Karácsonyi gasztroajándékok

Idén sem volt hiány gasztroajándékokban, így nem állhatom meg, hogy ne dicsekedjem el velük.:) Könyvek terén most csak egy mértékletes kívánságlistát állítottam össze, így két példánnyal gyarapodott a gyűjteményem.



GBT-s angyalkám kekszkiszúrót már nem mert venni, helyette fenyőfa alakú sütiformákkal lepett meg, és csomagolt mellé izgalmas házi lekvárokat is (hagymalekvárt meg mentás-citromos almazselét), meg egy aranyos szakácssapis figurát.

 

A bloggerbarátnők angyalkái szilikon sütiformát, borhűtő "szoknyát", guavadzsemet és hópihe alakú kekszkiszúrót hoztak, a családi angyalok pedig megleptek egy hatalmas mázas kenyérsütőtállal (ehhez a mennyiséghez még gyarapodnunk kell :)), meg kaptam jó kis fahéjszirupot a reggeli kávémhoz, meg cukorszóródobozt mindenféle díszítőcukorkákkal, valamint egy kis üveg szarvasgombás olívaolajat.

 

2008. dec. 31. 0:20 | 8 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa, Karácsonyi

Posztkarácsonyi stollen

Maga a stollen karácsony előtt készült természetesen, csak a posztolás csúszott idáig. Viszont mivel ez a recept híján van minden jellegzetes karácsonyi fűszernek, így bátran elkészíthető az ünnep után is. Én azzal a szándékkal sütöttem, hogy tejjel vagy teával reggelire és uzsonnára nyammogjuk. Egyre kell vigyázni, hamar kiszárad – de erre is vannak már mentő ötleteim.

Hozzávalók 1 nagy kalácshoz:

50+10 dkg liszt
1 kocka élesztő
1,9 dl langyos tej
10 dkg cukor
1 tojás
1 púpozott tk. házi vaníliás porcukor
1 citrom reszelt héja
1/2 tk. só
20 dkg vaj
20 dkg mazsola
5 dkg aprított mandula
10 dkg orangeat (kandírozott narancshéj)
1 pohárka rum (helyette nálam Malaga)

A tetejére: vaj és porcukor

50 dkg lisztet egy tálba szitáltam, a közepében egy mélyedést képeztem, abba morzsoltam az élesztőt, ráöntöttem a langyos tejet, kevés cukrot szórtam rá és némi lisztet a tetejére. Meleg helyen, letakarva 20 percig állni hagytam.

Közben elővettem a robotgépet és a dagasztókarokat, egy nagy keverőtálban elhabartam a tojást a maradék cukorral, a porcukorral, a citromhéjjal és a sóval és az élesztős lisztet is hozzáöntve összedolgoztam. Ezután megint pihent 40 percig letakarva.

Közben a vajat elmorzsoltam 10 dkg liszttel és kézzel hozzágyúrtam a tésztához, majd újabb 30 perces kelesztés következett.

A mazsolát forró vízben megmostam, lecsöpögtettem, szárazra törölgettem. A mandulával,  a narancshéjjal és a rummal együtt gyors mozdulatokkal a tésztához gyúrtam. Újabb fél órás kelesztés után egy nagy veknit formáltam belőle, téglalap alakúra kinyújtottam, középen hosszában benyomtam a nyújtófával és az így keletkezett két leffentyűből az egyiket ráhajtottam a másikra (egyes feltételezések szerint a stollen a pelenkás kis Jézus szimbóluma, a hajtogatás pedig a pelenkázást imitálja). Képes eligazítás itt található.

A kalácsot sütőpapírral bélelt sütőlemezre helyeztem, még 20 percig kelesztettem, majd előmelegített sütőben középen kb. 60 perc alatt megsütöttem. A recept útmutatása nyomán 200 fokon sült hagyományos módon, de elég kérges lett a héja, pedig le is takartam egy idő után. A 170-180 fok ideálisabb szerintem.

Még forrón megkentem vajjal és megszórtam vastagon porcukorral.

Forrás: Backen!

További stollenreceptek:

2008. dec. 29. 0:15 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti, Karácsonyi
Címkék: citromhéj, élesztő, kandírozott narancshéj, kelt tészta, mandula, mazsola, rum, tej, tojás

Tökmagos pogácsa

Épp jókor jött a Millie által kifejlesztett Daubner-klón tökmagos pogi receptje, amikor azon töprengtem, milyen sós falatot vigyek karácsonykor a családi vendégségbe. Mivel még mindig volt a stájer tökmagolajos üveg alján egy kicsi, és tökmag is lapul általában  a kamrában, így csak bryndzáról kellett gondoskodnom (az árától dobtam is egy hátast – 25 dkg 600 forint, de ünnep lévén felülemelkedtem rajta). Millie-nek bizalmat szavazva rögtön dupla mennyiség készült, három napon át sültek a pogik, mindenki nagy megelégedésére.

 

Hozzávalók kb. 50 kicsi pogihoz:

15 dkg natúr joghurt (szobahőmérsékletű)
12,5 dkg bryndza (szobahőmérsékletű)
kb. 1 dl tejszín
1 csomag szárított élesztő (11g-os)
1 csapott tk. cukor
kb. 32-35 dkg liszt (BL80 vagy süteményliszt)
4 ek. tökmagolaj
10 dkg tisztított tökmag
2 csapott tk. só

A tetejére: 1 tojás elhabarva

A lisztet egy nagy tálba szitáltam, elkevertem a sóval, a mikróban langyosra melegítettem. Egy másik nagy keverőtálban elkevertem a a joghurtot az élesztővel és a cukorral, hozzáadtam a tökmagolajat, a tejszínt, és a bryndzát is belemorzsoltam. Elővettem a robotgépemet és a dagasztókarokkal elkezdtem homogén masszává dolgozni az anyagot, közben folyamatosan kanalaztam hozzá a lisztet. Mikor már kezdett összeállni, kézzel folytattam tovább és beledolgoztam a tökmagot is. Nagy gombócot formáltam belőle és  vékonyan kiolajoztam a tál alját, és úgy kelesztettem letakarva kb. 2 órán át (Millie 5 órát írt, nekem nem volt annyi időm, de 2 óra alatt is szépen megkelt, igaz a felénél beraktam a sütőbe 60 fokra).

Utána lisztezett deszkán ujjnyi vastagra kinyújtottam és kis pogiszaggatóval kiszaggattam. Sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam őket, megkenegettem tojással a tetejüket és 170 fokon hagyományos módon kb. 20 perc alatt megsütöttem (Millie hideg sütőbe tette be, én előmelegítettem, de sütés előtt még keltek kb. 20 percet).

Megjegyzés: a vendégeskedések miatt eleve dupla adagot kevertem be és három részre elosztva sütöttem ki őket. Az első adag szentestére készült, a maradék ment a hűtőbe kiolajozott tálban folpackkal letakarva és másnap, meg harmadnap reggel sütöttem belőlük az utánpótlást. 

2008. dec. 26. 20:30 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Sós falat
Címkék: bryndza, joghurt, kelt tészta, szárított élesztő, tejszín, tojás, tökmag, tökmagolaj

Sült csirkemell fügével – a mi szentesténk

Doctor Pepper kedvesen érdeklődött, hogy hogyan töltjük a szentesténket. Mióta önálló háztartást vezetek, azaz mióta elköltöztem otthonról, családunkban az a hagyomány, hogy a szentestét mindenki otthon a párjával – szűk családjával tölti. Másnap aztán a szülőknél összejön a nagy család. Anyukáméknál az évek során kialakult egy viszonylag állandó hagyomány: általában halászlé és rántott hal készül, mellé valamilyen majonézes saláta. Férjem családjában az a szokás, hogy szenteste almaszeleteket és diógerezdeket mártogatnak mézbe a jó egészség és a család egységének szimbólumaként és hozzá pálinkát kortyolnak. Ezt borleves és rántott hal követi.

Húgomra és rám ezzel szemben (még?) a kísérletezés jellemző: évről-évre új recepteket próbálunk ki az ünnepek alatt.
Annak ellenére, hogy már egy hónapja a karácsonyi receptmagazinokat bújtam és szorgalmasan jegyzeteltem őket, a szenteste főétele az utolsó pillanatban született meg. Félig pánikban emeltem le a polcról Stahl Judit egyik könyvét, hogy tuti tippet keressek benne. Hamarosan rá is találtam az aszalt fügés csirkerecept személyében. Nagyon finom volt, biztos hogy fogjuk még készíteni. Annyit változtattam csak, hogy fele húsmennyiséghez megtartottam a teljes mártásmennyiséget, viszont a tejszínt felére csökkentettem, mert nagyon felhígult volna a szósz.

Hozzávalók:

1 nagy csirkemellfilé (eredetileg 2 darab)
só
frissen őrölt bors
1 aszalt fügekoszorú
2 ek. vaj
2 ek. olívaolaj
1/2 dl balzsamecet
1 ek. méz
1 dl meleg víz
1 ek. morzsolt kakukkfű
1 dl tejszín (eredetileg 2 dl)

A sütőt előmelegítettem 220 fokra. A fügéket egy kis lábaskában annyi vízben, amennyi épp ellepi felforraltam, majd állni hagytam.
A csirkemelleket hosszában félbevágtam, sóztam-borsoztam és egy teflon serpenyőben a felhevített vajon-olajon mindkét oldaláról pár perc alatt megpirítottam. Egy tányérra szedtem, a serpenyőbe pedig beleöntöttem a balzsamecetet. Hagytam, hogy sisteregjen, majd mikor elcsitult, hozzáöntöttem a mézet, 1 dl meleg vizet, a kakukkfüvet és a leszűrt fügét. Sóztam-borsoztam, összekevertem, majd visszapakoltam bele a csirkemelleket. Hagytam felforrni, majd az egészet egy tűzálló jénaiba költöztetve fólia alatt beraktam a sütőbe és 20-25 perc alatt készre sütöttem.
Tálalás előtt a husikat kiszedtem, a fügés mártást pedig a serpenyőbe szedve tejszínnel dúsítottam és összerottyantottam. Párolt jázmin rizzsel tálaltam.

Forrás: Stahl Judit Gyors szárnyas ételek című könyve

2008. dec. 26. 10:00 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Szárnyas, Karácsonyi
Címkék: aszalt füge, balzsamecet, csirkemell, kakukkfű, méz, tejszín

Zebracsíkos csigák

Szégyenszemre hallgatok itt a nagy karácsonyi készülődésben. Pedig vettem egy csomó karácsonyi magazint, precízen bejelölgettem az izgalmas recepteket, csak a megvalósítás előtt torpantam meg kicsit. De ma megtörni látszik az átok: Pannival megalkottuk ezt a szép csigasüteményt. Figyelmesen követte az alkotás folyamatát a pultnál egy széken térdelve, csak az eredmény hagyta hidegen. Pedig szép lett, finom lett, ráadásul „bigabiga” alakja van.:)

Hozzávalók kb. 40 darabhoz:

40 dkg liszt
csipet só
1 mokkáskanál szódabikarbóna
20 dkg vaj
15 dkg cukor
1 tojás
1 tk. házi vaníliás porcukor (vagy 1 zacskó vaníliás cukor)
10 dkg fehércsoki
10 dkg étcsoki
1 ek. instant kávépor
2 ek. cukrozatlan kakaópor

A lisztet egy tálba szitáltam, elkevertem a sóval és a szódabikarbónával. Hozzámorzsoltam a vajat, belekevertem a cukrot, majd a tojással és a vaníliás cukorral sima tésztává gyúrtam. Két egyenlő részre osztottam.

Forró vízfürdő fölött megolvasztottam mindkét csokit, kevergetve kicsit hűlni hagytam őket, majd az egyiket az egyik adag tésztába, másikat a másikba dolgoztam bele.
Az így kapott két tésztagolyót folpackba csomagolva 1 órára hűtőbe tettem.

Ezután alul folpackon kinyújtottam a kétféle tésztát, úgy, hogy egyforma méretűek legyenek (cél a téglalap alakzat). A sötétet tettem alulra, ráborítottam a világosat, kicsit összenyomkodtam őket, majd a sötét alatt lévő folpack segítségével a hosszabb oldalnál kezdve feltekertem. A tekercset 2 órára behűtöttem, majd kb. fél centis szeleteket vágtam le belőle egy éles késsel. Az így kapott korongokat sütőpapírral bélelt tepsire raktam és előmelegített sütőben 180 fokon (hagyományos mód) 10-12 perc alatt megsütöttem. (Ne hagyjuk megbarnulni a tetejét, mert akkorra már megkeményedik. Maradjon szép világos, akkor lesz omlós.)
Sütés után hagyjuk kihűlni, addig ne bizgessük, mert törik.

Forrás: Magyar konyha 2008/december

2008. dec. 20. 23:05 | 1 komment | Megosztás
Kategóriák: Keksz, Karácsonyi
Címkék: étcsoki, fehércsoki, instant kávé, kakaópor, keksz, szódabikarbóna, vaj

Vaníliás sablé Viennois

Kicsit hanyagolom a blogot mostanában, megint utolért az alkotói válság, de egy jó kekszre azért még ilyenkor is kapható vagyok. A vaníliasodóból kimaradt tojásfehérjét használtam fel ehhez a könnyű kekszhez, melynek kakaós változata már bizonyított, így most sem kellett félnem.
Nem átnevelőkeksz, aki nem kekszes fajta, azt nem fogja levenni a lábáról (lsd. férjem), de a keksz nagy barátai elégedettek lesznek vele.

Hozzávalók:

19 dkg szobahőmérsékletű vaj
7,5 dkg házi vaníliás porcukor
1 csipet só
1 tojásfehérje
22,5 dkg átszitált liszt

A vajat robotgéppel habosra keverjük. Hozzáadjuk a porcukrot, a sót és a tojásfehérjét, 1 percig keverjük, majd fokozatosan adagoljuk bele a lisztet. Ekkor már a legkisebb fokozaton járatjuk a gépet. Az így kapott tésztát csőrös nyomózsákba kanalazzuk és tetszőleges formájú kekszeket nyomunk vele egy sütőpapírral bélelt tepsire. Előmelegített sütőben 180 fokon 12-15 percig sütjük.

Forrás: Szakácsok könyve

2008. dec. 15. 15:55 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Keksz
Címkék: keksz, liszt, porcukor, tojásfehérje, vaj

Főzzünk könyvből! – VKF XXI. forduló: Vaníliás metélt darált dióval

„- Vaníliás metélt. Vajon mi az a vaníliás metélt? Sohasem ettem ilyesmit és nem is láttam egész egész életemben. Fogalmam sincs, hogy milyen. A vanília idegen, izgató illatát nagyon kedvelem, fölöttébb kellemetes lehet, ha az orrot csiklandozza a szaga és hízeleg az ínynek is. De vajon rajta van-e a gyengéden sárgálló tésztán a fekete, afrikai fűszer, avagy nélküle szolgálják fel a vendéglőben? Csak futóan láttam nevét, egy pillanatra, a túrós gombóc, gyümölcshab kosár és mogyorótorta között. Mintha álmodtam volna. Mégsem lehet elfelejteni.”

Így töprengtem én is Vajkay Ákossal együtt, aki Sárszeg legnagyobb éttermében, a Magyar Királyban tett látogatása után lett ilyen eretnek gondolatok rabja.  Így kavarognak tovább fejében a gondolatok :

„- Borjúdió. Ez is rejtély. Az ember a dió gerezdjére gondol, mely édes, olajos, de nem az, hanem hús, olvatag, puha, leveses hús, mely azonnal elomlik a szájban. Nem érdektelen. Jó előételek után, melyet az étlap említ. Olajvaj halból, vagy orosz ízelítő. Hahaha, de furcsa. Boszorkányos, ostoba nevek. Habart tojás csirkemájjal, csuka fehérborban, vagy velő barnavajban. Hagyjuk ezeket a szamárságokat.”

Ákos azonban csak nem szabadul a „szamárságoktól”, és sejthető, hogy az alábbi gondolatmenet után, másnap mit rendel a Magyar Királyban...

„- Például mit ettünk tegnap? Erőlevest, rizses csirkét, máglyarakást. Pontosan emlékszem rá. Semmi többet, semmi jobbat. Weisz és társa azonban mást evett. Ő bográcsgulyást evett, azt bizony, nagyszerű, zsíros, vérvörös gulyást, szegedi paprikával és a burgonyáról, mely még párolgott, a lé csöpögött. Mennyire szerettem fiatal koromban, míg élt szegény mama, a bográcsgulyást, a borjú-, valamint a marhapörköltet és mióta nem ettem, annak csak a jó isten a megmondhatója. Sohasem mertem rendelni, talán rá való tekintettel, még akkor sem, amikor vendéglőbe mentünk.”

Hagyományos magyar ételt ritkán szoktam megkívánni, de Kosztolányi regényét, a Pacsirtát olvasva bármikor kapható vagyok egy bográcsgulyásra. Most mégsem ez készült, hanem a vaníliás metélt titkát akartam megfejteni.

Igazából mielőtt nyomozni kezdtem volna, megálmodtam a vaníliás metéltemet: gazdag vaníliasodóban fürdő metélttészta darált dióval meghintve – ez a kép villant be először. Később a neten rákeresve találtam egy receptet, ami valószínűbbnek tűnik, mert inkább desszertjellegű – réteslapok közé töltött túrós metélt, de én kitartok a saját álmomnál.:)

 

Vaníliás metélt darált dióval

Hozzávalók:

25 dkg rövid széles metélt al dentére főzve

A vaníliamártáshoz:

5 dl tej
2 tojássárgája
5 dkg (nád)cukor
1 tk. liszt
1 tk. házi vaníliás porcukor
pici csipet só

A tetejére:

darált dió

A mártáshoz a tojássárgákat egy kis lábasban csomómentesre keverem a cukorral, a liszttel, porcukorral, sóval és 1 dl tejjel. A maradék tejet felteszem egy másik lábasban főni, mikor felforr, leveszem a tűzről és nagyon lassan, folyamatos keverés közben a tojásos keverékhez öntöm. Az így kapott elegyet visszateszem a tűzre és addig főzöm kevergetve, a legkisebb lángon, míg be nem sűrűsödik (amíg be nem vonja a fakanalat). Vigyázni kell, nehogy felforrjon! Ha kellően sűrű, elzárom a gázt.
Tálaláskor a leszűrt metéltet összeforgatom a mártással és a tetejét megszórom darált dióval. 
 
Az inspiráló témáért köszönet Piszkének!

2008. dec. 7. 21:06 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Tészta, VKF!
Címkék: dió, nádcukor, széles metélt, tej, tojássárga, vaníliás cukor

Sajtos hóember

Kettős cél vezérelt, mikor felütöttem Horváth Ilona örökérvényű szakácskönyvét. Egyrészt méltó nyughelyet kerestem a hűtőben lapuló sajtmaradéknak, másrészt Panni számára is élvezhető receptre volt szükségem. A megoldást a sós rúd nevezetű formáció jelentette, ami ugyan Panni kedvére rúdból hóemberré és rombuszokká avanzsált, de így is teljesítette küldetését. Finom borkorcsolya (még ha egyébként nem is venném számra ezt a szót), de tea mellé eszegetve is korrekt. Nagy erénye, hogy a főtt krumplinak és a sok vajnak köszönhetően nem morzsálódós, száraz, hanem puha állagú. Végre bővült a sós falatok eddig szégyenteljesen szűk kategóriája.

 

Hozzávalók kb. 50 darabhoz:

14 dkg liszt
14 dkg vaj vagy margarin
14 dkg főtt krumpli áttörve
14 dkg reszelt sajt (pl. ementáli)
1 tojás
1 tk. só

A tetejére:
1 tojás elhabarva
kb. 5 dkg reszelt sajt (ízlés szerinti mennyiségben)

A már kihűlt héjában főtt krumplit meghámoztam és egy villával áttörtem. A lisztet egy nagy keverőtálba szitáltam, majd minden hozzávalót hozzáadtam és kézzel összegyúrtam. Folpackba csomagolva egy órára hűtőbe tettem.

Utána lisztezett deszkán vékony téglalapra kinyújtottam. A téglalap egyik oldalát a lap feléig behajtottam, majd a másik oldalt ráhajtottam, ugyanígy a másik kát irányból is (alulról behajt, felülről ráhajt, jobbról behajt, balról ráhajt). Ekkor újra kinyújtottam és hajtogattam, megint kinyújtottam. Kiszaggattam hóember meg rombusz alakú formákkal és egy sütőpapírral bélelt sütőlemezre rakosgattam őket. Egy elhabart tojással megkentem a tetejüket, reszelt sajtot szórtam rájuk és előmelegített sütőben 160 fokon kb. 25-30 perc alatt világosbarnára sütöttem (az alját kell megnézni, ha már van színe, akkor jó).

Horváth Ilona receptje alapján.

2008. dec. 1. 7:34 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Sós falat
Címkék: burgonya, liszt, margarin, sajt, tojás, vaj