egyébként felér egy pszichoterápiával – a sütőtök (sonkatök) narancsos illata és gyönyörű narancssárga színe határozottan kedélyjavító ebben a zord télben.

Hozzávalók 4 személyre:

2 ek. olívaolaj
1 vöröshagyma apróra vágva
75 dkg sütötök (tisztán mérve, héja, magok nélkül)
4 cm-es gyömbérdarabka
1 tk. őrölt fahéj
kb. ½ tk. só
7 dl víz
2 dl tejszín
1 dl tej
2 ek. búzadara

A tököt megmostam, lehámoztam, kimagoztam és a húsát kis kockákra vágtam. A hagymát és a gyömbért is megtisztítottam, felaprítottam.

Egy nagy vastag aljú fazékban felhevítettem az olívaolajat és a hagymát üvegesre pároltam benne. Menet közben a gyömbért is hozzáadtam és gyakran kevergetve megpároltam őket. Utána hozzáadtam a tökkockákat és kb. 5 percig kevergetve pirítottam. Ekkor megszórtam fahéjjal , megsóztam, és felöntöttem a folyadékokkal, majd felforraltam. Utána kevergetés mellett beleszórtam a búzadarát is és kis lángon félig lefedve puhára főztem (kb. 30 perc).
A sűrűjét keverőtálba szedtem, botmixerrel pürésítettem, majd visszaöntöttem a fazékba, sóztam, fahéjaztam még, ízlés szerint és hagytam egyet rottyanni.
Tálaláskor tökmagolajpöttyökkel díszítettem. 

Paul Gayler receptje volt a kiindulási alap.

Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak és bloggertársnak!

2009. jan. 2. 8:35 | 10 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Zöldségétel
Címkék: gyömbér, narancssárga étel, őrölt fahéj, sonkatök, sütőtök, tej, tejszín, vöröshagyma