Újabb elszánt próbálkozás a kelt tészták ingoványos, ámde illatos mezején. Ezúttal Gabojsza vitt kísértésbe a narancsos-mákos kalácsával, de az őrületet valójában Csicseriborsó indította el. Eme láncolaton a szövegromlás fogalma is jól példázható: a 20 perces kelesztés sütés előtt már Gabojszánál is elmaradt (én még lehet, hogy az egy órát sem tartottam be, mert mindig türelmetlen vagyok). Persze a tölteléket is variáltuk kedvünk szerint, én narancslekvár hiányában jó kis házi szilvalekvárral próbálkoztam.
Az eredmény hasonló lett a kakaós csigáimhoz: ízre finom, de állagra valószínűleg túl lágy tészta, mely kezelhetetlen tömeget képez, Barba papaként viselkedik. Azért megzaboláztam, de a kalácsom nem lett olyan szemrevaló, mint elődeimé. Sebaj, kezdem érezni, milyen tésztaállag a kívánatos, vagy legalábbis azt, milyen nem.:) Egy biztos, ezt a műfajt sokat kell gyakorolni.

Hozzávalók 1 kalácshoz:
A tésztához:
25 dkg liszt és még egy kevés a nyújtáshoz
7 g szárított élesztő
3 púpozott evőkanál cukor
1-1,25 dl tej
4 dkg vaj
1 kisméretű tojás
egy csipet só
A kencéhez:
4 dkg vaj
5 dkg porcukor
2 dl tej
10 dkg darált mák
1 ek. vanília esszencia vagy házi vaníliás porcukor
1 citrom reszelt héja
2 púpozott ek. szilvalekvár
1 tojássárgája/ 1 egész tojás elhabarva a tetejére
A tejet meglangyosítottam, elkevertem az élesztővel és a cukorral. A vajat is felolvasztottam, a lisztet egy tálba szitáltam, elkevertem a sóval. Egy keverőtálba öntöttem a tejes keveréket, beleütöttem a tojást, és a lisztet evőkanállal folyamatosan adagolva hozzá a robotgépem dagasztókarjaival homogén tésztává gyúrtam. Megszórtam liszttel, letakartam konyharuhával és egy órát kelesztettem meleg helyen.
Közben a mákkrémhez egy kis lábasban elkevertem a 2 dl tejet a mákkal, a citromhéjjal, a porcukorral és a vaníliás cukorral. Kis lángon kevergetve sűrű krémmé főztem (míg a tej szinte el nem tűnt a mák alól). Hagytam kihűlni, majd belekevertem a szilvalekvárt és a vajat.
A megkelt tésztát átgyúrtam, lisztezett deszkán vékonyra kinyújtottam és egyenletesen megkentem a krémmel. Ekkor a hosszabb oldalánál fogva feltekertem (az oldalaknál behajtottam a tésztát, hogy ne folyjon ki a töltelék), sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem, hosszában középen végigvágtam úgy, hogy a felső végén egy rész egyben maradjon. A két részt egymásba tekertem, megkentem elhabart tojással és 180 fokos sütőben, hagyományos módon szép pirosra sütöttem. Közben letakartam sütőpapírral, hogy ne égjen meg. Ha jól emlékszem, kb. 30 percet sült.


















Ugye, milyen finom?:-)))
A formázás utáni kelesztés nálam megvolt, csak kimaradt a szövegből…most pótolom, köszi:-)
Bizony finom!:) Ezt a 20 perces intermezzót meg legközelebb én is beiktatom, akkor talán nem lesz ilyen laposka az enyém sem.
Sajnos, a kelesztést tényleg nem lehet megúszni… Sőt, ha tovább áll-mondjuk 40 percet, akkor még szebb lesz:))))